Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-23 / 94. szám

1913. április 25. DÉLMAQYARORSZÁŰ 11 Javaslata mellett rajta kiviül még Koczor János szavazott, a tanács tehát kimondotta, hogy a színházi szerződést nem hosszabbítja meg. Szavazás után jött a terembe Tóth Mihály fdr. tanácsos, aki dldőköáben eltávozott. Miegkéndiezték, hogy szavaz. — A megűxosszalbbitás mellett — válaszolt Tóth tanácsos. Ezzel együtt tehát hármam Gaál Endre javaslata ratelfett; ÖianfJBitlbeQf, négyen •pestig ellene. Ez után az eredmény után torom lába foglalták a tanács határozatát a következőkben: Kimondja Szeged város tanácsa, 1. hogy a színházi szerződést nem hoszszabbitja meg, illetőleg a meghosszabbítását nem javasolja a közgyűlésnek; 2. a színházat pályázat mellőzésével Almássynak ajánlja föl ujabb három esztendőre, de csak abban az esetben, ha Almássy a színház költségeinek egy részét saját budget-jéből hajlandó fedezni. Az összeg meghatározásával a tanács a számvevőséget bízza meg; 3. ha Almássy ezt a kikötést nem fogadja el, a színházra nyilvános pályázatot hirdetnek. Kimondották még, Ihogy a tanácsnak ezt a határozatát bemutatják a közgyűlésnek, inert az uj szerződési föltételek megállapítása már >a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A szerb bojkottmozgalom hivatalos aktái Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Vasárnapi számában jelentette a Délmagyarország, ihogy a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara hivatalos értesítést fog kapni a szerb ibojkottmozgalomról, amely az osztrák és magyar áruk ellen irányul. A bojkottmozgalom hivatalos aktái ma megérkeztek a szegedi iparkamarához. Belgrádiban keltek, a szerb Kereskedelmi Kamara, Iparkamara és Kézműves Kamara bocsátották ki, amelyek Szerbia.,:;:: külön-külön intézményt alkotnak. A bojkottmozgalom eddig csak fenyegetés, még nem indult meg. Perjéssy László, a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára munkatársunk előtt odanyilatkozott, ihogy fenyegetésnél nem is lesz több és minden jel arra vall, hogy a szerbek egyáltalán nem hajtják végre a mozgalomról szóló nagyhangú határozatot. Épen ezért a magyar kamarák szükségtelennek is tartják, hogy országos értekezlet keretében foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, így tehát a hirdetett országos kamarai értekezlet el is marad. Lehet, Ihogy a pünkösdkor összeülő kamarai titkári értekezleten és kereskedelmi kongresszuson teszik szóvá a szerb mozgalmat, de ez sem valószínű. A szegedi kamaránialk — mint általában a magyar kamaráknak — az iá fölfogása, hogy a bojkott határozat politikai okokból készült és politikai pressziót akar gyakorolni a monarchiára. Módunkban van a bojkotthatározat aktáit, amelyek eredetileg nlémet nyelven szólnak a szegedi kamaráihoz, teljes szövegükben leközölni. Az egyik, a határozatot -kisérő levél, amely a kamara elnökéhez van címezve, így hangzik: Elnök Ur! Mellékelve van szerencsénk egy határozatot küldeni, amelyet a kereskedelmünk, iparunk részéről megjelent képviselők az osztrák-magyar áruk ellen bojkott ügyében hoztak. Azt hisszük elnök ur, hogy nem szükséges részletesebben kifejteni azokat az okokat, melyek bennünket ezen. lépések megtétellére késztettek. Szerbiának már kezdettől fogva alkalma volt Ausztra-Magyaroirszág eljárása miatt, amely nemzeti létünket és gazdasági fejlődésünket fenyegette, panaszt emelni. Ausztria-Magyarországnak a visölr kedése azonban a Balkán-háború kezdete óta, amely háborút azért indítottuk, hogy a Balkánt a török iga alól fölszabadítsuk, az egész szerb népet legnagyobb mértékben fölizgatta, ugyancsak vérig lázította a szerb kereskedőket és kézműveseket, mert a monarchia viselkedése egyenesen Szerbia legfontosabb életérdekei és a szerb kereskedelem ellen irányult. Szerbia ezen háború által testvéreit akarta fölszabadítani és egy a tengerhez vezető ut által nemzeti és gazdasági önállóságát akarta biztosi tanli. Nevezetesen, az osztrák-magyar agrárius áramlat figyelembevételével uj utakat és uj piacot akart teremteni. Midőn azonban ezen uj utakat sok vérontással megszereztük, Ausztria-Magyarország minden befolyását latba vetette, csakhogy ezt megakadályozza és e célból egy autonóm Albániát teremtett. Példátlan áldozatok árán egyezett bele Szerbia abba, hogy határain félvad törzsekből államot alkossanak, amely állandóan veszélyezteti Szerbiának nyugodt' fejlődését. Most pedig Ausztriiia-Magyarország még jobban bővíteni akarja, amennyiben a határokat oly területekre is kiterjeszti, amelyeken jelenleg is szerbek laknak és ezáltal a szerb elemet ezen .területeken az larnauták általi teljes megsemmisülésbe dobja. Azonkrvü'l Ausztria-Magyarország Szlkutari. elvétele által testvéreinket, a montenegrólakat is meg akiarja fojtani, amennyiben azokat Karsztjukra szorítja. Ausztria-Magyarországnak ezen viselkedése az oka annak, hogy a háborús állapot, bár az ellenségeskedéseik befejeződtek, folytonosan húzódik és ezáltal az általános gazdasági pangás mindlhosszabb ideiig tart. A szomszéd népek ilyen ellenséges ténykedésekkel szemben ia szerb Ikereseti ágaik sem maradhatnak veszteg, amiért is elhatározták, hogy az önállóságukért folytatott harcban iaz egyetlen rendelkezésűikre álló eszközt, a bojkottot fogják fölhasználni. A kereskedők, iparosok és kézművesek, akik hazájuk megmentésére ezt a küzdelmet fölvették, sajnálják, hogy ezáltal azok a szoros kereskedelmi kapcsok, amelyek AusztriaiMagyarország és Szerbia között évszázadok óta fennállanak, megsemmisülnek, de az a remény vigasztalja őket, hogy végre is Ausztria-Magyarország be fogja látni, hogy a kis .Szerbiának ezen elnyomása Ausztria-Magyarországra is káros és hogy nemsokára hasznos fordulat állhat be, ha nem kívánják tőlünk, hogy az ausztria-magyarországi ipar piacát más államok piaca váltsa föl. A kereskedelem, ipar és kézművesek képviselői szükségesnek tartják tehát, hogy a bojkott megkezdése előtt Önhöz, elnök ur, és testületéhez azon irányban appelláljanak, miszerint saját hatáskörükben, azon iparkodjanak, hogy ez a káros politika megszűnjék, nehogy kényszerülve legyünk oly eszközökhöz folyamodni, amelyek ránk .nézve éppenséggeli nem kellemesek, amelyek azonban gazdasági függetlenségünk és nemzetünk létének megvédése szempontjából elengedhetetlenek. Fogadja elnök ur kiváló tiszteletünk biztosítását, A Kereskedelmi Kamara. Az Iparkamara. A Kézműves Kamara. Maga a bojkotthatározat pedig a következő: HATÁROZAT, amely a kereskedelmi, ipar és kézmüveskamarák 1913. évi március hó 28-án tartott gyűlésében elfogadtatott. Tekintettel Ausztria-Magyarországnak a szövetséges államokkal, különösen Szerbia és Montenegróval szemben elfoglalt magatartására, a kereskedelmi-, ipar- és kézmüveskamaránaik képviselői azt látják, hogy Ausztria-Magyarországnak ezen viselkedése által a szövetkezett Balkán-államok, elsősorban pedig Szerbia és Montenegró politikai és gazdasági érdekei fenyegetve vannak és amidőn e fölötti hazafias .föliháborodásuknak adnak kifejezést, kijelentik, hogy minden áldozatra készek, aimit hazájuk jogos követelményeinek védélrrére tőlük kíván. .Elhatároztuk tehát: 1. hogy a velük összeköttetésben álló kereskedelmi és ipari köröket az illetékes kereskedelmi és iparkamarák ultján értesítik, hogy üzleti összekötetéseiket a monarchiával rögtön fölbontják, ha a szövetséges Balkánállamokkal, különösen Szerbia, Montenegróval szemben táplált ellenséges politikájával föl nem hagy, 2. hogy ha ez az előterjesztés eredménytelen maradna, a bojkottot Ausztria-Magyarország áruival szemben rögtön megkezdik, 3. hogy a többi államok kereskedelmi, ipari és kézműves köreiben lépéseket tesznek aziránt, hogy ezek is csatlakozzanak a bojkotthoz, 4. hogy a kereskedelem, ipar és kézművesek képviselőiből végrehajtóbiz'ottságot alakítanak, melynek föladata lesz, hogy a belés külföldi kereskedelmi és ipari testületeikkel érintkezésbe .lépvén, a bojkottnak részletes tervét elkészítse és annak keresztülvitelét szorgalmazza. Megkérdeztük Perjéssy László kamarai titkárt, micsoda következményei lesznek a bojkotthatározaitniak, milyen .magatartást tanúsít vele szemben a szegedi kamara és általában a magyar kamarák. Perjéssy László érdeklődésünkre a következő fölvilágosítást adta: A szerb bojkottmozgialommál nem egy országos kamarai értekezlet fog foglalkozni, hanem minden valószínűség szerint a pünkösdkor tartandó kamarai titkári értekezlet és az ugyanekkor tartandó országos kereskedelmi kongresszus. Véleményem szerint azonban addigra a szerb bojlkotitmozgalorn már tárgytalanná is lesz. Minden jel arra mutat, hogy meg se indul, mert nem is közgazdasági szükségből ered, hanem politikai tendenciája van és ilyen irányban akar pressziót gyakorolni. Magát Szerbiát közgazdasági érdekei arra utalják, hogy a jóviszonyt Ausztria és Magyarországgal fentaritsa. Hiszen kereskedelmének legnagyobb része Ausztria és Magyarország nagykereskedőinek hitelét élvezi és a moratórium megszűnése után ismét ezeknek a jóindulatára kell, hogy támaszkodjék. A két állam közgazdasági szempontból annyira egymásra van utalva, hogy az a nagyhangon meginditani akart bojkott olyan eredménnyel fog járni, mint amikor a csehek a magyar lisztet bojkottálták. Ebbőil se lett BtttonffcárlóH sok pénzt takaríthatnak meg, ha szükségletüket első kézből szerzik be. Erre alkalmat nyújt a most alakult „Cgyesiill pasztalosok Jntsrraktára," (Szeged, Tisza Lajos-körut 19., Kertész-féle péküzlettel szemben) ahol kizárólag helybeli, elsőrendű asztalosmesterek ké szitményei, mindenféle kivitelben, ré2ZÍ8tfÍZ8':ésr8 is kaphatók.