Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-18 / 90. szám

I DÉLMAGYARORSZÁG 1913. április 190 a kitűzendő pályakérdésre egészen komoly ambícióval beadja munkáját, annak a férfiúnak nevét ide fogjuk szerkeszteni a tudományos osztály neve helyébe. Mert a pályadíjon kivül bizonyára az őszinte csudálatot is méltán meg fogja érdemelni. (d.) Korszakos reformok készülnek a minisztériumokban. (Saját tudósitónktól.) Amig a politikában általános a csönd és a törvényhozás munkája szünetel, addig a törvényelőkészités műhelyeiben, a minisztériumokban egész serege készül a fontosabbnál-fontosabb törvényjavaslatoknak. Elsősorban a belügyminisztériumra hárul a föladat, hogy a választójogi törvénnyel kapcsolatos törvényjavaslatok idejében elkészüljenek. A minisztérium törvényelőkészítő osztálya elsősorban a választókerületek uj beosztásáról szóló javaslaton dolgozik. A javaslathoz szükséges óriási anyag már csaknem föl van dolgozva és a munkálatok annyira előhaladtak, hogy még ez év őszén a törvényhozás elé kerülhet a tervezet. A választási bűncselekmények és a választások feletti bíráskodásról szóló javaslatokat az igazságügyminisztériumban már letárgyalták és most a belügyminisztériumban tanulmányozzák azokat és a legközelebb tartandó ankét fog felettük dönteni. A választási bűntettekről szóló javaslatnak az a célja, hogy a választások rendjét, szabadságát és törvényszerűségét ugy az országgyűlési, mint a közigazgatási választásoknál biztosítsa. A választások feletti bíráskodásról szóló tervezetben nóvum, és mindenesetre nagy feltűnést fog kelteni az az intézkedés, hogy a választások feletti bíráskodást a közigazgatási bíróságra ruházza. Ezzel az intézkedéssel egyrészt a kúriát kívánják mentesíteni, másrészt tovább fejleszti azt a már, a választási törvényben kimondott elvet, a melynek alapján a választások előkészitéséj nél felmerülő összes vitás kérdéseket a közigazgatási biróság hatáskörébe utal. Ezzel kapcsolatban a formai semmiségi okokat az uj választási törvényhez idomítja. Igen fontos és aránylag rövid idő alatt végrehajtandó föladatot ró a belügyminiszterre a városok fejlesztéséről szóló 1912:48. törvénycikk 30. szakasza, amely kimondja, hogy a törvény életbeléptetésétől számított két éven beiül a belügyminiszter köteles törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszteni a városok szervezésének, közigazgatásának és háztartásának rendezéséről, valamint a városi rendőrségeknek az egész országra kiterjedő szabályozásáról. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy a tervezett törvényjavaslatoknak milyen fontosságuk és jelentőségük van a közigazgatás szempontjából. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a városokat kulturális és anyagi előrehaladásukban mennyire megkönnyítik a tervezett javaslatok. A városok reformjával kapcsolatban szükségessé válik a községi törvény reformja is, már csak azért is, mert az uj városi törvény valószínűleg ki fog terjedni a rendezett tanácsú városokra is, amelyeknek viszonyait eddig a községi törvény rendezte. Ezek a javaslatok természetesen mind beható tanulmányokat igényelnek. Az előadói javaslatok mindenesetre idejében elkészülnek, ugy, hogy a belügyminiszter a törvényjavaslatokat még a kiszabott határidőn belül a képviselőház elé terjesztheti. Rendkívül előrehaladott stádiumban vannak ezeken -kivül a szegényügy, a gyógyszertárügyek és fürdők ügyét rendező törvénytervezetek, valamint az 1879. évi állampolgárságról szóló törvény módosítása is. Ezeken kivül több olyan természetű ügy ! is rendezésre vár, melyet a miniszter saját Burgundi Margaréta. Irta: Gustave Flaubert. Ismeritek Normandiát, a szép országot, tele régi kastélyokkal, melyek mindegyikéhez történelmi jelentőségű -nevek fűződnek? Normandiát, 'hol minden darab föld embervérrel van itatva, minden kőnek történelmi értéke van, a legendák, a fantasztikus mondák hónát." (. A Szajna partján még ma is ott állanak a Gaillard-kastély romjai, bár hét évszázad óta minden generáció, mély élt, 'szenvedett és meghalt, köveket szakított le róluk, törmelékeket dobott a hegyi patakba s a mezítelen falak a vihar és eső martalékai lettek. 1316-ban büszke vár volt még. Fehér zászló lobogott a tornyán, merész oromzatok diszitették a falakat s mélyen lenn, a verembörtönben, panaszkodva gyötrődött egy asszony, vagy bánatosan nézett a leszálló estébe, borzadva a közeledő éjszakától. Szép volt és fiatal, alig huszonhat éves. Huszonhat éves és a tavaszainak száma több volt, mint azoké a napoké, melyeket még megérni fog. Margaréta volt ez, burgundi Margaréta, a koronás Messalina, Astarte papnője, a Nesie-torony borzasztó hóhéra, a véreskezű hercegnő, akit éjszaka rettenetes lidérc kínzott; Margaréta. Franciaország királynője. Azért a kegyért esdekelt, hogy a szokottnál tovább nézhessen ki börtönének: vasrácsain, mintha a levegőből és világosságból bizonyos mennyiséget el akart volna vinni az éjszakába. Ismételten be akarta csukni a foglyár az ablak fatábláit. — Csak még egy kis ideig! — könyörgött az asszony. És az öreg megpuhult. Most az asszony egy lovagot vett észre, aki bevonult az udvarra. Sóhajtott, visszalépett az ablaktól s rágondolt a szép lovagra, aki szolgálta és a pompás harci tornára, melyet tiszteletére rendeztek. A börtön ajtaja csendesen felnyílt. Egy lovag lépett be. Némán állott meg a küszöbön. — Lyonét! — kiáltott Margaréta. — Te vagy ismét! Te, az én démonom! Miért követsz a börtönömig? Miért kinzol síromban? S keserűen és élesen nevetett. — Margaréta, hallgass meg! Mi mind a ketten ugyanazon jogar után vágytunk s egy népre, mint rabszolgákra. Margaréta, te megölted apádat és királynő lettél; én alant maradtam. . — Te, te vádolsz a gyilkossággal? Ki vette a tőrt? És ki döfött vele? — Én voltam az, én, Lyonét! — Miért vádolsz akkor engem? — Mikor szeretni kezdtelek. Margaréta, tiszta, édes gyermek voltál. Házasságtörővé lettél s én gyűlöllek, mint a bünt! — Soha, soha sem szerettél! — Határtalanul szerettelek; feláldoztam érted boldogságomat s midőn leszúrtam apádat, feláldoztam lelki üdvösségemet is. Ma én vagyok a gonoszság, vad gyűlölettel teli, mások boldogsága és békéje iránt. A gyűlölet minden gonoszsággal keveredett bennem, megmérgezte a szivemet s meg fog téged ölni, Margaréta! — Gyilkos! hóhér! hatáskörében rendeleti uton határozhat. Ilyenek a légi közlekedési eszközökről és a mozgó-szinházakról készítendő szabályrendeletek. A mozik megrendszahályozásáról szóló miniszteri rendeletet különben már legközelebb publikálni fogják. Végleges elintézést követelnek. Pétervárról jelentik: Beavatott diplomáciai körökben kijelentik* hogy néhány nap alatt elsimítják azt a konfliktust is, mely Nikita királynak a hatalmakkal való szembehelyezkedése által keletkezett. A formula az, hogy Montenegró a felajánlott kölcsönt nem a Szkutariért való kárpótlás címén kapja* hanem a hatalmak kijelentik, hogy azért adják ezt a kölcsönt, hogy Montenegrónak az anyagi jólétét előmozdítsák. Nagy jelentőségű az a hír, amely szerint Cecil tíerney angol admirális elnöklete alatt a nemzetközi flotta parancsnokai tanácskozást tartottak az angol zászlóshajón, a King Edwardon és kimondták az angol főparancsnok indítványára, hogy ma, csütörtökön reggel megnyitják a blokádot a szállitógőzösök számára, amelyek a Szkutari alól érkező szerb csapatokat fogják felvenni. Igy hát többé nincsen akadálya annak, hogy a szerb kormány végrehajtsa a minisztertanács határozatát. Szófiából jelentik: A bolgár távirati iroda azzal a hírrel szemben, mely szerint Bulgária és Törökország között fegyverszünet jött létre, fölhatalmazás alapján megállapítja, hogy nem aláirt fegyverszünetről van szó, hanem egyszerűen a fegyverek pihenéséről, amelyre vonatkozóan szóbeli megállapodást kötöttek a szemben álló felek néhány napi érvénnyel, hogy mind a két félnek módja legyen a holttesteket eltemetni. — A párisi Matin értesülése szerint a párisi angol nagykövet dróttalan táviratot kapott, amely megerősíti azt a hirt, hogy a csataldzsai vonalon a fegyverszünetet megkötötték. A Szkutari -előtt álló montenegrói és szerb zászlóaljak parancsnokai között tegnap szóváltás támadt. Egyszerre a csapatok tisztjeik mellett sikra szállottak és egymást megtámadták. A verekedés utóbb valóságos szuronyos harccá fajult, melyben mind a két részen sokan elestek és megsebesültek. — Margaréta, hallgass meg! Soha sem szerettél engem! Mikor a börtönben feküdtem, gúnyolódtál: „Lyonét gyengének láttál, kérni láttál, 'megtörted a büszkeségemet, te, a gyilkos. Most élvezni akarom a haláltusádat, mikor a hóhér véres keze a te merev fejedet a magasba emeli, a földre dobja és felugrik rugalmasan, mint egy labda. Utolsó vonaglásodat akarom látni és a kíntól eltorzuló arcodat!" Igy gúnyolódtál, Margaréta. De az idő kereke megfordult s ma én vagyok az ur és te az áldozat! Margaréta! Lajos küldött ide, hogy a saját hajaddal fojtsalak meg. — Lyonét! Emlékezz szerelmünkre Burgundban, Ígéreteidre, esküidre! — Emlékeztemből eltűntek, Margaréta! A Nesle-toronyban 'véghezvitt orgiáid ki törülték s a kezeden lévő vérnyomok és a holttestek, melyeket a Szajna hullámai reggelenkint a tengerbe vittek és a gyalázatok s átkok, melyek trónodat körüllebegték! A te számodra csak a halál való! — Könyörülj, Lyonét, könyörülj! Szökjünk meg, szökjünk messze innen, felejtsünk el mindent, mint egy véres álmot s csak szerelmünknek éljünk, mint egykor. Könyörüli, Lyonét, könyörülj! — Megkönyörültél-e azokon, akik a Nesle-toronyban gyilkosaid tőrei előtt! életükért könyörögtek? Ha az orgiák, a v-éf és a gyalázat mellett még maradt egy kis lélek benned, Margaréta, könyörülj istenhez, hogy kegyelmezzen meg neked! Imádkozz, Margaréta, imádkozz: ez az utolsó órád! Nyögve ereszkedett az asszony 'a térdére és rebegni kezdett — vájjon imádság volt ez, könyörgés, vagy átok?