Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-15 / 87. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon Éjjeli-telefon . . .305. 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 negyedévre K 6-— egyhónapra K 2 Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28"— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Egyes szám ára 10 fillér. Szeaed, 1913. Hogyan készítenek sugár utat. Régi elhatározás, egyben megkésett kiépítés ténye szerepel a Kossuth Lajossugárutnál is, amely pedig a leghatalmasabb városi sugárutunk. Ennek a fő közlekedési vonalunknak kiépítése is a többi városi müvek sorsára jutott. Ennek a hatalmas sugárutnak kiépítését megkezdettük még 1911 -ik évben. Nagy nehezen a két körút közötti szakasz nagymérvű közlekedési nehézségek után kiépült. Mérnökségünk 1912-ik évi kövezési programba fölvette a Nagyköruttól a Damjanich-utcáig lenyúló szakasz kiépítését. Bizottság és tanácsi vélemények és előterjesztések alapján a közgyűlés is elfogadta a javaslatot, de kiviteli terv nélkül, mert még akkor nem készítette el azt a mérnökség. Elvben kivolt mondva, hogy jobb és bal oldalon készül 6—6 méteres szélességű gyalogjárda, azután mellette jobbról és balról 8—8 méteres kockakövezet kocsiút, azután mellette két oldalt 2—2 méteres szélességű fölemelt aszfalt-járda és a sugárut közepén 6 méter szélességben helyeztetik el a közúti villamos vasuttársulat kettős vágánya. A közgyűlési határozatban a sugárut ily méretekben való kiépítése kilett mondA kacaj. Itta : Leonid Atidrejev. Fél hétkor meg voltam róla győződve, hogy ő ell fog jöinin-i ÓS átkozottul vidám voltam. Felöltőm gaiRrjáiniak cslak a felső kapcsa volt1 bekapcsolva, libegett a hideg szélben. De ón nem éreztem a hideget. Fejem büszkén, volt htáravetve és a, diáksapka egészen a tarkómra volt húzva. Jóakarattal lés vakmerően, néztem az atrrla járó urakat, kihívóan Ós gyöngéden ,az asszonyokat, habár én már négy nap óta csak „őt" szerettem; de ón fiatal voltam és a szivem -o-llyaim gazdag, hogy nem tudok végleg közömbös tenni más asszonyok iránt. A járásom hirtelen volt, merész, lebegő. Háromnegyed hétkor felöltőmön már kiét gomb volt begombolva ós én csak az asszonyokat méztfem, de inlem kihívóan, se gyöngéden1, inkább áh itattak Én csak azt. az egyet kerestem — a többit vihette volha az ardög. Csak zavartak engem valamely látszólagos hasonlatossággal és minden mozdulatomat bizonytalanná, rideggé és szabálytalanná tették. üt perccel hét előtt melegem lett. Két perccel hét előtt kilelt a hideg. Pont hétkor meg voltam róla győződve, hogy ö nem fog eljönni. Fél kilenckor én ábrázoltam a világ legszerencsétlenebb teremtését. Felöltőm végig be volt gombolva, a gallérom fölálltva és1 a II. évfolyam 87. szám. va, de kiviteli tervet a mérnökség 1912. márciusig nem készített. A sugárutnak ily tervezet szerint való kiépitése teljesen elütött a sugárutnak a két körút között előző évben, vagyis 1911 -ik évbeni kiépítési módjától. Amint tehát a közgyűlés elhatározta az 1912-ik évben a kiépítés folytatását, t. i. annak 16 méter szélességben való kikövezését, a kövezésre nézve az árlejtést meg is tartotta: s a vállalatot Kissebesi bányarészvénytársiaságnak át is adta. Hatóságunk és mérnöki hivatalunk azután ismét gondolt egyet, meg-változíatta a kettős kövezettel kiépítendő müut megalkotását s készített a mérnökség 40,000 koronával költségesebb tervet a 2 gyalogjáró 5—5 méter szélességű, utána a sugárut -mind a két oldalán 6.60—6.60 méter szélességű aszfalt úttal, mely villamos vasút közlekedési vonalául fog szolgálni, azután jobb és bal oldalon 2.40 méter szélességű gyalogaszfalt ut, a középen 10 méter szélességű bazalt kocka kövezet ut készítésével. Igy akarja most kiépíteni a mérnökség és a város tanácsa a Kossuth Lajossugárutat. Az eredeti elhatározásnál 40,000 korona több költséggel és a Kissebesi bányarészvénytársaságnak kiadott kövezésből 80,000 koronával még többe kerül. E határozat ellen birtokon belül, Szesipkia a Kékre fagyott orromig lehúzva. Halántékomon- a -hajaimat, meg a bajuszomat, •meg ,a szem pillámat fehéren; lepte be la dér, a fogaim vacogtak egy kissé. Csoszoigó járásom ós hajlott háltam alapján egy még jó magabíró aggastyánnak nézhettek, aki valamely társaságból jövet, hazafelé tart. És mindezt ő cselekedte! ő! Az örd ! Nem, -azt nem: italán, niem engedtéik öt él, vagy talián beteg, vagy meghalt. — Meghalt! — tV én káromkodom. * — Jevgenie Nikolajevna is itt van ma, — -mondotta a kollégám imámden utógando1-at .nélkül, ö nem tudhatta, ihogy én Jevgenie Nilkoliajevnór-a vártam ebben a' hideg-ben hót órától fél kilencig. — A—ah! — feléltem elmésen és bensőmben fölkiáltott valami: — Az örd . . . — Itt — tehát Polőszovéknál. JPoloszovék emberek, akiknél még sohasem voltam. De ma elmegyek oda. — Signore! — kiáltottam vidáman. — Ma karácsony van! Ma minden ember vidám! Legyünk mi iis vidámak! — De hogyan? — kiáltotta közbe szomorúan az egyik. — D-e hol? — támogatta őt egy másik. — Vegyünk jelmezeket -és -menjünk el mindenhová, ahol csak társaság van együtt — határoztam én. És ők, ezek -az -érzésnélkiili emberek, i.i ÍH u hm ,I,I i Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Kiadóhivatali-telefon . 305. Kiadó telefonja .... 81. Kedd, április 15. ged város polgármesteréhez még 1912. július 13-án 4660. szám alatt felebbezést nyújtottam be, tudomásom szerint még ez a feíebbezés nincs -elbírálva, — most már érthetetlennek tartom, folyó évi április hó 14-én mérnöki jelentésre hozott -ama tanácsi határozatot, hogy a villamos vasút sínéinek áthelyezését 3 nap alatt követeli, ellenesetben legsúlyosabb pénzbírsággal fogja büntetni. Vájjon a város tanácsa vagyoni felelősséget vállal-e, ha most a vasuttársulat a költséges sin áthelyezéseket eszközli s ha a minisztérium megsemmisíti a 384—1912. számú közgyűlési határozatot s visszahelyezését rendeli el a síneknek?! De azután még van egy fontosabb része ennek az ügynek, az, hogy a 384/1912. számú közgyűlési határozattal elfogadott terv kettős aszfaltozási utvonalat készít a sugárutnak ép ama vonalán, ahol esetleg pár év múlva a végleges kettős csatornázási hálózat fog kiépülni, — vájjon miként fogja a város tanácsa Szeged város közönségét az okozandó kettős költség többletért?! Nincs tudomásom, hogy a 4660/1912. számú feíebbezés el van-e intézve, — de ha még nem volna, csodálkozom a város tanácsának bátorságán, hogy a tegnapi tanácsülésen ily merész és nyaktörő határozathoz hozzájárult. Pillich Kálmán. igazán vidámak lettek. Kiabáltak, ugráltak, énekeltek; hálásak voltak és megszámolták a pénzüket. És -egy óra alatt összegyűjtöttük a város minden magányos, unatkozó diákját és amikor körénk ült tiz vidáman ugrándozó ördög, a fodrászhoz hajtattunk, aki egyszersmind jelmezeket -kölcsönzött és megtöltöttük a boltját hidegséggel, ifjúsággal, meg nevetéssel. Nékem valami komor és szép kellett, aminek előkelően szomorú színezete van és én kértem: — A-dj-a nekem egy spanyol grand jelmezét Bizonyára egy igen hosszú grand volt: mert én a fejem búbjáig belefértem a ruhájába és már ugy éreztem magamat, mintha tágas terembe zártak volna, ahol -egy -lélek sincs. Amikor kibontakoztam a jelmezből, másikat 'kértem. — N-em akar talán egy bohócot? tarka, kis osengetyükkel? ; — Bohócot! — kiáltottam fölháborodva. — Akkor talán egy banditát! Ilyen kalappal, meg tőrrel. — Tőrrel? — Ez illett a hangulatomhoz. Csakhogy, sajnos, a bandita, akinek a ruháját ideadták, -még nem vo-lt nagyk-oru. Bizonyára egy züllött nyolc éves lurkó volt. Kicsi kalapja, alig fedte a tarkómat és a bársony nadrág-ócskából ugy kellett, -hogy kihúzzanak, mint v-alami csapdából. Az apród hasznavehetetlen volt, — foltos, mint egy tigris. A szerzetes — tele volt lyukakkal.