Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-10 / 83. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon . . . .305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9„ Kiadóhivatali-telefon . .305. Kiadó telefonja .... 81. Szeaed, 1913. II. évfolyam 83. szám. Csütörtök, április 10. A színház" bérbeadása. Csütörtökön fordulóhoz ér a szegedi színház sokat hányatott ügye, melyet a művészet álbarátainak sikerült az ország sajtójának állandó csipkelődése tárgyává tenniök. De a közeli szemlélők is, — ha a jelenség nem volna annyira szomorú — mulatnia kellene a szinházi próféták ideges kapkodásain, véleményváltoztatásain és agyafúrt ötletein, melyékkel ezt a kérdést ki akarják vonni a közvélemény Ítélete alól és egy zártkörű társaság barátkozó hajlamainak tetszésétől akarják függővé tenni egy nagy város legközelebbi szinházi periódusának irányítását. Napról-napra vélemények jelennek meg, melyek legkevésbé sem akarják befolyásolni a kérdés eldöntésére hivatott köröket, de csodálatos egyértelműséggel mégis annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy a mostani szinházi igazgató szerződését meg kellene hosszabbítani pályázat kiírása nélkül. A Délmagyarország nem közöl ilyen ártatlan célzatosságu véleményeket, de mint mindig, ugy most is, a közönség érdekeinek szolgálatába szegődik és a legutolsó pillanatban, mikor a szinház sorsa az előre leadott véleményekkel már megpecsételnek látszik, hangsúlyozottan követeli a már nagyon is határozott formában megnyilatkozott közvéleménynek respektálását. Teljes bizalmatlansággal tekintünk a városi tanács csütörtöki döntése elé. Ha a hatóságban megvolna a hajlandóság arra, hogy ezt a kérdést teljes tárgyilagossággal és Ízléssel kezelje, már régen meg kellett volna állapítani a szinház bérbeadásának föltételeit. Ezt kívánta tőle a törvényhatósági bizottság nagy többsége és a szakadatlanul és hangosan sürgető közvélemény. A város hatósága azonban eredményes munka helyett azzal töltötte kedvét, hogy szimpátiájáról biztosította az önmagát többszörösen kompromittáló szinügyi bizottságot/annak a botrány után lemondott tagjait akaratuk ellenére ujből mandátummal látta el s ezáltal ismételten kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy a szinbáz kérdésében a nagyközönség ítélete és követelése alól emancipálni óhajtj'a-ánagátdíi g n.jüf>sr£[ jemom sibqq sA Ez a fölfogás yezM aLihtézö^ köröket. És ennek a fölfogásnak a rendszeres érvényesülésében igazolva látjuk azt a szándékosságot, hogy a városi tanács — fölhasználva egy idejét mult, sok tekintetben hibás és föltétlenül revízióra szorult szinházi szerződés rendelkezéseit, — a város társadalmának akarata ellenére kiszolgáltassa a színházat ugyanannak a rezsimnek, melynek működéséről ha nem is megsemmisítő, de igen kevéssé hizelgő kritikát mondott éveken át a sajtó és közvélemény. Azt mondja ez a hires szinházi szerződés mindjárt az első pontjában: ,,A mennyiben a vállalkozó színigazgató elvállalt kötelezettségeinek közmegelégedésre mindenben megfelel, a szerződést a városi tanács a szinügyi bizottság inditvánvára további három évre meghoszszabbithatja." Ennek a rendelkezésnek az Achilles-sarka abban az ecv szóban van, hogv a színháznak közmezdé ved és re kell működnie, tehát nemcsak olvan legalább is ké+es eredményeket kell fölmutatnia, melyeknek még á létezéséről is hónapokon át vitázni lehet A szerződésnek ez a pontja csakis abban az egy esetben lenne alkalmazható, ha a szinházi igazgatás minden igényt teliesen kielégített volna, ha a város közönsége vesztesnek érezné magát, amiért az eddigi szerződés. mely annyi irodalmi és művészi gyönyörűséghez juttatta, lejáratához közeledik. Azt hisszük azonban, hogy ily egységesen kialakult közmegelégedésnek létezését senki sem merné komolyan hangoztatni. A szerződés tehát ezzel a ponttal nem szolgáltatta ki a szinház további három évének sorsát a városi tanácsnak, hanem csak módot adott neki arra. hogy egy esetleges közhangulat nyomásának engedve, a közvéleményt könnyen kielégithesse. De a közhangulat éven ellenkezően itélt! És eltekintve a törvényhatósági bizottság határozatától, mellyel a bérbeadás kérdésében állást foglalt, a városi tanácsnak nem szabadna e jogával élnie már csak azért sem, mert véleményező szerve, a szinügyi bizottság, véleményének pártatlanságát diszkreditálta. Erről a bizottságról meg van állapítva, hogy ellenőrző kötelességét lelkiismeretesen nem teljesítette és meg van áílapitva főként az, hogy ez a bizottság még a közvélemény ítéletének visszaadására sem alkalmas, hogy tehát létezése teljesen szükségtelen. És ennek a bizottságnak a javaslatára akarja a tanács lekötni a színházat? Hiszen magának a tanácsnak is csak a betű szószerinti értelme alapján van némi jogosultsága a kérdés felett határoznia. A hires pont, a melyet fentebb idéztünk, a szavak lelkével, a kifejezés tendenciájával azt mondja, hogv a szinház odaítéléséről csak maga a közvélemény van hivatva dönteni, a város hatósága csupán maga a végrehajtó szerv, mert hiszen a közvéleménynyel szerződést kötni nem lehet. óva intiük tehát a város hatóságát, hooT a szinügyi hizottsáo- iecvzőkönyvein át hozzá adresszáít befolyásoknak utat1 nvíssnn. Hiszen ezek a csodálatos iegyzőkönwek mavuk sem mondtók azt, hogy az eddtej sziniorq?o-pM mf;|(-ndése valami rpndlrivfiH eredménvpkef irm+ntnft volna főt. Csnnán annvít ban^cnh7-o7nqk. hogy . kifogások nem merültek föl", hmms. merültek: számtalan helvről sürgették a színház művészi igazgatásának lelkiismeretesebb és kielégítőbb megoldását, ezt minden elfogulatlan ember tndia és jól tudja maga a szinházbajáró közönség is, mely véleményének a leghatározottabb formában adott kifejezést. Kívánjuk a szinház bérbeadását a közönség érdekeinek nagyobb megvédésével. Tessék diktálni a szerződés pontozatait ugy, amint csak az diktálhat, aki ur a maga portáján. Ne fizessen az a szinházi igazgató tízezreket, — mert a város nem tekintheti a színházat jövedelmező mellékfoglalkozásnak, — hanem fizessen ezer koronát vagy fizessen egv húsz koronás aranyat. de a város kiméltessék meg nyolcvanezer korona kiadási tételtől. A" közönség jó kiszolgálása legyen a színigazgató működésének egyetlen direktívája, mert ez a fölfogás ióbban szolgálta az üzleti vállalkozásnak is. meg a művészi színvonalnak is az érdekeit. Ezek a mecyvőződések énen etéo-gé lesziirődtek már Szeged társadalmának Ítéletében és kell, hogy a város hatósága az ilyen tiszta és az iVazsáv ereiével ható meggyőződéseket minden illetéktelen befolyással szemben is érvényre juttassa. rrr Trt!