Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-09 / 57. szám

1913. március 9. DÉLMAGYARQRSZÁQ j ­9 Letartóztatták Diéssy Nusi betörőjét. — A szegedi rendőrség sze­repe a nyomozásban. — (Saját tudósítónktól.) Az aradi színház primadonnájának, Dióssy Nusinlak a batö,nő­jét szombaton reggel elfogták Budapestem. Február tizennyolcadikán történt, hogy a primadonna lakásáról ellopták a mintegy öt­venezer korona értékű ékszereit. A nyomozás szálai Szegedre vezettek ós a szegedi rend­őrség szereplésével -sikerült a tettes elfoga­tása. Az érdekes bűnügyi eseményről a kö­vetkező tudósítást adjuk: A moilit hó tizennyolcadikán történt, hogy amig Dióssy Nusi a színházban Évát játszotta, a Szabadságtéren levő lakásába be­törtek. A nyitott ékszer-.kazettából ellopták az ékszereit, többek között egy húszezer ko­rona értékű brill iáns-.f iiggőt. A betörést há­romnegyed tiz-emegy órakor fedezték föl és nyomban értesitették a rendőrséget. Letar­tóztatták a primadonna tizennyolc éves szo­bainasát, akit azonban bárom nap mnlttiáin saabadonboesátottak, mert a legcsekélyebb bizonyíték sem merült föl ellene. A nyomo­zás aztán más irányba terelődött. A detek­tívek megállapították, ihogy a Dióssy Nusi lakása fölött szolgál Tubity Ágnes cselédle­ány, akinek Molnár Kálmán huszonhat éíves szobafestő a szeretője. Molnár lopás miatt már tizennyolc hónaipi súlyos börtönt ült Grácban. A cselédleány és a szobafestő a lo­pás idején Aradon tartózkodtak, utáhla azon­ban eltűntek. Később újból visszatértek, Mol­nár azonbanl csak egy napig itiartézfcodott Aradon. Meghagyta a cselédleánynlak, bogy Szegedre irjon neki a főpostára, poste-restan­te. Aimikor ezt megállapította a rendőrség, Valenta és Rédl aradi defekt ivek leutaztak Szegedre. A detektivek a főpostán megtalál­ták a levelet. Ba/pkó, a szegedi rendőrség dé­tekfivije, aki már előzőleg két izben kutatott a zálogházakban és ékszerüzletekben:, az ara­di detektivekkel együtt kereste a betörőt. Bapkó, aki egyébként a legügyesebb szegedi detektív, megállapította, hogy Molnár már elutazott Szegedről. Előbb azonban eladott az egyik szegedi ékszerésznek egy egy kará­tos brill iáns követ. Egy másik ékszerésznél háromszáz koronáért adott el egy brilliáns követ. Az ékszerész előtt gyanúsnak tűnt föl az uriasan öltözött szobafestő, aki azonban igazolásképen fölmutatta az iparigazolvá­nyát. — Meghalt az édes anyám, kell a pénz te­metésre — mondta. Két kis brilliáns követ gyűrűibe foglal­tatott és az egyik szegedi zálogházban elzá­•logositotta kétszázhúsz koronáért. A detektivek valószínűnek tartották, hogy Molnár Budapesten akarja értékesíteni a nagyobb ékszereket. A fővárosiba utaztak és a bejelentő hivatalban megtalálták a szo­bafestő cimét. Szombaton reggel váratlanul meglepték és letartóztatták. Néhány darab ékszert Budapesten is értékesített, a többit azonban megtalálták a lakásán. A betörőt még szombaton Aradra kisérték. Az ezer korona jutalmait, aimiit a prima­donna fölajánlott, valószínűleg megosztják a három detektív között. KÖZIGAZGATÁS Az óvóiskolák államosítása. — Az állani és a város. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi óvóís­kolák államosítása, valamint egyes városré­szeikben ujaik létesítése, szintén egyik leg­aktuálisabb és kétségtelenül egyik legsürgő­sebb megoldásra váró föladat. Ugy látszik, azonban, hogy az államosításnak fuccs és igy arról is nehezen lehet szó, hogy a város a saját pénzén annyi ujabb óvóiskolát épít­tessen, mint amennyire igazán szükség van. Több, mint féléve, hogy a város az óvóisko­lák államosítása kérdésében tárgyalásokat folytat a vallás.- és közoktatásügyi minisz­terrel. Ezeknek a tárgyalásoknak a során a város .ajánlatot tett a miniszternek, hogy hajlandó az újonnan épülő, államosított óvó­iskolák költségeihez háromszázezer koroná­val hozzájárulni, ennek fejében azonban azt kéri az államtól, hogy az összes óvóiskolák terhétől mentse föl a várost. Kérte azon­kívül, hogy az állam a jótékonysági nőegye­siiletek létesítette óvóiskolákat is vegye át. Nemrég érkezett le a városhoz a minisz­térium leirata, amely igen szűkkeblűén akar­ja elintézni az államosítás ügyét. Arról van szó ugyanis, hogy a miniszter szívesen hoz­zájárul az államosításhoz, itt következik azonban egy „de", amely a szíves hozzá­járulás mellett is súlyos terheket róna a vá­rosra. A miniszter ugyanis azt kívánja, hogy a város necsak háromszázezer koronával já­ruljon hozzá az államositáshoz, illetőleg az uj óvóiskolák fölépítéséhez, hanem aliagit­son meg bizonyos összeget, amellyel éven­ként a már létesített és állami kezelésbe vett óvóiskolák föntartását elősegíti. A tanács, amint értesülünk, legközeleb­bi ülésében foglalkozik majd a kérdéssel. Hogy milyen álláspontra fog helyezkedni, nem tudni még, csak az a bizonyos, hogy ha a miniszter kívánsága szerint történnék az államositás rendezése, akkor tényleges álla­mosításról nem igen lehet szó, mert már a háromszázezer korona is jelentős összeg, hát az évi fantartási költségnek egy szép surri­máju hányada! Tehát: a város pénzén tör­ténnék az államositás, pedig éppen az a cél­ja a városnak, hogy a sok teher közül leg­alább ettől szabaduljon meg a mai viszonyok között. Mert éppen a jelenlegi helyzet, meg a további föladatok nem engedik meg, hogy a város uj óvóiskolákat építtessen a maga pénzén, amikor imég a régieket is keservesen tudja fentartani, pedig az uj óvóiskolákra — amint .azt Franki Antal .annak idején a köz­gyűlés előtt szóvá is tette, — különösen Fel­sővároson, múlhatatlanul szükség van. Vilá­gos, hogy az államnak kell belátóbbnak és bőkezűbbnek lenni, -mint ennek az agyonter­helt városnak. Ez különben minden való­színűség szerint kifejezésre fog jutni a leg­közelebbi közgyűlésen is, amikor szőnyegre kerül az óvóiskolák ügye. örökítésével, — mert emléke a népoktatásban elért kiváló és példás eredményeiért, méltán [megérdemli ezen megkülönböztetett elisme­rést megemlékezést, Kováts István egyénisé­,gie összeforrt, a felsővárosi Szt, Györgyi is­kolával, melyben hosszú évtizedeken keresz­tül áldozta munka erejét a népművelő des és kultúra előrehaladásáért és e mellett a város javáért, érdekeiért, a társadalom miniden al­kotó munkájában, mindenkor buzgón és ön­zetlenül vette ki részét. Kováts István mél­tóvá tette magát arra, hogy nevéről utcát nevezzünk el s tekintve, hogy ezen utca, épp az ő rajongásig szeretett iskolájával hatá­ros, tisztelettel kérem a tek. Közgyűlést ki­mondani, hogy ezen névtelen utcát Kováts István-utcá-nak nevezi el. Teljes tisztelettel: Franki Antal törvlh. bizottsági tag. xssii&baixbiaiaaiaabsaaasaiiabdhabbaaabiaaabbbbbahbaabsbba TÖRVÉNYKEZÉS. § A biróválasztás epilógusa. A szegedi törvényszék eskü dtbir ósága szombaton az Újvidéken megjelenő „Zasztava" saj.tópörét tárgyalta. Klicin Demeter, a magya.rfaló lap szerkesztője ült a vádlottak paciján. A vádirat szerint a homokszili (Temes'rnegye) biróválasztással kapcsolatosan azt a hirt kö­zölte a Zasztava, bogy a csendőrök agyon­verték az ellenpárt egyik szavazóját. A csend örök följelentésére az ügyészség hivatalból üldözendő rágalmazás miatt vádat emelt a lap szerkesztője ellen. A tárgyaláson azzal védekezett Klicin, hogy levelezőlapon értesi­tették az esetről, amelynek a valódiságáról nem győződhetett meg. A bíróság elrendelte a bizonyítás kiegészítéséit és elnapolta a tár­gyalást. B • • (Üzlethelyiség! ! modern portállal ] B Kárász-utca 9.1 a (_) Kováts István-utca. A héten temették •el Kováts István felsővárosi iskolaigazgatót. Kováts évtizedek óta működött és rendkívül sok tanulója — ma már felnőtt emberek — volt. Franki Antal, a törvényhatósági bizott­ság tagja indítványt adott be, hogy egy fel­sővárosi utcát Kováts Istvánról nevezzenek .el. Az indítvány igy hangzik: Szeged szab. kir. város tekintetes Taná­csának. Alulírott tisztelettel kérem, hogy az alábbi indítványomat, a legközelebb tartandó rendes közgyűlés tárgysorozatába felvenni és azt pártolólag előterjeszteni szíveskedjék. Tisztelettel indítványozom, mondja ki a tek. Közgyűlés, hogy a Szt. György-tér északi ré­szén, a „Tanulók Otthona Internátusa" és a Szent György-téri iskola közötti névtelen ut­cát „Kováts István-utcá"-nak nevezi el. A vá­ros közönsége igaz kegyeletét fejezné ki Ko­váts István érdemes népiskolai igazgatójá­val szemben, — az utcának nevével való meg Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . . 24.— kor. félévre . , . 12.— „ negyedévre . . 6.— „ egy hónapra 2.— „ Vidéken: egy évre . . . 28.— kor. félévre . . . 14.— „ negyedévre . . 7.— „ *igy hónapra . 2.40 „ bbbbbbbbbbmbbmbbli

Next

/
Thumbnails
Contents