Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-09 / 57. szám

1913. március 9. mondotta a méltányos nyugdíj létesítését a községi és körorvosok résziére. Azóta az or­szág összes állami, megyei és községi al­kalímazottjai: a főispántól az utolsó vasiuiti bakteriig élvezik a nyugdíj áldásos hatását. Csak mii községi és körorvosok ott ülünk a nyilvánosság szégyenpadján, hogy ve­lünk évről-évre az április bolond járást megismételtessék. De minek is? Hisz jogá­ban áll minden főbírónak, minden városbí­rónak, hogy koldulási bárcát osztogasson. A községi és körorvosoknak jut még egy mankóra való fadarab, az árváknak és öz­vegyeknek egy vászonrongy, amelyből ta­risznyát varrhat magának! Nemde, biztató kilátások a jövőre nézve! Ebből az elviselhetetlen anyagi züllés­jbíől alkarnak minden erejükből mienlekülni. Az első erélyes lépés a cél felé az országos kongresszus, amely március 24-iké:n lesz Bu­dapesten a VII. kerületi Polgári Körben. A csatlakozást az Orvosok Lapjának (Rotten­biller-utca 1.) kell bejelenteni. — Kinevezés. A kereskedelemügyi mi niszter a rókusi posta vezetőjévé pályázat" mellőzésével kinevezte Todoreszk Annát, a ideszki postamesternőt. — A felsőipariskola bálja. A szegedi felső ipar iskola tanulóifjúsága szombaton es­te bálát rendezett a Tisza-szálló nagytermé­ben. A bál a szezon egyik legsikerültebb mu­latsága volt. A termet zsúfolásig megtöltöt­ték a fiatal párok, akik ajz ifjúság fáradha­tatlan vidámságával táncoltak Erdélyi Kál­mán bandájának a muzsikájára. A bálát pompásan sikerült hangverseny előzte meg. A mulatságon megjelent hölgyek névsora a következő: Asszonyok: Kiss Imréné (H.-Vá­sárhely), Veszprémi Vilmosné, Szifniosiz Gyuláné, Staucsits Pálhé, Zaehár Károlynó, (Braun Simonná, Piohler Nándomé, özvegy Kókai Jézsefné, Schikorszki Jakabné, Áb­rahám Gézáné, Csermák Jézsefné, Bálint Ist­vánná, Vinkler Lajasné, Kónya N.-né, özvegy Virchalek Vendelná, Earkas Hermamné, Gonda Miksáné, Csura Jézsefné, Ripnerné, Körber Hugóné, Módiiné, Reményinó, Re­zsekné, Hódiné, Kuncsné, Davida Sándorné (Orosháza), Vargáné, Oleinik Laj osné, Spickstein-né, Vass Károlyné, Sohvarcz Re­zsőn©, Faragóné, Flererné, Céikus Vilmosné, (Dorozsma), Hadács Jánosné, Dr. Temesvári­né, Babos Elekné, Róthiné, Rahluvág-nővé­rek, Domokos Antalné, Horváth Józsefné, Reickardt Vilmosné, özvegy Vonya György­né, Láng Edéné, Krajcsovics J.-né, Palovics Antalné, Raffay Lászlóné, Vajda Sándorné, Adlerné, Csikósné, Kövesy Béláné, Kovács Istvánná, Kőváry Béláné, özvegy Nagy Ká­rolyné, Vargaliorgosi P.-né (Szabadka), Vég­űé, Kövessy Béláné és Kopaszné. Leányok: Börcsök Matild, Spikstein Ilona 'és Anna, Schvarcz Aranka ós Erzsike, Flerer Ilonka ós (Mariska, Szabó Ilonka, Faragó Erzsike, Cé­kus Mariska (Dorozsima), Hadács Etelka, Birg Ilonka, Babos Margitka, Rótbi Ilonka, Riohlváry nővérek, Domonkos Esztike és Vil­mácska, Kósa Erzsike, Horváth Vilmácska, Vonya Erzsike, Lánk Ilonka, Váradi Jolán­ka, Tóth Gizike, Paulovits Ilonka, Vajda Aranka, Vajda Rózsi, Adler nővérek, Csikós Mariska, Kövessy nővérek, Óvári Klári és 'Micike, Nagy Gizella, Nagy Vilma, Varga­horgosi Etuska és Vituska (Szabadka), Víg Mariska, Köves Sárika, Kopasz Mariska. Szabó Ilonka. Kiss Ilonka, Kiss Etelka, Veszprémi Etelka, Szifnio Ilonka ós Olga, Sztancsics Ilonka, Braun Sárika, Harsányi Mariska, Szerafdn Gizike, Pichler Margit, Zaohár Margit, Molnár Terike, Ábrahám Rózsi, Csernák Margit, Bálint Mariska, Win'kler Irima, Kónya Etel, Wic'aner Gizel­la, Tutmer Janka, Earkas Nita, Gonda Irma, Gonda Bella, Csura Erzsi, Rippner Ella, Görbe Mariska, Módii Jolán, Reményi Mar­git, Rezsek Margit, Hédi Rózsa, Rezsek Er­zsi, Künn Elza, Dauda Mariska (Orosháza) és még sokan. — Eljegyzés. Szamos József és Remény Sári jegyesek. , ' DÉLMAGYARQRSZÁQ j ­— Adományok a VHOSz javára. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége se­gélyalapja javára a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank 50 koronát, a Kőszegi Általános Takarékpénztár 20 koronát adományozott. Az adakozóknak ezúton mond őszinte köszö­netet a VHOSz elnöksége. — Gyermektanulmányi előadások. Nagy érdeklődés előzi meg a Gyermektanulmányi Társaságnak e ihavi fölolvasó ülését, miely vasánnap délután négy órákor lesz a város­háza közgyűlési termében. A már ismertetett programiból ezúttal újból kiemeljük Gallér Kristóf előadását, mely az ideges gyermekek nevelésében követendő bánásmóddal fog foglalkozni. Klug Péter a gyengetehetségü gyermekek külön iskolájáról fog értékezni, amely iskolának fölállítása a társaság egyik fő törekvését képezi. Végül Füzessy Márton ad elő a javító nevelésről. Az előadásokon minden érdeklődőt szívesen látnak. — Kegyelem Gorkij Maximnak. Péter­vári távirat jelentése szerint Gorkij Maxim is azok közt van, akiknek 'Sí csr ci Román ov­ház jubileuma alkalmából kegyelmet adott. Gorkij Maxim, ki olasz földön élte száműze­tésének éveit, ennek következtében visszatér­het Oroszországba. — Hazafias ünnepség. A Bohn-féle Szegedi Deák-Otthon kebelében fennálló „Deák" önképzőkörök március 9-ikén, vasár­nap délután, az intézet nagytermében, már­cius 15. 'megünneplésére hazafias ünnepséget rendez. Kezdete délután 5 órakor. Ez lesz a műsor: 1. Hymnus. Énekli az ifjúsági ének­kar. 2. Elnöki megnyitó. Tartja Janek Aurél. 3. Nemzeti dal. Irta Petőfi Sándor, szavalja Steiner László. 4. Március 15. méltatása. Ir­ta ós felolvassa Balázsy Andor. 5. Talpra magyar! Énekli az ifjúsági énekkar. 6. Vén cigány. Melodráma), szövegét irta F átkos Imre, zenéjét szerzé Farkas Lajos, szavalja Gréczi István, zongorán kiséri Stoján György. 7. Árva vagyok és Huszárdal. Ének­li az ifjúsági énekkar. 8. Március 15-ére. Irta Balázsy Andor, szavalja Janek Aurák 9. Bonná del Lago-Air Suisse. Szerzé Oh. Dancla. Hegedűn előadja Mócz Kálmán, zon­gorán kiséri Stoján György. 10. Cinka Pan­na, szerzé Sipos Antal. Fuvolán előadja Sto­ján György. 11. A hazaáruló. Alkalmi szín­mű. Irta Erdélyi Zoltán. Játszanak benne: Balázsy Andor, Germán László, Gróczy Ist­ván, Khadé Géza, Glasel Dezső, Slanka Pál és Steiner László. 12. Szózat. — Lóverseny. A Szegedi Gazdasági Egyesület az idei tavaszi lóversenyt imájus 10., 11. és 12-én fogja megtartani. Az idén az Urlovasdk Szövetkezete szigorúan előírta, hogy az akadályversenyelken csakis a szi­gorúan előírásos angol akadállyakat szabad építeni és pedig ugy, hogy legalább minden 400 méteren egy szabályszerűen megépitett akadály legyen. Az egyesület enneík megíele­lőleg át fogja pályáját építtetni. Egyidejűleg íaz egyesület elhatározta, hogy versenypá­lyát kerítéssel körülkeritteti s ennek eszlkö­zölhetése végett tárgyalásokat 'kezd a városi hatósággal és a katonai parancsnokságokkal. — A legapróbb dollárhecegek A Titanic szerencsétlenül járt, milliomos utasának ha­lála után, a mult óv augusztusában, tudva­levőleg örököse született, amely eseményről a legtöbb újság „A világ leggazdagabb baby­ja" cim alatt értesítette a nagyvilág újság­olvasóit. Rengeteg vagyon várta a kis John Jacolbot ezen a sáros földtekén, de azért erre a címre még sem tarthat igényt az Astor­ivadék, mert ezt már három év óta viseli, teljes joggal a kis Vinson Walsh Maclean, aki egyetlen gyermeke a Maclean és Walsh családoknak, amelyekiből szülői származnak. A két nagyapa, Colonel Maclean ós mr. T. F. Walsh, vagyona együttvéve 320 millió koro­na értéket képvisel; ami egykor mind az imá­dott, egyetlen unokára száll. Igy hát a kis Vinson egyik zsebéből ki tudja fizetni a ti­zenkét esztendős kollegáját, John Broumt, mert ez apjától, kilenc hónapos korában, csak 9 (húsz milliót örökölt földi javakban. Azért hát nem is csoda, hogy a szegény John nagy­anyja, aki unokáját mindenek fölött imádja, aggódik annak jövőjéért és három évvel ez­előtt — módot akarván nyújtani a fiuniak a rangját megillető megélhetésre, — az óriási vagyoniból, amely valamikor amúgy is a szeretett unokáé lesz, már előre hatvan millió koronát ajándékozott neki. Az ame­rikai dollárkirályok csemetéi után elsősor­ban az angol arisztokraták gyermekei azok, akiket a sors leginkább kegyel, azok között van a legtöbb milliomosfi. Ilyen például Fritz William earl hétesztendős fiacskája, akinek apja egyike Anglia leggazdagabb peerjei­mek. Dus bányái, óriási földbirtokai vannak ós csupán Írországi földjei éveukiint két mil­lióval szaporítják vagyonát. A földeket, a melyeket a fia örökölni fog, körülbelül ötven millióra becsülik. Ezzel a vagyonnal talán csak Lord Horward de Walden egyéves kis fia vehetné fel a versenyt, akinek jövedelme peroenkint tiz koronára rug. Anyja már sze­gényebb család sarja, mert esőik nyolc mil­liót hozott a házhoz. Anglia első hercegének, Norfolknak, fia és leendő örököse szintén he­lyet kérhet a világ leggazdagabb gyermekei Bóráiban, mert valamikor ő is mjérhetetlen Vagyonok urává lesz ... — Bonyodalmak egy regény körül. Tipi­kus kisvárosi történet ez, amelyből kedvesen iés bőven árad a magyar vidék lehellete. A história pedig Nagyváradon, iá hüszke ma­gyar kulturvárosban, esett meg, az igaz, hogy a nagyváradiak különös mulatságára. A klerikális helyi újság nagy raklámmial egy regény közlését kezdte meg. „Brenyó ur" volt a címe a regénynek, amelyet Kiss Endre, egy nagyváradi állami iskola igazgató-taní­tója, irt. Megjelent a második folytatás. A regény valahol, a Verhovinán játszódik: ott élnek az alakjai. Rutén parasztok, áliamse­gólyes tanítók, egy vérszegény falusi kis­asszony, zordon csalovikek, szomorú kazá­rok. A második folytatást nyilván megha­tottan olvasták a vidéki plébániákon. A re­gény irótja boldogan olvasta nyomtatásban a müvét. A második B. osztályban volt épen órája s tizedszer futotta át a szines sorokat. De kopogtattak az ajtón, két ur kereste a szerzőt: — Borostyán János igazgató-tanitó meg­bízottai vagyunk. — Igen? — örvendezett Kiss Endre, — miben lehetek a kollégám szolgálatára? — Lovagias elégtételt kérünk. És a két komor ur zordon fenséggel je­lentette ki, hogy Borostyán János sértve érzi magát, mert a regény minden passzusa rá vonatkozik. Brenyó ur alakja tisztára róla van mintázva. Ott nevelkedett Zsolenyova völgyében, ugyanabban a faluban, SzkotársZ­kán tanítóskodott, ugyanolyan körülmények között állt be a nemzet napszámosai közé. — Borostyán ur nem tűri, hogy pellen­gérre állítsák ós elégtételt követel. Kiss Endre meghökkent, haladékot kórt, fühöz-ifálhoz szaladt tanácsért ós másnap nem jelent meg az újságban a folytatás. A regény félbenmaradt. A szerkesztőség külön nyilat­kozatiban jelentette be, hogy Brenyó ur alak­jában egy tanitó magára ismert s ezért a lap lemond a regény további közléséről'. A szerző ós Brenyó ur barátságosan elintézték maguk közt az ügyet, de a regény írója nem tudott (beletörődni, hogy már most a mun­káját fiókba csukja a világ elől. Ugy segí­tett tehát a dolgon, hogy könyvalakkan adta ki a regényt, még pedig „Szklemár Iván, a rutén fiu" cimen. Amibe Brenyó ur is bele­nyugodott és most előfizetőket gytüjt a könyvre. — Rémes gyilkosság. Érsekújvárról je­lentik: Paluska Dezső noszvadi legény most szabadult ki a nyitrai fegyházból, ahol hét hónapot ült, mert egy legényt leszúrt. A för­telmes külsejű, kis púpos emberke állandó réme volt a falunak. Tegnap este jött haza Naszvadra, útközben találkozott az öt éves Tóth Lujzával. A kis leányt Ölbe kapta é»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents