Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-08 / 56. szám

n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. gésbe hozták, kérdést intéztünk a SzegedAlföldi igazgatójához, Pataki Vilmoshoz, mi igaz az intézettel 'kapcsolatos hírekből. Pataki Vilmos a következő érdekes nyilatkozatot tette:' . / — Azt ón is hallottam, hogy Kugler el3négy a Hungária-Banktól, de azt, hogy önti ok a távozásnak miféle kulisszát,i'tfcaá vannak-, nem tudom. Az neon álll, hogy Kugler a .Szeged-Alföldinéi olyan mulasztásokat követett volna el, amelyek alkalmasak volnának orra, hogy a Hungária-Bank igazgatósága emiatt. Mzakm/atlaínságga.1 Jegyien iránta s következésképpen menessze állásából. Tény, ihogy Kugler, amig a Szeged-Alföldi vezérigazgatója volt, nagy üzleteket csinált, nagyobbakat, mint amilyeneket az intézet keretei között kötnie szabad, lett volna, — azonban ez a körülmény nem adhat okot arra, Ihogy állásából el'bocsássák. Mondom, ezt sem tudóim határozottan, hogy elbocsát ják-e vagy sem, én csaik annyit hajlottam, hogy szabadságolták, más oldalról pedig, hogy kilép az intézet kötelékéből. A Szeged-Alföldivel kapcsolatiban felhozott ama lúrek pedig, ihogy a bank „rossz bőrben van", mert a papok G-lattfekler utasitására megvonták a betéteket — amellett, hogy valótlanok, idejüket is multák. Annak idején — mint ismeretes — ugyanis a Pesti Hirlap foglalkozott ezzel a dologgal, ind aztán a valóságnak megfelelően kellő értékükre szállítottuk le ezeket a tereket. A helyzet ma is az, hogy a papok egyáltalán nem .szándékoznak betétjeiket megvonni a banktól, sőt legutóbb is ujabb betéteket helyeztek el a banknál. Ugy véljük, hogy a fenti három nyilatkozatból kellő rnegvilágitásba kerül az egész ügy, amely -a Hungária Bank igazgatóválsága körül torkolódik. Annyi bizonyos, hogy Kugler Albert távozására nem a Szeged-Alföldinél kifejtett működésre szolgáltatott okot, hanem más, valószínűen valamely személyes vonatkozású kérdés. ((.••••••••••BBaaa»HMHaMaBHaaHiisaaMa»HHH Tisza kritikája. Bécsből jelentik, hogy az osztrák képviselőház mai ülésén fölállt 4Hellinger képviselő és Tisza Istvánnak az osztrák képviselőházról elmondott kritikájával foglalkozott. Hellinger visszautasítja a sértést és inditványozta, hogy az elnök rója meg Tiszát, amiért beavatkozott egy más ország birodalmi gyűlésébe és tiszteletlenül beszélt arról. — Nekünk nincs unit szégyelnünk, de a magyar képviselőháznak van, amiért Tisza István gróf az elnöke. Óriási vihar szele indult meg a képviselők közt, mikor Helíinger beszéde elhangzott, ugy, hogy ,az elnök az ülést bezárta és csak holnap fog választ adni. Természetesen érdeklődéssel várják, mi lesz az elnöki magyarázat? Berlinből jelentik: A Berliner Tagblatt éles szavakkal tiltakozik azok ellen a nyilatkozatok ellen, mélyeket Tisza István gróf •tegnap a magyar képviselőházban, a német birodalmi gyűlésről és annak a választói jogáról mondott. , A leghatározottabban kikérjük magunknak — irja a berlini lap, — hogy a német választói jogot és a birodalmi gyűlést a magyar képviselőházban gyalázzák. Hogy mi Tisza ur fölfogása a választói jog kérdéséről és a parlamenti uralomról, iaz ránk nézve teljesen közömlbős, de magatartása azt bizonyítja, hogy a parlamenti méltóságról nagyon ferde fogalmai vannak. A „DÉLMAQYARORSZÁG" TELEFONSZÁMAI NAPPALI SZERKESZTŐSÉG 305 ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG 10-83. KIADÓHIVATAL 305. KIADÓTULAJDONOS 81. Izgalmas napok. — Konstantinápolyban forrong a nép. — (Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zeitung azt a szenzációs hírt jelenti, liogy a csatialdzsai török ^ereg egy része lázadás elé jutott és forradalomtól lehet tartani. Ez a sereg tiltakozik az ellen, hogy Törökország megalázó békét kössön, már pedig ha DrinápOilyt átengedik, ugy az oznnián birodalmat helyre nem hozható kudarc éri. Ez esetben készek a kormány és Konstantinápoly ellen vonulni. A esataldzsai sereg harminc tisztje elhagyta állomását és állítólag a török fővárosba ment, ahol elrejtőzött. A rendőrság Vahid Eddin hiarcegmek a palotáját, hol a tisztek állítólag 'tartózkodnak, állandóan őrizet alatt tartja, hogy az összeesküvőket, mihelyst kiteszik lábukat az utcára, elfoghassa. Sztaimbulban ismét lázító tartalmú plakátokat ragasztottak ki a mecsetekre. A hatóságok figyelme főleg egy titkos szektának a tagjaira irányul, melynek a programja állítólag az, hogy a szabadkőművesség ellen harcoljon és a vallásos érzelmeiket megerősítse. A fővárosban megkettőztették a közbiztonsági intézkedéseket. A mai szelamlikra a rendőrség nagy és rendkívüli óvóintézkedéseket tett, mert az a hir terjedt el, hogy fölvonulásánál nagy tüntetéseket akarnak rendezni a kormány ellen. Örömmámorban. Szaloniki, március 7. Bizani elestének Ilire itt is, az egész országban is, nagy lelkesedést keltett. Sok helyütt föllobogózták a házakat s viharos tüntetéseket rendeztek. Athén, mároius 7. Az a hir, hogy a görög sereg bevette Janinál, a fővárosban leírhatatlan lelkesedést keltett. Mindenki abbahagyta a /r>eai'des foglalkozást, az irodákat ás az üzleteket bezárták és az emberek kiözöinlottek a nagy sebtében fellobogózott utcákra. j Megszólaltak a puskák és mozsárágyúk, sebesült katonák a kórházaikból kifutottak az utcára és ott bajtársaikkal ölelkezve, örömükben táncra perdültek. Este az utcákat ünnepi,esen kivilágították. A testületek, élükön a polgármesterrel, Venizolesz miniszterelnök palotája elé vonultak ós a miniszterelnököt nagy ovációkban részesítették. A parlamentben egy csapásra megszűnt a pártok viszálykodása. Az egész főváros népe egyesült abban a nagy örömben, melyet Jani na bevétele és a görög fegyverek győzelme felett éreznek. Szökni akart a pasa. Szaloniki, március 7. Hasszan Akíb pasa, aki Szaloniki átadásával tett szert szomorú nevezetességre, egyszerű utasként becsempészte magát az Uranos osztrák Llyodgőzös fedélzetére s feltűnés nélkül Kostantinápolyba akart utazni. A görög hatóságok azonban megneszelték a dolgot és az osztrák magyar főkonzulátus közbenjárásával a pasát visszavitették a szárazföldre. Drinápoly sorsa. Páris, március 7. A nagyvezir tegnap meglátogatta a konstantinápolyi francia nagykövetet és hosszasan tanácskozott vele. A francia nagykövetségen ugy tudják, bogy a porta most mér hajlandó átengedni Drinápolyt. Kész a megegyezés. Páris, március 7. Beavatott diplomáciai ' körökből közlik: Oroszország és az osztrákmagyar monarchia között létrejött a megegyezés, még Gyakova hovatartozása sem okoz többé gondot, mert az orosz külügyi kormány magáévá tette a bécsi külügyminisztérium álláspontját. Csupán a leszerelés tekintetében vannak még bizonyos ellentétek, mert sem Oroszország, sem az osztrák-magyar monarchia nem akarja megkezdeni a demobilizációt másik előtt. Az orosz kormánynak az á véleménye e részben, hogy Ausztria-Magyarország kezdte a katonai készülődéseket, tehát elsősorban, neki kell leszerelnie. aaaBaaaaaciBaaBBaaaaBBnaaaBaaBBBaaBBaBBaBBaaBBBaaaM Az Oltványi-hagyaték ügye. — Nem enged a csanádi káptalan. — Végső . kísérletek. — (Saját tudósítónktól.) Ugy látszik, hogy a közel 300,000 koronás Oltványi-féle hagyaték papiros-öröksége marad a városnak a csanádi káptalan csökönyössége miatt. Ugyanis a káptalan föltétlenül ragaszkodik a végrendelet pontjaihoz, amely dk kikötik, hogy a hagyatékból ,a város Alsóvároson köteles egy lmodéra, szép kórházat építeni. Természetes, hogy a város nem alkalmazkodhat a végrendelethez, annál inkább sem, mert hiszen egyrészt éppen most ál' megvalósulás előtt a 4 és fel milliós uj kórház ügye, másrészt pedig 2—300,000 koronából egy modern szép kórházat, amely a higiénia követelményeiinek tökéletesen megfeleljen, építeni nem lelhet. A tanács legutóbbi ülésén foglalkozott az Oltványi-féle hagyaték ügyével. Balogh Károly pénzügyi tanácsos referált a hagyaték ügyének állásáról. Néhány hét előtt a megboldogult prépostnak egy közeli rokonával gyűlt .meg a város baja, aki harminchaiezer koronát követelt abból az összegből, a mely kimondottan a kórház céljaira hagyományozott 200,000 kor. felül még megmaradt. Csak a város éppen a végrendeletből igazolta be, hogy az a 200,000 koronán felüli összeg is őt illeti. Erre aztán sikerült megegyeznie az örökössel, akit Nagy Istvánnénak hívnak és unokahuga volt a prépostnak. A megegyezés értelmében a hagyománynak a 36,000 'koronát kitevő részét felerészben a kórházi alaphoz csatolják, feleirészét pedig Nagy Istvánné 'kapja. Ezt az egyezséget elfogadta a csanádimegyei káptalarf. Egyebekben azonban nem tud dűlőre jutni a város a csanádmegyei káptalannak. Ez ugyanis azért nem hajlandó eltérni a végrendelettől, mert szerinte a végrendelkező akaratának megszegése kegyeletsértés volna. Viszont az is igaz, hogy ameddig a város a végrendelet föltételeit nem teljesiti, addig a tőke kamatai a hagyományozó kívánsága szerint a csanádmegyei káptalant illetik . . . Az igazi ok tehát valószinüen ez, mert egy lehetetlenség nem teljesítése épen, nem mond ható kegyeletsértésnek, még akkor sem, ha a csanádmegyei káptalan annak minősíti. Mert a 1 ehetetlen sséggel határos, hogy a város 300,000 koronából egy kórházat építsen Alsóvároson s éppen akkor, almikor küszöbön áll a tizenötször akkora uj kórház építése. A káptalannak az az átirata, amelyben kegyelet cimén szigorúan ragaszkodik Oltványi Pál végrendeletéhez, élénk vitára adott alkalmat a tanácsban is. Bár afz előadó azt jelentette, hogy a város részéről a káptalannal folytatott többszöri tárgyalások nem vezettek eredményre, a tanács tagjai túlnyomó részben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hagyatékot mindenáron a nagykórház céljaira kell megszerezni és nem szabad belemenni abba, hogy a pénzt egy Alsóvároson építendő 'tökéletlen és kezdetleges fiókkórházra kidobják, bármennyire is akarja ezt a káptalan. A tanács tehát ugy határozott, hogy a végsőkig kísérleteket fog tenni a káptalan kapacitálására. Ugy sejtjük, hogy ezek a kísérletek éppen olyan eredménytelenek lesznek, mint amilyenek az eddigiek valtak, mert a káptalan áligha engedi ki a kezéből a busás ikis kamatokat. Más módot kell keresnie .tehát a városnak, hogy egyszer már hozzájusson jogos örökségéhez, amelynek most még a kamatait is más élvezi.