Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-08 / 56. szám

n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. kívánta soha senki, hogy elhagyják helyüket, mikor a jogrend helyreállt. Tisza István gróf a megoldás kulcsát a választók selekciójában keresi. Mert nívón álló képviselőket a nivón álló választók mindig tudnak találni. Míg p jogáltalánositás a parlamentet mindenütt lesülyesztené s csak inparlamentáris kormányzattal tudott összeférni, példa rá a német birodalom, melynek nincs paríamentárizmusa és Ausztria, melynek parlamentárizmusától — mondá Tisza — a hazafi borzongást érez. A magyar javaslat egészséges szelekcióra törekszik, a választói jog föltételeinek igazságos kategóriákra osztásával. Ez a legjobb .módszer a magyar politikai vezetés biztosítása dolgában is. mert a magyarságra előnyös helyzet csak kulturált választókkal alakulhat ki s nagy szerencsétlenség lehetne abból, ha a magyar faj vezetését szellemileg inferior elemek vennék át. Ezeket hangsúlyozta Tisza és érthető, hogy a mai napon, a beszéd hatása alatt, nyugodtan megszavazták a választójogi reformot általánosságban s többek közt a korhatár kérdésében is a harminc évnél maradtak. «ai»«iaiiiiiaiiuaiiMuaHi>ii»uia»iinMH>ia A választójogi javaslat a főrendiházban. A főrendiház elnöksége a távollevő főrendek tájékoztatása céljától közli, hogy a főrendiház e .hónap 13-án, csütörtökön és a rákövetkező napoikon fog a képviselőház által már j elintézett törvényjavaslatok, valamint — a mennyiben ladidig átérkeznék — az országgyűlési képviselőik választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalás céljából üléseket tartaná. A főrendiház közgazdasági és közlekedésügyi, továbbá pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottságai e hó 10-én, hétfőn .délután négy órakor kezdődőleg tartandó üléseikben a következő sorrend szierint tárgyalják a képviselőháztól átórkezett törvényjavaslat akat: A közgazdasági és közlekedésügyi bizottság: 1. a lóversenyeknél az üzletszerű vagy nyilvános fogadások közvetitését szabályozó 1894. XXIX. t.-c. módositásáról, 2. a vizjogról szóló 1885. XXIII. t.-c. kiegészitéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatokat. Az egyesült közgazdasági és közlekedésügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottság: az osztatlan legelőkről szóló törvényjavaslatot. Az egyesült közjogi és törvénykezési, valamint pénzügyi bizottság: 1. iaz állami elemi népiskolai tanítók, 2. a községi és liitfelekezeti elemi népiskolái tanítók illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. A közjogi és törvénykezési bizottság: a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvényjavaslatot, A pénzügyi bizottság: az 1909. VII., VIII., IX. ós X. törvénycikk (adótörvények), valamint az 1912. évi LIII. t.-c. némely határozata életbeléptetésének elhalasztásáról ós az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot. A képviselőház ülése. — A választójog reformja. — (Saját tudósítónktól.) A választójogi törvényjavaslat elfogadása korszakos politikai esemény. A nemzeti munkapártnak sikerült tető alá juttatni erős harc árán olyan parlamenti reformot, .melyben a 11berálizrnusnak és demokráciának elveit összhangzásba hozta a nemzeti érdekeink védelmével. A munkapárt imponáló jelét adta akcióképességének és nagy hivatásának, — az ellenzék pedig annak, hogy nemcsak politikája, de taktikája is szerencsétlen volt, mert végre is odajutott az ellenzők, hogy a választói jogkiterjesztésben semmi rész nem illeti. A jmai ülésről ez a tudósítás szól : „ Az ülésen Beöthy Pál elnökölt; jelien volt Tisza István gróf is, aki a jobboldalion foglalt helyeit Az ülés elején Beöthy László kerteskiodelmi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő az ipari tulajdonjog védelme ügyében Washingtonban kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről. Az elnöki irományok előterjesztése után az elnök bejelentette, hogy Stíhuller Rezső személyes kérdésiben föl aikan szólalni.. (Egy szász a nymánokról.) Sckuller Rezső azzal kezdte beszédét, liogy RophCsícsó tegnapi bhszéde készteti: fölsaólalásra. Pop-Gsicsó tegnap azt mondta, hogy mikor a szászok bejöttek Erdélyibe, a románok földjén .telepedtek meg, a romás testvérek földjét kapták s a románokat rabszolgákká tették; nem csoda tehát, hogy a szászok gazdagabbak, mint a románok. Ezzel szemben a szónok arra hivatkozik, hogy a szászok nem román földet kaptak, hanem királyi földet, amely az adománylevél szerint desertum, azaz elhagyatott pusztaság volt. A román föld birtokbavételére és a rabszolgaságra való hivatkozás tehát csak azt bizonyítja, hogy a románok ,az agitáció eszközeitón éppen nem válogatósak. A szászok Pop-Csicsó állitásával épen ellenkezően, kézzel-liábbal védekezőtök az ellen, liogy a románok közéjük telepedjenek, mert jól ismerték a románok nem éppen kellemes szomszédi tulajdonságait. A szászak vagyonukat nem mások verejtékével szerezték, hanem némely oly tnllajdon.SjággaÍ, mely a románokban kisebb imiértékben van meg, nevezetesen a józansággal ós a szorgalommal. Ebből különben a románoknak is van baszunk, mert knltmrájuk sehol sem oly fejlett, mint ahol .a szászok közé férkőztek. Igaz, hogy vannak ellentétiek a szászok és románok között, de nem szükséges, hogy ezek az ellentétek ellenségeskedéseé fajuljanak. Kijelentjük, úgymond a szónok, hogy oly útra, amelyen gyűlöletet szítanak, se Pop-Csicsói, se mást követni nem f ogaink, mert ez a mi kulturális szokásainkkal ellenkeznék. (Helyeslés.) A Ház ezután áttért .a napirendire. (A választójog.) A választójogi javaslatot általánosságban egyhangúlag megszavazták; Giasswem Sándor halasztó indítványát elvetették. A részletes tárgyalás során, az 1. szakasznál Lukács György azt a módosítást ajánlja, hogy a választójog ne csak a férfiakat illesse meg, hanem a nőket is. Ezt a módosítást, melyet kivűle még tizennégy képviselő aláirt, a Ház óriás többséggel elvetette. A 2. szakasznál. Blanár Béla határozati javaslatot terjeszt be a korbatárnak 24 évre való leszállítása érdekében. Hegedűs Lóránt a 26 évre való leszállítás érdekében ad be határozati javaslatot, A természet, úgymond, elég nagy arisztokrata, almikor a szegény embert hamarabb megöli, te imagát, hogy egy-egy ilyen nyargalászó lény ie'hajlik érte és magával ragadja, mint a lovas kozák a zsákmányát. Kétségbeesett erővel kapaszkodott a koporsó bronzcirádáiba. Olyan lihegve tapadt hozzájuk, mint a cigarettafüst a kávésfindzsához, amelybe belefújták. Most áldotta csak igazán a barokkstilt, amelyet mindig többre becsült a modern stilusoknáll. Ijedten gondolt rá, hogy esetleg modernstilü koporsót is kaphatott volna, a ímeflynek sima feflületeáről lesiklottak volna legörbülten kapaszkodó tagjai. Már-már -megnyugodott ebben az idegem rettenetes zűrzavarban, amikor éppen nem gúnyos és éppen nem derűs, hanem végtelenül szelid nevetés hangzott föl közelében: — Haha! ön nagyon fél! — A pólai győző haragosan akarta kirántani a kardját, hogy a vakmerő gúnyolódó falé vágjon, de észrevette, hogy kardja sokkal erősebb nála. Nem ő tartotta a kardját, hanem a kardja tartotta őt. Harcias kedvéről lemondott hát és tehetetlen dühvel fordult arra, ahonnan a nevetés hangzott. ///. Fejezet. Buzaszem tövében ült ott valaki és nyugodt lassúsággal fejtegette le annak háncsköpenyegét. Piszmogó munkáját . abba se hagyva, -megszólalt újra: — ön fél nagyon! — Nem igaz! Hazudik! A furcsa valaki rendithetetlenül válaszolta : — Nem. ön nagyon fél . . . De ez nem baj. Ez csak addig tart, amig szabaddá nem lesz. — Szabaddá? És mikor lesz az? — Amikor majd megszabadul attól a so.k haszontalan lim-limtól, amit magával hozott a sírba. \z admirális gúnyosan válaszolta: — Haszontalan lim-lim? Itt vannak az érdemjeleim, a kardom és a koporsóm csiszolt bronzbó.. Mutasson egy katonát ebben az évszázadban, akinek ennyi érdemrendje lett vrána! — Mindez azonban fémbal van és a fém tart ki leg-mafcacsabbul. Az embereknek, a mikor ide lejönnek a földbe, tartózkodniok kellene az ékszerektől, az érdemrendektől, acélfegyverektőL .és bronzkoporsóktól Vannak itt szegény császárok, akik már évezredeik óta raboskodnak és még mindig nem tudtak megszabadulni magukkal hozott holmijaiktól . . . Higyje el, hogy legajánlatosabb puhafa-koporsó és <a gyolcstakaró. Amig beszélt, egy pillanatra sem hagyta abba a munkáját. Egymásután hajtogatta félre a buzaszem finom hártyaburkát, amely mögül ugy lüktetett ki az életre készülődő csira, -mint egy beteg errtbersziv. Minden érintésére sejteknek rengeteg sokasága rajzott föl, finom erecskékben megindult a munka, tapogatózva nyúltak ki, mint fájós tagok, amelyek most szabadultak meg kötésüktől. Mindez nagyon izgalmas látvány volt. Izgalmasabb, mint egy drámai előadás, sőt izgalmasabb, mint a pólai tengeri ütközet. A pólai győző elnézte egy darabig, de aztán nem állotta meg szó nélkül: — Mit csinál ön, mondja? A Valaki nyugodtan válaszolta: — Operálok. Megoperálom ezt a buza'szemet, szegény, nagyon beteg. Ott van benne, szegényben, az élet csirája. Ez okozza a lázát, ezért nem bir megnyugodni . . . Lemutatott a mérhetetlen mélységbe, a hol kavaTgott a tüz, vonaglottak a lángok. — Ott . . . ott lenn ... ott van a betegség fészke. Fű, fa, ember, aki a fölszínes megszületik, mindennek egy darabkáját viszi magával. Mind egy-egy hólyag, amelyből e« a betegség: az élet bugyborékol bele a semmibe. Segítsük megszületni azt, ami meg akar születni, mert mind egy szemernyivel apasztja ezt a tüzet. Nézze, hogy nyargal körülöttünk milliárd s milliárd szikrája annak az égő betegségnek: az mind rést, alkalmat keres, hogy a íölszinre kerülhessen*, hogy megszünhess'ék. Ott künn. kitombolva beteg energiáját és a pernye, ami a rettentő égésből ide visszahull: az egy végképp lezajlott éleinek nyugodt, mozdulatlan, tehát örökké boldog elve . . . Csak egy baj van. IV. Fejezet. — És mi ez a baj? — kérdezte a pólai győző. •— Az, hogy az emberi butaság mindig megakadályozza, hogy ami élet odakünn kibugygyan, zavartalanul kifejlődhessék és ezáltal elmúlhassák. Útját állják mindenféle ostoba intézményekkel az energiának, sőt egyenest legyilkolják imár a virágzás idején