Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-05 / 53. szám

1913. március 2. DÉLMAGYARORSZÁG 11 írenden, addig az ellenzék nem vehet részt a parlament munkájában. A miniszterelnök azt hiszi, hogy a parlamenti történetírást nem lehet június negyedikével kezdeni. Ju­nius negyedike esak következménye volt a tűrhetetlen állapotoknak, amiket az ellenzék teremtett. Junius negyedikét Apponyi jogsé­relemnek mondja, iholott csak a parlamenti jogrend helyreállítása, ha formai szabály­sértéssel is. Hogy az ellenzék nem akar résztvenni az üléseken, az csak későbbi fej­lemény. A mentelmi bizottság szabályszerű határozattal kitiltotta a képviselőiket. S az ellenzék (azonosította magát a kitiltottakkal. Abszurd álláspont ez, melyet nemcsak a par­lamentben, hanem a társadalom egyéb terein sem lehet alkalmazni. A házszabály külön­ben is csak azt irja elő, hogy a Házban kép­viselők legyenek jelen. Nem azt, hogy pár­tok. Ha tehát a Ház határozatiképes, akkor nem lehet kétségbevonni a törvényességet. Nem lehet azt kivánni, hogy ellenzék nélkül ne tárgyaljunk, annál kevésbbé, mert nem írni vagyunk az oka annak, hogy az ellenzék nem vesz részt a Ház ülésein. Az ellenzék el­határozta, hogy nem jelenik meg itt s ez az álláspontja, ugy látszik nem változott ma sem. Az ellenzék nem teljesiti törvényhozói kötelezettségét, de ez még nem ok arra, hogy a munkapárt és a parlament se teljesítse, ha. ikivülről erre bárminő eszközökkel akarnák is erre kényszeríteni. A parlamentnek köte­lessége, hogy a választójog gyujtóanyagát el­távolitsa a közéletből. Ezt a kötelességét tel­jesíteni fogja. (Mit akar Apponyi?) Lukáics beszéde után a munkapárt tagjai kitódultak a folyosóra. Általános volt az a nézet, hagy Apponyi ellenzéki szempontiból nem járt el helyesen, amikor kritikailag bon­colgatta a választójogi javaslatot. — Mi is vagyunk oly liberálisok, mint ő. Vén komédiás! Még ő beszél a következetes­ségről, aki egész életében következetlen volt. Ilyen és hasonló kifejezések röpködtek a folyosón. Szünet után Tisza újból megnyitotta az ülst. Lukács György szólt először választójogi vitáihoz. A mai nap örvendetes szenzációjáról — mondotta — nem kívánok már nyilatkozni. Ezt már Lukács László méltányolta. Elfoga­dom a törvényjavaslatot, mert helyeslem, hogy a tervezet a fokozatosság alapján áll. Lukács György végül kijelenti, hogy a diplomás nőknek is szavazati jogot kíván ad­ni. Ezzel az ülés délután két órakor véget ért. Holnap folytatják a választói jog tárgyalá­sát. Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 24.— kor. 12.- „ 6.- „ 2.- * 28.— kor. 14.- „ 7.- * 2.40 „ Fegyházra itélt színész. - Esküdtszéki tárgyalás. — (Saját tudósítónktól.) A (szegedi tör­vényszék esküdtbiirósága kedden egy halált okozó súlyos testisértéssel vádolt színész (ügyében Ítélkezett. Nagy Sándor ült a vád­lottak padján, aki az elmúlt év augusztusá­ban egy makói korcsmában agyonütötte Lökös János szobafestőt. Az eset annak ide­jén nagy föltűnést keltett, a lapok hasábos tudósításokat közöltek a gyilkos színészről. A tárgyalásra zsúfolásig megtelt az esküdt­széki terem, a hallgatóság azonban csaló­dott a várakozásában. A vádlott züllött ipa­ros külsejű, modortalan beszédű, a leghalvá­nyabb szinészi vonás sem födöahető föl ben­ne. Az izgalommal várt teátrális jelenetek el­maradtak, simán és csöndesen jutottak el az Ítéletig. Közben kiderült, hogy a vádlott imár régen nem színész, hanem — zongora­hangoló. A gyilkoló szerszámot is a foglalko­zása köréből kereste, zongorátnangalóva.i ver­te kétszer halántékon az áldozatát. Nagy Sándor múltjáról érdekes dolgokat beszélt a tárgyalóteremben Brüncsi, (Lesz­kay Dezső) a szegedi színtársulat közismert tagja: — A Sanyi komám — .magyarázta — ti­zenhét évvel ezelőtt, Relle Iván igazgatása Idejében tagja volt a Magyar Szinház-nsk, velem együtt. Innen származik a mi ismeret­ségünk. Nagy uram kardalosi minőségben szolgálta a szinmüvészetet. Azzail a rossz szo­kással áldotta meg a jó isten, hogy mindig ivott. Józan állapotban csak kivételes eset­iben lőhetett vele beszélni. Solk bolondságot csinált a kis öreg, egy izben például megha­rapta a direktor ujját. A próbákon lármázott — üvöltött, mint egy sakál. Fene erős ember volt, nem igen birtak vele. Persze nem ma­radhatott a Magyar SziníbázJ,ban, egy évig tartó dicstelen működés után visszacsászkált a jó vidékre, ahonnan egy szinésznő kegye emieltie a fővárosba. Désre ment Deák Péter társulatához. Ott is sok balhét csinált, Egy elöklelő urat vasbottal kergetett ;az állomásig. A biikaerejével is tündökölt. A zongoraszobá­ból a hátán lecipelte a zongorát, . — Nagy Sándor aztán fokozatosan lezül­lött, Nem fizette a tagsági dijat, amiért ki­dobták a szinészegyesüLetlből. Nem kapott szerződést, fölcsapott zongorahangolónak. Nem eshetett nehezére ez a lecsúszás, hiszen kardalosi pályája előtt mint színházi szolga kereste meg a kenyerét. Elvándlizott ide is, oda is, amig végre megtelepedett Makó váro­sában. Ott történt meg vele az a kellemetlen­ség, hogy leütött egy jámbort. Nekem a fog­háztól irt, hogy tanúskodjam az érdekéiben, igazoljam, hogy bolond. Az hált, szegény. Je­lentkeztem is, a bíróság azonban ugy találta, hogy szükségtelen a vallomásom Az orvos­szakértő urak ugyanis megállapitották, hogy nem bolond, csak idült alkoholista. Vénsé­,gjpe — már negyvenkét 'esztendős — ilyen hajba esetit szegény. A tárgyaláson Hevessy Kálmán elnö­költ. A vádhatóságot Harsányi Elemér dr. ügyész képviselte, a vádlottat Rózsa Andor dr. védte. Az általános kérdések után az el­nök kihallgatta Nagy Sándort, aki azzal vé­dekezett, hogy fölindultságban ikövettie el a tettét. A korcsmában ugyanis ugratták, szal­maszálat dugtak a pipájába és Lökös szoba­festő megrúgta. Erre minteigy öntudatlanul a hangoló-kulcsot vagy sörösüveget, — hogy (toelyiket, már nem tudja egész bizonyosan Lökös János fejéhez vágta. A kihallgatott tanuk megcáfolták Nagy védekezését, mintha a szobafestő ingerelte vagy különösen megrúgta volna. Az áldozat feleségét és fiát is kihallgatta a biróság, aki Makón ügyvéd. A vallomásokból megálla­pitható, Ihogy az eset a vádlott megsórtődésé­ből keletkezett. Lököst ugyanis hivta áz asz­talához, aki azonban visszautasította a meg­hívást. A pörbeszódek után az esküdtek vissza­vonultak tanácskozásra. Nagy Sándort bű­nösnek mondták ki halált okozó súlyos testi­sértés bűntettében, a biróság az esküdtek ver­diktje alapján három évi fegyházra ítélte. A büntetésbe hat hónapi vizsgálati fogságot beszámítottak. Az Ítéletben az ügyész meg­nyugodott, a vélő fölebbczett. 30.000embert hazabocsátanak! (A nagyhatalmak megegyezése.) (Saját tudósítónktól.) Bécsből jelen­tik teljesen beavatott: diplomáciai forrás­ból, hogy semmi aggasztó jel sincs a béke utjain, a béke általános elérésére. A hatá­ron összevont csapatok leszerelése a leg­rövidebb időn belül bekövetkezik. A had­vezetőség intézkedett, hogy bármely pil­lanatban készen legyenek az emberek ha­zabocsátására. Egyelőre, helyesebben: az első intézkedésre azonnal harmincezer em­bert bocsátanak el. A berlini Lokalanzeiger jelenti, hogy a nagyhatalmak közt teljes a megegyezés. Ha a porta elfogadja a hatalmaik kollektív jegyzékét, ugy a nagyhatalmak azonnal a kezükbe veszik a béke ügyét és lehető gyor­san létrehozzák a balkáni békét. Bécsből jelentik: A Reichspost azt irja, hogy a leszerelés már legközelebb meglesz. Annak a közös kommünikének a szerkesztése közben, amellyel az orosz­lengyel határon tett katonai intézkedések megszüntetését hozzák nyilvánosságra, egyes formai kérdések merültek föl Orosz­ország és Ausztria-Magyarország között, amelyeket a jelen óráig még nem oldottak meg. A lényegben már megegyeztek, azon­ban még nyitva állnak a közzétételek egyes apró kérdései, természetesen azok, amelyek óvatosan kezelendő ügyekre vo­natkoznak. Pétervárról jelentik: Az orosz kor­mány intézkedett, hogy a behívott tarta­lékosokat március 14-től fogva haza bo­csássa. Londonból jelentik: A hatalmak köve­tei Szófiában, Belgrádban, Athénben és Cettinjében már megkapták utasításaikat és még ma meg is tették a hatalmak me­diciójára vonatkozó javaslatot. Ezt eivben Bulgária is hajlandó elfogadni, de csak mint eszközt arra, hogy a porta a szövet­ségesekkel érintkezésbe jusson, nem akar azonban beleegyezni abba, hogy a hatal­mak ,a béke föltételeit befolyásolják. Konstantinápolyból jelentik: A Tev­fik pasának Londonba küldött ujabb uta­sítások teljesen kizárják, hogy a porta ha­dikárpótlást fizessen, vagy pedig a rumé-

Next

/
Thumbnails
Contents