Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-29 / 73. szám

188 délmagyarország 1913. március 16. röl és az egész munkaanyag elintézéséről. Akkor a miniszterelnöknek értésére adták, hogy a szóbeli jelentéstétel, tekintettel arra, hogy a magyar politikában rövid szünetelés állott be, inem sürgős természetű; a miniszterelnök előbb a tervezett rövid szabadságra mehet s ráér annak befejezte után a királynál kihallgatáson megjelenni. A miniszterelnök mai kihallgatásának időpontja ilyen körülmények között tehát már a húsvéti ünnepek előtt meg volt állapítva s azok a hirek, hogy a miniszterelnök eredeti utiprogramjának megváltoztatásával vagy húsvéti szünidejének megszakításával legfelsőbb meghívásnak eleget teendő jelenik meg a királynál, nem felelnek meg a valóságnak. A programszerű kihallgatás ma megtörtént és Lukács miniszterelnök ez alkalommal előterjesztette jelentését a folyó politikai és adminisztratív ügyekről. Honvédelmi államtitkár a katonai dolgokról. (Sajói tudósitónktól.) Miinitlhu tisztulni kezdene a nemzetközi horizont, — a nagyhatalmak megegyezése, Albánia kérdésének eldőlte, Drinápoly bevétele a béke révébe kormányozzák az oly vére? bullámoikon hánykódó reménykedést. Bennünket. Magyarországot a mjindienniap.i életünk alapjáig rázott meg a balkáni háború, kenyerünk megfogyatkozott és ami kevés van, azt is féltenünk kell a folyton váltakozó események robajától, föld alat t dübörgő erők kitörésiétől. És féltjük és reszketve várjuk a fiainkat, testvéreinket, kik az első parancsszóra siettek műhelyből, irodából, tüzihely mellől a komor fegyveres viágba. Meddig tarthat még ez a mindamynyiunkat fojtogató állapot, kiket és hogyan szabadságoltak, mi történt a behivottak hozzátartozóival? — ezeket tudakoltuk Karátson Lajos honvédelmi államtitkárnál. Az volt iaz első kérdésünk, milyen mértékű volt a rezervisták szabadságolásai Az államtitkár igy válaszolt: — A behívott tartalékos legénységnek ha jól emlékszem március elején — öt százalékát szabadságolták. Ez volt az első csoport. Aztán következtek az 1908-beli és az ennél régebbi évjáratok, a legénység huszonnyolc százalékát szabadságolták második csoport gyanánt, A harmadik fázis most következett be, azzal, hogy a régebbi évjáratok legénységét hazabocsátották és újonnan behivottakkal, fiatalabb tartalékosokkal váltották fel. A külpolitikai helyzet azonban oly kedvezően alakult, a veszedelmeseknek látszó kérdések oly gyorsan bonyolódnak le, hogy minden tekintetben a legjobb reményekkel nézhetünk a jövő elé. Egyelőre persze általános leszerelésről korai lienne beszélni. A behívott tartalékosok családtagjainak segítéséről érdeklődtünk ezután. Karátson a következő felvilágosítást adta: — Tudvalevőleg hetek óta folynak a polgári hatóságoknál az idevágó munkálatok. A jelentkező igényjogosultakat összeírják és ez a rendkivül nagy anyag már legközelebb teljesen feldolgozva kerül a honvédelmi minisztériumba. Ha együtt lesz a státus, igények és méltányossági szempontok szerint három—öt kategóriába sorozzuk őket és kategóriák szerint fogjuk kiosztani a segélyt. Megírhatja kérem, hogy a jövő héten befejezzük az összeírást és aikkor nyomban megkezdődik a segélyek kiutalása. Bizony nagy szükségük is van rá a behív ott tartalékosok családtagjainak. A honvédelmi minisztériumba naponta huszonöt-harminc kétségbeesett apa, anya, feleség jön fel ós segítségért könyörög. Pár nap múlva mindenkit ki fogunk elégíteni a pénzügyiminiszter ur által ren delkezésre bocsátott összegből. A segély nagy ságának megállapításánál egyedül a méltányosság és igazságosság vezet bennünket, E megnyugtató kijelentések után azokra a még mindig szállongó és bujkáló hírekre hívtuk föl az államtitkár figyelmét, amelyek létszámemelésről, ujabb kiajbonai terjhieikről tudnak. — Egyáltalán nincs szó erről — felelt Karátson. Suttyomban pedig nem lehet emel ni létszámot, csakis törvényhozási uton. De erről senki sem beszél. Végül a honvédtüzérségről mondott el egyetmást az államtitkár. (Tudvalevőleg mi: szegediek is kapunk honvéditüzőrséget.) A tüzérségi programot a külpolitikai helyzet miatt gyorsabb tempóban hajtottuk végre, — úgymond — amennyiben nem két, hanem hat tüzérosztályt állítottunk föl. A jövő évben imár a rendes keretek közöt mozog a lion vódtüzárség kiépítése. A legénységet a közös hadsereg tüzérségétől helyezték át, aminek fejében viszont a honvégségtől történtek áthelyezések a közös csapatokhoz. — És a politika? — kérdeztük lege&lagvégül. — Politikáról ne beszéljünk! — mondta mosolyogva az államtitkár. Ezzel véget is ért a beszélgetés. ibbbbbbbbssbbaabbsbbbbbbbb Hii elessen a Délmagyai 01 szag han BaBHBBBBaBSBBHBBBHBBBBBBB! EDISON MOZISZINHAZ . Csekonics és Fekeíeutca sarkán. • Igazgató: HELTA! JENŐ. Ma szombaton két nagy sláger. A végzet Társadalmi dráma 3 felvonásban. A HERCEGi ÜALANOJA! Amerikai életkép két felvonásban. Amerikai szenzációs felvételek! AZ UJ AUTO. A mozBsfa ikreket kap. Humoros. Ganmoíid Híradó. Heti aktualitások. Az előadások kezdete 5, 7s9-kor. Az Edison-mozi az uricsaládok találkozó helye • Tiszta levegő • Elegáns, kényelmes ülések Jegyek megrendelhetők és válthatók d. c. 9 12-ig, d. u. 3-tól a pénztárná! és telefonon. Telefon-szám 257. gf| A tanács haldokló szinügyi bizottsága. — Részlet a jövő regényéből. — (Saját tudósitónktól.) Ma délután öt órakor Gaál Endre dr. kulturtanácsos elnöklésével ülést tartott a szinügyi bizottság. A jegyzőkönyvet Schaffer Lajos dr. városi osztályjegyző vezette. A tagok közül megjelent Gerle Imre dr. és Wimmer Fülöp. Mielőtt az ülés kezdődött, Gerle dr. megkérdezte az elnököt: — Van valamli fontosabb .dolog? — Nincs, — volt a válasz. Gerle dr. ezzel fogta a kalapját és eltávozott. Gaál Endre dr.: Az ülést megnyitom. Napirend a következő két hét műsora. Van ellene valami kifogás? Wimmer Fülöp: Nincs, már átnéztem. Gaál Endre dr.: Akkor az ülést befüggesztem. (Szórói-szóra Így.) Wimmer Fülöp: Pardon, nekem volna még valami mondani valóm. Az, hogy legyen szives az elnök ur az ülést akkor Öszszehivni, ha valami fontosabb kérdésről van szó. Gaál dr.: Ezt akartam én is indítványozni. A szervezet szerint a szinügyi bizottság legalább egyszer egy hónapban köteles ülést tartani. Más alkalommal szerintem is csak akkor hívjuk össze ezentúl az ülést, ha valami fontosabb ügy forog szóban. A színigazgatót -pedig -kérjük, hogy a műsort a kötelező havi üléseken mutassa be. Wimmer Fülöp: Az elnök ur bármikor összehívhatja az ülést? Gaál Endre dr.: Igen, bármikor összehívhatja és bármikor megakaszthatja. Négy tag kívánságára a szervezet értelmében már összehívni köteles. De mondom, az elnök bármikor összehívhatja. Szóval, igen nagy hatalma van az elnöknek. Más nem is történt az ülésen, amelyet az elnök újra „befüggesztett". Pár perccel később jött Meák Gyula bizottsági tag, de már csak a folyosón találkozott az elnökkel. Megtudta mi történt és elköszönt. A legszigorúbb tárgyilagossággal közöltük fenn a szinügyi bizottság ülésének lefolyását. Hogy idáig, az érdeklődésnek ilyen szégyenletesen minimális fokáig sülyedtek a szinügyi bizottság ülései, enn-elk az állapotnak a megteremtésében oroszlánrésze Gaál Endre dr.-nak van, aki még akkor is görcsösen ragaszkodó és maradi volt, amikor nyilvánvalónák bizonyult, hogy a szinügyi bizottság tarthatatlan a mai formájában. Még akkor is, amikor kiderült, ihogy — legcsekélyebb kapocs sincs meg a közgyűlés és a szinügyi bizottság működése között, Gaál Endre dr. javaslatára a tanács újra megválasztotta a szinügyi bizottság -lemondott tagjait. Pedig ekkor már a tanács előtt feküdt Wimmer Fülöpnek az az inditványa, hogy a szinügyi bizottságot ne a tanács, hanem a közgyűlés válassza ezentúl. Sőt nem csak -hogy a tanács előtt feküdt, hanem a közgyűlés hallgatólag helyesléssel a szervezési bizottsághoz utalta, véleményezés végett. A -mai helyzetet, amelynek végső konzekvenciája a ma tartott ülés, kizárólag az a szellem teremtette -meg, amelyben a város kulturtanácsosa vezette a szinház ügyeit és kezelte magát a szinügyi bizottságot. A közgyűlés, sőt az egész publikum előtt már régtől fogva ellenszenves volt ez a kultur-, illetőleg színházi politika, a közgyűlés is, a publikum is éreztette ezt az ellenszenvét nem egyszer, de mind-mind nem használt. Ment ez az ügy tovább a végzetes és gyűlölt uton és a hatóság a legkisebb hajlandóságot sem mutatta arra, ami a közgyűlésnek is kifejezett óhaja volt, hogy tudniillik őt illesse meg a végső szó a szinház ügyeiben, amelyek távolról sem olyan jelentéktelenek, aprók és egyszerűek, mint amilyeneknek beállították. A szinház ma igen nagy kérdés, de a kuiturtanácsos egyedül akarta elintézni. Holott a