Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-27 / 71. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ••••• Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28*— fflévre . .KM.— negyeóévre K T— egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára 10 BUér. Kii ital Kárása-utca 9l Kiadófeivatatt-Mcfea • • 305. Kiadó telefonja . ... 01. Szeped, 1913. II. évfolyam 71. szám. Csütörtök, március 27. Lukács a helyzetről. A politikai /szünetnek hamarosan vé­ge szakad. Húsvétra inkább békés cikkek jelenteik meg, viszont, hogy iaz ünnepek elmultaik, ismét harci fringiát emlegetnek. Az ellenzék szerinit a mai kormány léte vagy nem léte itt a kérdés. Tudósítónk te­hát beszélt a miniszterelnökkel és arra a kérdésire, hogy befejezettnek tartja-e kor­szakalkotó .akcióját, igy felelt Lukács László: — Ott még távoliról sem tartunk. Hi­szen különböző alkalmakkor tett nyilatko­zataimból tudják, hogy még egy egész so­ra a kérdésnek vár megoldásra, melyek a választójogi reformmal szoros összefüg­gésben vannak. Ezeknél is nagyon sok gondra és körültekinitésirie lesz szükség, hogy a kockán lévő nagy érdekeket meg­védjük. A választókerületek uj beosztása a legnehezebb problémák egyike és én re­mélem, hogy az ellenzék végül elérkezik ahoz a belátáshoz, hogy ennek a kérdés­nek a megoldásánál nem szabad távollé­tével tündökölnie, mert ha van olyan te­rület, melyen a magyarság szupremáciája kockán van, hát ez a terület az. Itt szük­ség van arra, hogy minden igaz magyar, kinek a szive helyén van, összefogjon. A nemzeti munkapárt eddig is a leglelfciis­meretesebben ügyelt arra, hogy müvébe hiba nem csússzon be. Nyugodtan néz min­denfajta kritika elébe, mert a legnagyobb rigorózitássál vigyázott, hogy a törvény­alíkotássíál szemben ne állhasson meg a pártoiskodás vádja. Nyugodt lelkiismeret­tel állithatjuk, hogy sem a szenvedély, sem az ellenfél rövidlátása nem befolyásolt munkánkban. Amiért dolgoztunk, .az egyes egyedül az (a szigorúan átgondolt elv volt, hogy iá hazánalk használjunk s a par­lamentárizmust erősítsük. Nem szeretem a frázisokat, sőt a szóvirágoktól ás tartóz­kodom, mégis nyugodtan jelenthetem ki, hogy a megelégedés és megnyugvás érzé­sével tölt el a tudat, hogy ez a nagy mü a nemzeti munkapárt odaadó támogatásával tető alá került. — Teljesen hidegen hagy, ha az el­lenzéki urak most a sértő kifejezések egész regiszterét vonultatják föl, ha róliam vé­leményt mondanak. Ebbe nálunk minden­kinek bele kell törődni, aki valamit el akar érni. Volt idő, mikor .egészen másképen beszéltek rólam, amikor minden reményü­ket belém helyezték. Ez nem indiszkréció, még iaz Erzsébet-téri verebek is csiripel­ték, hogy valósággal berontottak a há­zamba: lépjek már végre akcióba. Hisz mindenki tudja: én eszközöltem ki Justh Gyulának áz audienciát, jamelyre ő oly nagy .súlyt fektetett s melynek lefolyásáról párthiveiiniek be is számolt, citálva őfelsé­ge klasszikus mondását: „Kedves Jusith, de azért jó barátok maradunk!" — Én tehetek talán róla, hogy ezek az urak elérhetetlen, sőt az országra egye­nesén károjs politikai célokat követtek? Én mindenkor őszinte voltaim velük szem­ben. Délibábokat soha ,sem kergettem, sőt mindenkit óvtam a fantomoktól1. Rekrimi­nálni most nem akarók. Mi mindent beszél­tek rólam? Hogy Tiszával összevesztem, hogy frondot csináltam és más efféle rém­históriákat. Én és fronde? Mikor a szabad­elvű párt megbukott és a koalíció hatal­mának zenitjén állott, talán mindössze ti­zenketten voltunk, kik a Lloyd-klubban összejötünk billiárdozni. Politikát nem csi­náltunk és nyugodtan néztük, hogy kor­mányozzák az országot. Csináltunk csak egy szóval is akciót az urak ellen? Mi is memorandumokat gyártottunk talán? Bécsbe szaladgáltunk talán, bogy hátsó lépcsőkön intrikákat hozzunk? Eszünkbe sem volt. De mikor már nagyon cifrán mentek a dolgok, engedtünk a felség meg­hívásának és a király és az ország bizal­mára támaszkodva megkísértettük, hogy rendet csináljunk. Ez emberi számitás szerint sikerült. Ezen az uton tovább ha­ladni, a nemzet igazi jogaiból semmit föl nem adni, azokat intézményekkel megerő­síteni, ez a mi programunk, ebez hívek ma­radunk, amig birjuk a király és az ország bizalmát. Minden egyéb közömbős ránk nézve. Emlékszem az öreg Pulszky ha­sonlatára, a karavánról meg a kutyáról. Ez a kép nagyon illik arra a vadászatra, melyet most ellenem rendeznek. Ezeket mondotta a miniszterelnök. És Szivar-legenda. Irta: Heltai Jenő. 1. A régi regéik idejében, elmúlt századok kéjkfő távolában, ködös Albionban élt egy­szer egy király, nem tudom hányadik. Ki­csoda? A történet iróik nem jegyezték fölt a névét, igy tehát röviden Hányadik Kicso­dának fogjuk hivni, annál is inkább, mert ezt nekünk senki meg nem tilthatja. Hányadik Kicsoda daliás levente volt, gesztenyeszin haja göndör fürtökben omlott a vállára és az orra alatt selymes bajusz pelyhedzett, hogyne pelyhedzett volna, aimiikor Hányadik Kicsodának még nem volt felesége. Ilyenfor­mán nem hazudunk, amikor azt mondjuk, hogy abban iaz időben Hányadik Kicsoda uralkodott Albionban. Hányadlik Kicsodának egyetlenegy nagy szenvedélye volt: a szivar. Nem az a drága jó havanna, amelynek olaj-dus levele illato­sabb Eirász rózsáinál, hanem a közönséges, egyszerű, olcsó, majd azt mondtam volna trafikszivar. Ha nem volna felségsértés, azt mondanám, hogy Hányadik Kicsoda egész nap ugy füstölt, minit egy rossz vaskályha. De ezt nem merem mondani. 2. Most, Ihogy .a királlyal megismerked­tünk, nyugodtan áttérhetünk a wprthingtonl dohánygyárra, amely abban az időben kö­dös AÍ'bion legnagyobb dohánygyára volt. Worthington nevét a iföldrajz-tudósOk éppen olyan kevéssé jegyezték fal, mint Há­nyadik Kicsodáét a történetírók. Ha mi még­is tudjuk ennek az egyszerű városkának a nevét, ez a mi szerencsénk. Szerencsénk­nek ezzel még nincs vége, neki köszönhet­jük, hogy a Mabel nevét is tudjuk. A wor­thiingtoni dohánygyárban vagy kétezer csi­nos leány foglalatoskodott, közöttük a szé­pek szépe, a Mabef nevű ej, haj, kökenysze­mii szőke. Mabel, mint jóizlésü nő, undorodott a dioihámygyártlóll és attól' az ádáz munkától, amellyel fiatal testét gyötörnie kellett. En­nélfogva állandóan azon törte fejét, hogyan szabadulhatna onnan. Érezte, hogy neki a finom uri élethez van tehetsége 'és föllázadt a sors elleni, amely tehetségének az érvénye­sKésében megakadályozta. És kökényszemét ej haj, néha vörösre sirta, miközben cifra papir-pántlikákat ragasztott a barna sziva­rok domborodó hasára. 3. Egy szép napon — ezt is csak ugy mon­dom, pedig ez a dohánygyári nap épen olyan csúnya volit, mint a többi — mondom, illet­ve nem mondoim, egy szép napon a köfcény­szeimü, ej haj, szőke Mabelnek kedves öt­lete támadt. Szőke hajából levágott egy für­töt, piros pántlikával megkötötte, a pántli­kára pedig tintával, angolul és érzéssel rá­írta a következő verset: „Ki e fürtöt visszahozza, Ajkam csókkal sokszorozza." Sok értelme ennek a versnek nem volt, de nagyon jól' hangzott, különöslen angolul. Aztán a fürtöt belegyártotta egy kövér szi­varba. A szivart huszonnegyedmagával ska­tulyába tették, a skatulyát leszögezték és a Mabel szivarja ebben a cifra fakoporsóban távozott a gyárból, hogy odakint a városban föltámadjon és fái támadás után hamuvá és porrá "légyení ... Három hónappal lutóbb Hányadik Ki­csoda angol király, ebéd után rágyújtott egy vastag sziVarfa, amelynek a végét Jakab mester, a hóhér, nagy szakér tetemmel és éles pallossal1 már lenyisszantotta. De akár­hogy rágyújtott, a tiszteletlen szivar nem akart szelelni. A király megharagudott a rebellis dohány rúdra és ugyancsak nevezett Jakab mesterrel ősi angol! iszokás szerint ke­rékbe törette. Amikor a hóhér elvégezte a munkáját, az összetört szivarból kihullott egy szőke fürt, a fürtön pántlika, a pántli­kán versike. Jakab mester a titokzatos lete­tet átnyújtotta a királynak, aki ámuló szem­mel olvasta le a pántlikáról a csábító Ígé­retet: „Ki e fürtöt visszahozza, Ajkam csókkal sokszorozza".

Next

/
Thumbnails
Contents