Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-27 / 71. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ••••• Nappali-telefon .... 305. Éjjeli-telefon . . . 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28*— fflévre . .KM.— negyeóévre K T— egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára 10 BUér. Kii ital Kárása-utca 9l Kiadófeivatatt-Mcfea • • 305. Kiadó telefonja . ... 01. Szeped, 1913. II. évfolyam 71. szám. Csütörtök, március 27. Lukács a helyzetről. A politikai /szünetnek hamarosan vége szakad. Húsvétra inkább békés cikkek jelenteik meg, viszont, hogy iaz ünnepek elmultaik, ismét harci fringiát emlegetnek. Az ellenzék szerinit a mai kormány léte vagy nem léte itt a kérdés. Tudósítónk tehát beszélt a miniszterelnökkel és arra a kérdésire, hogy befejezettnek tartja-e korszakalkotó .akcióját, igy felelt Lukács László: — Ott még távoliról sem tartunk. Hiszen különböző alkalmakkor tett nyilatkozataimból tudják, hogy még egy egész sora a kérdésnek vár megoldásra, melyek a választójogi reformmal szoros összefüggésben vannak. Ezeknél is nagyon sok gondra és körültekinitésirie lesz szükség, hogy a kockán lévő nagy érdekeket megvédjük. A választókerületek uj beosztása a legnehezebb problémák egyike és én remélem, hogy az ellenzék végül elérkezik ahoz a belátáshoz, hogy ennek a kérdésnek a megoldásánál nem szabad távollétével tündökölnie, mert ha van olyan terület, melyen a magyarság szupremáciája kockán van, hát ez a terület az. Itt szükség van arra, hogy minden igaz magyar, kinek a szive helyén van, összefogjon. A nemzeti munkapárt eddig is a leglelfciismeretesebben ügyelt arra, hogy müvébe hiba nem csússzon be. Nyugodtan néz mindenfajta kritika elébe, mert a legnagyobb rigorózitássál vigyázott, hogy a törvényalíkotássíál szemben ne állhasson meg a pártoiskodás vádja. Nyugodt lelkiismerettel állithatjuk, hogy sem a szenvedély, sem az ellenfél rövidlátása nem befolyásolt munkánkban. Amiért dolgoztunk, .az egyes egyedül az (a szigorúan átgondolt elv volt, hogy iá hazánalk használjunk s a parlamentárizmust erősítsük. Nem szeretem a frázisokat, sőt a szóvirágoktól ás tartózkodom, mégis nyugodtan jelenthetem ki, hogy a megelégedés és megnyugvás érzésével tölt el a tudat, hogy ez a nagy mü a nemzeti munkapárt odaadó támogatásával tető alá került. — Teljesen hidegen hagy, ha az ellenzéki urak most a sértő kifejezések egész regiszterét vonultatják föl, ha róliam véleményt mondanak. Ebbe nálunk mindenkinek bele kell törődni, aki valamit el akar érni. Volt idő, mikor .egészen másképen beszéltek rólam, amikor minden reményüket belém helyezték. Ez nem indiszkréció, még iaz Erzsébet-téri verebek is csiripelték, hogy valósággal berontottak a házamba: lépjek már végre akcióba. Hisz mindenki tudja: én eszközöltem ki Justh Gyulának áz audienciát, jamelyre ő oly nagy .súlyt fektetett s melynek lefolyásáról párthiveiiniek be is számolt, citálva őfelsége klasszikus mondását: „Kedves Jusith, de azért jó barátok maradunk!" — Én tehetek talán róla, hogy ezek az urak elérhetetlen, sőt az országra egyenesén károjs politikai célokat követtek? Én mindenkor őszinte voltaim velük szemben. Délibábokat soha ,sem kergettem, sőt mindenkit óvtam a fantomoktól1. Rekriminálni most nem akarók. Mi mindent beszéltek rólam? Hogy Tiszával összevesztem, hogy frondot csináltam és más efféle rémhistóriákat. Én és fronde? Mikor a szabadelvű párt megbukott és a koalíció hatalmának zenitjén állott, talán mindössze tizenketten voltunk, kik a Lloyd-klubban összejötünk billiárdozni. Politikát nem csináltunk és nyugodtan néztük, hogy kormányozzák az országot. Csináltunk csak egy szóval is akciót az urak ellen? Mi is memorandumokat gyártottunk talán? Bécsbe szaladgáltunk talán, bogy hátsó lépcsőkön intrikákat hozzunk? Eszünkbe sem volt. De mikor már nagyon cifrán mentek a dolgok, engedtünk a felség meghívásának és a király és az ország bizalmára támaszkodva megkísértettük, hogy rendet csináljunk. Ez emberi számitás szerint sikerült. Ezen az uton tovább haladni, a nemzet igazi jogaiból semmit föl nem adni, azokat intézményekkel megerősíteni, ez a mi programunk, ebez hívek maradunk, amig birjuk a király és az ország bizalmát. Minden egyéb közömbős ránk nézve. Emlékszem az öreg Pulszky hasonlatára, a karavánról meg a kutyáról. Ez a kép nagyon illik arra a vadászatra, melyet most ellenem rendeznek. Ezeket mondotta a miniszterelnök. És Szivar-legenda. Irta: Heltai Jenő. 1. A régi regéik idejében, elmúlt századok kéjkfő távolában, ködös Albionban élt egyszer egy király, nem tudom hányadik. Kicsoda? A történet iróik nem jegyezték fölt a névét, igy tehát röviden Hányadik Kicsodának fogjuk hivni, annál is inkább, mert ezt nekünk senki meg nem tilthatja. Hányadik Kicsoda daliás levente volt, gesztenyeszin haja göndör fürtökben omlott a vállára és az orra alatt selymes bajusz pelyhedzett, hogyne pelyhedzett volna, aimiikor Hányadik Kicsodának még nem volt felesége. Ilyenformán nem hazudunk, amikor azt mondjuk, hogy abban iaz időben Hányadik Kicsoda uralkodott Albionban. Hányadlik Kicsodának egyetlenegy nagy szenvedélye volt: a szivar. Nem az a drága jó havanna, amelynek olaj-dus levele illatosabb Eirász rózsáinál, hanem a közönséges, egyszerű, olcsó, majd azt mondtam volna trafikszivar. Ha nem volna felségsértés, azt mondanám, hogy Hányadik Kicsoda egész nap ugy füstölt, minit egy rossz vaskályha. De ezt nem merem mondani. 2. Most, Ihogy .a királlyal megismerkedtünk, nyugodtan áttérhetünk a wprthingtonl dohánygyárra, amely abban az időben ködös AÍ'bion legnagyobb dohánygyára volt. Worthington nevét a iföldrajz-tudósOk éppen olyan kevéssé jegyezték fal, mint Hányadik Kicsodáét a történetírók. Ha mi mégis tudjuk ennek az egyszerű városkának a nevét, ez a mi szerencsénk. Szerencsénknek ezzel még nincs vége, neki köszönhetjük, hogy a Mabel nevét is tudjuk. A worthiingtoni dohánygyárban vagy kétezer csinos leány foglalatoskodott, közöttük a szépek szépe, a Mabef nevű ej, haj, kökenyszemii szőke. Mabel, mint jóizlésü nő, undorodott a dioihámygyártlóll és attól' az ádáz munkától, amellyel fiatal testét gyötörnie kellett. Ennélfogva állandóan azon törte fejét, hogyan szabadulhatna onnan. Érezte, hogy neki a finom uri élethez van tehetsége 'és föllázadt a sors elleni, amely tehetségének az érvényesKésében megakadályozta. És kökényszemét ej haj, néha vörösre sirta, miközben cifra papir-pántlikákat ragasztott a barna szivarok domborodó hasára. 3. Egy szép napon — ezt is csak ugy mondom, pedig ez a dohánygyári nap épen olyan csúnya volit, mint a többi — mondom, illetve nem mondoim, egy szép napon a köfcényszeimü, ej haj, szőke Mabelnek kedves ötlete támadt. Szőke hajából levágott egy fürtöt, piros pántlikával megkötötte, a pántlikára pedig tintával, angolul és érzéssel ráírta a következő verset: „Ki e fürtöt visszahozza, Ajkam csókkal sokszorozza." Sok értelme ennek a versnek nem volt, de nagyon jól' hangzott, különöslen angolul. Aztán a fürtöt belegyártotta egy kövér szivarba. A szivart huszonnegyedmagával skatulyába tették, a skatulyát leszögezték és a Mabel szivarja ebben a cifra fakoporsóban távozott a gyárból, hogy odakint a városban föltámadjon és fái támadás után hamuvá és porrá "légyení ... Három hónappal lutóbb Hányadik Kicsoda angol király, ebéd után rágyújtott egy vastag sziVarfa, amelynek a végét Jakab mester, a hóhér, nagy szakér tetemmel és éles pallossal1 már lenyisszantotta. De akárhogy rágyújtott, a tiszteletlen szivar nem akart szelelni. A király megharagudott a rebellis dohány rúdra és ugyancsak nevezett Jakab mesterrel ősi angol! iszokás szerint kerékbe törette. Amikor a hóhér elvégezte a munkáját, az összetört szivarból kihullott egy szőke fürt, a fürtön pántlika, a pántlikán versike. Jakab mester a titokzatos letetet átnyújtotta a királynak, aki ámuló szemmel olvasta le a pántlikáról a csábító Ígéretet: „Ki e fürtöt visszahozza, Ajkam csókkal sokszorozza".