Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-21 / 67. szám

s BÉLMAQYARORSZÁG 1913. március 21. meg fogja adni azt a támogatást, amelyben szegény atyámat részesítette. Janina város gyászba öltözött. A király bevonulásakor kitűzött zászlókat gyászifá­tyollal vonták !be. (Az első izaglmak.) Szaloniki, március 20. A merénylet után az egész városban konszignálták a katona­ságot. Senkisem tudta bizonyosan, mi történt és ki a merénylő. Minthogy azt hitték, bogy török vagy bolgár részről követték el a me­rényletet, nagy zűrzavar és izgatottság tá­madt, de mindenütt azonnal ott termett a rendőrség és katonaság és gondoskodott a rend fentartásáról. A király holttestét éjjel ünnepélyes kísérettel átvitték a palotába és ott bebalzsamozták. A királyi yacht már el­indult Khalkisba, hogy az uj királyt elhozza. György király holttestének Görögor­szágba való átszállítására és eltemetésére még nem történtek végleges rendelkezések. (Szalonikiben temetnek.) Szaloniki, március 20. Az itteni görög la­kosság azt kívánja, hogy György királyt itt, a régi bizánci székesegyházban helyezzék örök nyugalomra. Még nem döntötték el, de nem lehetetlen, hogy a lakosság óhaja telje­sülni fog. .......................a...........c..sh.....£t.iíi«9c Kossy Andort Szegedre szállították. — Az ügyészségi fogházban ül a nagy­stílű szélhámos. — (Saját tudósítónktól.) Két hét előtt meg­írta a Délmagyarország, hogy Kossy An­dort!, a nemzetközi széllkámosjt, aki Szegei­den is több csalást követett el, Királyhidán váratlanul elfogták. Kossy Budapestről Bécsbe akart felrándulni kissé, bogy az osz­trák fővárosban régi ismerősei között felha j ­szoljon néhány koronát és azután megláto­gassa legújabb menyasszonyát, aki Bécsben lakik. Többnyire ezt a kis utat útlevél nélkül szokta megtenni, mert a határnál niem köve­telik mindég az útlevelet, de Kossy ez egy­szer rajtavesztett. Királyhidán a határrend­őrség igazolásra szólitotta fel, a borotvált képű, kissé kopottas, .gyanús embert, Kossy azonban nem tudta igazolni magát. Egy ha­tásos mesét talált ki rögtön, de találékony­sága Is cserbenhagyta, mert a rendőrség táv­irati tudakozására azonnal kitűnt, hogy ha­zudott. Mire letartóztatták. Királyhidán ugyanis Kossy pénzügymi­niszter1 számellenőrnek adta ki magát és azt állította, hogy a pénzügyminiszter megbízá­sából megy külföldre,, iezen állítását csak­hamar megcáfolta azonban a budapesti ál­lamrendőrség. Kossyt tehát Kirlályihidláról visszaszállították Budapestre, ahol tegnapig az ügyészségi fogházban várta .a főügyész­ség intézkedését. Kossyt ugyanis több rendbeli váltóhataisitás, csalás és sikkasztás bűntettéért körözték. Olyan szerencséje volt azonban az országoshirü szélhámosnak, hogy legtöbb áldozata nem tett ellene feljelentést, akik pedig .a feljelentést megtették, azok Kossy eltűnése után visszavonták feljelenté­süket. Igy csak a szegedii sikkasztásért, foly­tatható ellene a bűnvádi eljárás. Ezen indok­ból a budapesti főügyészség elrendelte, hogy Kossyt Szegedre szállítsák. Ma látta viszont Kossy Andor kedvenc városát, Szegedet. Ez a viszontlátás azonban nem nagy örömére szolgálhatott, mert két fegyveres börtönőr kisérte be a Szeged-állo­másról, a Széchenyi-téren lévő ügyészség j fogházába. A Simonidesz Ödön, a hazaáruló volt főhadnagy volt árulója, szemlesütve hí- * ládt végig az utcán, különösen pedig a Ro­yal-kávéház előtt húzta nagyon a nyaka kö­zé a fejét, ahol annyi szép éjszakát pezsgő­zött át régebbi menyasszonyával, Spányik Lilivel. Eszébe juthattak azok a kedves grand signeuri allűrök, amikor még neki húzta a cigány ós neki virradt a reggel és neki termett gyönyöröket az éjszaka. Azok a szép mesék is eszébe juthattak, amelyeket ő mesélt a majdani karrierjéről, amely nagy fővárosi lapok szerkesztőségeibe szólítják. Azután végignéz,hetetf ezen a karrieren: a csillogó fegyverü börtönőrökön, a harmadik emeleti kis cellán és az erős vasrácson. Most a szegedi ügyészségi fogházban ül és várja bűnügyének a főtárgyailását. Beidig az ,a dolog, amely miatt most Szegedet vi­szont kellett látnia, igen jelentéktelen, az ő zivataros múltjához képest. Madame Jluliet­te-től, a hírhedt szegedi kalaposa/bárónőtől sikkasztott el tölbb száz korona értékű plő­rözit. A menyasszonya Spányik Lili ugyanis Madame Juliette Iskola-utcai volt üzletében volt alkalmazva és ő hozta össze Kossyt Ma­dame Juliettel. Kossy ezt az ösmeretségét se hagyta kihasználatlanul. Azonnal ajánlko­zott a kialapoenőnek, hogy ő puszta szívesség­ből óriási haszon mellett, a bécsi „előkelő" hölgy ismerősei között el fog adni plőrözö­ket. Madame Juliette hitt a szélhámosnak és több száz korona értékű plőrözt adott át neki, eladás végett. Persze Kossy, se a plő­rözt, se a pénzt soha vissza nem adta. hanem az értékes tollakat Bécsben elzálogosította. Ezért folyik most ellene az eljárás. A bünpör sokáig fog elhúzódni, mert a tanu­kat csak április 17-ére idézték a vizsgálóbi­ró elé. Kossy tehát egy-két hónapig a vizs­gálati fogságban marad. NEMENYINE FOG MÜ VESTER ME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készit mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban, Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen javítás hat óra alatt elkészül. 522 Jáger Mari kiszabadult. — Meghibbant az elméje. — (Saját tudósitónktóí.) A inárianosztrai fegyházból ma szabadult ki Jáger Mari, a vá­sárhelyi boszorka, kiről egykor rémes 'króni­kákat énekeltek országszerte. Jámbor hűség­gel mesélték el vala a nótáik azokat a borzal­makat, miket ez az elvetemült asszony Hód­mezővásárhelyen véghez vitt. Egész sereg férfi számára keverte a halálthozó mérget, mitsem sejtő férjeknek adatta be az italt, hogy gonosz asszonyok szabadulhassanak az uruktól s könnyűszerrel juthassanak pénzhez. Ugy történt ez akkoriban, hogy te­metkezési vállalatoknál biztosították magu­kat a vásárhelyi emberek, hogy holtuk után a feleség és a gyerekek némi vagyonkához jussanak. A feleségek azonban lelkiismeret­len gonoszsággal siettették a férjek halálát s ebben keresték Mari néni segítségét. Másfél évig követte el borzalmas méregkeveréseit, sok embert tett el láb alól, mig végre a tör­vény megneszelte a dolgot. Akkoriban az egész ország fokozódó izgalmaik közepette várta a hódmezővásárhelyi nagy tárgyalás napját. Szenzáció volt a nyomozás minden fázisa, a régholt emberek exhumálása, az asz­szonyok vallomása, a szegedi tárgyalások és izgalmai, az Ítélet, Jáger Mari elvetemültsé­ge, minden, minden. Megilletődve énekeltek róla az egész országban. Életfogytiglanra Ítélték el Jáger Marit, ma. .aztán letelt az a terminus, ami ezeket a háláiig tartó büntetéseket megszokta rövi­díteni. A nagy bűnöst szabadságolták. Ma hagyta el a márianosztrai fegyházat. Kora reggel mondott bucsut a komor épületnek, két fegyházőr kísérte a vasútállomásig s onnan haza, Hódmezővásárhelyre. Rendes körülményék között csak egy őrt adnak a szabaldulo fegyencek mellé, de Jáger Mari .erősen elhízott a fogság ideje alatt, nehéz­kessé vált, aztán meg az elmebeli állapota, sem a legrendesebb már, esze meghibbant, ezért vált szükségessé, hogy két felügyelőt rendeljenek mellé. Hódmezővásárhelyig ki­sérték, itt átadták a hatóságnak, őt is, meg azt a kis pénzecskét, amit Jáger Mari a börtönben munkájával szerzett. Vásárhelyen már várták őt, nemcsak a hatóság, hanem a. népek is, kik még emlékeznek az ő hír­hedt Mari nénijükre. A Délmagyarország munkatársa beszél­getett ma Rikl Gyula miniszteri tanácsossal, az igazságügyminisztérium börtönügyi osz­tályának a vezetőjóval, ki a következőket mondotta: — Jáger Mari, aki ma reggel hagyta, el Márianosztrát, már egy izben kiszabadult, de nem javult meg, hát vissza kellett inter­nálnunk őt a fegyházba. Most már nem ve­szedelmes, mert az elméje meghibbant. A börtönben folyton foglalkoztatták, kerti do­logra. és kézimtunkiák végzésiére használták fel. A kézimunkái primitív hímzések. Ugy látszik, aiki mérget oly ügyesen bevert, egyéb munkákhoz alig ért. Egy kis pénzt is szer­zett a munkáiból, nem sokat, alig száz egyne­hány koronát. ZReicfj Sftertuska Ó3 Szaőadi ZKávoly jegyesek. Ócsa. Szeged. iMinden külön értesítés Ijelyett.

Next

/
Thumbnails
Contents