Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-18 / 64. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. kai ötletek, gondolatok termettek. Most, tavasszal, mint az ibolyák, ugy fognak ki­bújni az eszmék, a megvalósításra váró kulturális, közigazgatási, szociális és gaz­dasági munkatervek. — Mi tehát a legközelebbi munka­program? — A polgári törvénykönyv megalko­tása, a közigazgatásnak a választójogi re­formmal összefüggő szabályozása^ vá­laszai biráskoúás, a választójog-ellenes bűncselekményekről szóló javaslat és sok egyéb resszortmunka. Hátra van minden­esetre a horvát kérdés rendezése is, — Beszélnek arról is kegyelmes uram, hogy az ellenzékkel netalán vala­mikor meginduló béketárgyalások során a választójogi törvény végrehajtása és a választókerületek beosztásáról szóló ja­vaslat lenne az terrénum, ahol koncesszió­kat tenne a többség? — A választókerületeket föltétlenül újra kell beosztani, —• de ilyen tervről nem hallottam. Azt hiszem, nem is aktuális be­szélni róla. Ki beszél most kompromisz­szumról? — Mikor ül össze a delegáció? — Ez még nem biztos. Tavasszal vagy ősszel. A jövő évi költségvetés miatt jobb lenne, ha tavasszal végezné a dolgát a delegáció. Mint láthatja, lesz dolgunk elég. Addig is pihenjünk egy keveset. A trónörökös Horvátország an. Eszék­ről jelentik: Faneme Ferdinánd1 trónörökös ma reggel kilenc óraikor gróf Mailáth László (birtokára érkezett &zalomkavadászatra. Mai­láth grfóné a vadászterületen diejieumert adiott. Délután a trónörökös .Belnli-MJboj ladba érkezett. Holnap folytatják a vadászatot, hol­napután padig visszautazik fMíramarába. Harminckétezer korona a szegedi rendőrségnek. — A belügyminiszter leirata. — (Saját tuáósitónktól.) A szegedi rendőr­ség belső életében jelentős reformok követ­keznek be a közel jövőben. Lukács László belügyminiszter általában gyökeresen szer­vezni kívánja a vidéki rendőrségeket s en­nek a tervének a kezelésében az 1913. évi költségvetés terhére kalkulált egy millió ko­ronából Szeged részére harminckétezer koro­na államsegélyt utalt ki. Kiemeli a miniszter, hogy az államsegélyből elsősorban a rendőr­legénység anyagi helyzetén kell javítani, ki­köti továbbá, hogy a százezernél több lakost számláló városokban — mint amilyen Szeged — a detektivek létszámát annyi emberrel, egészíti ki, hogy minden 10.000 lakosra egy detektív jusson. Nem kerüli el a belügymi­niszter figyelmét a rendőrök szakoktatása sem és a városhoz intézett leiratában közli, hogy még ebben az évben egyelőre csak Bu­dapesten, de később a nagyobb vidéki vá­rosokban is szaktanfolyamot létesít a rend­őrök megfelelő képzésére. Nagy vonásokban ezek azok a refor­mok, amelyekhez, az államsegélyből hozzájut a szegedi rendőrség is. Igaz ugyan, hogy 32.000 korona igen csekély összeg ahoz, hogy Szegednek képzett, színvonalon álló és mindenekfölött legalább is méltányosan do­tált rendőrsége legyen, de remélhető, hogy ez is egy lépés a rendőrség teljes államosí­tása felé. j , A. törvényhatósági joggal felruházott,, va­lamint a rendezett tanácsú városok rendőrsé­geinek fejlesztésére az 1913. évi álDam'i költ­ségvetésiben felvetít egy millió koronából Sze­ged város részére harminckétezer korona ál­lamsegélyt engedélyeztem. Ez ,a,z államsegély elsősorban a válrosi rendőrségek legégetőbb­nek .mutatkozó s alábbiakban megjelölt szük­ségleteinek a kielégítésébe 'fordítandó: 1. a renídőrlegénység (rendőraltisztek és remd­A szolgáló: Nqm, inkább papok. Rembrandt: Tyüh, még rosszabb! Belép a polgármester. Meg a plébánia­hivatal. Mint erkölcsi és vallási hatóság, — mondja Six polgármester. És. ahogy vallatják: ők, Rembrandtot! Még Shawnál se akad soha különb szatíra. S amikor a fiút kivallatja, hogy ő az apja szeretőjét elszerette. Az impressziók­nak élő Rembrandt rárohan, félelmetesen, bibliai jelenet ez és tényleg: nagyon hason­lít az ó-szövetségi Ábrahám és Izsák eseté­hez, a föláldozás pillanataihoz és pózához. De a fiút itt t— Rembrandtnál — nem a nagy Jehova szója menti meg, hanem a mindennél nagyobb szeretet. És ahogy a fiu vall, ösz­szetörve. Összetöri az apa és művész lelkét. Rembrandt pedig elbujdosik, hogy az ifjúság boldog legyen. A befejezés a legnagyobb, a mit mostanában a világirodalom produ­kált. És mennyi sziv, milyen lelkek. Mind más, mindben a maga szive dobog és a külön lelke éltet. S a prózában csupa Ura muzsi­kál. Akció, igen, minden pillanatban akció, drámai elemekkel gazdagon. Az ő emberei­nek. beszédét nem is lehet külön választani a cselekvéstől s e tekintetben ideális szín­padi mü „Rembrandt". Egy dologban -pedig egyenesen fölfede­ző Bródy Sándor. Abban', ahogy mozaik­szerűen összerakja egy egésszé a drámát, —• amint életre kelti Rembrandt egy-egy vász­nát, amit a művelt világ ismer és amelyek Rembrandt életétől tényleg nem választha­tók el, hamár az ő életét nézzük. S ebben a dekorációban van valami, ami a jövő drá­májából izelitő, ami részben pantomimia, nemesen, sőt zseniálisan az. Egészben véve Bródy Rembrandt-ja olyan alkotás, amit bármily irányból nézünk, mindenképen tökéletes. Bródy Sándor, a magyar írók Sándor bácsija megmutatta, hogy olyan tud lenni eb­ben a mai seregben, amilyen annak idején vala Rembrandt. És Bródy az, akitől mégis legtöbbet várhatunk. Még pedig a színmű­irodalom terén. Szinte rontottak és ártottak neki avval, hogy valódi és álkritikusai kine­vezték direkt regényírónak, aki semmi egyéb vagy novellairóvá, aki azonkívül gyönge. Ho­lott a Tanítónő-ben egészen az övé volt a megütött hang és igen szépen szólott is. Ho­lott a Medikus-ból olyan zseniális eltéve­lyedés és eredetiség árad, amiből látni kel­lett volna, hogy Bródy nem az a magyar iró, aki a legtöbb, szinte mindegyik, — akik év­tizedek óta (erős német és gyönge orosz ha­tásra) úgynevezett társadalmi problémákon nyargalnak, a társadalmat mint olyat végleg lejáratták, sablonná tették vagy megutáltat­ták. Vagy a második csoport: francia nyeg­leséggel és erőtlenséggel gyártja a francia­utánzatokat, persze magyaros szabadság­gal, — amit ugy tessék érteni, hogy nincs meg bennük az igazi francia szellem -s is­teni vidámság. Hogy a miai magyar szinpadi irodalom tulajdoniképen hol tart, — másodszor: hogy a hibákra és bűnökre nem mutatunk rá, — harmadszor: hogy Bródy Sándor Rem­brandtba mellett ugy megyünk el, mini (csak például) Lengyel Menyhért Róza né­nije mellett, — hát mindennek a mai magyar kritika az oka. Mert a magyar kritika befelé többet árt, mint a magyar szinmüirodalom kifelé! Éz ma a helyzet. Szalay János. őrök) illetményeinek javítására; 2. rendszeres remidőri szakoktatási. célioíkria; 3. ia legtöbb vá­ltósban a közbiztonság hátrányáig teljesen elhanyagolt détieíkftlivszollgáJlat létesiltléséniek, illetve fejlesztésének ,a megkezdésére; 4. ugyancsak a közbiztonság javítása érdekéim u. n. rendelkezési allap rendszeresítésére ,a rönidőrf őkapitániy (rendőrkapitány) kezeihez utalványozandó megjelölt összegeikben. A beérkezett jelémtésielklbői! ,arról kellett meggyőződnöm, hogy a rendőrlegénység ja­vadalmazása a legtöbb városban oly csekély s helyenkint oly silány, hogy annak elepé­bein közrendőr,i szoígáliait ellátására megbiz­ható anyag csia'k kivételesen kapható. Addig is, miig ia nemdőrlegénysióg illetményei ma­radandó jellegű rendezést nyerhetnek, elvi)! szolgáljon ia jelenlegi álillaimsegély felhaszná­lásánál, hegy ,a rendőrök, illetve remdőral­•tliszték Ösisz illetményei féjiemkim|t legalább 100 koronával imaigaiaabb ös»szeget tegye,níek k'i az állaimi és vármegyei szolgák, illleitvie .altisztek ilJietimiélnyénéll. Viszont. lazoniban, meighiatáro­zott külön szolgálatokért 'engedélyezett külön diljiazások továbbá ruházati, liófairtásii s egyéb fellsiziar.elésá' Iköiltséigek számításom ki­vül hagyandók. Az .eíkként kiszáraitotit jelen­leg;! illetmények összege a follyió év január hó 1-től számjltain'dó hatállyal akiként egésziten­dclk ki, hicgy ia rendőr öisszilllétjmánye az áEa­,mi és városi .szolgák részére poíllgári lakosz­tály szeriint 400, 3G0, 280, 240, 200, 160 koro­náiban miegá'H'apitiotjt liaikpénzék megfelelő összegén felüt 5 évii szoígáliait, után, legalább óvi 700 koronát, 5—10 évii szolgákat, után 800, 10—15 évi szolgálat utián. 900, 1,5 éven felüli szolgálat utián 1000 koronát 'és niilntíén .egyes rendőr .altiszt összillet.ménye a megállapított lakáspénzeik megfelelő összegein feliül 0—5 évi szolgálat után leigaliálfclb évi 1100 borona, 5—10 óvi szolgálat után 1200, 10—15 évi szolgálat utián ,1300, 15 éven felüli szolgálat u|tíán 1400 koronát tegyen ki. Több városiban ugyanis köztudomás sze­rint. ,a közbiztonság rovására s általában a r«üdűri szolgálat hátrányára az iá helytelen és mielőbb kiküszöbölendő gyakorlat vert •gyökeret, hogy ia rendőrök gyamánjt, felifoga­datt ,a,lkálmazotte!k egyrósze nem rendőri, ha­nem szolgai, kézbesítői és ezekhez hasonló teendőkre használtatik fel. Ez utóbbiak ,a fentemlíitett kimutatásba fel nem vehetők, ifielíhivom a elmet, hogy ezek­nek ,az illetmény rendezése 'egyáltalán srtgtá­tus viszonyai megállapítása iránt a helyi vi­szonyok szerint máskép intézkedjék. Nem veendők fel természetesen ,a szóban forgó kimutatásban a mezőörök, 'éjj'eili őrök, fegyőrök stb. sem. A kimutatást a főszámvevő ,állitja össze ,a rendőrfőkapitány közreműködése mellett s ezeknek együttesi aláírásával illetve véle­mény különbség esetén további szabályszerű tárgyalás alá bocsájtás végett a polgármes­terhez bemutatandó. A rendőri szakoktatási célokra a jelenlegi államsegélyből a legutóbbi népszámlálás ada­taíi szeriint 5000 polgári lakossal biró váro­sokiba legalább étvi 300 koronia, 5—1000 leg­alább óvi 500, 100,000-ien feliül legalább 'évi 800 korona fordítandó. Köztudomásu, liogy rendőrségeink hátra­maradott ságának túlnyomó része a rendsze­res rendőri szakoktatás hiánya képezi az okát,,ennek a hiánynak a pótlása végett ugy az államsegélyek kiosztásával kapcsolatban, vaj amint attól függetlenül is a pénzügyi vi­szonyokhoz képest különböző intézkedéseket kívánok tenni a rendőrtisztviselők és alkal­mazottak rendszeres szakoktatásának és to­vábbképzésének a lehetővé tételére. A folyó óv folyamán egyelőre Budapestien oktató tisz­teiket és oktató altiszteket képező tanfolyamot fogok létesíteni. A fent megjelölt összeg ar­ra szolgál, hogy erre a .tanfolyamra a rendőr­fők, apiitáuy által1 kijelölt, a rendőrök oktatá­sával megbízott rendőrtisztieknek, ilLetve al­tiszteknek a kiküldetését, napidijaik biztosí­tásával. tehetővé tegyem, illetve azokban a városokban, ahol a rendszeres szakoktatás •ügyét a helyi viszonyok szeriint célirányosnak általam annak idején közelebb megjelölendő

Next

/
Thumbnails
Contents