Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-16 / 63. szám

5 DÉLMAGYARORSZÁG A részvények legnagyobb része már je­gyezve van, ugy, hogy a társaság alakuló közgyűlését áprilisban Szegeden megtartja s működését már az ősjszel óhajtja elkez­deni. A társaság Szegeden egy 15,000 hektó­liter befogadóképességű pincét épit, ezenkí­vül Felsőtanyán, Alsótanyán és Királyhal­mán egv-egy átmeneti pincét, bevásárló és borszedő helyiséget. A társaság részvényesei részben terme­lök, részben vendéglősök és fogyasztók. A társaságban résztvevő termelő szüretkor be­jelenti azt a bormennyiséget, mit a társa­ságnak be akar szállítani. Nem köteles egy litert sem beadni, ha nem akar, csak joga van minden részvény után 30 hektólitert beadni. A beadás kétfélekép történik. Eladás, vagy beraktározás formájában. Eladás esetén az eladandó must vagy bor foktartalom, minő­ség szerint biráltatik meg s minden szüret­kor a borárak alakulása szerint, vagy a imár eszközölt kötések szerint lesz az árskála szerint időnkint megállapítva s mindenkinek bora e skála szerint lesz megvéve s azonnal készpénzben kifizetve. Joga van a termelő­nek a borát nem eladni, haneim csak berak­tározni. Ez irányban fog a társaság közrak­társzerüleg működni. Ha pl. valamelyik részt­vevő termelő azt mondja: a mostani árral nem vagyok megelégedve, remélem, hogy pl.: tavasszal jobb árat érek el, ez a részvényes nem adja el borát, hanem csak beraktározza. Az ily beraktározott bor szintén skála sze­rint megbecsültetik s árának 75 százaléka előlegként a beraktározónak kiadatik. Az ily beraktározott bort azután a társaság kezeli s tartozik azt a beraktározó a kijelölt határ­időig értékesiteni, vagy az értékesítéssel a társaságot megbízni. Az ily beraktározott bo­rok előlege után a beraktározó kamatot fizet s azon kivül fizeti a kezelési költséget s li­terenkint 1 fillér haszonrészesedést. E be­raktározás azt a nagy előnyt nyújtja a ter­melőnek, hogy annak ellenére, hogy nincs hordója, pincéje és pénze, -mégis kivárhatja a kedvezőbb áralakulást. A társaság nemcsak részvényesektől vesz bort, hanem az előzetesen vett megbízá­sok értelmében a megbízás -mennyisége sze­rint mindenkitől, akitől csak jót és megfelelő áron kap. Az összes ily bevásárolt borokat a társaság azután pincéiében egyenlősiti s minden évben szegedi bor néven ugyanazon szitíü és ugyanazon jellegű bort fog a nagy­kereskedőnek, mint „szegedi bőrtípust" kiad­ni. Természetes, hogy e bőrtípus minősége az évi termés minősége szerint változó lesz, de a jelleg, szin, forma mindig ugyanaz marad. Az ily egyenlősített, nagy tömegű borért a külföldi kereskedőktől mindig nagyobb ára­kat fog a társaság kapni, mint a termelő a hordónkinti eladásnál s az ártöbblet, mint ha­szon a termelők és a részvényesek közötf oszlik meg. A főelőny a termelőkre e társaságnál az, hogy a borukat a társaságnál mindig el­helyezhetik s nem kénytelenek kényszerel­adásokat eszközölni az esetben sem, ha nincs pénzük, elegendő hordójuk, vagy pincéjük. A termelőknek nyújtott előnyökkel szemben a résztvevő fogyasztónak, vendéglősnek, korcsmárosnak a társaság a következő elő­nyöket nyújthatja. A korcsmárosok jó részének nincs na­gyobb pincészete, vagy akkora pincéje, hogy hosszabb időre elláthatná magát borral. Még pénze sincs jó részének hozzá. Ez idő szerint szüretkor megvesz annyit, amennyit el tud helyezni pincéiébe, vagy amennyi pénze van, vagy amennyit hitelbe kap. Ez a mennyiség, mondjuk tavasz felé már elfogy s akkor már kénytelen szaladgálni s drágán vásárolni. A társaságban résztvevő korcsmáros ettől mentve van, nem kell neki a borvételekbe elő­legesen pénzt fektetni, nagy pincét tartani s mégis mindig rendelkezésére áll a társaság­nak jó és olcsó bor. Szür-etkor bejön a korcsmáros a társa­sághoz, bejelenti évi borszükségletét, arra megalkuszik s a társaság neki a kikötött idő­ig fen/tartja és kezeli a lekötött bort. Elviheti szükséglete szerint hordónkint, kis -mennyi­ségben is s csak az elvitelkor tartozik az el­vitt bor árát kifizetni. Jó -évjáratkor akár évekre l-ekötheti a szükséglendő bormennyi­ségét. A társaság szívesen kezeli a lekötött mennyiséget 3 évig s szívesen adja ki bár­mikor. Természetes, hogy a kezelési költsé­get az árban a társaságnak meg kell fizetni. Igy is beláthatatlan -előnyt rejt ez a korcsmárosra nézve. Amint azt egy példa megmutatja. Ha ez a társaság már 1908-ban létezett volna, mikor jó és olcsó volt a bor, akkor a korcsmáros részvényes azt mondta volna: minden -évben kell nekem 100 hl. bor. Veszek három évre valót s elviszem -három év alatt a .szükségletem szerint. Az akkori borárak mellett, pl, mondva csak, tudott vol­na adni a társaság bort 24 fillérért, most be­leszámítva a töltögetést, rezsit stb., a korcs­máros leköthetett volna magának 1908-ra 100 -hektót 24 fillérért, 1909-re 100 hektót 26 fil­lérért, 1910-re megint 100 hektót 28 fillérért. Milyen előny lett volna ez a korcsmárosokra, mikor már 1909-ben a rosszabb bort 36 fil­lérrel fizették, 1910-ben .a még rosszabbat már 40 fillérrel. Hozzá az ily lekötésekhez nem kell pénzt befektetni, mert a bort csak rész­leges elvitelkor fizeti. E rendszer -mellett fődolog az is, hogy a korcsmáros rendelkezésére mindig tiszta, ki­tűnő bor áll, amit pedig most nem midnen korcsmáros mondhat el -magáról, mert egyik­nek nincs jó pincéje, másiknak nincs szak­értő borkezelője, vagy elég mag-a a gondat­lanság is s akikor már -a korcsmáros nem jó bort mér. Minden résztvevő fogyasztó, vagy korcsmáros egy részvény után 30 hektó bort van jogosítva magának lekötni s hosszabb időre, mint háro-m évre, nem kötheti le. Ami a társaság hasznait illeti, a rész­vénytársaság résztvevő tagjaival szemben Szegeden nem a haszonrészesedést, hanem a közhaszna működést tekinti irányelvül, hogy Szegeden ne legyen ezután bo-rértékesitési válság, ne legyen borvásárlási nehézség s hogy szegedi bor cirnen jó és tiszta áru ke­rüljön forgalomba. Ezért a társaság ez irá­nyú működése nem fog haszonnal járni s -a társaság megoldotta célját, ha az eddig ugy a termelő, mint a fogyasztó által megfizetett többfoku közvetítés diját megoszthatja a ter­melő és a fogyasztó között s igy az egyik előnyösekben adhat el amellett, hogy a má­sik jutányosakban vásárol. Haszna lesz azonban -a társaságnak az egyenlősített és nagy tömegben külföldi piacra transzportált árun. A külföldi piaco­kon ez egyenlősített borokat jó áron el lehet mindig helyezni s ha a társaság pincéit és eszközeit számításba véve évenkint október, november, december és januáriban 30—40.000 hl. bort szállít a külföldi piacra, részvénye­seinek ebből már jelentős hasznot tud bizto­sítani. i 1 A most fönnálló ily borértékesito társa­ságok közül a Ceglédi Bortermelök Első Pin­ceszövetkezet épen -most tette közzé félévi jelentését, mely szerint 1912-ben a 632 részt­vevővel biró és 158.000 korona alaptőkével dolgozó borértékesito részvénytársaság fél­évi tiszta haszna 37.068 korona 81 fillér volt, ami 50 százalék haszonnak felel meg. A szegedi borértékesito részvénytársa­ság sohasem fog ily haszonnal dolgozni, mert működésével a köztekint-etek fogják irányí­tani. Az előadást a hallgatóság nagy tetszés­sel fogadta s a hallgatóság nevében Várossy Gyula ny. plébános, szőlőbirtokos köszönte meg az előadónak a tanulságos előadást. Lukács nyilatkozata az uj választás idejéről. (1915. májusában lesz csak uj választás. — Bizalom a kor­mány iránt. — Közel két hó­napi parlamenti szünet. — Justh Gyula harci riadója.) (Saját tudósitónktól.) Napok óta ott lebeg a levegőben a kérdés, vájjon mikor lesz uj választás? Különösen az ellenzék kíváncsi erre és különféle verziók kering­tek már. Részben érthető is ez, mert hisz a kormány s a többség megalkotta immár az uj választójogi reformot. A Ház ülése után egyik munkapárti képviselő odament Lukács László miniszterelnökhöz: — Mondd csak kegyelmes uram, ha választóim megkérdezik tőlem, hogy mi­kor lesz uj választás, — mit feleljek ne^ kik? — Mondd meg csak, — szólt moso­lyogva Lukács László, — hogy 79/5. év májusában. Addig nem és akkor igen. Nincs szükség, hogy előbb rendeljünk el választást, mert ,a kormány és többsége birja a korona, az ország és a főrendiház bizalmát is, aztán beigazoltuk, hogy mun­kaképes parlamentünk. Ne siessünk tehát az uj választással . . . A miniszterelnök válasza gyorsan el­terjedt a képviselők között. Mi se jellemzi jobban a helyzetet, minthogy Tisza István ma az ülés előtt bevonta azt a csekély rendőr-kordont is, mely az országház kapujánál őrködött, hogy a kitiltott képviselőket visszatartsa. Nem kellett erőszak: az ellenzék egy durva szitkozódással fedezte az ülésről való tá­volmaradását, mely az utóbbi napok ese­ményeiben teljes és végleges fegyverleté­telt jelenti. Igy ,a képviselőház a királynak. Lukácsnak, Tiszának éltetésével majdnem két havi szabadságra mehetett, melyet a munkapárt tagjai az ország közvélemé­nyének fölvilágositására fognak fölhasz­nálni. Az ellenzék kétségbeesett kapkodását mutatja az Abauj-tornai petíció esete, me­lyet Hadikék tegnap a főrendiházban tár­gyaltattak, holott azok ugyanakkor Kas­sán hitelesíttettek, tehát a tárgyalás so­rán nem volt még jogerős. Másutt megírjuk azt, hogy az ellen­zék ma nem ment be a parlamentbe, ha­nem a Vigadóban ünnepelte március 15-ét. Justh Gyula itt erősen harcias! beszédet mondott, többek között ezeket: — Fiatal, kedves Barátaim! A szö­A világhírű pilseni részvénysör és müncheni „Spatenbráu" palackokba fejtve és házhoz szállítva kapható Sigmond Testvérek Utóda cégnél, Szeged. Jókai-utca 1. Telefon 189.

Next

/
Thumbnails
Contents