Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-12 / 59. szám

n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. boldogulni. Ezért szállt alá színvonala, ezért érvényesültek soraiban az értéktelenek, az erőszakoskodó tehetségtelenek. Ezért szűnt meg az ellenzék körében a legkiválóbb értelem uralma, ezért haladt az ellenzék vereség-vereségre. Ezért kellett másfél évtized alatt ismételten elvet cserélni, föllázadni és leszerelni, mindent fölforgatni és mindent eltűrni, dulakodva, kifelé árulkodva, befelé lázítva, szégyen, kudarcot zúdítani magára és nemzetére. De most mindennek vége. Az ellenzék kénytelen lesz rendes, komoly, tartalmas és erős szellemi hadjáratot folytatni. Házszabályokkal való visszaélés helyett kénytelen lesz igazi agitációs és szervező munkára térni, már pedig csak ez ad igazi tartalmat az ő életénék. Szegedi mozgalom a tüdővész leküzdésére. (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt Regdon Károly dr. indítványt nyújtott be Lázár György dr. polgármesterhez a tiidővész terjedésének a meggátlása érdekében. Az indítványban elmondja Regdon dr., hogy a belügyminiszter jelentése szerint 1911-ben 65.528 ember halt meg Magyarországon tuberkulózisban, 3933-al több, mint 1910-ben. Szegeden évente mintegy háromszázan pusztulnak el tüdővészben. A tüdővész kétségbeejtő terjedése természetes következménye annak, hogy óvóintézkedésekkel nem próbálják korlátok közé szorítani a pusztító járványt vagy ahol van óvóintézkedés, azt senki nem ellenőrzi. Ezért indítványozta, hogy a tuberkulózis terjesztésének a meggátlása érdekében tiltassák meg legalább a gyalogjáróra való köpés az egész városban. Az üdülőhelyeken, mint például a korzón és a Stefánia-sétányon a tilalom megszegőinek a nyomlban való pénzbüntetését bizza a tanács az utcai rendőrőrszemekre. A másik indítvány pedig az, hogy a város alakítson állandóan működő tuberkulózis bizottságot és hasonló bizottság megalakítására hivja föl a közgyűlés az Alföld többi városait is. Ezzel megalapoznák az alföldi városok tuberkulózis ellen küzdő szövetséget. A két inditványt a márciusi közgyűlés tárgyalja. A kérdés nagy és messze kiható jelentőségére való tekintettel meginterjúvoltuk Hollós József dr. kórházi főorvost, a tüdőbaj gyógyításának európai nevii speciálistáját, aki a következőket mondta: — Regdon Károly dr. helyes indítványának a megvalósítása első lépés volna a tüdővész terjesztésének a meggátlására. Különösen két Okból volna jelentőséges a kopási tilalom: 1. Figyelmeztető táblákon intenék a közönséget, hogy a fertőző hatású köpés nemcsak csúnya, hanem veszedelmes szokás is. 2. A tüdővészes az utcán borzasztó sok, mintegy három-négy deciliter köpetet termel naponta. A bacillusok napokig életben maradnak az utcán és aztán a porral együtt fölkavarják a levegőbe. — A szabályrendelet olyan értelmű megalkotása, amely szerint csak a gyalogjárón tilos a köpés, nem ajánlatos. Mert akikor a gyalogjáró mellé köpnek az emberek. A köpési tilalmat egyelőre talán a Kiskörúton belül lehetne megvalósítani. — A másik indítvány — alföldi bizottságok szervezése — szintén nagyon fontos. Mert eddig, különösen Szegeden, intézkedést egyáltalán nem foganatosítottak a tüdővész terjedésének a meggátlására. A dispansairnek csak papiroson van értéke. — Egy izben már indítványozta Regdon Károly dr., hogy helyezzenek a Széchenyi-téren köpőcsészéket. Az inditványt azonban elvetették, mert néhány száz koronába került volna a köpőcsészék beszerzése. De még csak figyelmeztető tábla sincs sem az utcán, sem a közhivatalokban, vagy az állomásokon. És ahol van tilalmi tábla, ott nincs közölve, hogy miért tilos a köpés. Nékiváncsi? . . . pedig érdekes, mondhatom . . . egyiket én is ismertem ... a szőke Gabriellet. Ebéd alatt sokat ivott s egyre a maga hódításairól beszélt. Alice és Menetier egymásra tekintettek, mint már annyiszor és mégis érezték, hogy ezúttal pillantásukban Volt egy árnyalat, amely eddig hiányzott...' Rövid és gyors volt ez, de mindketten belesápadtak. S mikor a házaspár távozott s Menetier magára maradt, oly halálos szomorúság fogta el, hogy sirni szeretett volna. Mintha minden Alice távozását fájlalná és egyszerre megértette, hogy mindent az ö kedvéért szerzett be és ékesített föl s hogy e puha bútorok, a rózsaszínű világitás, mind öt iogja visszavárni .... Miért a virágcsokor az előszobában, ha nem az ő üdvözlésére? Miért e toll és tintatartó, ha nem azért, hogy neki irjon? . . . Legközelebbi vasárnap szivdo'bogva kopogtatott be barátaihoz. Kívánta és félt is tőle, — hogy bár misem történt volna . . . Kétségkívül csalódott. De itt is rózsacsokor üdvözölte az előszobában s ez megremegtette szivét. Góbin még nem volt otthon, csak kilencre várták. S addig Menetier és Alice közönyös dolgokról csevegtek, de hangjának lágyan, hízelgőén remegett. Lucien könyörgöleg nézett, Alice odaadón ... s mikor végre lehunyta csillogó tekintetét, mintha titkos vallomást tehetne. Góbin unalmasabbnak vélte őket, mint valaha. Egészségtől, közönséges jókedvtől sugárzóan lépett be. S Lucien egyre azt ismétlé magában: — A legjobb barátom . . . legrégibb barátom ... De megérdemel-e ekkora áldozatot. Majd lelkiismeretére vetette e kérdést és elhatározta, hogy hü marad kötelességéhez. Leküzdte a gyöngeséget, amely hatalmába ejté. Másnap elutazott szülővárosába s egy hónap múlva, mikor visszatért, nős volt. Banális házasságot kötött, amely a világot ugyancsak meglepte. S nagyon szerencsétlen lett volna, ha a titkos büszkeség nem melengeti lelkét, hogy hiven teljesítette kötelességét. Gobinékat egyébként ritkán látta. Menetiemé nem rokonszenvezett Alice-szal. Ám azért egy estélyükre elfogadták a meghívást. S Alice oly sugarasan szép volt, hogy Lucien szive fájdalmasan összeszorult. Alice feléje villanó tekintetéből nem olvashatott ki egyebet, mint gyöngéd gúnyt és megvető szánalmat. Mialatt egy ur énekelt, Góbin félrevonta barátját . . . Te, öregem, tudod, most, hogy megnősültél . . . hiszen tudjuk, mit jelent ez . . . ha szükséged volna alibire, csak fordulj bizalmasan hozzám, . . . Egy-egy független éjszakára csak szükségünk van, mi? Ne félj, nem kérek viszontszolgálatot. A feleségem és én, modern emberek vagyunk, mentek minden előítélettől . . . Nem zavarjuk egymást ... Egyenlő szabadság, ez a jelszavunk, öt " évi házasság után szépen meghajoltunk egy| más előtt. Alice és én s mindegyikünk a ma! ga kedvére rendezte életét . . . Elég jó paj| tásom vagy, hogy ezt bizalmasan megmondhassam. Én azt teszem, amit én akarok, : viszont azt, amit ő akar! Ezért jól megértjük egymást ... Én feminista vagyok, öregem . . . Egyenlő jogok! metországban és Ausztriában áz állomások és a vasúti kocsikban tilalmi táblák figyelmeztetik az utasokat, hogy a tüdővész terjedésének a meggátlása érdekében tilos a köpés. A tilalom megszegőjét pénzbüntetéssel sújtják. BBBKnnBBBBBBBBBBBBBaaaBBBflaaasBBaBaaBaBBiBaBBaaaaaai Bemegy az ellenzék a Házba. — Döntölt az intéző bizottság. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzéken két árnyalat különböztethető meg, két ellentétes árnyalat. Egyfelől áll Andrássy Gyula és Apponyi Albert vezetésével a Kossuth-párt túlnyomó része, a néppárt kétharmadrésze, a pártonkívüli függetlenségieknek több imint a fele és a pártonkívüli hatvanhetesek frakciója. A másik tábort Justh Gyula vezeti; ez a csapat számban talán nem olyan erős, de tettreképesség dolgában mindig túltett a másikon. Justh Gyula a harcos radikalizmus vezére. Andrássy és Apponyi megelégszik a tuhnérsékelt demokráciával is. Apponyi legalább magáévá tette pártjával együtt az ellenzéki választójogi tervezetet, — Andrássy még idáig sem ment el. Ezért tapasztalható bizonyos tartózkodás és hidegség Justh pártja részéről Andrássy gróffal szemben. A múlt esztendőben ugyanazok az aggodalmak hiúsították meg az első fúziós kísérletet, mint amelyek most állnak útjában az egyesülésnek. Andrássy a perszonális unió kikapcsolását kérte a függetlenségi pártoktól. Nyilt programváltoztatás lenne ez, a függetlenségi politika gyökeres reviziója. Természetesen ezen az alapon a két árnyalat nem tud megegyezni. Azoknak a törekvéseknek, amelyek ujabban a fúzió nyélbeütésére irányulnak, legfontosabb föladata egy kormányképes ellenzéki program megalkotása. Persze ez az a kérdés, amely frázis volt mindig, de soha nem volt akkora frázis, mint most. Justh Gyulának és hiveinek szeme előtt elsősorban a radikalizmus, a népjogok kivívása lebeg. Ha tehát a Justh-párt fúzióról beszél, egyedül a demokrácia jelében jöhet létre az uj alakulás. Ez a Justh-párt álláspontja, amelyhez föltétel nélkül csatlakozik kooperációs seregnek a szociáldemokrata párt. Justh Gyulának, — mint kitűnő forrásból értesülünk, — az a terve, hogy a Justh-párt, a Vázsonyicsoport, a Kossuth-pártiak és pártonkívüli függetlenségiek közül a radikálisabb elemek, továbbá a munkapártból kilépett disszidensek egy része egyesüljön, — ha tud. A szövetkezett ellenzék intéző bizottsága ma délelőtt tizenegy órakor tanácskozásra ült össze. Előzőleg, fél tizenegy órakor Apponyi Albert gróf, Justh Gyula, Désy Zoltán, Mezőssy Béla és Zlinszky István, megbeszélést folytattak az egyhangú 'megállapodás érdekében. Andrássy Gyula grófot rokonának, Vay Ádám grófnak halála tartotta távol, de előzőleg tárgyaltak vele Désy, Apponyi és Szmrecsányi György. Az intézőbizottság ülésén jelen voltak: Kossuth Ferenc, Justh Gyula, Apponyi Albert gróf, Désy Zoltán, Sághy Gyula, Mezőssy Béla, Szentiványi Árpád, Tóth János, Zlinszky István, Ziohy Aladár gróf, Szmrecsányi György, Molnár János, Zboray Miklós, Bakonyi Samu, Holló Lajos, Lovászy Márton és külön meghivásra megjelent Vázsonyi Vilmos. Két óra előtt ért véget a szövetkezett el-