Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-11 / 58. szám

n DÉLMAG YARORSZAG 1913. március 8. nemcsak anyagi fönnállása, hanem tekintélye is. Nem kell többé törvényt szegni s nem derül ki többé, hogy a magyar törvény olyasvalami, amit megszegni lehet. Mindezek oly vívmányok, amelyek Magyarország államiságát végre erős, hatalmas bástyáklkai védik meg s bármily bekövetkezhető radikális vagy nemzetiségi invázió esietére is biztosítják a parlamentben a magyarság és alkotmányosság uralmát. A történetírás ezekért az eredményekért meg fogja hajtani zászlaját Lukács László és Tisza István gróf a nemzeti politika reformátorai és az ő munkatársaik előtt. Pártaljuk az ipart, de az iparosok nélkül. — A szegedi iparpártoló szövetség ülése. — (Saját tudósítónktól) Jellemző tünet, kicsit f>zo,taonu és nagyon tanulságos. Láthatjuk ebből a szegedi példából is, bogy miért nem lehet nálunk .Semmi komoly, társadalmi akciót keresztülvinni. A magyar iparpávtohísról van szó. Helyesebben arról, hogy az iparpántolás akciójálban mindenki bent van, csak az iparosság hiányzik. Ugyanis vasárnap a szegedi magyar iparpártoló szövetség tartotta meg ez évi irendes közgyűlését, a tagok élénk érdeklődése mellett. Képviselve volt az iparkamara, az ipanfel' ügytelőaég, a kereskedők és Szeged intelligens társadatnia — csak azok maradtak el, akik érdekében dolgözik tulajdon képen a szövetség: t. L az iparosság. Sem az ipartestület kebeléből, séma Szeged müveit iparosai közül nem érdekelt egyet sem az iparpártolók gyűlése. Reök Iván elnök lemondása folytán Perjéssy László kamarai titkár, alelnök nyitotta meg a közgyűlést. Megkapó szavakban ecseteli a szövetség szerepét és működése irányát. Szlik ugyan még a keret, amelyben mozog, de teszi ezt a szövetség azon tudatban, bogy minden folyam a csermelytbői alakul ki. Az iparpártóló szövetség szerepét nem fogja fel olyannak, miely nagyipart teremt, mely korlátlan segélyezéseket nyújt, hanem olyannak, mely a szűk keretet- erkölcsi tartalommal tölti meg; melynek tisztán csak agitatórius ügyköre van. Igen meleg szavakban emlékezik meg a volt elnök, Reök Iván országgyűlési képviselő érdemeiről, ki a szövetség felvirágoztatása érdekében ritka érdeklődéssel fáradozott. Érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökít i és erről kivonatban értesíteni fogja. Ezután Rózsa Károly főtitkár olvassa fel az évi jelentést, Kijelenti, miszerint a szövetség nem vállalkozott országos feladatok megoldására, csupán az adott- viszonyok között az iparpártolás helyi vonatkozásai kérdéseivel foglalkozik. Szerény anyagi viszonyainkhoz képest segíteni a- helyi kisipart; teremteni és üz-embehozni olyan háziipar jellegű foglalkozást, amely az idegenbe ömlő ezreink útját megállitja; eszmékkel szolgálni az általános iparvédelem szempontjából; beoltani a társadalomba a magyar iparpártolás iránt való érzéket és végül iparosaink szellemi nívójának emelése képezi azon feladatot, amelyek megoldása a szövetség munkairányait jelzik. Az iparpártóló szövetség 1000 korona állami és 400 korona városi segélyt élvez, a mely összeg, miután a tisztikar fáradságos munkáját az ipar érdekében készséggel és önzetlenül teljesíti, tisztán az iparpártolás céljaira használtatott fel. Két iparosnak gépes anyag beszerzésre 300 koronát juttatott a szövetség. Ily módon már több iparost talpra állított. Miután, az ipartermékek kiárusításában a kiszolgáló segédek a magyar ipar érdekében nagy szolgálatot tehetnek azzal, ha a magyar termékek eladása érdekében használják fel rábeszélő ügyességeiket, azért- a szövetség a jelen évben már két segédet 50—50 korona jutalommal tüntetett ki. Szeged társadalmát az iparpártolás érdekében ugy véli megnyerhetni a szövetség, ha a különböző körök ós egyesületek gyülekezései alkalmával népszerű szabad előadások keretében világosítja fel a közönséget az iparpártolás hatalmas nemzetgazdasági fontosságáról. A szövetség a tanulók kezébe 2000 darab Diáknaptárt adott, amelybon a magyar tanszerek beszerzési forrásaival ismerteti meg a tanulóifjúságot. Időszaki folyóirata pedig háromszor jelent meg 1—1 ívnyi terjedelemben és több ezer példányban jutott az a közönség kezébe. Az ifjúság iparpártoló érzékének fejlesztése céljából felirt a szövetség a vallás- és közoktatásügyi kormányhoz, hogy a tanulók részére kiadandó olvasókönyvek csak azon 'esetiben engedélyeztessenek, ha azokban az ipairpár tolás eszméjét terjesztő lelkes olvasmányok vannak felvéve. Igy óhajtja a szövetség megadni tanárainknak az alkalmat arra, hogy saját nézeteiket hozzáf űzve a jövendő nemzedéket animálják, hogy azok a -magyar iparnak ne csak fogyasztói, finnem lelkes terjesztői is legyenek. A szövetség 12 iparostanoncot 10—.10 koronával jutalmazott. Ezek a fiuk szakmabeli és rajziheli ügyességeik által érdemelték azt ki. Ezen segélyezések és jutalmak kiosztása után is a szövetség segélyalapja még mi-iidiiig 1196 koronával rendelkezik. A szövetség karácsonyi kiállítást ez évben .nem rendezett. Erről bár sajnálattal mondott le, azonban a mostoha viszonyok ós a megfelelő helyiség-hiánya, valamint azon körülmény, bogy iparosaink olyan apró tárgyaik előállításával, amelyek karácsonyi áruikként szerepelhetnének, nem foglalkoznak, lehetetlenné tették a kiállítás rendezésért. E helyett inkább a magyar tárgyú kirak álversennyel foglalkozott a szövetség. A pénztárvizsgáló bizottság jelentéséitől kitűnt, hogy a szövetség készpénz államánya összesen 2752.59 korona. Az iparpártóló szövetség valóban erős küzdelmet vív a magyar ipar érdekében és mégis bámulatos, bogy a hazai iparpártoláshan rejlő hatalmas közgazdasági erő oly kis hullámokat ver a társadalmi életben, ahol olykor-olykor egy pikáns pertárgy, vagy egy százaid ra ngú politikai ' esemény mozgásba hozza az ország közhangulatát. Ugylátszik, hogy ezek meteorszervü megjelenései izgatják. a kedélyeket, mig az iparpártolás terén százados romokat kell eltakarítani az útból: a magyar közömbössége és a hazai ipar iránt tanúsított kisbitüsóget. találni azt -a bitangot? És visszakapok mindent, amit elvitt tőlem? Desrousseaux ur, a rendőrbiztos, néhány óra mtilva megtudta a Rue Tronehet 75. sízáimu házának házmesterétől, hogy d'Hastry csakugyan saját kezévé! oltotta ki életét s özvegyet és három gyermeket hagyott hátra s hogy az asszony, férjének öngyilkossága következtében szegénységre jutott s ez idő szerint a Faubourg Saint-Honoté 297. szám alatt lakik. Mr. Desrousseaux titkárától kísérve, még ugyanez este megjelent e házban- ;s a hatodik emeleti mansardlakásban a legnyomorultabb viszonyok közt talált egy gyönge, beteges asszonyt három gyermekével. Bemutatkozott a nőnek, bocsánatot • kért, hogy kénytelen föltépni régi sebét s néháiny kérdést intézett hozzá elhunyt férjéről s azokról, akikkel érintkezett. De az asszony már első szavai közben félbeszakította: — Oíh, uram, tudom, mi hozta ide. Épen most kaptam egy levelet, egy nagyon különös levelet ..." — Miféle levelét? — (kérdezte Desrousseaux, ki nem is gyanította, miről van szó. — . . . tele pénzzel, egész csomó bankjegygyel. Itt van, kivánja elolvasni? Desrousseaux olvasta: , Asszonyom, egy valaki, aki 60,000 frankkal adósa d'Hastry urnák, de aki most nem nevezheti meg magát, ezennel kötelezettséget vállal arra .nézve, hogy évenkint megfizeti önnek ez összeg kamatait. Mihelyt módjában leszi, ime#ogja fizetni önnek a tőkét. Egyelőre idemellékelek önnek 1500 frankot, a legközelebbi 2 negyedév kamatját. Fogadja őszinte tiszteletem kijelentését . . . —S nem gyanítja, ki lehet ez .az adós? Egyáltalán nem sejti? — kérdezte Desrouesseaux ur. — Nem sejtem, biztos ur, egyáltalán nem. Két órája töröm már a fejem. — Előre bocsánatot kérek egy indiszkrét kérdéseimért. Nem ismert férje egy Cochenard asszonyt vagy kisasszonyt, akit de Mortagne Leániaik is hívtak? Az asszony meghallva e nevet, fülig elpirult és izgatottan szökött föl helyéről. — Ez az a nő, ki halálának s az én szerencsétlenségemnek okozója volt . . . Desrousseaux kezdett tisztán látni. — Ne féljen semmitől, asszonyom, — szakitötta félbe szavát, megelőzve egy - ki nem mondott kérdést. — Azt a levelet, melyet kapott, nem az az asszony küldte. Határozottan tudom. — Oh, csakugyan attól tartottam . . . — Nem, asszonyom, teljesen nyugodt lehet. Madame de Martagne Inem tartozik azok közé, akik visszaadnak valamit. Desrousseaux odahagyva d'Hastrynét, egyénésen de Mortagne Leához sietett. A nő kitörő örömmel fogadta. — Biztos ur, kaptam valamit! Egy fonalat, mely célunkhoz vezethet. Épen most jött ez a levél. S átnyújtott a biztosnak egy levelet, ugyanannak a kéznek az írását, mely a d'Hastryné levelét irta. „Nagyságos asszonyom, — irta az ismeretlen — nem -elég az, el nem felejteni d'Hastry Renét, hiniam igyekezni kell jóvátenni a bünt, amely ártatlanokat sújtott. E szegény fiút ön rövidebb idő álatt tönkre tette s ő kegyed miatt lett öngyilkossá. Csakugyan nem járja, hogy özvegye és három gyermeke a legnagyobb nyomorban élnek, mig ön, aki mind e szenvedés okozója volt, bőségben dúskál. Megesküdtem magamban, hogy kényszeríteni fogom önt, hogy adja vissza a rablott javak egy részét s láthatja, hogy megtartottam eskümet. Remélem, hogy az öröm, melyet pénze az áldozatoknak szerez, meg fogja önt , vigasztalni veszteségéért s enyhiteni -fogjaj keservét ..." | — Még gúnyt is üz belőlem, — kiáltotta Lea dühösen. — Elolvasta e végső sorokat, biztos ur? — Csakugyan, ugy látszik, mintha gúnyt űzne önből. — Ha tetszik, átadom önnek e levelet, a gonosztevő iráspróbája gyanánt. Azt hiszem, jó alapja -lesz további nyomozásának. — Hogyne, asszonyom, hogyne. És magában hozzátette: — Ha már a gondviselés ily jól elintézte az esetet, nékem nincs- több dolgom vele .. .