Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-06 / 30. szám

9 DELMAQYARORSZAG 1913. február 11. juthasson, sőt nem zárkózik el a javaslat megokolt módosítása elől sem, ha azok az alapelvekkel összeférnek s azok a kitűzött célok kompromissziója nélkül megvalósítható. A közönség országszerte oda fog figyelni a bizottság tárgyalásaira, melyekből fölvilágosítást, okulást, megnyugvást szerezhet a reform jelentősége s az ország sorsára várható következményei felől. Ez a nagy figyelem pótolja a tárgyalások amaz ellenőrzését, ,melyet a sztrájkoló ellenzék gyakorolni elmulaszt most. Van azonban még egy hatása a közfigyelemnek, mely a bizottságban a történen dőik elé méz. Ez a figyelem meg fogja követeim, hogy nyugodt szemlélődésében és a bizottságot nyugodt munkájában illetéktelen tényezők meg ne zavarják. Egy neme közakaratnak alakul majd ki igy, őrködve a viták szabad menete, eredményes lefolyása fölött s nem tűrve, hogy azokba illetéktelen vagy épen törvénytelen befolyások, akár a megfélemlítés szándékával, akár erőszakos kísérleteikkel bármely törvénytelen ingerenciát gyakorolhassanak. A bizottságról kétségtelen, hogy föladatában nem zavartatja magát s illetéktelen befolyásokat nem bocsát magához. Mert teljes tudatában van, mily nagy hivatást teljesít, midőn 'a magyar választójogi reformot az országgyűlésnek előkészíti. Az ily előkészítő munka többnyire regisztrativ természetű. De vannak országgyűlésünk múltjában komoly, nagy előzményekre példák, mikor történeti kérdések pragmatikus megoldásánál a súlypont a bizottsági munkán nyugodott. Elég a kiegyezési törvény előkészítésére kiküldött ,67-es bizottság, munkásságát emlékezetbe hozni, mely nemcsak az érdemle— De ha mondom, Henry, hogy igy van. Engem bánt az, hogy maga annyival különbnek tart, mint amilyen igazán vagyok. — Ugyan, ugyan, — incselkedett Scott. — Talán ugy érzi, hogy mem érdemli meg ezt a boldogságot. De az asszonyka nem mosolygott. — Henry, — mondta komolyan, — kell hogy előbb-utóbb megtudja, — tehát inkább megmondom most. Én . . . én, oh, Henry, bocsásson meg! ... én mem szeretem magát ugy, mint egy feleségnek szeretnie kellene a férjét. Rosamund lehajtotta a fejét az asztalra és sirni kezdett. — Oh, agy szégyellem magam, ugy megvetem magam, — zokogta kétségbeesetten. , — A fiatal férj nem szólt egy szót sem. Bámult a levegőbe. Nem tudta elhinni, hogy a valóság az, amit hallott. — Oh, ugy gyűlölöm magam, — sirta az asszony. — Rosamund,,— kérem, ne sírjon. Hallgasson rám. Én nem haragszom és a szivem sem szakadt meg. Én . . . én nagyon boldog vagyok. Ez olyan szép, 'hogy nem is tudom elképzelni, hogy igaz lehet. Az asszony fölemelte a fejét és könynyes szemei végtelen csodálkozással néztek férjére. Nem tudta megérteni, amit Henry mondott. — Henry, — mondta, — maga talán azt akarja mondani, hogy . . . hogy maga is igy érez? — Igen — felelte Scott, ép olyan hatáges föladat nehézségeivel küzdött meg, hanem a közvélemény kialakulására is. korszakos hatást tudott gyakorolni. Ehez hasonló misszió az, mely most a választójogi negyvenes bizottságra vár, midőn a parlamenti reform alapvető kérdésében érdemleges tanácskozásait a nemzet osztatlan érdeklődése közepett megkezdi. Bizalommal nézünk működése, hazafias buzgalma és politikai lelkiismeretessége felé, melyekkel Magyarországnak korszakos szolgálatot tehet. A szinházi szabályrendelet és a szinházi szerződés. ii. (Saját tudósítónktól.) Érdekes egyébként, hogy a szinügyi szabályrendelet harmadik paragrafusának 11. pontja igy szól: „a tanács a szinügyi bizottság meghallgatásával megállapítja a színházi helyárakat". A második paragrafus 4. pontjában pedig szórói-szóra ez van: „a törvényhatósági bizottság határoz a tanács határozatai ellen beadott fölebbezések fölött". És ennek ellenére nemcsak Szegeden, de a minisztériumban is kétségbe vonták azt a jogot, hogy a tanácsnak az ellen a határozata ellen, melylyel a helyáraikat nem megállapítja, hanem fölemeli, fölebbezni lehetne a közgyűléshez. Holott a dolgok jogi természete szerint ép az ellenkezőjét lehetne vitatni. Egy szinház bérbeadásánál és bérbevételénél ugyanis a helyáralk megállapítása szorosan a szerződés keretébe tartozik .és ha nem mellékelték az igazgatónak átadott szerződéshez a helyárak listáját azzal, hogy nesze igazgató, bérbekapod ennyi és ennyi időre a színházat és szedhetsz ez alatt az idő alatt ilyen és ilyen helyárakat, elég rosszul tették. De a dolgok lényegére ez a csekélyke formahiba semmi hatással sem lehet, mert az igazgató rozottan, mint ahogy három hónap előtt valami egészen más kérdésre felelt. Csodálkozva néztek egymásra. — Azt hiszem, hogy borzasztó az, amit most mondok — mondta az asszony halkan — de én azt hiszem, hogy még sohasem éreztem ilyen megkönnyebbülést, mint .most. Milyen jó lesz, hogy már nem kell hazudni és tettetni. Hosszú, szomorú csönd volt és azután I Scott kérdezte: — És mi lesz mindennek a vége? — Azt csak az Isten tudja. Hirtelen fölegyenesedett. — Mondja csak, kedvesem, maga talán szerelmes lett más valakibe és ahoz szeretne feleségül menmii? — Henry Scott, megtiltom, hogy sértegessen! Talán maga . . . — Rosamund, tudja, hogy nekem más nő nem létezik a világon. És ha magát nem tudom szeretni, akkor nem tudok szeretni senkit. A nagy ebédlőóra kilencet ütött. — Szent isten, milyen késő van, elkésem a hivatalból, — mondta Scott fölugorva. — És mi ilesz ma estére? Tudja, hogy Péter bácsihoz vagyunk hivatalosaik vacsorára. Elmegyünk? — El kell mennünk. Péter bácsi sohasem bocsátaná meg. Maid telefonálok neki. Isten vele, Rosamund. Scott egy percig megállt, de az asszony visszahúzódott. — Ez most már felesleges, — mondta mélyen elpirulva. nagyon jó tudja, amikor a színházért pályázik, hogy milyenek annak a helyárai. A szinügyi szabályrendelet második paragrafusának 1. pontja szerint pedig a törvényhatósági bizottság állapítja meg az igazgatóval kötendő szerződést. És azt csak senki el nem vitathatja, hogy ennék a szerződésnek lényeges föltétéle — magánjogi szerződés — a helyárak nagysága. Ha tehát a közgyűlés állapítja meg az igazgatóval kötendő szerződést, végeredményben és legfelső fórumként csak ő állapithatja meg a helyárákat is. Sökat lehetne még erről a kérdésről beszélni abból, hogy miért ilyen kusza, sokszor ellentmondásos és sokszor hiányos' a szinügyi szabályrendelet, egész addig, hogy miért nem a várossal való szerződéskötés idején kérte Almássy a hdlyárfölemelést és miért egy évvel később? De ezek a kérdések nem ide tartoznak és csak azért érintettük őket, mert az eseményeknek és szabályoknak alaposan a mélyébe kell itt világítani. Ki kell venni a szinügyi szabályrendelet harmadik paragrafusából azt a pontot: a város tanácsa választja a szinügyi bizottságot és a bizottság összeállítását a közgyűlés kizárólagos jogává kell tenni. Módosítani kell ugyancsak a harmadik paragrafus 6. pontját és pedig akként, hogy a tanács nem határoz, hanem csak javaslatot tesz a szerződés lejártakor annak meghosszabbításáról. Természetes, hogy előbb meghallgatja a szinügyi bizottság véleményét, de arról csak nem kell beszélni, hogy az mem érintheti a dolgok rendes menetét. Határozottan .kifejezésre kell jutnia annak, hogy minden kérdésben a közgyűlés a legfelsőbb fórum. Tehát a szinigazgató bejelentéseit köteles a tainács a közgyűlés tudomására hozni, a szinügyi bizottság javaslatai, a szinügyi bizottság és a szinigazgató között fölmerült vitás kérdésben a közgyűlésé .a döntő szó, birságolás esetében a közgyűlésig lehet fölebbezni. Rosamund egész nap sokat gondolkozott és estig, mikorra Scott hazajött, lkét dolgot határozott el. Az egyik az volt, hogy Péter bácsi vacsorájához a sárga selyemruháját fogja fölvenni, a másik pedig az, hogy nekik el kell válniok egymástól. — Beláthatja, hogy ez igy nem maradhat, — mondta férjének, aílig hogy az belépett az ajtón. — Hibát követtünk el, tévedtünk, ezt helyre kell hozni. Ha csak egyikünk is szerelmes volna a másikba, akkor annak az egynek a kedvéért a másiknak tűrnie kellene. Vagy ha az apáink jóvoltából nem volnánk mind a ketten anyagilag függetlenek. Ha én segíthetném az előmenetelét, vagy . . . vagy ha gyermekünk volna, akkor együtt kellene maradnunk. De igy nincs semmi okunk rá. Én már találtam is egy hirdetést, amelyben valaki ajánlkozik, hogy válásokat gyorsain, csöndben és eredményesen visz keresztül, — Kedvesem, én teljesen egyetértek magával. Az én véleményem is ez volt — ma délután négy óráig. De aíkkor bejöttek hozzám a hivatalba a maga szülei. Regéket, ódákat zengtek a mi gyönyörű, fiatal boldogságunkról. Visszaemlékeztek a mézesheteikre és lelkemre kötötték, hogy ne rontsam el egyetlen percünket sem, mert ez az életünk legszebb része . . . Látja, Rosamund, föl kell áldoznunk magunkat és együtt kell maradnunk az ő kedvűikért. Végre iis, jóbarátok lehetünk igy is. — Igen, örökre, — mondta az asszony. — És most — megyék öltözködni, mert elkésünk a vacsoráról.