Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-05 / 29. szám

1913. február 4. DELMACiYARORSZAQ 9 Bucsu a sze^edi farsangtól I 3° V V I URANIA magyar tudom. szinház 'BMÉÍÍÉbhbíM 554a Szerdán, csütörtökön és pénteken V £ Nordisk sláger. Dán szinészek. A bölcső dal. Dráma három felvonásban, Irta: Jens Péter Jakobsen. A főszerepet: Wal­demar Psylander játsza. Előadások d. u. 6, este fél 8 és 9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjelit óráig. 'BBBBBBBBBBHflHS „VASS" mozgófénykép szinház Szerdán, csütöttökön és pénteken Francia vígjáték. Francia szinészek. A hálókocsik ellenőre. Alexandre Bisson vígjátéka nyomán két felvonásban. j5» jj A legkiválóbb francia szinészek ^ • előadásában. 4 • Előadások d. u.6, estefél 8 és9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. IIHHBHBBBBIIBBBBBSBI APOLLO mozgófénykép szinház Szerdán, csütörtökön és pénteken A bűn. dráma két felvonásban, írta ERNST VON WOLLZOGEN. a • Játszák a Deutsches Theater tagjai. X - ami nem is volt. (Saját tudósítónktól.) Szegeden ma is teljes volt a szélcsönd, akár csak farsang bár­melyik napján. Szegeden a farsang egy hosz­szu böjt volt. Csak azt nem tudjuk, mi lesz a böjt? Ma pedig, húshagyó kedden, mégis élbu­csuztunk a Karneváltól, mint olyantól. Her­cegem, én kaptam a megbízást, hogy búcsúz­tassam el fenségedet, miután az éjjel el mél­tóztatott. hagyni e várost. Mint minden jól nevelt újságírónak, nekem is, legalább het­ven szavam, jelzőm, öröklött frázisom van er­re a célra és legkönnyebben volna kezdenem igy: Karnevál herceg . . . s folytatni a Kar­nevál herceg jelzés alatt, az emlékek kellék­tárában elhelyezett, kipróbált és hatásos for­mákkal, melyek egy kis változtatásssal ép ugy megfelelnének ia.célnak, míinit a) tavalyi bálimba másszimi övvel a derekán. Igy is tör­tént- volna, lia az elmúlt éjjel-t véletlenül nem töltöm ébren, egy és más kávéházban s lát­nom kellett e várost a. farsang utolsó éjszaká­ján. Volt itt farsang? Sohase volt. Az a cso­dás magával ragadó egyetemes nagy ünnep, melyben egyetlen szertartási kötelesség a bo­lond, könnyii vigasság; volt-e valaha ilyes­mi Szegeden? Sohase volt. Visszaemlékszem önre, fenséges herceg, arra az időre, mikor egy olasz városban láttam fenségedet a far­sangi menet előtt lovagolva, Igaz, hogy ott a környezet is olyan volt, ami könnyűvé te­szi a szivet: a háttérben a tenger kékje volt kifeszítve ós felettünk ragyogott a déli nap. Katonák és igazi hercegek, drága, finom höl­gyek, kereskedősegédek, .mindenki örült, ne­vetett, boldog volt; egy ilyen nap értbetővé és elfogadhatóvá teszi az egész bus életet. S itt? A kávéházakban szólt a zene, az embe­rek pikkolókat s sört ittak, ha bort üvegbői, vagy pláne pezsgőt felette józanul, mert ki­számított pénzzel ül mindenki asztalhoz, ki­véve mindazt, aki pénz nélkül ül. Hogy ez a város milyen szegény és nyomorgó, az far­sang utolsó éjszakáján látszott meg legjob­ban. Nekünk nincs farsangunk, hercegem. Talán azért nincs, mert az egész életünk, éviink minden napja, egy farsangi nap: a bajoktól való menekülés, a mamák oly mo­hó felélése, mintha nem következnék a hol­nap. OEz nem impresszió. Szigorú következte­tés, statisztikai lepárolás. Mint lelkiismere­tes újságíró, miután megszereztem impresz­szióimat, sorra jártam egy pár embert, akik­nek ex offo tudniok kell a mi farsangunk mibenlétéről. Kezdtem a báli tudósítón és folytatni akartam a kérdezést a táncrendké­szitőnél, a virágárusnál, a cigánynál, a pezs­gőeégeknél, a varrónőknél, a táncmester ék­nél, a fodrásznál, a jótékony-intézeteknél. A bál tudósító kollégát egy kereskedel­mi irodában találtam meg. A báli tudósító ugyanis csak este válik költővé, este nyolc­kor és tart éjfélig. Éjfélkor megkapja a báli névsort, beviszi a szerkesztőségbe és ezzel aztán megszűnik írónak lenni. Reggelre kel­ve kezdheti becsületes polgári foglalkozását. Tőle egész különös és érdekes dolgokat hal­lottunk: — Annak, hogy a fiataleiüberek mért nem mennek bálokba — mondotta — külö­nös oka van. Nagyobb bálokban még mindig divik a bemutatás kötelezettsége. A fiatal­ember nem kérhet föl egy leányt, ha vala­melyik ismert rendező nem vállalja a bemu­tatást. A rendezők pedig ismeretlenekkel szemben és talán joggal, bizalmatlanok. Ép azért kezdenek divatba jönni a kisebb, há­zimulatságok, melyek azért is kellemesek, mert teritett asztallal vaunak egybekötve. Egyik-másik bálnál oly szigorú volt a ren­dezőség a fiatalemberekkel szemben, a tánco­sok megválogatásában, hogy valóságos bizo­nyítványt kellett felniül atniok arról, hogy társadalmi állásuk és jövedelmük partiké­pessé teszi őket. Általában a bálokon sokkal kevesebben jelennek meg, mint ennekelőtte. Kevés a fiatalember, kevesen jönnek el tehát a lányok közül is. Hogy a táncokról is szól­jak: természetesen a boszton a legdivatosabb De az uj táncok hajnalodását is leliet sejte­ni — fejezte be 'kollegánk visszaesve a költői hangba. A virágkereskedő volt a következő állo­másunk. — Meg sem éreztük a farsangot — mond­ta emberünk. — Ninos farsang, uram. Évről­évre vészit jelentőségéből. Hogy számokat mondjak, a farsangi túlfogyasztás leszállott egy harmadára. A házibálok, melyeket java­részt adtak, teljesen kimaradtak. Nincs far­sang, uram, mondhatom. A böjtben épp azt a forgalmat csináljuk, mint farsangkor. Következett a szabó, aki szintén azon a véleményen van, hogy az idén a farsangot egyszerre kitépték a naptárból. A forgalom semmi. Ezt azonban nem annak tulajdonit­ja, hogy a farsang divatja múlóban volna, hanem a gazdasági helyzetnek. A politiká­nak, a háborús veszélynek. Azt mondja, liogy a középosztály teljes tartózkodást mutatott. Tavalyi báliruhák mentek az idén a bálba, legfeljebb egy kis átalakítást végeztek raj­tuk, de legtöbb esetben erre sem költöttek. Nagyon csalódtunk a farsangban is, csak­úgy, mint a karácsonyban. Több helyre nem volt kedvem már men­ni. Elég volt ebből a farsangból. TÖRVÉNYKEZÉS. § Gauder káplán esetei. A szegedi tör­törvényszék esküdtbirósága kedden egy hi­vatalból üldözendő rágajlina>zás vétségével vádolt pap ügyében itólkezet. Gauder Ist­ván bajmaki káplán ült a vádlottak padján. Gauder ismert szereplője már az esküdt bí­róságnak. Amikor még Szabadkán volt káp­lán, Samu néven irt- cikkeket, a Báoskai Napló cimii szabadkai klerikális krajcáros újságba. Samu ur a szabadkai társadalom minden tényezőjével östezeveszett a lapjában. Min­den aktuális kérdéshez hozzászólt, leadta sa­ját külön véleményét. Kedden azért került a vádlottak padjára, mert azt irta Berger Má­tyás dr. bajimaki orvosról, hogy adóig nem akarta fölboncolni egy öngyilkos holttestét, amig az meg nem kapta az orvosi diját. Mándity Mibályné, az öngyilkos feleségének az előadása alapján irta meg a cikket. Az asszony is a vádlottak padján ült. A bíróság az esküdtek verdiktje alapján az asszonyt fölmentette, Gauder káplánt pedig négyszáz korona fő- és kétszáz korona mellékbünte­tésre Ítélte. Eélmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . . 24.— kor. félévre . . . 12.- „ negyedévre . . 6.— „ egy hónapra . 2.— „ Vidéken: egy évre . . . 28.— kor. félévre . . . 14.— „ negyedévre . . 7.— „ sgy hónapra . 2.40 „

Next

/
Thumbnails
Contents