Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-05 / 29. szám

1913. február 4. DELMACiYARORSZAQ 5 * Psylander az Urániában. Az egész müveit világ ismeri már Wajlctemár Psy;­lándert, a moziszinészek legjobbikát. Már az is kész sikert jelent a filmnek, lia Psylan­der szerepel rajta. A Nordisk gyár most egy olyan filmet készitett, melyben Psylander dominál és hatalmas művészetét teljes egé­szében ragyogtatja. A bölcsődal a cinre a csudaszép drámának, melyet az Uránia szer­dán mutat be. Szerepel még az elsőrangú mű­soron több kitűnő amerikai életkép is. Bsacazsmaai Az elszigetelt Konstantinápoly. — A török főváros rémnapjai. — Konstantinápoly, február 4. (Saját tudósítónktól.) Városszerte be­szélik, hogy a tisztikar egy nagy része föl van háborodva Nazim pasa megöletése és a komiténak a hatalomra való visszatérése miatt s különösen a cserkesz-származású tisztek, akiket fajrokonság fűzött a régi fő­parancsnokhoz, valósággal ellenségei az uj kormánynak. Az ország több vidékén legke­vésbé sem fogadták lelkesen az ifjú-törökök uralomra jutását. Beszélik, hogy az ország egyes részeiből rendkívül hideg hangú, sok helyről egyenesen elítélő tartalmú táviratok érkeztek az uj kormányhoz. Anatóliában valóságos lázongás tört ki iaz elkövetkezett fordulat hírére. Bassorahban pedig a hely­őrség lázadt föl és fegyverrel kergette el az uj válit, akit Mahmud Sefket pasa kormánya nevezett Iki. Hogy mi igaz ezekből a hírek­ből teljesen lehetetlen megtudni. Az ország belseje felé minden közlekedés el van vágva, telefon nincs, távíró nincs. A belügyminiszté­riumban pontosan vannak informálva min­denről, ott azonban lehetetlen megtudni bár­mit is. A török hivatalok bürokratái, vaska­laposabbak a világ bármelyik bürokráciájá­nál s ha nagyon sarokba szorítja őket az ember, kivágják magukat valami rettentő ha­zugsággal. Elégedetlenségről tudni sem akar­nak, sőt Ferid effendi, a belügyminisztérium egyik tanácsosa azt is kijelentette, hogy a kormányváltozást mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. A kormány helyzete ilyen körülmények között rendkívül nehéz s magatartását ís erő­sen befolyásolják ezek az események. A né­pet az is nagyon elkeseríti, hogy az egész birodalomban, úgyszólván, teljesen kifogyott a pénz. Az árak már a legutóbbi hónapok­ban is olyan hihetetlen módon emelkedtek, hogy a drágaság egyenesen elviselhetetlenné vált. A petróleum ára ma például ép 'kétszei akkora, mint volt a mult esztendőben. A kézművesek teljesen kifogytak az országból, Bármire van az embernek szüksége, önma­gának kell megcsinálnia. Úgyszólván egy le­szakadt gombot nem lehet fölvarratni az egész ottomán birodalomban. A fiatalság vagy a harctéren van, vagy külföldre mene­kült, hogy a hadiszolgálatot elkerülje. Csak asszonyok, reszketősfejü öregek ,s gyönge gyermekek vannak otthon. A metalilik, az egyetlen, általános forgalomban levő apró­pénz, hatalmas áresést szenvedett. Eddig ti­zenkét és fél parar volt a jmetállik értéke, az utóbbi napokban csak tiz, tegnap óta pe­dig csák kilencre apadt. A közforgalomnak pedig az értékét vesztett metalilik az egyet­len pénze. Piasztert az ember soha se lát. A metaflik devalvációja nyomán valóságos két­ségbeesés fogta el a népet. A kereskedők nem akarják többé elfogadni az ingatag ér­tékű pénzt, sokan be is zárják a boltjukat s inkább egyáltalán nem árusítanak, semhogy veszteségre dolgozzanak. Voltak, akik, mi­ms kor megtudták, hogy a pénz értéke esett, hirtelen fölemelték az árakat, azonban ezzel sem értek el eredményt, mert erre a vevőik hagyták ott őket. Csak a pékeknek sikerült kifogniok a válságon. Nem emelték az ára­kat, de a felével kisebb kenyereket sütnek. A török pénzt ma már senki sem akarja elfogadni s mindenütt francia és olasz pénzt követelnek. Jeruzsálemben véres zavargánok voltaik, a nép megrohanta a pékboltokat s az élelmiszeres üzleteket s kifosztotta őket. Katonaság lépett közbe s a zavargók közül többeket lelőtt. Az üzleteket most katonák őrzik s Jeruzsálemben egyelőre, ismét csönd van. Biztos azonban., hogy (halmar/holnap­után másutt üti föl a fejét a forradalom ré­me. Igy festenek az ifju-török uralom első napjai. . 4 Izzet pasa, a főparancsnok, a főhadi­szállással együtt ima utazott el Hademkőjbe, hogy átvegye a csataldzsai vonalon álló had­sereg legfőbb parancsnokságát. A kormány ma tudatta az összes követségekkel, hogy a hadi tudósítókat nem bocsátja a harctérre s hogy a török hatóságok mindent el fognak követni, hogy a sajtó képviselőit távol tart­sák a tüzvonaltól. Pedig rengeteg újságíró gyűlt egybe Konstantinápolyban, hogy ta­nuja legyen az ellenségeskedések újból való megkezdésének. Különösen az angolok s az amerikaiak vannak itt nagy számmal s itt van a hires Luigi Barzini is, a Corriere della Sera levelezője. Már ma délelőtt járt is a belügyminisztériumban ,s a szeraszteriátu­son, hogy tiltakozzék, utja azonban ered­ménytelen maradt. A nagyvezér az angol követtel tanács­kozott, mig Szaid Halim herceg külügymi­niszternek a román követtel volt hosszabb megbeszélése tartott. Az utóbbinak diplomá­ciai körökben nagy jelentősséget tulajdoní­tanak. A katonai körök elkerülhetetlennek mondják az ellenségeskedésiek újbóli való megkezdését, a diplomácia azonban seré­nyen dolgozik, hogy ha még lehetséges, az utolsó pillanatban vegye még elejét a továb­bi vérontásnak. Pállavicini őrgróf és a né­met nagykövet folyton tanácskoznak s a ma­gyar-osztrák követség egyik magasrangu tisztviselője ma a következőket jelentette ki a Délmagyarország tudósítójának: — A hármasszövetség diplomáciája tel­jes mértékben elismeri a török kormány bé­kés törekvéseit. Azon fáradozik, hogy a tö­rök válaszjegyzéket alapul véve, ujabb tár­gyalásokat tegyünk lehetővé. Nem tartom ki­zártnak, hogy a porta most már további en­gedményekre is hajlandó volna, ha ezzel szolgálhat a béke ügyének. Ezzel szemben a hármas entente hatal­mai teljesen kizártnak tartják, hogy az el­lenségeskedések megkezdése elkerülhető le­gyen, ha az ifju-török kormány nem irja alá azokat az engedményeket, melyeket a Kia­mil-kormány már megadott. NEMÉNYINÉ í FOG MÜ VESTERMEI Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban, Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészül. 522 Szegedi baka kalandjai Tirolban. — „Kovács Gábor Szögedéből." — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap reggel gyalogfutárokat menesztettek a bozeni ötö­dik századtól a város minden irányába. Nem volt pedig mozgósítás, még csak alarm sem, mindössze annyi törtónt, hogy aznap virra­dóra egy lerongyolt katonát találtak a Glkn-Strassén, amint dideregve kuporgott egy kőfal alatt. Azonnal a kaszárnyába ki­sérték, de teremtett lélek aninalk szavát nem érthette. Pedig beszélt az istenadta, mivel­hogy ugyancsak faggatták, de valami ide­gen, furcsa nyelven, nem is hallott még em­berfia olyat. S azután mutogatott is a kezé­vel arra, ahol reggelente a nap feljön s egyre csak azt hajtogatta, hogy: Szöged, Szöged ... — Ez kém lesz, — volt az inspekciós szakaszvezető rövid megállapítása. — Melyik állam vette ímeg magát sze­rencsétlen? — kérdezte az altiszt, persze németül. — Szöged ... — mondta rá szomo­rúan a bakancsos. No, ezzel igy nem lehet zöld ágra ver­gődni. Az altisztek hamarosan térképet kerí­tettek s kitették a szökevény elé. (Mert hogy legalább is dezertőr az ipse, az már holtbi­zonyos). Ott volt pedig azon a \ mappán Ausztria és Magyarország. Itália teteje, a balkáni kis országok, a német birodalom. Még Muszkaországnak is jutott belőle egy kevés. A baka megértette, mit akarnak tőle, mert odamutatott szó nélkül, gondolkozás nélkül, ahol a Tisza folyik is ahol ez volt Sze­gedin. — Gyanús, nagyon gyanús, — vélte az őrmester is. — Hamarosan .magyar önkén­test! Hát ezért volt vasárnap reggel számos jáger közvitéznek lóhalálban való szala­dása. Az egyik altiszt az inspekciós-szobába vezette az önlkéntes urakat, hol ,a kályha mellett, a szenesládán ülve, csakugyan egy katonát találtak. Piszkos volt rajta a köpeny, a gombjai rég nem láthattak már glancot, sáros a bakkancs is. iSzomoruan nézett maga elé. — Magyar maga? — kérdezte az első ön­kéntes. A magyar szóra fölütötte a fejét a baka, kicsit csodálkozott, mintha nem akart volna hinni a fülének, azután ífölállt: — Az vagyok kérem, Kovács Gábor iv­fanterista Szögedről. S inífanterista Kovács előadta, hogy már egy hete van uton. Szegedről indult .el a mult hétfőn, mert ebbe az idegen világba tették at \ a tüzérekhez. Pedig ő nem vágyott rá, de muszáj volt jönni. Még magyar kon­duktorok kalauzolták, addig rendben is volt minden, de Csáktornyán tul azon találta ma­gát, hogy ott már senki se tudja őt megér­teni. Ment azután vele a vonat, neon ás em­lékszik .már ő arra, hány óráig, kétszer le­szállított áh, kétszer uj vonatra ültették s, őt egyre csa'k vitte a gőzös. Jöttek .azután olyan magas hegyek, hogy elfáradt a gond-o­latja is, mig a tetejüket el bírta érni a sze­mével. Kedden este aztán egy városban (ké­sőbb kitűnt, hogy Klágmfurtról van szó!) egy főhadnagy letartóztatta, mert hogy nem volt rajta a derékszíj. Bekísérték ott a ka­szárnyába s két nap telt el bele, mig tovább bocsátották. Azt hitték, hogy ordinánc, meg­ugrott a tisztjétől s most ki akar szökni Tal­ján országba. Újra felültették egy vonatra s az újra CSILLÁROK legszebb és legmodernebb kivitelbe n Braun Viktornál Szeged, Vár-utca 7. szám. Telefo.. 77-11 Telefon 77-1 1 A legkedvezőbb fizetési feltételek

Next

/
Thumbnails
Contents