Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-04 / 28. szám

1913. február 4. Háború és béke várás. — A fegyverszünet hétfő este hét órakor lejárt, de ma még nem dördültek el az ágyuk és minden jel arra vall, hogy ha kedden ki Is tör, igen rövid ideig tart. — A nagyhatalmak mindent elkövetnek a béke érdekében. — Békés nyilatkozatok. — (Saját tudósítónktól.) Háborús álla­pot kisért ós veti rémes árnyékát a Bal­kánon. Az uj háború ideje immár elkövet­kezett. Ma este hét órára várták a harc kitörését, de az késik, legalább órákig ké­sik, ma hajnalra: 'keddre várják, talán hét­fő és kedd között meg is dördültek az ágyuk, talán farkasszemet néznek a ha­láltusára (készült ellenfelek, — lehet, de ma hajnalig — lapzártáig — nem jött sem­mi jelentés, mely beszámolna a harc kitö­réséről. Sőt: ami diplomáciai hirek érkeznek, azok — kivétel nélkül — békés természe­tűek. Békét kivannak és várnak. Szófiából jelentik. Illetékes helyről közlik, hogy a török delegátusok Londonban értésére ad­ták a Balkán-államok delegátusainak, hogy hajlandók volnának a tárgyalást folytatni. Erre a Balkán-államok delegátusai azt fe­lelték, hogy ezt az ajánlatot elfogadják, ha a törökök előbb elfogadják a Balkán­szövetség föltételeit. Figyelmet érdemel Nikolicsnak, a szerb szkupsztina alelnökének nyilatkoza­ta. Nikolics Londonban részt vett a béke­tárgyalásokon s most elutazott London­ból. A balkáni helyzetről a következőket mondotta: — Mi még mindig reméljük, hogy a háborút elkerülhetjük. Valószínű, hogy kedden hajnalban megdördülnek az ágyuk, de ez még nem jelenti azt, hogy a háború huzamosabb ideig eltartson és hogy a bé­ketárgyalásokról és békés eredményekről lemondjunk. Talán ép az utolsó pillanat­ban a béke kerekedik fölül Törökország­ban is. Parisból jelentik: A Petit Párisién pétervári munkatársa beszélt az orosz kül­ügyi hivatalnak egyik előkelő tagjával, aki ezt mondta: — Oroszország a válság kezdete óta szövetségeseivel és barátaival egyetértve elfoglalt álláspontjától nem fog eltérni. Meg fogjuk óvni semlegességünket, amed­dig. a konfliktus a balkáni államokra és Tö­rökországra szorítkozik és ameddig Tö­rökország nem támadja meg a szövetsége­seket saját területükön. Oly kormány, a mely országának életbevágó érdekeiért Európával szemben elvállalt kötelezettsé­geit teljesiti és minden lehetőt elkövet, hogy a háborút lokalizálja, nem járhat el másképen, mint ahogyan az orosz kor­mány eljár, amely mindig korrekt módon viselkedett és adott szavához hü maradt. A mi viselkedésünk irányát csak az szab­hatja meg, hogy az általános béke s Orosz­ország érdekét folytonosan szemünk előtt tartsuk. Politikánk már közel volt az áldá­sos sikerhez, amikor egyszerre bekövet­kezett a konstantinápolyi államcsíny, a mely minden számításunkat halomra dön­tötte. Még most semmi okunk sincs arra, hogy irányunkat megváltoztassuk, még mindig reméljük, hogy nem leszünk kény­telenek ebben a háborúban közbelépni. Bécsből jelentik: A nagyiköveti érte­kezlet egyértelműen megállapította, hogy DECMAQYARORSZ'AQ a porta válaszjegyzéke váratlanul és meg­lepően előzékeny és hogy ez a válasz a hatalmakat annál inkább ki kellett, hogy elégítse, mert nemcsak ők, hanem a bal­káni államok is tisztában voltak azzal, hogy Kiamil basa kormányának válasza sem lehetett volna kedvezőbb. Hogy ha te­hát az előbbi török kormány válaszát a további tárgyalás alapjául elfogadták vol­na, mi sem természetesebb, mint hogy az uj kormány válasza is elfogadható. Mivel azonban a balkáni államok más vélemé­nyen vannak és a háború folytatásához ragaszkodnak, nyilvánvaló, hogy csakis különös, Európa előtt ismeretlen okok késztetik őket erre, mert a hatalmak meg vannak róla győződve, hogy az utolsó tö­rök válasz után, még fönmaradt apróbb el­lentéteket, elsősorban a drinápolyi szent helyek védelmének kérdését könnyen el le­hetett volna simítani. Számolni kell a há­ború kitörésével, ami azonban nem teszi lehetetlenné, hogy a béketárgyalást, \ — akárcsak a tripoliszi háborúban, — az ellenségeskedés ideje alatt is folytassák. Párisból jelenti: Venizelosz görög mi­niszterelnök, aki tegnap reggel érkezett ide Londonból, a Temps egyik munkatár­sának ezt mondta: — Nagyon sajnálom, hogy Londont kézzelfogható eredmény nélkül kellett el­hagynom, de a balkáni delegátusok mind­annyian azon a nézeten vannak, hogy rö­vid idő múlva újra meg fog kezdődni a béketárgyalás. Bulgáriával teljesen egyet­értünk abban, hogy kölcsönös követelésein­ket támogatjuk és a békét siettetjük. Dri­nápoly elesése bizonyos és mihelyt a bol­gár ok megkapják Drinápolyt, a legrövi­debb idő alatt helyre fog állni a béke. Az­zal a szemrehányással illettek engem, hogy én mindenáron sürgettem a háború­nak folytatását. Erre azt felelem, hogy nem tarthatjuk hadseregünket hónapókon ke­resztül hadilábon. A türelem olyan tulaj­donság, amelyet mi nem engedhetünk meg magunknak. A háború újra meg fog kez­dődni, de meg vagyok róla győződve, hogy csak rövid ideig fog tartani. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A kikerülhetetlen háború. Konstantinápoly, február 3. A hivata­los portai körök azon a nézeten vannak, hogy az ellenségeskedések újból való meg­kezdése kikerülhetetlen. Konstantinápoly, február 3. A nemzeti védelmet szervező bizottság és albizottság nagy tevékenységet fejt ki. Már megkezdték a jelentkező önkéntesek 'fölvételét. Török­ország megalkotójának, Osman basának brusszai sirjánál gyűlés volt, amelyen a meg­jelentek megesküdtek, hogy nem tűrik, hogy a bolgárok meghódítsák Törökországot. Oroszország keze. Paris, február 3. Mint a Temps bu­karesti levelezője biztos forrásból értesül, a bolgár-román konfliktusban enyhülés ál­lott be és a megegyezés biztosra vehető és pedig azon az alapon, hogy Románia a Fekete-tenger partján nagyobb területet kap és ezzel szemben a maga részéről több olyan területbeli követelésről lemond, a melyekkel szemben a bolgár nemzeti ér­zés ellentállást fog tanúsítani. Konstantinápoly, február 3. A nagyvezér 3 egy intervjuban kijelentette, 'hogy teljes meg­győződése szerint Románia megegyezésre fog jutni Bulgáriával. A nagyvezér a maga részéről a román nép és uralkodója iránt ér­zett személyes rokonszenvnél fogva őszin­tén óhajtja, hogy Románia magatartását, a melyet ebben a konfliktusban tanúsított, ne legyen bkok megbánni. ^^^ Bulgária étvágya. Szófia, február 3. A kormánypárti Mir állást foglal az ellen, hogy a Bulgária és Tö­rökország között függőben levő vitás kér­déseket ugy tüntessék föl, mintha Drinápoly a jövendő tőrök-bölgár határnak legszélső pontja volna. Még más kérdések is várnak rendezésre. Az ellenségeskedések újból való fölvétele esetében az azután következő tár­gyalások teljesen uj alapon fognak megin­dulni. Folytatják a béketárgyalást?! Szófia, február 3. Illetékes helyről köz­lik, hogy a török delegátusok Londonban értésére adták a Balkán-álllamolk delegátu­sainak, hogy hajlandók volnának a tár­gyalásokat folytatni. Erre a Balkán-álla­mok delegátusai azt felelték, hogy ezt az ajánlatot elfogadják, ha a törökök előbb el­fogadják a Balkán-szövetség feltételeit. A törököknek erre adott válasza még isme­retlen. Szabad az ut a Dardanellákon. Konstantinápoly, február 3. Mandelstamm, az orosz nagykövetség tanácsosa értesitet­te a külügyminisztert, hogy az .esetben, ha a porta hétfő délig nem nyilatkozik írásban arról, hogy az orosz hajók átmehetnek-e a Dardanellákon, ezt hallgatólagos beleegye­zésnek fogják venni. A nemzetközi védő-flot­ta tudvalevőleg november elején is a Kiamii­korimány hallgatólagos beleegyezésével vo­nult be a Dardanellákba. Több, mint valószí­nű, hogy a kormány meg fogja engedni a Dardanellák előtt levő körülbelül husz ha­jóból álló idegen hajórajnak az átvonulá­sát. :' Nincs pénz háborúra. Az Ephranosztán örmény bankár elnök­lete alatt öt százalék hadi adó beszedésére alakult bizottság saját elnökére harmincezer fontot vetett ki, ez azonban kijelentette, hogy ő legfeljebb 30 fonttal hajlandó a hadi­alaphoz hozzájárulni. Ugyanilyen szomorú volt a gyűjtés eredménye más gazdag és ma­gas állású személyeknél is. A hivatalnokok körében, akik fizetésüknek csak egy részét kapták meg, általánosan a békét óhajtják. Tízezer a fővárosban élő teherhordó közül csak háromszáz kurd jelentkezett önkéntes­nek. Török önkéntes meglehetősen szép számmal jelentkezik, ,a keresztények közül azonban senki. Hohenlohe elutazott. Bécs, február 3. Hohenlohe herceg alezredes, aki /. Ferenc József őfelsége kéziratát viszi a cárnak, elutazott Péter­várra. (Hivatalos jelentés.) A nagyhatalmak álláspontja. Berlin, február 3. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" heti szemléjében ,a kö­vetkezőket irja: Amikor ezek a soroik meg­jelennek, még meg van a remény arra, hogy a porta legutóbbi kijelentései után a nagyhatalmak megegyező fáradozásainaik sikerülni fog az ujabb vérontást elkerülni. Európa békés törekvéseinek komolysága iránt, a mindkét félnek adott jóakaratú ta­nácsok után sem Törökország, sem a Bal­kán-államok nem lehetnek kétségben. A nagyhatalmak ily természetű közremtikö-

Next

/
Thumbnails
Contents