Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-27 / 48. szám

1913. február 23. DÉLMAGYARORSZÁG I! Az én művészeti hitvallásom. — Elmondta: Beregi Oszkár. — Ma délután, a Tisza-szállóban levő lakásán fölkerestük az európai nevü művészt, hogy mint emberről is megtudjunk dolgokat, amik őt, az ő csudálatos egyéniségét jellemzik, hogy megismerjük, mi az ő igazi hitvallása az életről, a színészetről és a művészetről. És kérdéseinkre a következő.- különös feleletet, egyéni hitvallását adta: — Hogy mi a véleményem az emberről? Évekkel ezelőtt a Wagneriiaimsok Mekkájában: Bayreuth-ban sokat vitatkoztam a darwinizmus most élő legnagyobb apostolával: Haeckl-e 1, aki -mosolygó szép kék szemével rámnézett és megmaradt állitása mellett, iliogy: — Az embert -az állattól csak az egyenesjárás, a fönhondott fej „Die aíufrechte Haltiung" különbözteti meg. -Szeretetben váltunk el és örömmel -gondolunk az együtt töltött időre mindketten ós nekem -is megmaradt a. véleiményem, ihogy: az embert az -állattól az a képesség különbözteti meg, amellyel -a természet és a művészet produktumaiban gyönyörködni képes. Minél több szépséget tud meglátni, megérezni, annál tökéletesebb, annál emberebb az ember. Minden -átmenet nélkül fölvetett kérdésemre, bogy: mint tetszik Szeged, s mit talált benne a legszebbnek? — azt -a választ kaptam, hogy: tekintettel arra, /bogy egész idejét a szinház foglalta le, a színpadi próbák, a színészekkel tartott különpróbá-k és az előadás; „a legszebb emlék, amit elviszek magam,mai, Prohászka Ottokárnak, ennek a szentilelikü püspöknek, akit olyan rég csodálok, Szegeden tartott beszéde, amit elviszek magammal egész jövendő utamra, amit elszeretnék mondani minidenkinek, bogy: a kultúrának legfontosabb része nem az a sok uj és ujabb fölfedezés és föltalálás, hanem a, bel-ső, a lelkivilág, mely magában az -emberben van, melyet -az ember átérez, mely őt a világ központjává teszi, s a benne szunnyadó erőkkel fölszabadítja, a kis világból kiragadja és a hit szárnyain elviszi a nagyvilág fölé" . . . — Hát ennyire föllelkesíti a hit? — Igen. Én hiszek! Hiszek a végtelenben, a szép és jóság végtelenségében, mely körülöttünk ragyog s a-melyíből mindenki annyit képes magába fölolvasztani, amennyi kapacitása van a boldogságra. Meggyőződésem, hogy imínél szebb és -minél jolbib valaki, annál inkább közeliti meg a tökéletest, annál inkább érdemli meg azt a nevet, hogy: ember. — De hogyan tudom meg azt, kedves uram, vagy honnan tudja Ön, hogy hol, mely fokán van az ember ennek az eszmei lajtorjának? — Az univerzális Goethe, — mialatt Németországban vagy százszor eljátszottam a Faustot, — adta kezeimbe a kulcsot. Ö mondhatja a föld szellemével: „Du gleiolrst -dem Oeist den du begreifst." Ezt a mondást fordítóm meg és kezemben van a keresett mérték „De begreifst (nur) dem Geist, -den du gteiehst." Magyarul ugy (mondanám: Akit fölfogsz, ahoz hasonló vagy. Mennél több szépséget, jóságot tudsz felfogni, a természetiben, a művészetben a testi és lelkivilágban, annál több szépség, jóság van benned, annál szebb vagy, annál jöbb vagy, — annál közelebb jutsz a lajtorján a tiszta -szent -magasságához. — De akadnak emberek, akik ennek az ellenkezőjét hiszik és csak a csúnyát és a rosszat turkálják és kutatják és azt tekintik céljukul, hogy ezeket tálalják (föl maguknak -és embertársaiknak?! — Ezekről nem szivesen beszélek, ezek megzavarnak gyönyörködéseimben, szorongást ok-oz a rájukgondoiás és fájdalom-mai tölt el mi-nd a testi, mind a lelki nyomorékoknak látása, ezek szegények, öngyilkosok. Magukat mérgezik meg azzal, liogy elterelik maguktól a szépet és jót és közel bocsátják a csúnyát és rosszat. Én még tovább megyek. Én fanatikusan biszem ezekkel szemben, a kik csak -a. -csúnyának és rossznak kisebb vagy nagyobb mértékét érzik és hirdetik, bogy csak szépség és jóság van és csak ennek -vannak különböző fokozatai -Erre neveltem magamat ós most nyitott szemmel, szerelemmel nézem a Szépet és Jót az egyetlen nagy Istenséget! — És ezzel ellentétben olyan megbocsáthatatlan a gyűlölete a másik szektával szemben? — Én nem -gyűlölök seníkit! Én sajnálom szegényeket. Ök eltévedtek. És csak akkor találják meg újra az utat, ha megnyitják keblüket a szeretetnek és a Jóságnak. Ök eltévedtek. Azt hiszik, önmagrakat kisebbítik, h-a elismerik a szépet ós jót. Pedig csak megtudnám velők értetni, megtudnám velük éreztetni legmelegebb hangommal és nézésemmel, liogy amikor mást vélnek bántani, mikor másnak akarnak keserűséget okozni, saját magukat gyilkolják, -lassan ölő méreggel. És ez a legnagyobb bűn. Bűn önmagunk ellen. — Biztosan a pokolba is jutnak — mondtam dogmatikusan. — Nem, uram. Ezek számára a pokol köreiben nincsen kinzó liely. Dante fantáziája csak gyerekmeséket szül -azokhoz a kínokhoz képest, amit ezek szenvednek -el. Ezek szegény bűnösök, még életükben szenvedik el a poklot. A csúnya -ós rossz gondolatok csúnyává es rosszá teszik a bűnöst, csúnyává teszik szegényeket és örömtelen lesz az életük, mert nem nyitották -meg lelküket a szépnek, a jónak, az egyetlen igaz istenségnek. Pap szeretnék lenni, hogy életem fogytáig prédikálhassam: Felejtsétek el a-csúnyát és a roszszat, hogy boldogok lehessetek. Szépség, jóság és boldogság áradjon belőletek és -tegye jóvá, széppé, boldoggá azokat, akik a közelségi ekben vannak. — De uram, -h/, ilyen kellemes, ha ennyi örömet ad ez a jóság, miért vannak olyanok, akiknek más a hitük? — Azok, szegények, azt hiszik, magukat kisebbitik, ha másokat -elösmernek. Azt hiszik, -a mások sikerét gazdagitja az ő elismerésük. Pedig nem ugy van. A művészek, a bölcsek, a biblia szentje gyönyörködtek mig elgondolták, átérezték, végrehajtották a Szép -munkáját. A megértés, az elismerés a ti dicsőségetek ós az -alkotóknak csak az az öröm jut, hogy nektek örömet okozhatott, mert a legtisztább öröm, a legnagyobb boldogság: az a tudat, hogy örömet ós boldogságot nyújthatunk, hogy az embert fölemelhetjük, jobbá, szebbé: igazi Emberré tehetjük. Elhallgatott. Sokáig hallgattunk. Hirtelen, (mintha a szive zengett volna át a csön dön), mondotta: — Most elmondtam a hitvallásomat és többet ne kérdezzen Sz J. Enyhül a külpolitikai helyzet. — Hir a tartalékosok hazabocsátásáról. — Londonban holnap kezdődik a nagyhatalmak követeinek konferenciája. — Az albán kérdés elintézése. — (Saját tudósítónktól.) Londoni, jól értesü-lt körökben nem tartják valószínűnek, hogy a nagyköveti reunió holnapra várt ülésén már sikerülne megoldani azokat az ellentétéket, mélyek az albán kérdésben Ausztria-Magyarország és Oroszország közt még fönnál'lanak. Mindenki meg lesz elégedve, ha az angol parlamenti ülésszak megnyitásáig, tehát körülbelül március második feléig létrejön a megegyezés a hatalmak között. A reunió holnapi ülése első sorban a Románia és Bulgária közt való közvetitéssel fog foglalkozni és csak ha ideje marad rá, fogja az albán kérdést is tárgyalni. Bécsből jelentik: A trónörökös lapja, a Reichspost irja: A Bécs és Pétervár között folyt tárgyalásnak, amely Hohenlohe herceg missziójával kezdődött, örvendetes eredménye van. Az orosz kormány késznek mutatkozott a lengyel határon rendkívüli katonai intézkedések megszüntetésére. Egyidejűleg mi is elbocsátjuk a galíciai tartalékosok egyrészét. Az erre vonatkozó hivatalos közleményeket Bécsben és Pétervárott egyidejűen fogják nyilvánosságra hozni. A döntő lépést abban a percben tették meg, amikor Oroszország azzal az ajánlattal állott elő, hogy a politikai feszültség lecsillapítására a határon tett intézkedéseket változtassák meg. Ausztria és Magyarország beleegyezett és azt mondotta, hogy ha Oroszország hajlandó volna megfelelő intézkedések tételére, Ausztria és Magyarország részéről hasonló eljárásnak mi sem állna útjában. Most ebben a tekintetben megegyezésre jutottak, mely az osztrák és magyar-orosz határon történt politikai intézkedésekre vonatkozik. Megtörtént tehát az első lépés, habár ez a dolog még nem jelenti valamennyi függő differencia elintézését. Ehez a hirhez még a következőket jelentik: A tartalékosokat csak északon bocsátják el, részben, ellenben a déli határon, mig az albán kérdést el nem intézik, nincs szó leszerelésről. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Márciusban — megegyezés. London, február 26. Jól értesült körökten nem tartják valószínűnek, hogy a nagyköveti reunió holnapra várt ülésén már sikerülne megoldani azokat az ellentéteket, a melyek az albán kérdésben Ausztria-Magyarország és Oroszország közt még fönn-, állanak. Mindenki meg lesz elégedve, ha az angol parlamenti ülésszak megnyitásáig, tehát körülbelül március második feléig létrejön a megegyezés a hatalmak között. A reunió holnapi ülése első sorban a Románia és Bulgária közt való közvetitéssel fog foglalkozni és csak ha ideje marad rá, fogja az albán kérdést is tárgyalni Drinápoly ostroma. Paris, február 26. A Maiin jelenti Drinápolyiból: A bolgárok kétségbeesett, de teljesen sikertelen rohamokat intéztek a város ellen. Kegyetlenül bombázzák azokat a részeket, melyeket golyóikkal elérhetnek és nem