Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-25 / 46. szám

1913. február 23. DÉLMAGYARORSZÁG I! Pékár Gyula előterjesztette azután interpellációját, melyben arra hivatkozott, hogy az ország 'közvéleményét élénken foglalkoztatja a miniszterelnök pöre ügyéiben közzétett hirlapi nyilatkozatok, melyekre választ kér a miniszterelnöktől. (A miniszterelnök beszéde.) Lukács László miniszterelnök azzal kezdi a beszédét, hogy személyes ügyeiben nem szívesen szokott nyilatkozni a parlamentben; ezt most se tenné, ha a közvéleményt a tegképtelenebb és legalaptalanobb -híresztelésekkel félre nem vezették volna. Felhasználja tehát az alkalmat arra, hogy meggyőzze a Házat azoknak a vádaknak a teljes alaptalanságáról, melyeket az ellenzék vele szemben támasztott. A vádak ama részével szemben, melyek magánbecsülete ellen irányultak, a biróság elrendelte a bizonyítást, a vádlók azonban a bizonyítás elől megszöktek. Ezek a vádak tehát tárgytalanokká váltak. Ami a politikai yáidpkat illeti, ezek arra irányulnak, hogy. a nemzeti munkapárt politikai és erkölcsi presztízsét lehetőleg leszállitsák. Utálatos hipokrizis, ha olyan emberek ütköznek meg a pártkassza létezésén, akik a szaibadelvüpértnak egykor maguk is tagjai voltak és a pártkasszát egykor igénybe vették, most fariezusok módjára szemüket az égnek meresztik és menydörögnek a pártkassza ellen. A biróság nem tartotta magát kompetensnek arra, hogy hizonyitásba belemenjen. Mprtjhárom ellenzéki ur magáéivá tette a vádakat. Erre nézve a szóló csak annyit mondhat, hogy se ő, se az alatta, levő tisztviselők nem négy milliót, de négy krajcárt sem szállitották be az állampénztárból a pártkasszába soha. A kérdéses időben ő különben, is pénzügyminiszter volt és igy a pártkassza állásáról informálva sem lehetett. Elvárja Héderváry gróftól, az akkori miniszterelnök tők hogy teljes mértékben elvállalja a pártkasszát- illetőleg a felelősséget. ö a maga részéről tagadja, hogy oly pénzt, melynek rendéltetése az lett volna, hogy az állajmkasszáha kerüljön, valaha a pártkasszába utalt volna. Fölhívja a pénzügyminisztérium és a joigügyek igazgatóságának ama tisztviselőit, akik a szóbanforigó szerződés tárgyalásában részt vettek, hogy tegyenek bizonyságot a mellett, hogy a pártkassza részére egyetlenegy fillér sem volt kikötive. Ha a biróság megengedte volna a bizonyítást, ezt- a hivatkozott, tisztviselők eskü alatt vallották volna. (A sószerzödés.) Lukács ismertette azután a szerződés lényegét. A sószerzödés — úgymond — 1910. év végén lejárandó volt. Gondoskodni kellett arról, hogy bázikezelésbe vesszük a sóbányákat, vagy meghosszabbítjuk a szerződést. Amikor mi 1910-ben az ügyeket átvettük, a sószerzödés ügye a legnagyobb bizony talamságban volt. Ama veszélynek voltunk kitéve, hogy a doloig rendezetlensége következtében a közönség só nélkül marad, mival a koalíciós kormány a dolog rendezését az utolsó pillanatra hagyta. Jóformán kivoltunk szolgáltatva a banknak, amelyet úgyszólván kérnünk kellett, hogy hosszabbítsa meg a szerződést. Ezt azért említem fel, hogy méltóztassék látni, hogy a 'bank az állammal szemben a legkedvezőbb helyzetben volt. Csak várnia kellett, hogy ölébe hulljon a szerződés .mert hiszen tudta, hoigy kényszerhelyzetben volt. Feltehető-e imost, hogy •egy nyerészkedésre alakult bank, amikor tudja, hogy szerződését feltétlenül meghoszszabbitják, milliókat adjon a pártkasszába. Nagy dicsőségére legyen mondva azoknak az uraknak, akik a bankkal tárgyaltak, hogy sikerült nekik az eddiginél kedvezőbb szerződést csinálni és ezáltal mintegy három iés félmillió koronával gyarapították a kincstár vagyonát. És ,mi volt a mi helyzetiünk, amikor kormányra kerültünk? Minden oldalon ellenséggel állottunk szemben. Képzelhető-e, hogy egy nyerészkedésre alakult részvénytársaság számit arra az .eshetőségre, hogy a kormány tud magának többséget csinálni, a pénzügyminiszter a szerződést keresztül tudja vinni -a minisztertanácsban és a Házban. Feltehető-e, hogy egy nyerészkedésre alakult bank ilyen reménybeli eredményre milliókat előlegezzen. A vádnak semmiféle bizonyítéka nincs arra, hogy a só szerződésből kifolyólag müliók folytak be a pártkasszába. Csak nyilatkozatok vannak, emelyeket a titok pecsétje alatt egyik ember átadott a másiknak. Ezek semmiesetre se igazolhatják a súlyos vádat. Azt monldják a gróf urak, hogy nyugták vannak a pénzről. Én kétségbe vonoim, hogy volnának ilyen nyugták. Azt h;. • 11, a gróf nrak igen nagy zavarban volnának, ha fel kellene mutatniuk a nyugtákat. De ha volnának nyugták, ezt határozottan ál'litom, bogy olyan nyugta, amelyből az tűnnék ki, hogy a sószerződéshől kifolyólag akár egy garas fizettetett he a pártkasszába — nincs. Ilyen nyugta nincs, nem létező dolgokat pedig bizonyítani nem lelhet. Azt mondják a gróf urak, hogy a pénzügyminiszteri segédhivatal .igazgatója. 500.000 koronát nyugtázott a banknak. Ez igaz. A Magyar Bank egy más üzletből kifolyólag deponált a pénzügyminisztériumban 500.000 koronát Csakhogy az illető, aki látta a nyugtát, ha utána járt volna a. dolognak, meggyőződhetett volna arról, hogy az 500.000 korona 1911ben visszafizett etet t a banknak. Ha pedig visz szafizettetett, nem folyt be és igy nem fordi'íhatiuk választási célokra. Ezeket akartam, mint cbjektiv tényt szembeállitaini a vádakkal szemben. Mart. azt kérdem, micsoda, erkölcsi értéke lehet Désy vádjainak, ha egy magánbeszélgetés .során, mint a biróság előtt, nyilatkozott, hogy ismerte már .ezeket a .dolgokat, de nem beszélt róluk, mert nem akarta zavarni a béketárgyalásokat. Amaddig remény volt, hogy az ellenzék vezérei bejutnak a kabinetbe, .nem szólt, Eddig tehát Lukács becsületes ember volt. (Igenis: van pártkassza!) Én nem vagyok bipokrita lés nem akarom elhitetni azt, hogy nincs pártkassza. Azt sem akarom elhitetni, bogy bizonyos pénzek nem folynak be oda; igenis, folynak be oda pénzek, melyek bizonyos ellenszolgáltatást feltételeznek. El tudok képzelni olyan ellenszolgáltatást, mely az államnak semmi károsodás,áva.l nem jár. Hogy 1910-ben milyen pénzek folytak he a pártkasszába, azt nem tudom, mert, nem kezeltem, a pártkassza dolgaiba betekintésem nem volt, nem tartozott rá.m. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy voltak olyan szolgáltatások a pártkaszsz.a .részére, melyek! politikai meggyőződéshői tétettek, hogy a régi rendszer megbukjék. Ki bírhat rá egy intézetet vagy egy magánost, hogy ellenszolgáltatás nélkül áldozatot hozzon? Az az indok bírhatta őket. csupán, mely lehetővé tette, hogy a munkapárti kormány, mely párt nélkül állott, óriási pártot teremtett, hogy az emberek százezrei tohilt.aVzászlója állá, csak azért, hogy a koalíciós rezsim véget érjen. Az a remény vitte az embereket, az a közérzés és közmeggyőződés, hogy szükséges azt a rendszert megbuktatni, mert Magyarországon soha se volt kormány, mely nagy országos érdekeket könnyelműbben kezelte volna, közpénzek körül nagyobb lelkiismeretlenséget tanúsított volna, az ártatlan emberek üldözésében, az embervadászatban nagyobb rekordot ért volna el, mint a koalíciós kormány. (Élénk tap és zajos helyeslés.) Kubinyi Géza: Piszokban születtek, piszokban éltek, piszokban halnak meg. Lukács László miniszterelnök: Tizennégy esztendei miniszterségem .alatt soha se gyanusitöttak meg. (Éljenzés.) Ezek azok, amiket a lappangó, hazug vádakra szükségesnek tartottam elmondani. Hiszem, hogy nem jövök újra abba a helyzetibe, hogy a vádakkal foglalkozzam. Kérem válaszom tudomásrvétielét. (Taps és éljenzés. A 'miniszterelnököt számosan üdvözlik.) Pékár Gyula: A választ magnyugvással tudomásul veszi. Elnök: Kérdi a Házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök válaszát? (Felkiáltások: Igen!) A Ház egyhangúlag tudomásul veszi a választ. A jegyzőkönyv hitelesatese után az ülés véget ért. Zichy János gróf lemondása. — A kultuszminiszter a király előtt. — (Saját tudósítónktól.) A Neue Freie Presse jelenti mai estilapjában: Kitűnően informált körökből értesülünk, hogy Zichy János gróf a mai audiencián benyújtotta lemondását és a király elfogadta azt. A lemondási kérvény a kormánynak a választási kassza dolgában tanúsított magatartásával van összefüggésben. Bécsből jelentik: Zichy János gróf kultuszminiszter ma délelőtt tiz órakor őfelségénél kihallgatáson jelent meg és benyújtotta állásáról való lemondását, őfelsége: azonnal elfogadta a demissziót. Zichy lemondásának oka a Lukács—Désy pör politikai fejleményeiben keresendő. Mint jó forrásból értesülünk, Zichy János gróf és uj államtitkára, Jankovich Béla között a katolikus autonómia kérdésében súlyos nézeteltérések merültek föl. Jankovichnak nem tetszik Zichy tervezete, liberális módosításokat akar és különösen a protestánsok részére kiván megfelelő törvényes kedvezményeket. Az államtitkár jogosnak tartja a protestánsok ama követelését, hogy a katolikus autonómiával együtt biztosítsák nekik az 1848-.XX. törvénycikkben körülirt jogokat. Zichy János más véleményen volt s állitólag ez a körülmény is hozzájárult lemondásához. Régóta nem titok, hogy Zichy János gróf ott akarja hagyni az állását. S ha eddig is nem tette, csak azért történt, hogy maradásával a munkapárti kabinet egységét demonstrálja. Nem is politikai okokból távozott volna. A munkakör, a minisztérium levegője, a brans nem felelt meg egyébként igen munkás egyéniségének. Ha azonban a választójogi javaslat letárgyalásával a politikai helyzet tisztul, Zichy János gróf távozik. Az utóda Jankovich, akit már előre kineveztek államtitkárnak. Mihelyt miniszter lesz, a helyét politikai államtitkár gyanánt Molnár Viktor, a tárcának ez idő szerint nyugalmazott államtitkárja foglalja el. Ezzel a két kinevezéssel kapcsolatos a kultuszminisztérium harmadik szenzációja: Náray-Szabó Sándor saját elhatározásából nyugalomba vonul. Részint pihenni akar, részint személyes = ff — legszebb és legmodernebb kivitelben />C|| H f\Braun Viktornál H a • H 1 LM H • JV W\ Szeged, Vár-utca 7. szám. ^Éy^^^^^K^hHprt HMB H| • W WlMlfl^ • Hl Telefon 77-11. ===============^ A legkedvezőbb fizetési feltételek!