Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-22 / 44. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 19. „veszélyes és káros szokások" ellen, melyekre a legtipikusabb példát megtalálhatta volna a koalíció idejében, sőt most is viszontláthatja a zárszámadási bizottságban: a hírhedt talpfa és szénrefakcia ügyét. Kár, hogy akkor nem hadakozott, máskép értelmezve a mostani cikkében hirdetett etikai tételt, hogy ,,jó hírnevünk pedig létünk egyik palladiuma". Hogy a Désy-ügy hátterében politikai akció és hajsza settenkedett eddig s csak most kezd nyilt beismeréssel, sőt kérkedő3eg a nyilvánosság előtt jelentkezni: azt megállapíthatjuk Andrássy gróf kebelbeli lapjának: a Magyar Hirlap-nak cikkéből. Ez a cikk fennen hangoztatja, hogy akik Désy Zoltán ügyével ma szolidárisak, tulaj donkép ,,a rendszer ellen küzdenek minden erejükkel s kötelességtudásukkal", a mely utóbbit nem érzik csökkentve azáltal, hogy gyakorlása ,,kinos és kényelmetlen". Másképp fejezte ki, de lényegben ugyanígy nyilatkozott a tegnapi Reformbanketten Vázsonyi Vilmos dr., a Désy védője. Egyfelől kijelentette, hogy a per „életre-ha'lálra szóló párviadal" volt, a melyben neki a „párbajsegéd" szerepe jutott. Másfelől politikai faciest, ok- és jogcímeket komponált ama kifejezetten személyes élü duellumnak, mondván: hogy a per nem a judikatura eseménye, hanem a . . . demokráciáé, amely — Vázsonyi szónoki nyelve szerint — Désyben látja rnost megtestesítve a reményt, hogy „az értelmiségnek s a történeti középosztálynak áljogcimével kérkedők" kezéből a politikai vezetés lobogóját kiragadhassa. Vázsonyi beszédét azzal végezte, (allúzióval a magyar miniszterelnök ellen elkövetett nyilvános becsületsértésre), hogy közeleg már az időpont, mikor „egy vértelen forradalommal Magyarországot bevezetjük az európai kulturába". Ecce! Ehez nem kell kommentár . . . A város részvényei. — Szeged és az Osztrák-Magyar Bank. — Téves hirek. — (Saját tudósítónktól.) A legutóbbi napokban hire terjedt — egyik-másik lap újdonság gyanánt közölte is, — hogy a város Osztrák-Magyar Bank részvényeket akar vásárolni, hogy ezzel is szaporodjék a bank magyar részvényeinek száma. A forgalomba került hirek szerint legalább 'húsz részvény birtokába szeretne jutni a város és a tanács ebben az irányban már meg is indította volna a tárgyalásokat. Mindebből azonban egyetlen szó sem felel meg a valóságnak, mivelhogy a város ezidőszerint legalább, még ha akarna is, akkor sem vásárolhatna részvényeket az Osztrák-Magyar Banktól. De különben is, a város mintegy három év óta tekintélyes számú részvénnyel részvényese a monarchia legnagyobb bankjának, sőt a magyar vidéki városok sorában talán a legnagyobb részvényese. Még 1911. juniusában a tanács száz darab Osztrák-Magyar Bank részvényt vásárolt, 1900 koronáért darabját. Mikor ugyanis az önálló magyar jegybank terve meghiúsult, ikiadták a jelszót a magyar városoknak, hogy minél több Osztrák-Magyar Bank részvényt vegyenek, mert ezzel nagy szolgálatot tesznek az ország közgazdasági érdekeinek. Gazdasági viszonyaink kedvező vagy kedvezőtlen alakulása legfőképen az Osztrák-Magyar Banktól függ, amelynek a részvényei azonban túlsúlyban a csehek kezén volt, sőt ma is azokén van. De, ha a magyar városok összefognak és elhatározzák, hogy a banknak minél több részvényét veszik össze, akkor idővel bakövetkezhetiik az a helyzet, hogy a magyar részvényesek szava lesz a döntő a bank közgyűlésein. Ez a törekvés vezette a várost aikkor, amikor 100 darab részvényt vásárolt. A vásárlás üzletnek is kiválóan bevált, mert ma már 2000 koronán felül áll az Osztrák-Magyar Bank részvényeinek értéke, tehát azóta 10,000 koronánál nagyobb összeggel szaporodott a város vagyona. A tanács most is szivesen vásárolna részvényeket, akár ötven vagy száz darabot is, de nem teheti a bank sajátságos alapszabályai miatt, amelyek kimondják, hogy husz részvény tulajdonosa egy szavazattal bir, de egy tulajdonos, még ha száz részvénye is van, egynél több szavazatot a bank közgyűlésein le nem adhat. A város tehát, amikor a száz részvényt megvette, ugy oldotta meg a kérdést, hogy a részvényeket húszas csoportonként fölosztotta a városi alapok, mint jogi alanyok között. Négy ilyen alap van: a szegényházi, az árvaházi, a nyugdíj és a Pester Lloyd-alap, az ötödik részvénytulajdonos pedig maga a város közönsége. Eszerint Szegednek tulajdonkénen öt szavazata van a bank közgyűlésein. A szavazatokat öt egyénnek kell képviselnie s ezeket az egyéneket a tanács küldi ki a bank közgyűléseire. , • Már most: a város azért nem vásárolhat több részvényt, mert nincs több alap, a melyre a részvények tulajdonának jogát ráruházhatná. Hiába vásárolna tehát a város közönsége ujabb száz darabot, ő maga — alap hiányában — csaik egy szavazati joggal birna ezután is. Ilyenformán ahoz, hogy Szeged város még több szavazattal képviseletethesse magát a bank közgyűlésein, uj alapok kellenének, csak az a kérdés, ki teremti meg ás honnan? u»iiiiuiaiiinHi»i»>Hi>»Hn»ainiuniUi Uj magyar kölcsön. Bécsből jelentik Ullmann Adolf főrendiházi tag, a Hitelbank vezérigazgatója Bécsben van és ebből az alkalomból bizalmas beszélgetések folynak a magyar kormány hitelszükségletére vonatkozóan. A magyar kormány pénzszükségletét legalább kétszáz millió koronára becsülik. A fedezet .módjára nézve döntés közvetetléniil nincs kilátásban és csiak akikor fog megtörténni, hogyha a pénzpiac helyzete jobban tisztázva lesz. ba került a mese. A tüz most a kardikovácsról duruzsol, akit Andreas Cieinnak hívnak és bizonyosan meggyónt, megáldozott a névnapján, habár ádventben nem szokás áldozni és azóta már részegen hever az ágyán. Délután hivták is a kürtöst valahová kürtölni. Talán épen Andreas Cleinhoz. A hó nagyban szakadt, szél is mutatkozott, mintha előre kémlelné az esti fergeteg útját a folyóról besurranó szelecs'ke, nyelvével megnyaldosía a hópelyheket s azok ijedten menekültek tőle; a polgárnak nem volt kedve az utcára kilépni, bár Andreas Ctein egykor jó cimborája volt, mikor még fiatal gyerek voltak s a vásárosok otthon maradt asszonyai körül legyeskedtek. Andreas Clein nagyon szeretett medvebőrbe öltözni, hogy a kivánt menyecskét kellően megijessze, még az erkélyekre is fölmásztak éjszaka s a szép mézeskalácsosné .reggelig is elmulatozott velük, pedig halálbüntetés járt a hűtlen asszonyoknak. A kard élesre volt fenve, amellyel a szép nyakakat a hóhér leütögette . . . Ifjúság — bohóság. Baj nélkül elmúlt minden, Andreas Clein ma olyan, mint egy söröskancsó, az udvarra sem szeret már kijárni, legényei kalapálják a kardot. Vájjon, fölmászna az erkályra .a szép mézeskalácsosnéhoz? Haj, hogy dudál a szél odafent a tető felett! A kéményen haragosan bekiált, szinte megszeppen haragjától a tüz s a polgár hűvös sóhajtást érez a térdén. Micsoda bolondság ez, ébren tölteni az alvásra szánt időt! Gyerünk a nagy nyoszolyába, amelyet az állatbőrök puhává s meleggé tesznek, hogy ,az embernek nem nagy kedve van fölkelni belőle, amig odakünn a tél uralkodik. Csak ne csináljon háborút Szaniszló ujestzendőre. Tavaszig ki sem mozdul ágyából a. polgár. A faragványos ajtót az öklével megdöngeti. Az asszonynak szól ez a jeladás, előjöhet, a gazda megengedi, hogy mulattassa. A tüzszemek helyeslően hunyorgatnak, nemsokára aludni térnek ők is a nagy éjszakába, pedig nekik nincs is asszonyuk, hideg füstként szállnak e1 csupán s ki tudja, visszajöhetnek-e? Mielőtt az asszony előjöhetett volna, a polgár hirtelen hallgatózni kezdett. Mintha a kaput döngetné valaki? Megállott a szoba közepén, fülelt. Igen, most már világosan hallja. Odalent hatalmasan döngetik a kaput. Rablók, vagy katonák? Egyre megy. Nagyon meleg éjszaka lesz ez. Vájjon jó helyen van-e a lakat a kapun? Ejnye, most jut eszébe, hogy a biztosító keresztvasat elfelejtette föltenni. Az asszony minden tagjában remegve lépett a szobába, a polgár még tőle is megijedt, amint a félhomályban az ajtót kinyitotta. — A kapun vannak! — mondta félénk hangon. — Takarodj a kamrába! — felelt hevesen a polgár. — Senkinek se nyiss ajtót, csak nekem. Ugy látszik, rablók járnak a városban! Az ablakhoz lopódzott, a karikás szárnyakat halkan félrehajtotta, a fatáblát megeresztette, mire a vihar vad erővel kirántotta a helyéből. A polgár rémülten kapott a fatábla után, nagynebezen visszatárhatta helyére. Csupán annyit látott, hogy tintafekete éjszaka van, a vihar sikolt őrült módjára s vágja a havat. A kaput pedig ezalatt erősen döngették. A polgár végre elhatározta magát a cselekvésre. Egy kis olajmécsest meggyújtott és remegő léptekkel lement a lakószoba lépcsőjén a kapualjba, ahol a zabos zsákök szinte idegenül meredtek gazdájukra. A négykerekű szekér csaknem megdöfte rudjával. Itt már világosan hallatszott, hogy éles fejszékkel vagdalják a kaput. A kemény tölgy ropogott, a vasak csikorogtak, a nagy lakat nyugtalankodva himbálódzott helyén. A polgár fölrakta a keresztvasat. Megigazította a reteszt. Aztán lekuporodott a legalsó lépcsőre, dideregve gubbasztott helyén, onnéi várta, hogy az éjszakai látogatók lesznek-e erősebbek, vagy pedig a megvasalt kapu? Az olajmécses reszketve táncolt a hideg kapuboltozat alatt és óriási lábakat rajzolt árnyaival a szürke falakra. Donadelli Rosina zongora-estéi 913. február 23-án, este 3|4 9 órakor a Tisza-szálló nagytermében. legyek kaphatók a BÉKEI-féle hírlaprodában. n Páholy 20 K. Oldalzsöllye és zsöllye 1-3 sor 6 K. Támlásszék 4-8 sor 4 K. 9-16 sor 3 K. Állóhely 2 K.