Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-02 / 27. szám

f>EHM AG Y AROR92XO 1913. február 2. Bismarck arcképei közé a magáét állitotta, a mely magasra pödöri tett harcias bajusszal ábrázolja. Azután kitört az olasz-török liá­boru. Enver bej otthagyta a világváros örö­meit és Kyrenaika sivár vidékeire sietett, a hol az arabokat makacs ellenállásra lelkesí­tette. Csakhamar hosszú szakálla nőtt és Berlin parkettjének oroszlánja rövidesen a sivatag zord harcosává változott — de nem a nélkül, hogy magát ahányszor csak lehetsé­ges volt, le ne fotografáltassa 'és a harctéri tudósítóknak hőstetteiről ne beszéljen, ame­lyekről szóló jelentések azután igazi keleti túlzással és ki,színezéssel kerültek a török és arab lapokba. A békekötés után hü arabjai­val további ellenállást hirdetett, de azt nem tette meg. Automobilon és tevéken megtett fáradságos és veszedelmes ul után Alexan­driába érkezett, ahol simára borotvált arc­cal és európai öltözetben álnéven megszállt a Savoy-szállodában. Az északnémet Lloyd­társnlat egyik hajójával azután Nápolyba utazott ós január ,26-ika megmutatta, hogy milyen célból sietett titkon Konstantinápoly­ba. — Farsang Nizzában. A Riviéra főváro­sának, a pálmával ékes Nizzának farsangja ez idén is vidám, jókedvű, örömmámorban fürdő volt, mint mindig. Az első vasárnap meghozta a maga nagy látványosságát: az első farsangi fölvonulást. A fölvonulás tar­ka pompával hömpölygött végig a városon, kacagott a jókedv, emberről-emberre járt a nevetés. A nagy utón eáte, amikor kigyúl­tak a lámpák, szines reflektorok vétettek vi­lágot a gnmmitalpon diszkréten suhanó ko­csiseregre. A tömeg ujjongva sürgött-forgótt a levegőben szállongott a konfetti-eső s egy­mást sohasem látott emberek pattogó tré­fával vivtak mulatságos csatát . . . Mert hiszen a nizzai karnevál európai ünnep, a melyre odasereglik mindéki, aki teheti, «ki csak tud róla és .aki egyszer belekóstolt, megkívánja másszor is. Mintha egyszerre levált volna az emberek lelkéről az a végte­len komolyság, amelybe belenevelte az élet. Táncolt a néptenger, kacagott, tapsolt, tré­fálkozott. Bs icsengett-bongott .a. .muzsika.. A menetíílz mindenki csati akozha,tik. A mulat­ság nem ismer rangot, különbséget, egymás­hoz sodor mindenkit, mindeneket ... A csat­lakozásnak csak egy föltétöle van, hogy min­denki jelmezben legyen. És a nagy menet­ben nincsen egy köznapi ruha sem. Szine­sen hömpölyög a nagy eimberár. A székek ára néhány fillér, de a tribün jegyé már tizen­hat frank. De megtelik mind. Ami a legér­dekesebb: ebben a tobzódó, kavargó farsangi menetben soha sincs kihágás. Ez neím csoda, hiszen az utcai élét mestere az olasz, meg a francia, aki még részeg embert sem ttir meg, nehogy durvaságot tűrne. Aki ezt a vidám, kacagó tömeget nézi, arra magára is útra-, gad fa nagy vigasság. És a drága üléseket,, ablakokat azért a vigasságért szivesen fizeti meg a gazdag angol, amerikai . . . — Szabadka volt tanácsnoka. A sza­badkai közkorházban tegnap éjjel meghalt Szigethy József, Szabadka. város volt gazda­sági tanácsnoka. Sok bajt és szenvedést ho­zott néhai Szigethy Józsefnek az öregsége. Meg is akart szabadulni az élettől mintegy másfél év előtt, amikor Palicson, ahol fiának gyógyszertára volt, fejbelőtte magát, de a golyó nem oltotta ki a megtört ember életét, néhány hónapig még a fiánál tartózkodott, gyötrődött, de 1911. augusztusában isimét a kórházba került, most már az élőhalottak pavillonjába és ott sínylődött teguaip éjijelig. Szigethy József gyógyszerész volt Szabad­kán. Kitűnően ment a gyógyszertára, jó módban élt családjával, nagy házat vitt, de a nyolcvanas évek elején .patikáját eladta, részt vett a várospolitikai életben és előbb pénztári ellenőrnek, majctlgazdasági szohátorv nak választották meg. 1896-ig volt tanács­nok, amikor aztán nyugalomba vonult. Fele­sége halála után az öreg úrra ujabb és ujabb csapások hullottak. Egyik leánya halt meg fiatalon, majd egyik fia, aki az anyakönyvve­zetőségnél volt hivatalnok, lett öngyilkos. Anyagilag is tönkre ment. Idősebb fiánál: Szigethy Bélánál, énnek palilcsi gyógyszer­tárában éldegélt. — Milyen a halál ? Vájjon igazán olyan borzalmas-e a halál, amilyennek gyakran az irodalom mondja ós amilyennek az emberek általában gondolják? Ezzel a kérdéssel már sokan foglalkoztak. C. A. Ewald, berlini ta­nár erre a kérdésre egy Bécsben megtartott előadásában próbált felelni. Előadásának lé­nyege a következő: Habozás nélkül megálla­píthatjuk, iliogy a halál pillanatában senki sincs eszméleténél és nem érzi a halál fáj­dalmát. Nem a meghalás, hanem az azt meg­előző betegség az, amely némely haldoklót úgyszólván az utolsó percig szenvedni hagy. De azután • az ő öntudatukra is ráborul az éjszaka. Hivatásomban sok száz embert lát­tam meghalni és sok halottas ágy mellett ültem; kivétel nélkül ugyanaz a tapasztalás ismétlődött meg, hogy az örökös álomba való átmenet öntudat és fájdalom nélkül történik meg. Arckifejezések, amelyek szenvedésre és fájdalomra mutatnának, a haláltusa, a melytől annyira félnek, a mellnek .borzasztó hörgésie, amely gyakran napokig tart, ne­künk rettenetesnek rémlik, de a betegnek, illetve a haldoklónak nem az, mert ő rend­szerint olyan érzéketlen állapotban van, a melyben minden benyomás csökken vagy tel­jesen hiányzik. De mert a dolog nem a hal­doklónak, hanem a környezetének gyötrel­mes, a kórházakban külön haldokló szobáikat kellene berendezni. A beteget közös terem­ben .meghalni hagyni és úgynevezett spa­nyolfalat állítani az ágya elé, inhumánus és kegyetlen dolog. És ami a betegségekre áll, a,z áll a baleset által okoZott halálra is. A rendelkezésre álló adatok szerint — ezek per­sze .azoktól az emberektől valók, akiket bal­eset ért, de életre térítették őket, — a le­zuhanó, vizbefuló, elvérző ember nem gon­dol a halálra, hanem közömbös dolgok vagy életének bizonyos eseményei vonulnak föl lel­ki szemei előtt. Ebből keletkezhetett az a mitusz, hogy a vizbefulónak az egész élet­története villámgyorsasággal vonul el lelki szemei előtt a halál pillanatában. Még azok­nál is, akiket a golyó nyomban megöl vagy akiket villa;mosság öl meg, lélektani alapon egész határozottsággal elfogadhatjuk, hogy a halál fájdalom nélkül következett be. — Kassai szinházélet. Kassáról jelentik: Az. itteni szinházi élet egyébként zajtalan menetébe néhány nap óta harcias epizódok szövődtek. A háborúság gróf Csákyné Bar na Manci, a szinház szubrettje körül támadt, akit Eperjesről szerződtetett a társulathoz Komjáthy János igazgató. Az énekesnő a második hónapban szereposztásokkal kap­csolatban mellőzöttnek érezte magát s e hó­nap közepén szerződésének a felbontását Mérte. Az igazgató készséggel teljesitette ezt a kívánságot, de ezzel még nem volt rend­ben a dolog. A kassai újságírók egy része az eset miatt következetesen támadta az igaz­gatót s Kövess Illés, az Uránia cimii hetilap szerkesztője, legutóbb nyílt levél formájában szószegéssel vádolta Komjáthyt, sujtópört követelve maga ellen. Komjáthy igazgató most már kilépett a passzivitásból s ujság­nyilatkozathan bejelentette, hogy a sajtó­pört megindította. Most jött az ujabb fordu­lat. A szerkesztő ezt a nyilatkozatot egy passzusa miatt magára nézve sértőnek ta­lálta s ezért Komjáthyt provokálta. Igy zajlik most itt a színházi élet. — Robban a dinamit. Felsőbányán a tizedik színben dolgozott Kitter Ferenc és Zsigmond Ferenc bányász. Kitter a megfa­gyott dinamitot a mécsesnél tisztogatta, hogy a fagy leolvadjon róla. A dinamit a lámpától felrobbant és Kittért darabokra szakgatta. Zsigmond Ferenc, aki a közelben foglalatoskodott, a robbanás ereje következ­tében elvesztette hallóképességét és a kiál­lott izgalmaktól az őrültség jelei mutatkoz­nak rajta. 1 — Amerikai passziók. Kölönös és ke­gyetlen dolgokban tudnak gyönyörködni az amerikaiak. Több gazdag yankee megvásá­rolt egy rozoga hajót, ameÜyen bivalyokat, medvéket, rókákat, mosómedviéket, egy ku­tyát, egy .macskát .és több libát helyeztek el és a hajót, rakományostul együtt, a Niagara­vízesés közvetlen közeiében elbocsátották a gyorsan rohanó vizén. A cél az volt, hogy megfigyeljék: a különböző állatok miként vi­selkednek a halálos veszedelemben? Az előre hirdetett látványosságra nagy tömeg gyűlt össze, meíly feszült figyelemmel várta, a tör­ténendőket. Az állatok, a bivalyok kivételé­vel, szabadon voltak eresztve, hogy igy job­ban megfigyelhessék a viselkedésüket/Ami­kor a rettenetesen zugé vízeséshez közdledeitt a hajó, az állatokon óriási nyugtalanság vett erőt. Ide-oda .rohantak a fedélzeten, de egyik se gondolt .arra, ihogy a másikat megtámad­ja. Először a medvék 'menekültek. Beleug­rálta'k a vizbe és annak erős sodra dacára partira vergődtek. A bivalyok kétségbeeset­ten erőlködtek, hogy ketrecükből kiszábadul­hassanak. A rókák és a mosőmedvék ijedten szaladgáltak le és fel. Csak a. kutyán nem lát­szott az izgatottság. Nyugodtan végig nyúj­tózkodott a fedélzeten és azt a benyomást tet­te, mintha megadta volna 'magát a sorsának. A macska felkúszott a legmagasabb ábbócra és sarlóra görbült háttal várta a végromláist. Amikor :a .hajó a mélységbe zuhant, csodá­latos módon semmiféle ordítást sem lehetett hallani. Az állatok odavesztek, még osla'k a nyomukat se lehéttt megtalálni Gs'ak a lu­dak kerülték ki épen a veszedelemből éts han­gos gágogá'sisal kirepültek a partra, ahol egy­mást törték az emberek, hogy az érdekes jó­szágokat megszerezhessék és óriási árakon keltek el. Igy mulatnak az amerikaiak. — Vasárnapi műsor a mozikban. Mind a három szegedi moziban szenzációs vasár­napi műsor van. Az Urániában A.lexand're Dumas Monté Christó gróf cimü világhírű regényének hatalmas airányu mozgókép­konstrukcióját vetítik. A páratlanul nagy­szerű fölvétel a kinematográfniak legtökéle­tlesehb alkotása és élőroMit'hatólag .az %M szinházi évnek legnagyobb sikerű produk­ciója. A Fass-ban Pali műsor v)an. Nyolcszor szerepéi Páli a vásznon. Az Apollóban Nor­disk slágert vatitenek. Waldemeir Psytender­rel a főszerepben. —- Szegediek a fővárosban. Érdekes mozgalom indult meg legújabban Budapes­ten ,a szülővárosukhoz vonzódó nagyszámú szegediek között, élükön a .már egyesületté alakult — „Szegediek Köré"-ve 1 kapcsolato­san. Hogy a fővárosban és környékén élő szegediek egymás között az Összetartózandó­ságot ápolják; a Ikör elhatározta, hogy cél­jaik elérésére egyelőre minden hónap első szerdáján, tehát február 5-ón esti 8 óra kez­dettel rendszeres családias jellegű összejö­vetelt rendez a Wurglits-féle vendéglő (VIII., Rákóczi-ut 29. sz.) különtermében. — Főbb adatok az államvasutak 1912. évi működéséhez. Az államvasutak igazga­tóságában történt változások közül legneve­zetesebb az uj üzletvezetőségek, nevezetesen a hudaipest-központi és a szabadkai nj üzlet­vezetőségek felállítása. Az uj .központi üz­lietvezetősóg igazgatási körébe tartoznak! a budapesti pályaudvarok. Az uj üzletvezető­ségek fel,állításával az eddig túlterhelt sze­gedi és aradi üzletvezetőségek részben teftier­mentesittettek és a vonalak az utóbbi évti­zedben nyert tapasztalatok nyomán — a for­galom egységességének szemmel tartásával — lehetőleg arányosan osztattak el az üzlet­vezetőségek között. Előkészítés alatt áll a Pécsett felállítandó uj üzletvezetőség is. Az államvasuti személyzet anyagi helyzetének javitása érdekében is történt jelentős lépés, t. i. a családi pótlék engedélyezése. Régi óhaj­tása teljesült az utazóközönségnek akkor, mikor október 1-től kezdve egyes fővonalak

Next

/
Thumbnails
Contents