Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-18 / 40. szám

r 8 DELMAQYARORSZÁO 1913. február 18. — Sztrájk a „Pesti Naplódnál. Buda­pestről telefonálják, liogy a Pesti Napló fe­lel ős szerkesztője és kiadótulajdonosa, Surá­nyi József, újra sztrájkba kergette a szer­kesztőségét. Surányi ugyanis besúgókat: ké­meket tartott, aik-ik referáltak neki, ki im.it dolgozik ós liogy mii történik általán a radak­cióbam ós Surányi álként is járt el az egyes embereikkel. A szerkesztőség egyéb, hasonló dolgdk miatt is megunta a türhetetten álla­potokat. és sztrájkba lépett. A kiadóhivatal és expedíció is csatiokozott a szerkesztőség­hez, de az éjszakai órákban mégis megegye­zett, Burányival, ugy, hogy csak a szerkesz­tőség sztrájkol és változott viszonyokat, va­lamint 15 százalék fizetés javítást kér minden inunkiaHtrs számára. Egv esetben már sztráj­kolt a P. N. kiváló gárdája és a közönség mellette volt. Bizonyos, hogy most is igy tör­ténik majd, az újságírók legalább szilárdan híznak ebben. — Meggyilkoltak egy kilenc éves leányt. Ma kora reggel szörnyű módon végrehajtott rablógjtilkossá g történt a fővárosban. A Cucor-utca 10. száimn házban meggyilkolt egy elvetemült gonosztevő egy kilenc éves kis­leányt, aki egyedül tartózkodott a. lakásban és a szörnyű bűn végrehajtása utáln, a gyil­kos néhány koronát érő fehérneműt rabolt el, azután elmenekült. A raíblógyilkosság a Cacar-utoa 10. szá­nni egyemeletes ház földszintjén a 13. as sz. lakásban történt. Itt lialkiík már tizenkét esz­tendlegie özvegy Richter Rezsőmé, született Mikiit a Erzsébet, A férje, Richter Rezső, aki törvényszéki nyomdász volt, három hónappal ezelőtt Inait mieg. Az özvegyasszony kiilene éves Annuska nevü leányával éldegélt azóta. A kis lakást, amely a ház földszintjének bal­oldali i sarkában van, megosztotta a szegény özvegy Seszták Katica gydim'ÖicsáriiSnőivel. A konyhában lévő ágyon aludt a kis lány, az anya pedig Sesztáik Katicával a szobá­ban. Ricihterné néhány korona nyugdijából nem tudott, megélni, tehát gyüknölosárulás­sal kereste meg a kenyerét, a vásárcsarnok­ban árult. A kis leány, aki a Lönyíay-utoai elemi iskola III. osztályába járt, beteges epi­leptikus gyermek volt. Az anyának már ko­ra reggeli el kellett menni hazulról és a még alvó leánykát rendesen egy a háziban lakó süket öreg asszony, Havrila Juilia öltöztette. Ma reggel RiidMerné hét órakor ment el a vásárcsarnokba. A bűntett elkövetése legföl­jebb negyed óráig tartott. A rendőrorvos vé­leménye szerint a gonosztevőnek a ruháját sok vér tarkíthatja, mert. a nyak átmetszése­kor vastlag sugárban kellett ömleni a. vér­nek ós a leátoyka körül aránylag csak kevés vérmiewnyieiógot találtak. Véres ujjnyomok látszanak az ajtón, a szekrényen és a balta nyelén . is. Találtak véres zsebkendőt, ós vé­res konyharuhát. A gyilkos ezekbe törölte be­le a kezét. Kihallgatták Havrila Júliát, aki elmondotta, bogy a gyilkos, amint hátúiról megfigyelhette, alacsony termetű s rövid barnás sziinü télikabátot viselt. Házalónak látszott. Látta menekülni a Szabó Györgyné mosónő ils, aki ugyanígy irj'a le aiz alakját. Fiatal eimlber volt. A szomszéd lakásban la­kik Müller József gyümölcsárus, akinek Ju­liska nevü leánya félnyolc óra tájban pár pillanatig sikongást hallott. Ennek azonban nem tulajdonított fontosságot, mert a kis Richter Annuska minden reggel sírni szo­kott. Valószínű, hölgy ékkor történt a gyil­kosság. A leiráis után következtetve, a rabló­gyilkos házaló lehetett. A rendőrség min­dent megtett a gyilkos kérekeritésére. — Adóintés falragasz utján. A szegedi városi adóhivatalból azokat az adózóklat, akik adótartozásaikat a megállapított fizetési ha­táridő leteltéig be mepi fizették, eddigelé Írás­beli megintés utján egyenkint hívták fél a hátralék lefizetésére és a zálogolást csiak az intőben feltüntetett batáridő eredménytelen letelte után foganatósitották. Az uj kezelési törvény az adóhivatalnál fizetőkre vonatko­zólag megszüntette a külön-külön vialó Írásos intést s ugy rendelkezik, hogy laz említett adóhátralékosokat ezentúl évnegyedenkint csak dobsizó vagy hirdetmény kifüggesztése által kell tartozásuk kifizetésére inteni. Ezt a rendelkezést most a februári negyedben fogják először alkalmazni Szegcdien a város­ban. A jövőben tehát senki sem kap Írásbeli megintést és ha a hátralékos tartozását a hir­detményben kitett határnapig be nem. fizeti, agy azonnal meg fogják zálogolni. Az éJ'áő erre vonatkozó hirdetmény most jelent meg. A hirdetményben a városi adóhivatal hívja fel a hátralékosokat, hogy adótartozásaikat e hónap 24-iig a városi adóhivatalnál fizessék he. — Az ember tragédiája. Szerdán nyilik meg Szeged legszebb éis legmodernebbül be­rendezett mozgót'én yképszinháza, a Széche­nyi-téren levő Korzó-mozi, A megnyitó elő­adáson Madách Imre „Az ember tragédiája" kerül bemutatóra. A kép a leghíresebb olasz filmgyárnak, a,z Ambrózia fölvétele, a darab szerepeit pedig a legjobb olasz szinészek ját­szák. A kép liét felvonásra van beosztva és két óra hosszáig tart, hossza háromezer mé­ter. A mozgóképieknek valósággal remiéke ez a kép, amely már azért ils esemény, mert ma­gyar .színdarabnak a, tárgya került feldolgo­zásra. A Korzó-mozi kényelmes színházi szé­kekké] és a legújabb gépekkel van fölszerel­ve ós bizonyára hamarosan kedvenc találko­zóhelye lesz a szegedi uri közönségnek. A szinház vezetése iS elsőrendű erő kezében van. A Szegeden közkedveltségnek örvendő V-ass Sándor az igazgatója. A Korzó-mozi a nyárig marad ebben a helyiségben, amikorra a tulajdonosok fölépitik nagy, nyolcszáz személyes mozgószlnházukat. A szerdai be­mutatón három előadás lesz és pedig öt óra­kor, bét órakor és kilenc órakor. Látogatás a kutyamosó bárónál. — Wlmmersperg Nándor báró és Kolompár Mári. — A szege­di árvaszék elutasitó végzése.— (Saját tudósítónktól.) A szegedi, szárma­zású Wimmarsberg Náúdor báró, akinek az öngyilkoskisérletéről és tettének okáról rész­letesen irtunk, mint Bajáról jelentik, jobban van. A leány, Kolompár Mári, a báró szerel­mének állapotában szintén gyors javulás ál­lott be és már haza is szállitották a. kórház­ból Baján lakó szüleinek lakására. A szerei­mesék nagyon jól érzik magukat és boldogan szövögetik a jövisndő terveit. Egy újságíró felkereste a leány szüleit a bajiai cigány so­ron, amelyet, most ékes .magyarsággá! Han­gász-utcának neveznek. A lieány apjának, az öreg Kolompárnak, saját háza van, amolyan zsúpfödeles kezdetleges viskó, ahova félórai döcögés után ér el a kocsi. A látogatást az újságíró a következőkben irja le: Amikor megzörgettük az ablakot, maga az öreg Kolompár nyitott kaput. Az öreg, aki kontrás egy malaehaindában, ing nélkül, fel­gyűrt gallérú kabátban állt ott ós roppant megörült a látogatóknak. Betessékelt a kony­hába, ahol együtt volt az egélsz família. Hét ágy van az alacsony, sohasem szellőzött, kes­keny konyháiban, ,az .egyik ágyon bekötött, fej­jel, feliérpöttyös kék ruhában ült a leendő báróné ós babaruhát varrt. Az asztalon, friss savanyu káposzta körül két nagy, fekete macska kuksolt, egy másik tányérból pedig tyúkok ettek kukoricát A tipikus paraszti banyakemence mellett termetes eigányasz­szonyság ült, a lány nagynénje, akiről meg­látszott az első percben, hogy ur a háznál. Pár perc alatt tele lett a konyha, jöttek a szomszédiból a cigányasszonyok, muzsikusok, mindegyik hallani akarta, mit mesél a Mári, akit egyébként Tecának hívnak a környé­ken. A Mári nem valami különös eigányszép­ség. Sovány termetű, fiatal, karánál azonban idősebbnek látszó leány, nagy fekete szemek­kel, amelyek itt a sötét konyhában azonban különös fénnyel világítanak. — Ugy esett a dolog — kezdte el a mesét — hogy a Nándor erre lovagolt. Én kinn áll­tain az utcán és stikkeltem. — Mezítláb volt ám a lelkem — szólt ! közbe a nagynéni — piszkos, rongyos volt, mint aféle cigányleány, de azért a bárónőik mégis csak megtetszett! — Hát amiint mondóm — folytatta az­után a Mári — erre jött a Nándi; rám nézett, rám nevetett, azután megint erre lovagolt és nagyon megszerettük egymást. Múltkor itt volt az anyja, az azt. mondta, hogy néni en­gedi a Nándámak, hogy engém feleségül ve­gyen, de a Nándi inkább meghal, mert nem tud nélkülem élni. A termetes asszonyság megint közbevá­gott: — Széket fogott az anyjára, le akarta azt ütni, amikor azt mondta, bogy nem adja keze írását. Beidig az anyja mást minden elsején ötven koronát küld neki. — Hat hónap inalva meglesz az eskü­vőnk — meséli tovább a menyasszony, aki azután megmutatja azt a fényképet is, ahol Wimmiersiberggel együtt van lefotografálva. Kérem a képet tőlük, de a szomszéd szobá­ból kihallatszik egy öblös hang: — Az istenit, a kipet ne adjátok oda. Neun köll azt az újságba tenni. — A testvérem — magyarázza az öreg Kolompár — ő i.s kontrás, a Horváth Gyula bandájában játszik és nem akarja, tetszik tudni, hogy a kép az újságba legyen. A függönyön át belátok a „szobába", a hol két díványon vagy négyen alszanak, déli tizenkét órakor. Visszaadom a fényképet, az­után tovább hallgatom a Mári meséjét: — Szegedien is voltunk, ott voltunk a Nándiélk szüleinél is, három napig. Szépen bántak velünk, ott ültünk a vacsoránál a bá­róval, meg a bárónóval egy asztal mellett és amikor eljöttünk, még útiköltséget is adták. Nenn tudom, miért, nem akarják, hagy engem elvegyen a Nándi, pedig vagyok Olyan, mint akármelyik hárókisasszony. — Hagy el lányom — szólt újra a nagy­néni — te nielm értesz ah'oz. Nékik derovéh, liogy te báróné legyél. Derovál, ha mondóm, liejszen pedig meglőhetnének velő elégedve, ele hát őlk urak! Még a mult év novemberében TUíht­mersperg Nándor báró kérvényt intézett a szegedi árvaszékihez, amelyben azt kérte, en­gedjék meg neki, hogy elvehesse feleségül Kolompár Mártit, még akkor is, ha szüléi ebez nem adják a beletegyezésükét. A szegedi árvaszék a kérést elutasította a következő ér­dekes végzéssel: 252/3913. Tárgy: Báró Wimmersberg Nándor kiskorú házassági ügyében törvényes kép­viselőjével felvett jegyzőkönyv. V. A bajai állalmi any alkony vvezető áltál 91/3912. szám allatt közölt jiegyzőkönyv sze­rint báró Wimmersberg Nándor kiskorú, az ugyancsak kiskörű Kolompár Mária ba­jai lakossal házasságot szándékozik kötni. E kérdésben az apa és törvényes képviselő, báró Wimmersberg Gedeon magyar kirá­lyi pénzügyi titkár, a házasságkötéshez való törvényes képviselői beleegyezését a gyámhatóság előtt is megtagadván, ugyan­azon házassághoz hozzájárulását a gyám­hatóság is megtagadja. Indokok: Eltekintve a házasságot kötni szándé­kozó kiskorú felek családjai között fenn­álló áthidalhatatlan társadalmi és rangi különbségtől, mely azok jövőjére káros ki­hatás nélkül nem maradhatna, megtagad­juk a házasságkötiélsíhez való beleegyezé­sünket azért iis, mert az apának azon nyi­latkozatát, hogy András fia annyira gyen­ge jellemű és befolyásolható, hogy akaratá­nak', leflihaitározlásának kjöveltkezmjényeit imér­legelni nem képes — komoly imdolk/uil el­fogadni kellett, annál is inkább, mert a kiskorúak eddigi viselkedései és'életmódja eme nyilatkozatnak biztos alapjául szolgál. iSzeged, 1913. január 13. dr. Pálffy József árvaszéki elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents