Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-16 / 39. szám

178 DÉLMAQYARORSZÁG 1913 február 11, az — országról. Most, hogy megszólal a jó vidék is, mely elsősorban magyar és csak azután ilyen vagy olyan, most látják, hogy a „nép milliói" nem radikálisok, hogy ők a főváros zajos és agilis elemeinek szavát összetévesztették az egész magyar nép szavával. Ez az oka a csendességnek, a bejelentett ellenzéki kritika késésének, az ellenzéki pártok nagy többségében uralkodó kedvetlenségnek. És ez a magyarázata a miniszterelnök legutóbbi beszédének is. Mert ez a jelenség ismét szemmelláthatóan megmutatja, hogy semmiféle politikai alkotást nem lehet egyoldalú párt- vagy osztályérdekek szempontjai szerint megvalósítani. Minden általános vonatkozású törvény alkotásánál a dinasztikus, az állami, a nemzeti szempontok uralma mellett arra kell törekedni, hogy az a nemzet egyetemében egyesült sokféle faji, nyelvi, társadalmi, gazdasági elem óhajait egymás sérelme és a fönnálló államrend kockáztatása nélkül lehetőleg kielégítse. Németország zseniális uj hadihajói. A háború eszközeinek a tökéletesítésében még mindig van fokozás, s ezen a téren lesznek még a világnak meglepetései. Most az Engineers cimü londoni szaklap szolgál szenzációval, mely arról szól, hogy Németország számára valami egészen újfajta hadibajót épitenek. Olyan hadihajót, amelyben már a legmerészebb vernei fantázia valósul meg. Ez a hadihajó, amely gyorsabb járatú, mint bármely Dreadnought, alacsonyan fekszik, éppen csak, hogy kilátszik a vizből. Az ellenség mindössze csak a hajó iveit orrát látja, mely olyan vastag és olyan alakú, hogy az ágyúgolyók nem tehetnek kárt benne. A hajó csak egyetlen ágyút visz magával, a melynek lövegei a légtorpedókhoz hasonló módon működnek. Az-ágyú csak működésekor válik láthatóvá. Ezekből az uj hajókból, melyek bármilyen időben kimehetnek a tengerre, husz kerül annyiba, mint egyetlen Dreadnoght. Ugyanez a szaklap beszéli továbbá, hogy a német haditengerészet olyan találmánnyal rendelkezik, melynél fogva a tenger alatt járó naszádok, ha napközben a viz felületén feküsznek, fényt tudnak elnyelni. A hajó, mintegy fölfogja a fényhullámokat és azokat újból kisugározza, hogy a hajó amikor a viz alatt van, fénylik és a saját útját megvilágítja. A hajó ilyen módon állandóan a viz alatt maradhat és elég, ha éjjel kis időre fölbukik a viz szinére, hogy friss levegőt szedjen be. A Napközi-Otthon fölavatása. — Begavári Back Bernát a gyermekekért. — (Saját tudósítónktól.) Az élet mai zajában, amidőn érdek érdeket hajszol, amidőn a létért való küzdelem akaratlanul is önzővé teszi az embert, jól esik lelkünknek megpihenni egy olyan jelenségen, amely az önzetlen emberi sziv nemes munkája. Sajnos, hogy mind ritkábban jegyezhetünk föl olyan eseteket, mind ritkábban adhatunk hirt az emberi szivnek ily irányban való megnyilatkozásáról. Ugy látszik, mintha az emberek szivében elhalványulna ez az érzés, mintha kiveszni készülne. Természetes, hogy a jótékonyság gyakorlását csak azoktól várhatjuk legelső sorban és nagyobb mértékben, akiket a sors földi javakkal is megáldott s akiknek módjukban van azokból másoknak is juttatni. Azonban a földi kincs nem egyedüli forrása még a jótékonyságnak, mert annak igazi kútforrása mélyen a szívben, a lélekben gyökeredzik. Csak az fogja igazán érezni ez irányú kötelességét is, csak az fogja igazán gyakorolni az irgalom erényeit is, akinek szivében harmonikusan élnek azok az érzések, amelyek a jótékonyság gyakorlása lelki szükségességének magjait rejtegetik magukban. I Örömünkre szolgál, hogy életünk sivár zaiában ma egy pillanatra mégis megállhatunk az emberi sziv egv nemes munkája mellett. Begavári Back Bernát rejti magában ezt a mélyen érző szivet, amelynek egyik legszebb megnyilatkozását ma ünnepli a Szegedi Katolikus Nóvédő-Egyesület székházának felszentelésével. Begavári Back (Bernát jótékony adománya ez a székház a benne elhelyezett Napközi Otthonnal együtt. A nemes érzelmek legnemesebbike, a fiúi szeretet és kegyelet az édesanyja iránt indította a nagylelkű maecenást arra, hogy ezzel az intézménynyel boldogult édesanyjának örök emléket állitsan, amely kifejezője 'legyen nemes gondolkozásának és jóságos szive érzésének. Ez a jóságos sziv pedig a gyermekek védelmével és gondozásával foglalkozott legsziszivesebben s ép azért a fiúi szeretet és kegyelet az egyesületnek egy Napközi Otthon létesítésére irányuló törekvését valósította meg adományával. A Szegedi Katolikus Nővédő-Egyesület ma ünnepélyesen is átadja Napközi Otthonát és székházát hivatásának. Fontos (föl* adat vár erre az uj intézményre, kiváló szociális célt lesz hivatva az szolgálni. Azokat a gyermekeket kell védő szárnyai alá vennie, akik a szülői gondozást nélkülözni kénytelenek. Azért kétségtelen, hogy a nemeslelkü alapító lelki szeme előtt lebegett a mai társadalom azon fontos föladata is, amelynek kötelessége a mutatkozó szociális bajoknak társadalmi uton való orvoslása. Back Bernát szép alapítványával bőkezűen járult ezen föladatok egyikének megoldásához. Az ipari munkáscsaládok gyermekeinek kivánt alkotásával legelső sorban is hajlékot adni, hogy megóvassanak az őket környékező veszélyektől. A kiváló filántrop nemes jellemére vall ez a törekvés, amidőn mint munkaadó, ily módon is gondoskodni kiván a munkások családjairól. Back Bernát sok jótéteménye közül osak nagyon kevés kerül nyilvánosságra. Szerénysége, lelki harmóniája s mély érzésű szive nem engedik, hogy nevét a jótékonysággal kapcsolatban emlegessék. Ez egyszer azonban nem kerülhette el a nyilvánosságot, ezzel a jótékonycélu alkotásával nem burkolhatta nevét a névtelen maecenások homályába. Ez a jótékonysága márványba s mindazok szivébe van vésve, akik a nemes szívű, fenkölt gondolkozású, kiváló jellemű igaz ember típusát látják. bor! Attól fél, hogy félszeg helyzetbe kerül? Hiszen minden ugy lesz, ahogy maga akarja. Minden! Nem érintkezem mással, csak akivel akarja, nem megyek máshova, csak ahova küld. A maga útját akarom járni! Csak a magáét! Qábor! Gábor: Maga szereti a családját és körét és ez olyan áldozat volna... Bella (feláll): 'Áldozat?! És rólad lemondani kisebb áldozat? Qábor, nem érted, nem érzed? Szeretlek! (A férfi vállára teszi reszkető kezét.) Mondd! Ugy-e... ugy-e szeretlek? Gábor (behunyja a szemét, melle nehezen emelkedik, mintha mázsás súly nehezült volna vállaira): Tudom... Bár ne tudnám. g Bella (hozzásimul): Minden, ugy lesz, ahogy te akarod és rendezed. És ne hidd, Qábor, hogy azok leereszkednek, ne hidd. Az én apám nemcsak azért egyezik bele ebbe a házasságba, mert mindent megtesz, amit akarok, hanem mert hízeleg neki a Battfalvy név. Még ő 'érzi megajándékozottnak magát. (A férfi egy mozdulatot tesz.) Ne! Ne haragudj! Mit mondtam?! Nézd, csak ez van: én nem tudok nélküled élni, Qábor. Mit akarsz? Válassz. (A férfi némán, szomorúan magához öleli a leányt.) , ' II. (Pazar pompájú lakás egy félreeső szalonjában Battfalvy Qábor és a felesége állnak egymással szemben estélyi ruhában. Az ajtó függönyén keresztül vendégsereg zaja szűrődik he.) Gábor (halálsápadt arcán az a dacosan duzzadt kemény szájmozdulat): Kedves Bella. Csak néhány szót . . . Mit mondtál te a berlini nagybátyádnak? Hogy m! vagyok én? Bella (rémülten, könyörögve): Qábor! Gábor: Hogy én valami nagy tudós feltaláló vagyok és valami nagy arisztokrata családból való? Bella (szepegve):' Nem ón! Az apám mondta! Gábor: ÉS te rögtön megcáfoltad? Megmondtad, hogy én csak egyszerű mérnök vagyok és az arisztokráciám is csak kurtanemesség? Bella (sírva) : Nem mondhattam, hogy az apám hazudik! Gábor: Régóta terjednek ilyen hírek az egész társaságban. Bella: Ők! Ók találják ki, magyarázgatják ... Gábor: Hiszen magyarázatra szorul. Persze. De te nem cáfoltál rájuk! Bella: Mikor ugy fájt... Gábor! Oh mért nem hagytuk őket ott, mért nem engedted, hogy elmenjünk! Gábor: Nekem itt van a hivatalom és nem szoritkozhatom arra, hogy uti marsallod legyek. . < Bella: Báborí Gábor: Azonkívül vártam, hogy mit fogsz tenni. Bella (sírva): Mért nem hagytad, hogy külön (éljünk, magunknak, egyedül \... Gábor: Lehet, hogy hiba volt. Nem tudtalak elszakítani családodtól és régi barátaidtól. Jogtalannak és oktalannak látszott. Ez különben most mindegy. Most így van: hónapok óta nézem, hogy másnak adsz kí ezek előtt, mint ami vagyok, mert 'szégyelsz. (Az öklei összeszorulnak és a szája megrándul.) Szégyelsz engem. Kötelességemnek tartom, hogy kiszabadítsalak ebből a kinos helyzetből... és ajánlom magam. Bella: Qábor!!... '< Gábor: Nem én akartam. Csak arra figyelmetzetlek, hogy amit házasságunk öt hónapja alatt vásároltam és rendeltem, azt más nem fizetheti ki, csak én. (Sarkon fordul és kimegy.) 1 F Bella (utána rohan, sikoltva): Qábor"! III. (A gyárigazgató irodájában. ! 'Az igazgató (mosolyogva elébe megy a feszesen belépő iBattfalvynak): Jó reggelt, kedves Battfalvy. Hogy van? Foglaljon helyet Gábor (beesett, sárga arcáról nélkülözés és fáradtság ri le, de sovány szája még keményebben görbül): Igazgató ur, hivatni méltóztatott. Az igazgató: Igen, igen. Beszélgetni akarok magával. Nem rossz hirek, ne féljen, miért néz olyan sötéten, miért nem üi le? Gábor (nem mozdul): Parancsoljon, igazgató ur. Az igazgató: Hát kérem: maga előleget kért, ugy-e bár, félévi fizetését, mert hírtelen nagy kiadásai voltak. Hiszen ez érthető, hogyne. Hát kérem ezt megkapja. Gábor: Köszönöm, igazgató ur. Az igazgató: Mi azonban, kedves Battfalvy, tekintettel kitűnő munkájára és egyébre... hm ... hajlandók vagyunk többet is adni. ön 'szorult helyzetben van. Gábor: Igazgató ur . . . Az igazgató: Maga persze attól fél, hogy nem tudja törleszteni, azonban az igazgatóság felügyelőnek nevezte ki önt 8000 korona kezdőfizetéssel. Gábor (az arca eltorzul): Igazgató ur ... az az állás egy érdemes emberrel van betöltve ... és én nem tudom mivel.., hogy jutok ehhez...