Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-02 / 27. szám

2 letek, amik az ujabb vérontást megelőznék, tárgytalanná tennék, vagy folyamatát rövid tartamra korlátoznák. Alapot reménységünkhöz egyrészt a feszült helyzetben találunk, amit fokozni senkinek sem érdéke. Másrészt az is megerősít benne, hogy a harcra nézve a felek egyike sem mondta még ki a legutolsó szót. Bizonyos engedékenységre való hajlam jelei mutatkoznak az ifju-török kormány ujabb jegyzékeiben, melyekkei a nagyhatalmakhoz lojális hangon fordul, békés intencióiról nyomatókkal nyilatkozik s a békeföltételek dolgában lényeges engedményt igyekszik tenni: átengedve Drinápoly egy részét, mely a Marica északi partján fekszik s csak a déli partra nézve intranzigens, hol a régi szultánok vannak eltemetve, mely területhez azért az ottomán közszellem vallásos kegyelettel ragaszkodik. Talán nem csalódunk, hogy ez ajánlat megadja a lehetőségét a további tárgyalásoknak. A hadviselő felek az operációk megindulása esetén is jól teszik, ha a diplomácia munkájával kapcsolatot tartva, inkább a békekötésekhez szolgáltatnak fegyveres asszisztenciát, semmint hogy kockára tegyék mindkét oldalon az eddigi operációk eredményében megszerzett, vagy megmaradt előnyeiket. — Az idén nem lesz hadgyakorlat. Bécsből telefonálja tudósítónk azt a nagyjelentőségű hírt, hogy a monarchia hadseregével az idén nem tartanak nagygyakorlatokat. Az indok az, miszerint a tartalékosokat ugy is bentartják, aztán az eddigi intézkedések óriási kiadásokat emésztették föl s a hadgyakorlatokra nem áldoznak. _ Megjegyezzük, hogy más években ilyenkor már megkezdik az előintézkedéseket, ellenben most ezek is elmaradtak. kölcsösebb, becsületesebb, jobb voltam, mint a többiek és ez kétségbeejt. Az asszony (küzd a sirással): Igazad van. Igazad van. Már nem sirok. A férj (gyöngéden): Ugy-e nem? Én tudtam, hogy bizhatom benned. Tudtam, hogy bizhatom a jóságodban, az okosságodban, a megértésedben. Ugy-e nem zavarja meg ez a hozzám való szeretetedet, a nyugalmunkat, a boldogságunkat? Az asszony: Nem. A férj: Nem, ugy-e? Milyen jó, milyen boldog vagyok, hogy nem csalódtam benned. Meglátod, nem is lesz rá okod, hogy megbánd ezt a nagylelkűséget. Olyan kedves, engedelmes, szép kis fiu! Az asszony: Az is fiu? A férj: Igen. Az asszony (újra sirni kezd). A férj (meglepetve): Miért sirsz? Meglátod, hogy hasonlít a mi kicsikénkre. Mind a ketten rám hasonlítanak. Az asszony (még hevesebben zokog). A férj: Miért sirsz? Meglátod, milyen jó pajtása lesz a mienknek. Majd ő tanítja játszani, ö pártfogolja az iskolában. Szeretni fogja. A testvérkéje lesz. A bátyja lesz. Az asszony (hirtelen abbahagyja a sírást; egyszerre szárazak lesznek a szemei; felemeli a fejét): Együtt nőnek?... Hát te ide akarod hozni?... A férj: Természetesen. Ide akarom hozni. Azt akarom, hogy magunkhoz vegyük. 'E'lég sokáig volt szegényke idegeneknél, anya nélkii'l. Az asszony (merev, hideg, mozdulatlan arccal néz maga elé). A férj: Hát te nem igy gondoltad? Az asszony (nem válaszol). A férj: Te nem akarod? Te nem egyezel bele? DfiEMAGYARORSZXQ Uj élelmiszer törvény! — A mizériák végleges kiküszöbölése. — (Saját tudósítónktól,) Szegeden se ártana megcsinálni azt, amit most Székesfehérvár megpróbált, ahol a város uj orvossággal kísérletezik az élelmiszerhamisitók ellen, A város legutóbbi közgyűlésén a városi vegy•kisérleti állomás igazgatója, Tummer doktor, akinek személyes tapasztalatai lehetnek arról, hogy mint mindenütt, Székesfehérvárott is milyen aljas és mértéktelen garázdálkodást űznek az élelmiszerhamisitók, azt a javaslatot tette, hogy ezentúl azokat a rendőröket, kik érdemeket szereznek a tejhamisitók leleplezése körül, a város jutalomban részesítse. A közgyűlés el is fogadta ezt az indítványt s Székesfehérvárott ezentúl külön jutalom buzdítja azokat a rendőröket, a kik különös buzgalommal vadásznak a tejhamisítókra. Az első kérdés viszont az, hogy miért csak a tej hamisítókra ? Hát Székesfehérváron nem hamisítanak meg ép ngy minden ehetőt, lisztet, ecetet;, élesztőit, .bort, pálinkát, húskészítmény eket, fűszert, mint Szegeden? A rációját érteni lehet a dolognak, az, aki a tejhez nyúl és a tej hamisításával szerez magának igazul és jogtalanul hasznot, még sokkal bűnösebb, mint az, aki másfajta élelmicikket hamisít meg. A tej a gyermekek tápláléka. Más hamisító csak a felnőtt emberek egészségét rontja, a felnőtt ember ellentállása nagyobb, ha árt is neki a hamisított kotyvalék, a legtöbb .esetben könnyű betegséggel szabadul belőle, vagy ha nem is, évek hosszú sora kell hozzá, amig a szervezete komolyan megérzi. A gyermek Ikis .gyomra azonban rögtönösen és hirtelen tönkre megy, az a csecsemő, aki első sorban amúgy is az anyatejet kívánná, mert az anyatej a természetes tápláléka és már azt is megéretheti, ha egyébként egészséges, .de más összetételű állati tejjel táplálják, nagyon gyakran abba pusztul bele, amit ezek a gazemAz asszony (halkan, mozdulatlanul): De igen. A férj: Ugy-e igen? Ugy-e idevesszük? Te olyan jó vagy mindenkihez. Ugy szeretsz minden idegen gyereket. Miért ne volnál jó ehhez? Miért ne szeretnéd ezt? Az én fiamat. Most már iskolába fog járni. Most már név kell neki. Most már otthonra van szüksége. Ugy-e, mi megadjuk neki? Ugy-e, jó leszel hozzá? Az asszony (mereven): Igen. A férj: Ne igy mondd. Mondj még valamit ... Az asszony: Minden ugy lesz, ahogy kívánod. A férj: Nem. Nem ezt. Ne igy. Mondd, hogy megértettél mindent. Mondd, hogy változatlanul szeretsz. Mondd, hogy szeretni fogod a fiamat. Az asszony (nem tud szólni). A férj: Mondd, hogy jó leszel hozzá, gyöngéd leszel hozzá, megbocsátod neki, hogy nem te vagy az anyja, hogy az anyja leszel. Az asszony (habozik, halkan, kétségbeesve) : Azt nem tudom mondani. A férj: Azt nem tudod mondani? ... Nem fogod szeretni? Az asszony (habozik). A férj: Felelj őszintén. Mondd meg őszintén. Nem fogod szeretni? Az asszony (reszketve, elszántan): Nem. (Hosszú hallgatás.) Az asszony: Haragszol rám? A férfi: Nem. Csak valami idegenséget érzek, amely ... Meg vagyok döbbenve. Nem értelek. Nem értelek. Nem értelek. Az asszony: Mit nem értesz? A férj: Nem értem, hogy nem vagy elég jó. Hogy nem vagy elég nagylelkű. Miért nem? 1913. február 1. berek tej helyett, tej ürügye alatt lopnak bele a eucliba. A gyerekhalandóság nagyon szoros öszszefüggést mutat a tejhamisitás statisztikájával, ezért ha a székesfehérvári határozat hiányos is, meg lehet érteni, hogy az az orvos, aki az indítványt megtette és aki a maga tapasztalatából ismerd azt a neanzetirtó, embertelen pusztítást, amit a hamis tej a jövendő generációkban okoz, elsősorban is erre a veszedelemre gondolt. Kérdés már most, hogy annak az uj fegyvernek, amelyet itt használatiba vettek, milyen haszna, és milyen hatása leszf Ne ringatózzunk nagy reményekbe, komoly hatást és számbavehető eredményt nem lehet tőle várni. Csak egy ötlet a sok között, tisztességes, szép, jó szándék sugalta ötlet, kő- . rülbelül annyi, amennyit egy olyan ember, akinek szive van és lelkiismerete van, a maga helyén megvalósíthat, azonban nem több ennél. És ez itt a kétségbeejtő, ötletekkel, egyes emberek buzgalmával nem sokra megyünk. Meg kell állapítani a következőket: Azok a fegyverek, amelyekkel a hatóságok ma üldözik a hamisítást, teljesen elégtelenek, mert csak mérsékelt bírságolás áll a rendelkezésükre, olyan bűncselekmények ellen, a mikkel vagyont lehet szerezni és amilyenekre a fegyház lenne a méltó és helyénvaló büntetés. A hamisítás ellen nem is lehet tisztán büntető paragrafusokkal küzdeni, hanem preventív intézkedéseket kell minél nagyobb számmal behozni, olyanokat, amelyek kizárják a romlott és hamisított élelmiszerek piacra hozatalát. Ami pedig különösen a tej kérdést illeti, egyszerűen szégyenünk és gyalázatunk az, hogy egy olyan állattenyésztő országban, mint Magyarország, nem tudunk a városok ,megbízható tej ellátásáról gondoskodni. A tejtermelést, a tejnek piacra szállítását intézményesen lehetne és kellene szervezni, a hamisítók kotyvalókának föltétlenül tiszta és jóminőségü tejjel csinálni konkurrenciát. Ezeknek az előrebocsátása után visszatérhetünk a székesfehérvári ötlethez, melynek akkor, ha mindez az előfeltétel meg volna, tagadhatatlanul lehetne haszna és lehetAz asszony (kétségbeesve): Nem tudok. Én nem tudok elég nagylelkű lenni. A férj: Miért nem tudod megérteni, hogy az a kis fiu ártatlan? Hogy az a kis poronty nem tehet semmiről. Hogy az ilyen elhagyatott, anyátlan kis férget szánni kell, szeretni kell. Az asszony (kétségbeesve): Nem tudom. Én nem tudom. A férj: Fáj, hogy igy beszélsz. Nekem fáj, amit mondasz. (Remegve, fojtott haraggal.) Nekem egy kínos elidegenedés, egy szörnyű kiábrándulás ez! Az asszony (kétségbeesve): Bocsáss meg, én nem tehetek róla. A férj: Én azt hittem, csakugyan szerelsz engem. Az asszony: Én szeretlek. A férj: Azt hittem, igazán a legfontosabb vagyok neked a világon. Azt hittem, őszinte voltál, amikor azt mondtad, hogy csak velem tudsz élni, én vagyok az életed. Az asszony: őszinte voltam. Az vagy. A férj: Akkor miért nem tudod szeretni ezt a gyereket? Hiszen az én fiam. Az éri fiam! Engem szeretsz, ha őt szereted... Az asszony: Nem. A férj: Miért nem? Az asszony: Az anyja ... A férj: Az anyja? Az anyjának nem tudsz megbocsátani? Azt is csak szánnod kellene. Egy szerencsétlen, ártatlan cselédlány.. Az asszony (undorodva): Egy cseléd?... A férfi: Ah? Ezen akadsz fenn? Az asszony (sietve): Nem. Nem. A férj: Hanem? Az asszony (kínlódva): Bocsáss meg... Én próbálom ... én igyekszem ... mindent megtenni, amit akarsz... De nem tudom. Nem vagyok rá képes. Nem tudom elfelejteni, hogy ,,, neked van egy fiad ... és an-