Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-13 / 36. szám

2 DELMAGYARORSZAO 1913. február 13. zeviczy Albert politikai krédóját. Kimondja, hogy egyéniségének egész súlyával szolidáris kiván maradni a nemzeti munkapárttal, részt vesz 'küzdelmében, osztozik bajaiban, cselekvöleg működik közre a sikerért való harcban s nem hagyja el a pártot akkor sem, ha pártérdekét az ország érdekéért önfeláldozóan kockáztatva, veszedelmek érnék. Ez a beszéd az elv- és párthüség megkapó kifejtésével már imaga nagy sikert és dicsőséget jelent etoondójának és a nemzeti munkapártnak egyaránt. A választójogi bizottság ülése. — Nagy harc a bihari kerületért. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház választójogi bizottsága ina folytatta tanácskozását Héderváry Károly gróf elnöklésével. Az ülésen jelen volt Lukács László miniszterelnök, Jakabffy toré és Némethy Károly államtitkár, Vargha Gyula, a statisztikai hivatal igazgatója. Desbordes Ernő: A javaslat az erdélyi magyarság szempontjából túlságosan radikális, ha ezen a hibán nem segítünk. Erdélyben egész vármegyék elvesznek a magyarságra nézve. A választójoga reformot a közigazgatás államosításával kapcsolatban kellene .megoldaná. Az ipari munkások széleskörű jogkUterjesztésát örömmel üdvözli, a nemzetiségi veszedelemmel szemben azonban a legóvatosabb biztosítékokra van szükség. Statisztikai adatokkal illusztrálja a reform következményeit. A harminc éves kor fentartását szükségesnek tartja, a hat elemi osztály megkövetelését azonban éppen nemzeti szempontból fölösleges ós káros föltételnek tekinti. Rudnay Béla szerint nem a Fejér várykormámy vetette fel először a választójogi reform kérdését, mert ez a követelés évtizedeken át benne volt a függetlenségi párt programjában. A Fejérváry-koiimány éppen ezért tette magáévá ezt a programot, bogy miután a1 függetlenségi párt közjogi követelését nem honorálhatta, legalább a választójogi reform 'kérdésében akart engedményt kétségbeesés hihetetlen mértékben fokozza erejüket, -képességeiket: a tehetség, amely megvan bennük — zseniálitássá válik! Amig a jelentéktelenek nagy csapata mindent elveszettnek iát és tényleg mindent elveszít: ezek, ujjuk egy mozdulatával megfordítják a győzelmet és megnyerik a csatát: ezek a Napoleonok, ezek ám! Én is 'közéjük tartozom és nem vagyok büszke reá, higyjétek! mert ez az őrületnek egy neme, krízis, amely alatt többet énünk, mint önmagunk és amely csak egy pillanatig tart ! Igen, egy pillanat müve volt minden: fölugorni, sarkon fordulni, körültekinteni a körúton; és mindent láttam, mindent megjegyeztem, átgondoltam, összevetettem, mérlegeltem, eflvetettem a hypothéziseket, kiszámítottam az időtartamot, a távolságot: és meg voltam győződve következtetésem csalhatatlanságárói: ú, — Amonnan jött! A második emeleten: csukott ablaktáblák, üres lakás: biztonsággal tudtam! Olyasvalami volt az, mint hirtelen fölvillanó sugár, mint a villámcsapás az éjszakában; a vizi nem tartott tovább egy pillanatnál és e pillanatban mindent láttam: az embert, valószínűleg csak egy ember — terveit, töprengéseit — cselekedeteit: a végzetes percig, melyben a bombát vetette. És őrületes gyorsasággal rohantam ama ház felé, be a kapun, föl a iépesőn! Első emelet. Nem, nem itt: följebb! És az öröm neme kiáltotta felém, hogy nyertem és hogy ő még mindig ott van. Telepatikus áram jött létre közöttünk: ő érzi közeledésemet — én érzem az ő életét. Második tenni. A kormány javaslata kielégíti a demokratikus jogkiterjesztés követelményeit s ezért elfogadja. Nem híve a szavazás titkosságának, mert ez ujabb választási visszaélésekre fog alkalmat nyújtani. Helytelennek tartja a munkásokra nézve az egy hlelyen eltöltött hosszabb munkaidő föltételét s a falusi szavazatokkal szemben a városok politikai súlyának túlságos gyarapítását. A reformot össze kellene kapcsolni a közigazgatás ós a közoktatás államosításával. Schuller (Rezső az erdélyi viszonyok szempontjából foglalkozik a javaslattal Nelm ellenezne egy egész külön megoldást Erdélyre nézve. A románok elhatalmasodása nemcsak a magyarokat, de a szászokat is fenyegeti. A szászok érdekében bizonyos módosításokat ajánl, igy a minkniáHiis adóoanzusnak 30 koronában leendő megállapítását s a 30 éves korhatárnak 24 évre való leszállításét. Ellenzi a választójognak az analfabétákra való kiterjesztését is. Sándor János meleg elismeréssel szól a javaslat szerkesztéséről és megokolásártól. Helyesli az Írásihoz és olvasásihoz kötött cenzust, sőt bizonyos határig az adóoenzust is, a területi cenzust azonban ellenezné. Az ipari munkásoknak jogokiban való részesítését örömmel üdvözli. Erdélyben a cenzus leszállítása következtében a román választók száma annyira megszaporodik, hogy a magyark a 75 erdélyi kerület legnagyobb részét ei fogják veszíteni. Ezen nem lehet semmiféle kerületi beosztással sem segíteni. Kívánatosnak tartja a választójogi reformmal egyidejűen a közigazgatás államosítását is. Issekutz Győző szólalt föl még. Biharban holnap lesz a képviselőválasztás. A jelöltek: Morvay Zsigmond (munkapárti) és Rigó Lóránt (Justh-párti). Justhpárti képviselők Justh János vezetésével na-pok óta tartózkodnak a kerületben. Félhivatalosan jellentik, hogy az egész vonalon nagy terrorizálás folyik, a kerület szocialistái fanatikus osztályharcot hirdetnek a biirtokoss'ág ellen. A munkapárti jelölt támogatására ma Telegdi József, Almássy László, Farkas Pál Ertsey Péter, Hámori László, Szojka Kálmán és Pongrácz János gróf országgyűlési képviselők érkezését várják. emelet. Itt vagyok! Megvan. A folyosón: két ajtó, jobbra, balra — észak — déli: ez az! És erőszakos, eszeveszett vágy zudult föl bennem: egy ökölcsapással betörni ezt az ajtót, behatolni ebbe a lakásba, torkon ragadni, leteperni, megfojtani ezt az embert. Hanem ugyané pillanatban szólalt az értelem higgadt parancsa: „Nem. Itt maradsz. Ha tévedtél számitásaidban? Ha többen rohannak fe léd — revolverekkel? Téged megölnek — ő menekül. És legjobb esetben te ölöd meg őt — igy hirtelen — egy csapással! Neki rövid kin és neked rövid gyönyör . . . Nem. Vársz!" Körültekántettem. A folyosó egy hátsó lépcső felé vezetett. Arra fog menni! Odasiettem és azon a lépcsőn följebb mentem; csigalépcső volt, az első kanyarulaton tul megálltam. Vártam. Az az ajtó megnyílt. Kijött egy ember. Még nem láttam. Közeledett, alattam volt, lesuhant a lépcsőn. Én utána; dobogó szívvel: a falhoz lapulva, mint egy árnyék . . . Utolérhetném. Ah, nem, dehogy teszem! Követem lassan, nesztelemül, mint a macska, ki prédájára les . . . Égő szemem tekintete rátapad kezére — arra, a mely a bambát vetette. De most — még egy perc és lenn van. A tornácon. Á tornác ablakainak fénykörében. És bánom ugrással mellette termek, ö fölsikolt, — megfordul: és én tisztán láttam, élesen, higgadtan szemlélem az arcot, melyre rá kell ismernem százezer más arc között, — arcát az embernek, kit meg fogok gyilkolni, de kinek barátjává leszek előbb: hogy kedvem szerint meggyilkolhassam . . . a k: h Schuhmayer képviselő gyilkosa. — A gyilkosság kuliszatitkai. — (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő szenzációja Bécsnek Schuhmayer Ferenc tragédiája: az osztrák szociáldemokrata-párt egyik legkitűnőbb vezérét, a Reichsrat egyik legismertebb alakját, Schuhmayer Ferencet, mint már megírtuk, kedden éjszaka háromnegyed tizenegykor agyonlőtték. A képviselő gyilkos merénylet áldozata. Agitációs utón volt, Stockerauból érkezett vissza 'Bécsbe, a hogy leszállt a vonatról és a pályaudvaron kifelé haladt, egy ember melléje furakodott es ralott. Browninggal célzott, a golyó talált, a balfülén keresztülhatolt a fejébe és azonnal meghalt. Ez az én bosszúm! — kiáltotta a merénylő, egy mumkáskülsejü fiatalember, asmikior a revolverét elsütötte, A pályaudvaron óriási izgatottság, zűrzavar támadt, a rendőrség azonnal elzárta az összes kijáratokat, hogy a merénylő el ne menekülhessen. Nyomban, elfogták a merénylő Kunschák Pál vasesztergályos, fivéi-e a keresztény-szociálista vezérnek és városatyának és ő maga is évekkel ezelőtt a keresztény-szociálisok bizalmi fér fia volt. Sch/uhmeier éveikkel ezelőtt egyszer zsarolás miiatt feljeléntette Kuinstíhákot és most, hogy a merénylő boszut emlegetett, kétségtelen, hogy erre a feljelentésre célzott. Kunschák PáJ 1870-Jben született Néhány óv előtt okot szolgáltatott arra, hogy több munkás ellem, -bűnvádi eljárást indítottak és ez okból a munkásszervezetek állást foglaltak ellené és 'bojkottálták. A kihallgatásnál bevallotta a tettét és kijelentette, hogy bosszú vezette gyilkos (tettében. A szociáldemokrata munkásszervezetek agitáeiója következtében a legutolsó években tartósan egy műhelyben se talált munkát. Egy 'félév óta teljesen munka nélkül van, megtakarított pénzét mind felette. Kétségbeesésében elhatározta, hogy bősz szut áll Schuhimeiieren, akire egyéb okokiból is haragudott. Aljas tervét tegnap éjszaka végre is hajtotta. A merénylőt kihallgatása után átadták a törvényszéknek. Schühumeáex* holttestét feliboncolták. Óriási pánik tört ki a pályaudvaron, a mikor a merénylő revolvere eldördült és Sehuhmeier, akinek alakja -közástoert és népszerű Bécsben, holtan rogyott össze. Általános szaladgálás, zűrzavar támadt, nagy lárma, -kétségbeesett kiáltozás, sikoltozás. Az emberek előbb megdermedtek, szinte mozdulatlanokká váltak a meglepetéstől később a merénylő után rohantak. Legelőször a vasúti alkalmazottak tértek magukhoz. A hordárok és a vasúti tisztviselők a merénylőre vetették magukat, kezéből kicsavarták a revolvert és lefogták. A tömeg, amikor meglátta, hogy az áldozat Sehuhmeier, meg akarta lincselni a merénylői — Hagyjanak! — ordította a gyilkos. — Magam fogók jelentkezni a rendörségen. Első kihallgatásánál Kunschák Pál megtagadott minden fölvilágosítást arról hogyan került a pályaudvarom ál Egyik verzió szerint ugyanazon a vanolan utazott és máT ott akarta a merényletét elkövetni, de meghiusult. Más feltevés szerint Korn.cnhurgbol érkezett Kunschák ós bevárta a Stockerau felől jövő vonattal amelyem Sehjuhmeier érkezett. Der Franzl! — ez volt Sehuhmeier neve a bécsi nép előtt is. Bécs munkássága valósággal rajongott érte. Egyszerű gyáirimunkáshól küzdötte fel magát Ausztria egyik legvezetőbh politikusává. Hat elemit végzett és a legképzettebb és legkitűnőbb parlamenti és főként népszónak letl Negyvenkilenc éves volt, 1896. óta volt tagja a Bécs községtanácsának ós 1901. óta volt a Reichsrat tagja. A delegációnak is tagja volt Mindig és mindenütt a munkásság érdekeit képviselte, a reakció ostora volt é.s halála nemcsak a szoeiálizmusnak, hanem minden liberális törekvésnek nagy gyásza.