Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-09 / 6. szám

1913. január 9. Tisza újra sértetlen maradt. (Megsebesült Széchenyi gróf. — Tisza gróf ujabb afférjai. — Polonyi Dezsővel párbaj nélkül, Zichy Aladárral fegyverrel intézik el az affért.) (Saját tudósítónktól.) Tisza István gróf, aki január másodikán ötvenöt percig tartó párbajt vívott gróf Károlyi Mihállyal, mert a fiatal ellenzéki mágnás a Nemzeti Kaszinóban nem fogadta a köszöntését, ma újból kardot vett a kezébe és kiállt a porondra. Tudvalevőleg a Károlyi—Tisza incidensnél jelen volt gróf Széchenyi Aladár somogyimegyei nagybirtokos is, aki a homályos teremben kezet fogott gróf Tisza Istvánnal. Széchenyi gróf még ugyanazon a napon levelet intézett Tisza Istvánhoz, amelyben azt irta, hogy a kézfogás tévedésből esett meg, mert a házelnök az alkotmánysértések és törvénysértések akkora halmazát követtel el, hogy ő vele nem foghat kezet. Ezt a levelet Tisza István csak hétfőn kapta kézhez és — mint már jelentettük — nyomban megbízta idősb Molnár Viktor titkos tanácsost és Vojnicti Sándor bárót, hogy nevében kérjenek elégtételt gróf Széchenyi Aladártól. Széchenyi Zlinszky István és Bethlen István grót képviselőket nevezte meg segédeiül. A megbízottak tegnap este találkoztak a (Nemzeti Kaszinóban s ma megtörtént a párbaj, melyben Széchenyi gróf megsebesült a fején, harcképtelenné vált, ugy, hogy a párbajt be kellett szüntetni., Tisza gróf sértetlen maradt. A felek nem békültek ki. Tisza István grófnak ma még két afférja akadt. Egyik Polónyi Dezsővel, imásik Zichy Aladár gróffal. Polónyival, párbaj nélkül intézték el a segédeik az ügyet, ellenben Zichy Aladár gróffal — minden jel szerint — meg fog verekedni Tisza István. A Széchenyi—Tisza-párbajról, valamint a másik két afférról ez a tudósításunk: Tisza István és Széchenyi Aladár segédei még tegnap ültek össze a Nemzeti Kaszinóban, amikor a tárgyalás félóra hosszáig tartott. A segédek az ügy elintézésére kardpárbajban állapodtak meg. A féltételek ugyan azok voltak, mint a Tisza—Károlyi-párbajban. Középsúlyú kardok, bandázs nélkül harcképtelenségig. A segédek csupán a nyakbandázs alkalmazását engedték meg. Széchenyi Aladár csak tegnap jött föl birtokáról Budapestre és a Hungária-szállóban vett lakást. Itt keresték föl segédei, akik értesítették a súlyos párbaj feltételeiről. Eleinte ugy volt, hogy a párbajt ma délután három órakor tartják meg a Rákosi-féle vívóteremben, de később ugy határoztak, hogy a párbajt délután öt órára halasztják él. Tisza István ugyanis ma délben részt vett gróf Khuen-Héderváry Károly sógora fiának, Woraczitzky János grófnak Almássy Gabriella grófnővel a Jézus szent szive templomban tartott esküvőjén. Esküvő után. dezsőnére ment Tisza a Nemzeti Kaszinóba s igy ellenfele segédei készséggel egyeztek bele a halasztásba. Hat^ órakor történt meg a párbaj a Rákosi-vívóteremben. A nagyközönség már a kora délután megtudta, hogy mikor és hol [esz a párbaj és az emberek százai már öt ora előtt ellepte a vívóterem környékét. Várták Tiszát. De főispánok és képviselők is igen sokan érkeztek kocsin és autóin s a tömeg annyira fölszaparodott, hogy rendőröket kellett kivezényelni a béke föntartására. Széchenyi gróf segédei háromnegyed hat órakor érkeztek meg. Hat órakor érkezett meg Tisza István kocsin. Amikor kiakart szállni, kalapja a kocsi ellenzőjéhez ért, és kalapja leesett. — Rossz ómen! — kiáltották többen a DÉLMAGYARORSZÁG kíváncsiak közül. Tisza mosolygott, ugyanekkor valaki elkiáltotta: — Éljen Tisza István gróf! A tömegből sokan éljeneztek s akadtak olyanok is, akik abcugojtak. Hat óra után néhány percre fölálltak az ellenfelek. Vojnits báró vezette a párviadalt. A felek kétszer csaptak össze. Először Tisza István támadt s Széchenyi ügyesen védekezett. A . második összecsapásnál Széchenyi hevesen és igen veszélyesen támadott Tisza jobb halántékának, de Tisza István riposztozott és kardja megsebezte Széchenyi jobb homlokát: a szem fölött négy centiméter hosszú, nem mély sebet ejtett, a mely erősen vérzett. A segédek beszüntették a további viaskodást. Az ellenfelek békülés nélkül távoztak. -Tisza István gróf este félnyolc órakor megjelent a nemzeti munkapárt helyiségében, ahol a képviselők közül igen sokan várták és Lukácscsal meg Méderváryval az élükön, üdvözölték. Tisza István mindenkivel kezet fogott és elbeszélgetett a képviselőkkel. A Tisza—Polónyi-afférnak ez a rövid története: A Házelnök tudvalevőleg a Károlyi Mihály gróffal való afférja után olyan nyilatkozatot tett a munkapárti klubban, hogy társadalmi téren soha egy ellenzéki képviselő se éreztette vele, ellenérzését. Hanem valaki bekiáltotta a levegőbe, hogy Tisza oda nyilatkozott, hogy ő volt az, .aki több ellenzéki képviselőnek, köztük Polónyi Dezsőnek, Polónyi Gézának és Kovácsy Kálmánnak még a köszöntését se fogadta. Polónyi Dezső képviselő, aki külföldi útjáról tegnap tért haza, tudomást szerzett a házelnöK eme állítólagos kijelentéséről, a nyilatkozatot sértőnek találta magára nézve és megbízta Szmrecsányi György és Urmánczy Nándor képviselőket, hogy nevében kérjenek elégtételt Tisza Istvántól. Polónyi megbízottai a fővárostól távollevő gróf Tisza Istvánt nem találtak va lakásán, mire ajánlott íevélben kérték, hogy az ügyben nevezze meg segédeit. Egyben felük nevében olyan módon reiktifikálták Tisza kijelentéseit, hogy a házelnöknek alkalma sem lehetett arra, hogy ne fogadja Polónyi Dezső köszöntését, mert Polópyi Dezső soha nem is köszönt Tiszának. Tisza István gróf ma kapta kézihez a provokáló levelet és délután el is intézte, amennyiben kijelentette, hogy a Polónyival való portált eset nem történt meg és ő különben is visszaszokott mindenkinek köszönni, aki üdvözli. E nyilatkozattal ez az affér el is intéződött. Ellenben Tisza grófnak még egy ügye van. Ugyanis Zichy Aladár gróf is odanyilatkozoít hogy Tiszát templomban kénytelenségből .dyözölte. Tisza gróf ugyanis odament az ó társaságához és mindenkit — őt is — üdvözölte. Mivel hölgyek is voltak a társaságban, ezért fogadtam Tisza István üdvözlését, különben nem, — mondotta Ziöhy gróf. Tisza István ma provokálta Vojnits Sándor és Molnár Viktor segédei által Zichy Aladárt, aki Edelsheim-Gyuíai Lipótot és Rakovszky Istvánt nevezte meg segédül. Ezt az affért is valószínűleg kardpárbajjal fogják elintézni. ;jahs»9»bb«b«bb»baabh»bbsm9attba»hbbboa»sshasbbbsb»b» — Szászy-Schwartz: államtitkár. Politikai körökben ma az igazságügyi államtitkárságra uj jelölt került kombinációba. Szászy-Schwartz Gusztáv dr. egyetemi tanárt, udvari tanácsost szemelte ki Balogh Jenő dr. igazságügyminiszter erre az állásra. A budapesti jogtudományi egyetemen hosszú ideig működött együtt a két jeles professzor s most, hogy Baloghot a minisztérium élére állították, munkatársul régi kollégáját akarja .maga anelíé, venni. SzászySchwartz nem uj ember a politikában; budapesti és bécsi lapokban sürün jelenték meg cikkei aktuális politikai kérdésékről. Az ál—_ _ 5 lamtitkárjelölt Tisza István legszemélyesebb hivei közé tartozik. Ha kinevezik, mandátumot is vállal. Tőry Gusztáv dr. a minisztérium adminisztratív államtitkára marad. BBsBaaaaBaBBBBB-BBBaaaaaaaaaaaaaBaBaBaaaBBBBBaaaaKi Mi és a szerbek, mi és az oroszok — „A monarchia szándékai békések." — (Saját tudósítónktól.) Szerbiának Auszria-Magyarországhoz való viszonyáról beavatott helyen, ahol a monarchia ügyeit intézik és sorsát eldöntik, a következő fölvilágosítást kaptuk: A külföldi sajtó egy része, különösen az orosz és a francia, de inkább az utóbbi, azzal hízeleg most a szerbeknek, hogy mi vagyunk Európa legéhesebb, soha ki nem elégíthető nagyhatalma, mi vagyunk a nemzetközi helyzet kitisztulásának egyetlen akadálya, mi álluínk útjában a balkáni államok megerősödésének. Legutóbb azt a hamis hírt dobták a még mindig feszült atmoszférába, hogy Albánia határait túlságosan ki akarjuk terjeszteni és a hiszékeny, vérmes szerb közvélemény nyomban hitelt ad a mesének, támad bennünket, hogy nem engedjük őket boldogulni, hódított területeik birtokához juttatni. Ezzel szemben az a valóság, hogy a londoni nagyköveti konferencia, amely Albánia határait megállapítani hivatott, a legnagyobb diszkréció mellett folytatja tárgyalásait és igy a monarchiáról kitalált hirek egyáltalán nem fedik a valóságot. Franciaország ainimozitása az osztrákmagyar külpolitika sikerében gyökeredzik. Szerbia nem hódithat az Adria partján s máris ,készül csapatait visszavonni Durazzóból, azonkívül Albánia autonómiáját valamennyi hatalom elismerte. Ez a két eredmény alaposan megtépázta Franciaország nemzetközi nimbuszát s hogy valami elégtételt szerezzen magának, szerelmesen bókol Szerbiának, a monarchiát pedig erőszakosnak, ellenséges indulatunak tünteti föl. Ugyanekkor Oroszországnak hozzánk való viszonya állandóan javul, ami kitűnik a demobilizációra irányuló barátságos megbeszélésekből is. Ausztria-Magyarország bármikor kész Szerbiával a legőszintébb, jóindulatu szomszédi viszonyba lépni. Szerbiát sokan és számtalanszor félrevezették, ellenünk hangolták, uszították. A józan szerbség ma már tudja, hogy nem .igaz a vád, mintha mi tüzelnénk Törökországot a háboru folytatására, ellenben igaz, hogy diplomáciánk mindent elkövet, hogy a béke mielőbb meglegyen. Nem igaz, hogy Albánia határainak megállapításánál Szerbia hódított területeit oly mértékben akarnánk megcsonkitani, hogy ezzel győzelmeinek gyümölcsétől elütnénk. Nem igaz végül, hogy Szerbiát gazdaságilag le akarjuk nyűgözni, hiszen az adriai kikötő használatát és a hozzá vezető vasutat spontán megajánlottuk. A monarchia szándékai békések, változatlanul békések, minden rosszhiszemű támadás és ugratás ellenére.