Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-31 / 25. szám

1913. január 31. DÉLMAGYARORSZÁG 3 sét neveik felsorolása után teljesen fölöslegesnek tartja. Kérdi, hogyan is milyen utón szereznek az ellenkező álláspontot vitató urak tudomást a szinügyi bizottság működéséről, amikor erről csak a hivatalos jegyzőkönyvek tanúskodnak. — Elég baj! Áttér ezután a szerződés keletkezésének ismertetésére. Körülbelül ugyanazt fejtette ki itt, amit Balassa Ármin dr. tegnapi beszéde során ennél a pontnál mondott. Hogy ez a szerződés lényegesen eltér minden előbbi szerződés pontjaitól ós abban minden precizeox bennfoglaltatik s mielőtt megkötötték, a város tanácsa az összes magyarországi vidéki szinházak szerződését áttanulmányozta s csak azután lépett vele a közgyűlés elé. Minden városatya megkapta ós áttanulmányozhatta a kinyomatott szerződés példányait s csakugyan a közgyűlés a legtárgyilagosabb vita keretében döntött. Feltételesen vette bele a szerződésbe a hat éves ciklust azzal, hogy ha meg lesz elégedve a város az igazgatóval, akikor meghosszabbitja a szerződését, ellenkező esetben nem. Dofeay bizottsági tag ur azt mondja, hogy kétoldalú szerződéssel állunk szemben. Éppen ezért ez a szerződés éppen ugy köti a város közönségét, mint a színigazgatót. Az egész színházi vita különben abból indult iki, hogy valaki beledobta a közvéleménybe, liogy el akarják venni a várostól a rendelkezés jogát. Ez nem áll, mert ha a tanács határozata egyik-niálsik bizottsági tag tetszésével neim találkozik, akkor megfölebhezheti a miniszterihez. Hangoztatja, hogy igen is a közgyűlés bizt a meg a tanácsot a szerződós megbosszabbitásával azon az alapon, hogy a közgyűlés ilyen részletügyekikel nem tölheti az idejét. Már .most Dobay bizottsági tag ur azt mondja, hogy a határozat nincsen magyarul szövegezve... Dobay dr.: Nincsen is! Tessék felöl vásni! Gaál: Hát kérem, ez nem az én határozatom, ez a közgyűlésé. (Zaj.) A törvényhatóság .szándéka volt, hogy a. szerződést ugy kössük meg, hogy a város tanácsa intézkedjék a további három évre nézve. Ajánlom a tanács olyan értelmű javaslatának az elfőnak jóvá nem tehető voltáról, melegen és meggyőzően szólt. A kaszárnya sötét szobája, ahol a haditörvényszék ülésezett, olyan szomorú lett, mint a temetői ősz alkonyatkor. Hideg volt, nedves és szomorú .... A védő fölhasználta ezt. — Egy bíróság a temetőben, mondta. — Az ember nem azért jön ide, hogy a csontjait lefektesse, hanem nagy bizalommal, mély hittel az igazság iránt. Nézzenek erre a vádlottra, — s az orvosra mutatott, -- a veszedelmes lázadóra, aikit száz rubel óvadék fejében szabadon bocsátottak. S abban a tudatban, hogy a halálos Ítélet fenyegeti, nyílt lélekkel jött ide, erősen meggyőződve afelől, hogy nem fogják halálra ítélni. Lehet-e valami borzasztóbb, mint a fenyegető halálbüntetés? Az elitélt uyakára már rá van dobva a hurok . . . Csak szorosabban kell meghúzni! . . . S a végrehajtásra való várakozásban az elitéit végnélküli órákat, kinnal teli, álmatlan éjjeleket tölt... Egy zaj vagy hang . . . Halálfélelmében fölugrik! Már jönnek, már jönnek érte! Az életéért . . . Nem, csönd van ... A hurok még nincs megfeszítve. És ismét ez a borzasztó félelem ... Ez a várakozás, ez a borzasztóbb, mint minden büntetés . . . Nenl, ez lehetetlen . . . ' A beszéd után az elnök öt percre fölfüggesztette a tárgyalást. A szabadlábon levő vádlottak és a közönség kimentek a folyosóra. Mikor megszólalt a csengő, a szogálatot tévő tiszt fölkérte őket, hogy foglalják el helyüket. Az orvos nem volt ott. Eltűnt. A szolgálatot tévő tiszt ide-oda szaladgált a teremben. Előhívta a titkárt. Az is kereste minden sarokban, de hiába. A védő beszéde ragyogó volt. Megtette az orvosra a hatását. Elszaladt tőle. gadását, hogy akkor határozzon a tanács a színház ügyében, ha hozzá a szinügyi bizottság javalslatta beérkezik. Akkor azután a törvényhatóság is érvényesítheti majd a jogát a miniszternél. Dobay: Eső után köpönyeg! (Nagy zaj tör ki a teremben, mindenki zúgolódik, némelyek kiabálnak Gaál Endre felé). — A helyárak fölemelésénél is igy volt — hallatszik a rettenetes zajban, — biálba folyamodtunk a miniszterhez! — A helyárakat is önkényesen emelte föl a tanács! (Elnök hosszasan rázza a csengőt. Végre nagynehezen lecsillapnl a lárma.) Gaál: Itt indítvánnyal állunk szemben szemben s az érdekelteknek választ kell adni, tehát egészen más esetről van szó, mint a helyáraknál. Kéri ismételten a tanács javaslatának elfogadását. (Leül.) — Halljuk Gerlét! Halljuk! (Zaj). Elnök (csönget): Figyelmet kének! A következő szónok Gerle Imre d,r. volt. Gs;ak azokra a felszólalásokna kiván reflektálni — mondotta — aanielyak az ügyre fontosak. Legalább is jóhiszemű tévedés Gaál Endre tanácsos ur részéről, hogy a közgyűlés felebbezés utján érvényesítheti akaratát. Nem kell hozzá jogásznak lenni, hogy megérthessük a szerződés,ben foglaltaikat ós disztinkciót tegyünk annak egyes pontjai között. (Olvassa a szerződést.) „Szeged város közönsége díjfizetés nélkül használatra átengedi Alanássy Endrének a színházat összes helyiségeivel szinioólokra ós az alábbi szerződésben megállapított korlátok mellett 1910. évi szeptembertől 1914. évi juniusig terjedő időre. — Tovább! Gerle dr.: Most jön a vitatárgyált képező rész. (Olvas). „Amennyiben a szinigazgató a közmegelégedésnek megfelel, a szerződést a városi tanács a szinügyi bizottság indítványára további három évre meghosszabbitja. (Nagy zaj, felkiáltások: „Nem vagyunk megelégedve!") Az általam beadott indítvány éppen azt célozza, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a szerződést nem akarja meghoszszabíbitani, haniem nyilvános pályázatot kiván hirdetni a színházra és ha tetszik, pályázhat Almássy is. És ezzel az inditványnyal az fog eléretni, hogy a város közönsége visszakapja rendelkező jogát. Ez a legfontosabb ebben, vagyis a város érdeke s én mindig hangoztattam, hogy ki kapcsolom még azt a kérdést is a dologból, amely a közönség megelégedését feszegeti a színigazgatóval szemben. Dobay dr.-t pedig arra kéri a szóló, hogy indítvány át vonja vissza nem azért, mintha helytelen volna, hanem, hogy a város pályázatot hirdethessen a színházra. — Én — folytatta — mindenféle személyeskedést kerültem a tegnapi felszólalásomban. A szinügyi bizottság tagjainak még csak a nevét sem emiitett eui. Szemrehányást kaptam, liogy miért nem tettem szóvá a pályázat ügyét a szinügyi bizottság ülésiei alkalmával. Hát egyszerűen azért nem, mert egyrészt én a szinügyi bizottságot nem tartom szent és csalhatalan intézménynek, másrészt pedig a szinügyi bizottságban nem illik különvéleményt nyilvánítani s az uraknak az a felfogása, hogy csak ugy szép a szinügyi bizottság, ha minden tagja egy véleményen van. És különben is ón elsősorban magyar honpolgár, másodsorban Szeged város köztörvényhatóságániak bizottsági tagja és csak harmadsorban vagyok szinügyi bizottsági tag. Igaz az, nem tagadom én el, liogy az utóbbi időkben nem jártam a szinügyi bizottság- üléseire, de nem jártam el azért, mert azt a hangot ós azt az állapotot, n.inely a bizottság üléseiben uralkodott, nem egyeztethettem össze ,a|z ón felfogásommal. Híjába beszél Gaál tanácsos ur, hogy sajtó igy, a sajtó ugy, meghurcolta a bizottságot, a sajtó igenis hasznos munkát végzett ós mindig örömmel kell látni a bizottság ülésein. Mert nagyon igaz, hogy számos szinügyi bizottsági ülésen felállt egy tag ós kikelt amiatt, hogy miért osztották ki ezt a szerepet Iksz kisasszonynak és miért nem Ipszilon kisasszony kapta? (Óriási taps), „éljen Gerle!" zúgja a terem.) Gerle: A másik viszont dicsérte a színigazgatót, de ha Z. kisasszónynyal valahai kellemetlenség történt, akkor meg ő csepülte a direktort. Ezek után én elhatároztam, hogy lehetőleg nem -megyek el a szinügyi bizottság üléseire csak akkor, ha valami nagyon fontos közérdekű ügyet tárgyal. Mikor a szóbanforgó kérdést tárgyalta, megjelentem, de a felfogásommal, hogy azt. érvényesitlhessem, ide kellett jönnöm a közgyűlésbe. (Helyeslés.) Mert akármilyen kiváló szakértők is a szinügyi bizottság tagjai, mégis a törvényhatóság intenciói szerint tartoznak cselekedni. Kéri a többi indítványok mellőzésével indítvány árnak elfogadását. (Hosszas éljenzés.) Wimmer Fülöp szólalt föl ezután. Örömmel és szívesen látja, hogy a sziniházi kérdésben a közgyűlés érdeklődéssel folytatja a tárgyalásokat. De kénytelen lesz azt a nagy kihatályt, amelyet ebben a kérdésben látnak, eloszlatni és kimutatni, hogy nagyon kevésről van itt szó. Emellett a színházi szerződés mellett a városnak még minden joga meg van ahoz, hogy akármiilyen más színházat, vagy mulatót, vagy kabarét építhessen. Mert az igazgató egyáltalán nem bzitositotta magának azt, hogy Szeged városa akár még nyolc színházat ne létesithessen/Azt a szabályrendeletet, amely a városnak erről a jogáról szól, Makó Lajos, aki annak idején a bizottsági tárgyalásoknál jelen volt, ellenezte, azonban a szabályrendeletet mégis- megalkották s ugy teljesen szabad keze van a városnak. De nem tudni, milyen óikból, csak a minisztériumban nem tartották jóniak, hogy a város ezzel a jogával élhessen is. Kijelenti, hogy ha a hatóság ebben az irányban nem követ el minden lehetőt, nem tesz meg imiindent arra, hogy a város ezzel a szabályrendeletileg biztosított jogával éljen, ő lesz az 'első, aki ennek a jognak az érdekében formális indítványt fog tenni. Ezután Dobay indítványával foglalkozott. Ezzel kapcsolatban fölemlíti, hogy a tanácsnak már régen joga lett volna dönteni a színházi szerződés ügyében, de a tanács a közgyűlés elé .akarta hozni a dolgot. Még csak egy dologra hívja föl a közgyűlés figyelmét. (Nagy zaj. Arra, hogy mielőtt Almássynak odaadta a város a színházat, szintén pályázatot hirdetett, de nem akadt az egész országban pályázó. Szegedre nézve ez egy olyan morális pofon volt, hogy a város minden polgára szégyenkezhet miatta. (Nagy zaj, elnök csönget.) És akikor jött Almássy és tárt karokkal fogadta a város. Ha a jövőben még egy ilyen morális arculütést akar a város, ám hirdessen pályázatot, a vége csak az lesz, hogy megint Almássyval köti meg a szerződést. (Zajos ellentmondások, hosszantartó lárma, az elnöki csengő folyton működik.) Dobó Ferenc (Wimmerhez): Mért fordul mindig az ellenségei felé, miikor beszél? Nézzen már amarra is. Wimmer: Szeretek az ellenségeimnek a szemébe nézni, rnig a barátaimnak hátat fordítok. Tisztelt közgyűlés! Eljutottam az utolsó mondatomhoz. Á közgyűlés bátran a tanácsra bizhatja a szerződés ügyét, aminthogy jogot is adott neki annak meg vagy meg nem hosszabbitására. A tanács bizonyára ugy fog cselekedni, ahogy legjobbnak látja, ajánlom tehát a tanács javaslatának elfogadását. Elnök öt percre szünetet rendel el. Szünet után Dobay Gyula dr. szólalt föl. Gaál Endre dr.-ral polemizál' és ujabb érveket hoz föl álláspontja mellett. Azt mondja, hiába mondja a kulturtanácsos ur, hogy lehet appellálni, a tanácsnak a javaslata ellen ebben az ügyben nincs apelláta. Gerle Imre dr. kérelmére nézve pedig kijelenti, hogy indítványát nem vonhatja vissza az imént kifejtett jogi álláspontjánál fogva sem. Dobay dr. után Gaál Endre szólalt föl ismét. (Szavazzunk, kiáltják minden oldalról.) Kifejtettem, — mondta — hogy a közgyűlés hogyan kötötte meg a színházi szerződést. Kormányos Benő dr.: Ne bántsa már! Gaál: Ajánlja, hogy ne térjen el a város a szerződés pontjaitól, mert ezzel komplikációkat fog előidézni, A szerződés kötelezi