Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-28 / 22. szám

6 1913. január 28. Lendvai Sándor regruta szövegezte és kívü­le ínég 12 őrimester irta alá. Péahujfalusi Pé­chy Miklós, a 9-iik század parancsnoka át­vette a részvétnyilatkozat szövegét és meg­parancsolta Lendvainak, hogy Juhász Ist­ván őrmesterrel (később posta- és távírda fő­tiszt Szegeden), aki ezt a részvétnyilatkoza­tot szintén aláirta, pont háromnegyed 11 órakor az ezred irodája előtt jelenjék meg. Ez időtájt az ezred összes kapitányai, mind­egyik az őrmesterével, ott imár összegyűl­ték és imidőn az oda fölvezetett regrutát megpillantották, összesugdostak: „itt a po­litikai lázitól" Pár perc múlva megjelent Eli­son alezredes; egyik zászlóaljparancsnok je­lentette, hogy .a rapport együtt van s imidőn az illető a megjelentek fölött — az ezredpa­rancsnokhoz való bevezetés előtt — szemlét tartott, utolsónak megpillantotta a regrutát, kinek mellét lovaglópálcával veregetve csak ennyit mondott: — Hinein den Bauch, hinaus die Brust, Sie lntelligenzkasten, Merken Sie sich, hier giebt es keine Journalistik und keine Politik, hier giebt es nur eine Taktik . . . Sie werden bestraít, dass lhnen die Schwarten krachen werden! > ; : 1 i Erre fölnyílik az ezrediroda ajtaja, arra a vezényszóra: „Habt Achtü Rapport: Links Um! Reohts herstellen!" Az ezredes előtt megáll 12 őrmester és egy közkatona. Mind­egyik háta mögött az ő századparancsnoka s az ezredes körül a törzstisztek. Az ezredes azon kérdésére, hogy ki irt és mit irt, Péchy Miklós százados átadja ne­ki a részvétnyilatkozat szövegét. Viletz ez­redes olvassa: „Nagyméltóságú Miniszter Ur! Mellyen tisztelt Hazafi! Midőn a hadvezér, kii hosszú, zsibbasztó tétlenség után harcszomjas esiapatát lelkese­déssel ütközetbe vezeti ós akkor, midőn már­már a győzelmet 'biztosítani vélte, a nyalt, csatatéren váratlanul kidől, a szomorú ese­mény kétszeresen lesújtó fájdalmat idéz elő a csapatokban, mert. nemcsak a (hadvezérnek hősi halála, hanem a pótolhatlan veszteség érzete is bénitólag hat a szivekre . . . Igy fájlalja ma a magyar nemzet is halhatatlan nagy vezérének: Deák Ferencnek elhunytát stib. stb. . . ." Viletz ezredes erre szép magyarsággal a következő beszédet intézte a megjelent al­tisztekhez : — Végtelenül örvendek, hogy vannak olyan intelligens katonáim az ezredlben, kik lelkesülni tudnak nagy hazafiak lángszelle­meért, mert tudom, hogy csak az ilyen ka­tona szereti igazán hazáját ós ha kell, sor­sáért (feláldozza életét. Sajnálattal értesül­tem azonban, ihogy önök az imént felolvasott rószvétnyilatkozatot közvetlen felebb valójuk tudta nélkül aláírták és elküldték. Ezért rosz­szalásortxat kell kifejeznem ós azt hiszem, be fogják látni, hogy sokkal szebb lett vol­na, iha önök kérésükkel közvetlenül hozzám fordulnak és én ezen magyar ezred összes katonáinak nevében illetékes helyre juttat­tam volna az őszinte részvótnyilvánitását. Ezenne'l megparancsolom ennélfogva, hogy a jövőben minden kérésükkel forduljanak hozzám, mint az ezred atyjához, mert amig én állok áz ezred élén, ón akarok itt a leg­magyarabb érzelmű lenni és ha van valaki, aki még magyarabb akar lenni, az innen pusztulni fog! Abban a reményben, — foly­tatta az ezredes — hogy megértették atyai intő szavamat, elvárom mindenkitől, hogy bajtársaiknak intencióimat ez értelemben fogják tudtára adni! Rapport lAbtreten! Die Herren Offiziere bitté, hier ziu bleiben . . . Az ott maradt tiszteknek pedig a kö­vetkezőket mondotta az ezredes: — Hát nem örvendenek uraim, hogy van­nak oly intelligens katonák az ezredben, kik lelkesedni tudnak az elhunyt nagy hazafi lángszellemét? Én ennek csak örvendeni tu­dok, mert ebből azt látom, hogy ezek jó ka­tonák és szeretik a hazájukat. Az egész do­logban csak az a sajnálatos, hogy önök kö­zül egy sem birt tudomással az elküldött részvétnyilatkozatrél. Enndk okát pedig egyszerűen abban keresem, hogy önök kato­náikban a nemzeti szellemet nem fejleszteni, hanem elnyomni igyekszenek, pedig sokkal helyesebb lenne a hazájától ide elszigetelt magyar katona szivében a nemzeti szellemet ápolni és ezért ez alkalomból megparancso­lom, hogy ezentúl Péchy Miklós századpa­rancsnok ur a imiagyar történelemből és a magyar földrajzból hetekint kétszer az ez­red összes altisztjeinek előadást tartson, a melynek előmeneteléről nekem havonta je­lentés teendő. Köszönöm uraim! . . . Ezzel véget ért az annak idején jelentő­ségteljes ezredrapport. Megemlítjük, hogy Viletz Frigyes oly kitűnő törzstisztje volt a hadseregnek, hogy az 1878-iki boszniai okkupáció után imint dandárnok a II. osztályú vaslkorona-rendet kapta, bárói rangra emelkedett, soronkivül vezérkari őrnagy lett és pár év imulva, mint altábornagy halt meg . . . H-g. Herczeg Ferenc Kéri Gyula tragédiájáról. (Saját tudósítónktól.) Kéry Gyulának, a tragikus sorsú poétának, a. Petőfi-Társaság volt titkárának ügye — melyről hirt adtak a lapok, — most már megnyugtató módon, végleg rendeződött. A bonyodalomról, mely a megtört idegzetű költő gondnoksága körül támadt, igen érdekesen nyilatkozott ma Her­czeg Ferenc, a Petőfi Társaság elnöke, aki­nek kijelentései uj világításba helyezik a gondnokság körül kerekedett félreértéseket. A Petőfi Társaságnak legelső dolga volt, hogy melléje álljon szerencsétlen sorsú titkárának, mihelyt erre szükség került. Olyan intenziven foglalkoztunk a Kéryről való gondoskodás tervével, hogy a nyilvá­nosság elé is kikerült a Petőfi Társaság szán­déka, hogy mi akarjiuk vállalni a gondnoksá­got, Nagy meglepetéssel olvastuk aztán áp­rilis 30-án Kéry édesapjának, idősebb Kéry Gyula főispánnak nyilatkozatát, amely ri­deg, elutasító, szinte támadó hangon szólt azok ellen, akik fiának ügyét vállalták. Ami­kor ez a nyilatkozat megjelent, annyira nem láttam biztosítva Kéry sorsát, hogy a munka­pártban Kéry főispánnal való találkozásom­kor nyíltan ós bátran megmondtam vélemé­nyemet. neki erről az érthetetlen föllépésről. Mivel Kéry főispán a nyilatkozatban is ön­magának vindikálta a jogot, hogy Kéry sor­sával törődjék, a Petőfi Társaság kénytelen volt elállani attól az önként és rögtön vállalt kételességteljesitéstől, hogy a beteg költőről gondoskodjék. Mindezt adatok, tények és az emiitett nyilatkozat bizonyítják, ugy, hogy a Petőfi Társaságnak nem kell ez ügyben védekeznie. Herczeg Ferencnek ez a kijelentése egy még ismeretlen oldalára világit rá a bonyo­dalomnak, amely Kéry főispán nyilatkozata révén támadt. Ez a nagyérdekü nyilatkozat, amelyet levéltárban őriz a Petőfi Társaság, igy hangzik: A lapokban olynemü közlemény jelent meg, hogy a Petőfi Társaság egyes tagjai szerencsétlen fiam, Kéry Gyula, a Petőfi Társaság titkárának költeményeit ki akar­ják adni oly célból, hogy a befolyó jövede­lemből a szanatóriumi költségek fedeztes­senek. Erre nézve kijelentem, hogy fiamnak ugy szellemi, mint másnemű ügyeivel senki más nem rendelkezik, mint ő saját maga. Szanatóriumi kezelése alatt pedig egyálta­lában senki. Majd csak a bíróság által kine­vezett gondnok teheti ezt. Ami pedig a sza­natóriumi költségek viselését illeti, azt vi­selni fogom én, az atyja. Természetesen, ha a fiamnak jogos igénye van, miután tagja a nyugdíj és irói egyesületnek, ha ezek ré­széről vagy az irói alapítványon helyeztet­nék el valamely gyógyintézetben, ez ellen kifogásom nem lehetne. Hálás köszönete­met. fejezem ki Szerkesztő urnák, maradtam lekötelezett, hive. Budapest, 1912. április 30. Id. Kéry Gyula. E nyilatkozat után is, most, hogy Kéry rokkantsági dija nem fedezi teljesen a kiadá­sokat, a Petőfi Társaság gyors készséggel ki­ván gondoskodni a hiányzó összegről. Ugy látszik, ezúttal is le kell mondania e köteles­sógteljesitésről, mert Kéry Gyula főispán, fiának minden anyagi ügyét maga kivánja rendezni. Kohn Dávid, Kéry főispán bizal­mas embere és Kéry Gyula gondnoka ma a következőkben nyilatkozott a beteg költő anyagi ügyeiről: — Kéry Gyula főispán — mondta — attól a pillanattól, hogy fiát a szanatórium­ba szállították, rögtön vállalta a beteg költő összes anyagi ügyeinek rendezését, Itt van­nak a postai vevények és a Schwartzer-sza­natórium nyugtája, amelyek bizonyítják, hogy a főispán eddig csak a szanatóriumnak hatszáz koronát fizetett, ápolási dijként. .Azonkívül fizetett további ezerkétszáz koro­nát Kéry Gyula szükségleteire és kötelezett­ségeire. Csupán egyetlen tétélt nem fedezett, azt az összeget, amely tájékozódása szerint fiának, mint a Hirlapirók Nyugdíjintézete tagjának az alapszabályok szerint rokkant­sági dijként kijár. Mint a Kéry főispán bizalmas embere és a család megbízottja, kijelentette még Kohn Dávid szerkesztő, hogy elesik bárkinek gon­doskodási kötelezettsége Kéry Gyulával szemben, akinek minden szükségletéről édes apja kíván gondoskodni. VÁRNAY L. löiptasMése keres irodai teendők­ben, gyors- és gépírás­ban jártas nőt. Ajánlatot, fizetési igények megjelölésével csakis Írás­ban kérünk. NEMÉNYINÉ FOG MÜ VESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készit mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégitve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészül. 522

Next

/
Thumbnails
Contents