Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-28 / 22. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 29. nosabb, a sztrájk kitörése-e vagy annak elsimulása, ahoz nekünk semmi közünk. De elvárjuk, hogy a kormány és a többség csak az ország érdekét nézze. S azt meg is oltamazza sztrájkkal vagy a nélkül, minden körülmények között. A zene elhallgatott és a frakkos urak ijedten szóltak a ház urához: — Mindnyájunkat meg kell motozni! — követelték többen. L. ur vonakodott, nem engedheti ezt meg, mondta, mert ő vendégei közül senkiben sem gyanítja e rossz tréfa elkövetőjét. A vendégek ellenben energikusan követelték a megmotoztatását. — Ez a becsületünk kérdése — kiáltott egy izgatott hang. — Addig nem távozom innen, mig a tolvajt ímeg nem találtuk. Erre megkezdődött a szomorú vizsgálat. Kínos jelent volt. Mindegyik halálsápadtan lépett elém és csak akkor nyerte viszsza vidámságát, amikor fölmentettem a gyanú alól. 1 Amikor körülbelül a tizedik férfi zsebeiben kutattam, hirtelenül egy kulcs került a kezeimbe. — Ez a pénzszekrényem kulcsa — kiáltotta izgatottan a házigazda. És szájról-szájra röppent az ijedt fölkiáltás. Egy nevet mondtak egymásnak az emberek: — Gaston de Melson! . . . A hirtelenül támadt síri csöndben, halálraváltan, ijedten, de inkább csodálkozva állott az elegáns férfi. — Nem az én kulcsom — mondotta. — De fogalmam sincs róla, hogyan kerülhetett a zsebembe. — Uram, — mondottam udvariasan, de komolyan — legnagyobb sajnálatomra, kénytelen vagyok önt fölszólítani, hogy kövessen. A (közgyűlés elé terjesztett jele/nlésből a következőket közöljük: Az 1912. év sulyos közgazdasági körülmények jegyében indult meg, olyan jelenségek tűntek fel, amilyenekkel rég idők óta nem találkoztunk, (bizonyos fokú reakció állott be az egész vonalon, mely ibénitólag hatott egész közgazdasági életünkre. — Készségesen! — mondta a letartóztatott. . i Bocsánatot kértem a társaságtól és eltávoztunk együtt. Amikor a ballon mentünk keresztül, az egyik ajtó sarkából egy szép női arc nézett utánunk. Életemben ilyen ijedt arcot még nem láttam soha. Gaston de Melson támolyogva követett kocsinkon. A kihallgatás rövid volt. Nem tudtam semmit ímeg. — Uram, én még egy gyufát sem loptam életemben — mondta a foglyom. Magam sem hittem, hogy ily aljasságra képes volna és miután becsületszavával ígérte meg, hogy nem szökik el, megengedtem neki, hogy az éjszakát a saját lakásában tölthesse el. Csak kötelességszerűen ugy intézkedtem, hogy egy detektív maradjon mellette őrizetül. Reggel, felé jelentették nekem, hogy Gaston de Melson agyonlőtte magát. Néhány sor irást hagyott hátra: T — Miután az a hölgy, akit mindenek fölött szeretek, bizonyára szintén tolvajnak hisz, megölöm magam. Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy vérem lemossa majd a hozzám tapadó gyanút. Az a kulcs sohasem volt a kezemben. Lesner rendőrbiztos není találta meg soha, sem a tolvajt, sem az ellopott öszszeget. — "őszintén bevallva — mondotta — ma is szentül meg vagyok győződve, hogy azt a kulcsot, maga L. ur csúsztatta a boldogtalan fiatal ember zsebébe . . . Tudja az ég, hogy miért kívánta megsemmisíteni, elpusztítani a riválisát. . _ véljük betudni azt, ihogy a keresk. miniszter felhívását társulatunkhoz a tőzsdebiróság létesítése ügyében ebből kifolyólag eszközölte. Örömmel jelentjük, hogy a kereskedelemügyi magyar kir. miniszter a szegedi tőzsdebiróságunk joghatályát szélesebb alapokra kívánván fektetni, társulatunkhoz leiratot intézett, melyben választott bíróságunk eljárási és ügyviteli szabályaiknak felterjesztésére felliivta társulatunkat. A kereskedelemügyi miniszter a hozzá felterjesztett eljárási és ügyviteli szabályokat társulatunknak visszaküldött©, hogy azokon módosításokat eszközöljünk és ennek megtörténte után azokat sürgősen terjesszük isimét fel. Társulatunk a kívánt irányban az eljárási és ügyviteli szabályokat e célra kiküldött bizottsága által módositotta. Azt hisszük, hogy tőzsdebiróságünk ezen alakulásában kereskedelmünknek gyakori, jó szolgálatokat fog tenni. Tiszát megválasztották. — Kaszinók közgyűlése. — (Saját tudósítónktól.) A két legelőkelőbb magyar kaszinó, a Nemzeti Kaszinó és az Országos Kaszinó vasárnap tartotta meg rendes évi közgyűlését. A Nemzeti Kaszinó közgyűlésén politikai mozgalom is volt s a tekintélyes ellenzék törekvése ellenére mégis bekerült a választmányba Tisza István gróf. Az Országos Kaszinü közgyűlése a rendes keretben folyt le. A közgyűlést követő lakomán Wekerle Sándor beszédet mondott a választójogról. (Erről lapunk más helyén számolunk be.) A Nemzeti Kaszinó vasárnap délelőtt tartotta meg nyolcvanhetedik rendes közgyűlését Széchenyi Béla gróf koronaőr elnölklésével nagy érdeklődés mellett. A folyó hivatalos ügyek elintézése után a választásra került a sor. A kaszinó hétszáz tagja közül háromszázötvenkettő szavazott le. A mostani választás a szokottnál nagyobb érdeklődést keltett, mert a mozgalomba Tisza István gróf jelölése révén a politikai küzdelem is belevegyült. Uj választmányi tag lett Zichy Antal százkilencven szavazattak Szeredai Aladár helyett. A Tisza István gróf ellen megindult mozgalom hevességének egyik jele az is, hogy például Szemere Miklós vasárnap reggel Bécsből különvonaton jött Budapestre, hogy Tisza István gróf ellen szavazott. Tisza grófot azonban mégis megválasztották 249 szavazattal, A tavalyi igazgatóság tagjait, Edelsheim-Gyulai Lipót grófot és Székely Kálmánt ismét megválasztották. A választás eredményét a február 2-án tartandó folytatólagos közgyűlésen hirdetik ki. Akkor tartják meg a hagyományos Széchenyi-lakomát is. Az Országos Kaszinó Teleki Géza gróf elnöklésével tartotta meg közgyűlését. Á folyó ügyek elintézése után megalakították a választmányt és megválasztották az igazgatótTlgazgató ismét Wekerle Sándor dr. lett, akit nagy lelkesedéssel ünnepeltek. Ugrón István Budapesten. Fővárosi tudósítónk jelenti: Ugrón István belgrádi követünk ma Budapestre érkezett, magánügyben. Még a mai délután visszautazott Belgrádba. A Lloyd közgyűlése. — Jelentés az 1912. évről. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi LLoydTársulat vasárnap délelőtt 11 órakor Obláth Lipót elnöklete .alatt tartotta meg 46-ik rendes közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. ( Obláth Lipót elnök általános helyesléssel fogadott megnyitó beszédében utalt az elmúlt év sulyos közgazdasági viszonyaira és kiemelte, hogy tulajdonképen hitelválsággal állottunk szemben, melyeik nagy veszedelmeket szoktak magukban rejteni. E válságot a túlhajtott vállalkozások és kisebb nagyobb pénzintézetek aránytalan számban való alapítása idézte elő. A napirend során fölkérte az elnök a jegyzőkönyv vezetésére Vermes Zsigmiond titkárt, annak hitelesítésére pedig Bokor Adolf és Lendvai Sándor társulati tagokat. Az előterjesztett évi jelentés, az 1912. évi zárszámadás és az 1913. évi költségvetés egyhangú elfogadása után a számvizsgáló bizottság tagjaivá újólag közfölkiáltással: Aczél Somát, Hoffmann Ignácot, Schaffer Vilmost választották meg. Bejelentette ezután az elnök, hogy a tőzsdebiróság eljárási szabályán és ügyviteli szabályzatokon az igazságiigyminiszter által kivánt módosítások eszközöltették, miért is azokat a közgyűlés elé terjeszti azzal az indítvánnyal, hogy azokat most már jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszterhez haladék nélkül föl kell terjeszteni. Bokor Adolf indítványára a közgyűlés köszönetet szavazott a .társulat vezetőségének eredményes működéséért. A szavazatszedő bizottság .tagjai voltak Rosenfeld Nándor elnöklete alatt Aczél Soma és Szabó Gyula. A megejtett szavazás eredménye szerint uj választmányi tagok lettek: Aczél Géza, Deutsch Lipót és bástyái Holtzer Emil. Ilyen mostoha viszonyok közepette az egész éven keresztül szakadatlanul fennállott pénzpiaci feszültség természetszerűleg útját állotta minden vállalkozási hajlamnak, a közgazdasági állapotok megrosszabbodását ezenkívül lényegesen előmozdította a keleten kiütött háboru, ami külkereskedelmünknek tetemes károkat okozott. Majd az év utolsó hónapjaiban előállott külpolitikai bonyodalmak még közvetlenebbül érintették hazánkat, mert komolyan attól lehetett tartani, hogy az osztrák-magyar monarehia hadi készülődései egy tényleg bekövetkezendő háborúnak előrevetett árnyékát képezik. Nem csoda tehát, ha ezen egyenként is nagy hord erővel biró mozzanatok igy együttesen egy valóságos válság csiráját rejtegették magukbán ós igy az elmúlt év közgazdasági perspektívája oly sivár képet tár élénk. Sajnálattal kell jelentenünk, hogy a közgazdasági viszonyoknak említett kedvezőtlen kihatását érezte az egész ország és igy városunk polgársága is. A forgalom tetemes megcsappanása és az ebből önkényt értihető jövedelemapadás, a vállalkozások teljes szünetelése mély barázdákat hagyott maga után közgazdaságunk látóhatárán. Az 1912. évi gabonatermésünk csak közepes, gyümölcstermésünk silány, bortermésünk közepesen alóli volt. Paprikatermésünk sem volt kielégítő és a paprika árak nyomottak maradlak. A vázolt ós válságosnak mondható közgazdasági helyzetből kifolyólag az építkezés csak kisebb keretekben mozgott és a véle kapcsolatban álló különböző iparágakban stagnáció állott be. Áru- és értékcsarnokunk a sulyos közgazdasági viszonyok közepette alig mutathat fel az 1912. évben különös eredményeket, annyit azonban megjegyzendőnek tartunk, hogy áru- és értékcsarnokunk fennállásának