Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-25 / 20. szám

254 DECMAOYARORSZÁG 1913. január 24. Hii elessen a Délmagyai 01 szagban IHRIBRi^fl^BSBBBBBBHBS^iBr © re & PAIM4 a valódi HAUCSUK-C1POSAROK DOBOZA, MINŐSÉGE:! A „Délmagyarország" telefonszámai: Nappali szerkesztőség 35 Kiadóhivatal 305 Kiadótulajdonos 81 Éjjeli szerkesztőség 10—83 Délmagyarország politikai napilapra 1913. január 1 -tői uj előfizetést nyitottunkA DÉLMAGYARORSZÁG Szeged és a délvidék legelterjedtebb és leggazdagabb tartalommal megjelenő reggeli politikai napilapja. Nagy elterjedtsége közleményeinek a legteljesebb nyilvánosságot biztosítja, aminek különösen a hirdetők szempontjából van nagy jelentősége, A DÉLMAGYARORSZÁG előfizetési ára Szegeden vidéken egész évre 24•— 28'— K félévre 12— 14 „ negyedévre 6— 7— „ egy hónapra 2 — 2 40 „ Kérjük tisztelt előfizetőinket hogy lakhelyváltozás esetén uj címüket velünk közölni szíveskedjenek. Mutatványszámot egy hétig díjtalanul küld a KIADÓHIVATAL. mm^^mmmmm^éi^M^ TORVENYKEZÉS. § Két szemért hat hónap. A szegedi törvényszék büntető tanácsa pénteken egy súlyos testisértéssel vádolt szentesi asszony ügyében ítélkezett. Hajós Imréné ült a vádlottak padján, aki a vádirat szerint a mult év őszén vitriollal kiégette Bereznai András gazdálkodónak mindkét szemét. A tárgyaláson azzal védekezett az asszony, hogy önvédelemből követte el a tettét, a gazdálkodó állandóan szerelmi ajánlattal üldözte. A bíróság hat hónapi börtönre itélte Hajósnét. § Elitéit királysértő szerb. A szegedi törvényszék büntető tanácsa pénteken egy király sértéssel vádolt szerb ügyében ítélkezett. Ez volt a negyedik nemzetiségi pör a törvényszéken. Marinkov János palánkai kereskedő ült a vádlottak padján, aki másfél hónappal ezelőtt korcsmai italozás közben sértő kifejezésekkel illette a király személyét. A kereskedő a tárgyaláson részegséggel védekezett. A biróság három hónapi fogházra itélte. KÖZGAZDASAG Borértékesítés. (Saját tudósítónktól.) Mint ismeretes, az érett szőlőnek nem csekély része közvetlen fogyasztásra szolgál. Vannak egyes fajták, melyek úgyszólván csak kivételesen kerülnek borsajtóba, miután szabály az, liogy csemegekópen ifogyasztassanak; de a par excéllence borfajták közül is sok csupán gyüímölcsképen kerül a piacra. Az Izabella- és Otellószőlőről nem is szólva, a nagyobb piacokat nálunk elárasztja a nem csemegeszőlők sorából a mézes ifefcér, Oportó, fehér és vörös dinka, Vélteim, de szerepel néhol a Slankánienka is mint csemegeszőlő. Mennyi lehet az a szőlőmennyiség, amelyet szüretig ily módon fogyasztunk, részint a termelők, részint mások asztalánál, arról sejtelmünk sincs ós azt a statisztika sem próbálta kiszámítani, hogy hány %-a a szőlőnek nem csemegeszőlőkónt lesz elfogyasztva'? Ha legalább nyilvántartanók azt, hogy mennyi speciális csemegefajta lett. és lesz az országban ültetve, mégis közelebb jutnánk egy lépéssel az adatok tisztázásához. Mert azzal szemben, hogy sok borszőlőt közvetlenül fogyasztunk, áll az a tény, hogy jó egypár ezer hektoliter bor készül évenként csemegeszőlőből: Madeleinéből, Malingréből, Ohasseláaból részint célzatosan, részint azért, mert ezek a fajták elszórtan fordulnak elő a borfajták tőkéi közt. Találunk azonban a statisztikai kimutatásokban egy adatot, mely igy szól: „eladott szőlő mennyiség." Ez uton kellene felvilágosítást adni arról, hogy voltaképpen mennyi is az a szőlő, amely nem termelő háztartásban kerül az asztalra, hanem, amelyet a gazdák 'fogyasztanak el. A nyilvántartott mennyiség hitelessége még csak hozzávetőleg sem tarthat pontosságra igényt, mert hisz a falusi hetivásárokon senki statisztikát nem vezet s igy tiz, sőt százezer métermázsaszámra cserél olyan csemegeszőlő gazdát, amely a hivatalos adatokba bele nem kerülhet. Vegyünk csak az ideinél és tavalyinál számottevőbb 1910. évi egy adatot, amely azt mondja, hogy az óv folyamán eladatott 106.238 q, esnék tehát egy évben Magyarország minden nem termelő lakosára körül/belül Vt kilogramm szőlő. Ezt utóvégre még el lehetne hinni, mert. ebben a summáiban a gazdák és családitagjaik nincsenek benne és bizony bor nem termelő vidékeken vannak nemcsak falvak, d!e egész járások, hová csak nagy elvétve kerül szőlő. Csakhogy ebből a mennyiségből még le kell vonni a külföldre szállitott szőlőt, melyről hitelességre igényt formáló adataink vannak. Kivittünk pedig a kérdéses évben rendkivül keveset, .mindössze 77.898 q-t, de még igy is a belföldi fogyasztásra nem maradt volna több, mint 28.840 q szőlő. Ha igy évről-évre szembeállítjuk a statisztika által kimutatott olyan szőlőmennyiséget, mely „eladásra kerül" azzal, amely külföldre jut, ugy a következő adatokat látjuk: eladott kivitt belföldi m é t e r m á z s a fogyasztás 1901-ben 116.745 84.029 32.716 1904-ben 132.634 111.038 21.596 1908-ban 274.000 145.254 128.836 1909-ben 81.618 99 523 17.905 1910-ben 106.238 76.228 28.840 Ezek szerint bizonyos években csak körülbelül 20.000 q eladott csemegeszőlő maradt az országban, vagyis csak minden tizedik emberre ikerülne egy kiló szőlő. Lehetetlen elhinnünk, hogy négyszer annyi csemegeszőlőt adtunk volna el például Ausztriának, mnit araennyit idehaza juttattunk volna piacra. De hisz volt olyan év is, nem is olyan régen (1909-ben), amikor 17 ezer q-val többet exportáltunk, minit amennyi csemegeszőlő eladásra került volna. Vájjon a többlet honnan kerülhetett elő? Olyan kérdés ez, amit végre tisztázni kellene, mert furcsa, hogy a statisztikai adatok ilyen ellentétes eredményeket adjanak. Általán a borértékesítés és szőlőtermés egymásra való hatása s kölcsönös eredménye több figyelmet érdemelne már. x Borértékesítésünk szervezése. Nagy hiányát érzik a kereskedői körök még ma is annak, hogy nincsenek olyan térképeink, a melyek borvidékeinkről ugy termelői, mint kereskedői szempontból tájékozást nyújtanának. Erre való tekintettel fölterjesztést intézett a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete a földmivelésügyi kormányhoz, hogy a fontosabb borvidékekről térképfölvételeket készíttessen és gondoskodjék e térképek forgalomba hozataláról is. Ezzel egyidejűleg a szőlészeti statisztikai adatok öszszegyüjtését és kiadását is kérte az egyesület a kormánytól. Felelős szerkesztő : Pásztor József. Kiadótulajdonos : Várnay L. dfíoskomts cipóárúháza, Szeged\ Kárász-utca 14. [] Telefon 10—59. Nem állítólagos amerikai, sem Bécsi, hanem hazai elsőrendű amerikai és francia forma, férfi-, uri- és gyermekcipők legszebb és legjobb kivitelben. Szabott eggséges 10—13—17—22 korona árban. 576