Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-25 / 20. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 29. Gábor Andor érdekes cikkét alább egész terjedelmében leközöljük: Előre ibocsátandónak tartom, hogy a vidéki színészetből csak azt láttam, amit általán e színészet legjavának véliink. Magyarország három legnagyobb városának, Aradnak, Szegednek, Nagyváradnak a színészetét, a mit tehát a vidéki színészetről mondok, ezen az alapon mondom s ha általánosítok, nem kell félnem, hogy a töbhiek joggal szólnak ellene, inert hiszen a többiek, akiknek nem áll sem olyan szinház, sem olyan személyzet rendelkezésükre, a többiek még rosszabbak, mint e felsorolt három város művészeti szállítói. Hogy az alaphangot megüssem: mindaz, amit a vidék városaiban szinház néven nyújtanak, egyszerű szóval szégyenletes. És ez az egyetlen dolog talán, amiben sem kormányt, sem városokat, tehát semminő (hivatalos fórumot szemrehányással illetni nem lehet. Kormány és városok is tőlük telhetőleg támogatják a vidéki színészetet. A kormány pénzt ad, a városok, többnyire, színházakat. És pedig töhb pénzt és szebb meg jobb színházat, mint aminőt a vidéki színészet megérdemel. Mert semmitsem érdemel. Kormányszubvenciőt egy fillért sem, szinházi épületül pedig csak csűröket, pajtákat, hiszen a drágán felépített, modern szinházi épületekben, amilyenek még a fővárosiban is alig vannak, olyan szinjátszáz folyik, mint amilyen folyhatott ezelőtt harminc évvel, imikor a nagyivót a korcsmáros ur szívességből engedte át társulatunknak. Az ember ül bent a vidéki szinháznak igazán tekintélyes és jóképű nézőterén. A bársonyfotel kényelmes, a világitás megfelelő, aranyozás és drapéria mind iugy vannak, ahogy lenniük kell. Szinház ez, mondod magadban, bizonyisten szép, hogy ilyen derék színházak vannak Hndapesten tul is. Aztán felgördül a függöny: és kezdődik a vég. Vigyázat: mindegy, hogy mit játszanak, zenéset vagy prózásat. A színpadjuk kétségbeejtő, festett rongydarabok lógnak le a levegőből, ezek a kulisszák. S még jó, iha a kulisszák rongyok, mert iha nem rongyok, akkor — ó borzalom! — látszik, liogy mi van rájuk festve. Hihetetlen. Jönnek a színészek. Szerencse, ha kosztümben, mert a kosztüm legalább jogosan helytelen és kellemetlen, hiszen kosztüm. De iszonyat, ha civilben. Fantasztikus ezeknek az embereknek a nadrágjuk, a kabátjuk, a cipőjük. Egy szakáll tisztességesen felragasztva, egy bajusz jól feltéve, egy arc szakértelmesen kifestve nincs. Aztán a sugó veszi át az előadás fonalát. Szegény ugy ordit, mintha a süketnémák iskolájában tartana felolvasást. Én, akinek jó fülem van, hátul, a legutolsó páholyban pontosan hallom azt a négy mondatot, amelyből a színész csak egyet tud elcsípni. A többi annyira ismeretlen előtte, hogy meg sem hallja. A szereplők nem tudják egymásnak a színpadi nevét s akit Priola márkinak hívnak, azt a másik nyugodtan szólítja Ibolya hercegnek. Nem tudják, hogy mikor kell kimenniök, bejönniük, s csak akkor veszik észre, hogy nekik már a színfalon kivül kellene lenniük, amikor a sugó feladata mondatokiból kiderül, hogy róluk, mint távollevőkről van szó. Akkor szép nyugodtan kisétálnak azon az ajtón, amelyiken bejönniük kellett volna. Természetes, hogy a mondatot, amit nem ismernek, helyesen elmondani sem tudják, s nagy .boldogság, ha egy ilyen vidéki előadásból körülbelül az a tartalom szivárog ki — ködös általánosságban — ami a sugó-példány ha be van írva. Pedig, ez a szomorú, a színészek nem is rosszak, vagy nem rosszabbak annál a szinészátlagnál, amely Európaszerte ágál a lámpák előtt. Ugyanezekkel a színészekkel, a hozzáértő ember világosan látja, igen tisztességes, nagyon tűrhető előadásokat lehetne produkálni. Lehetne, ha valaki akarna és azt a fáradságot venné magának, hogy megcsinálja és benne volna a mesterségének az a legelemibb szeretete s megbecsülése, ami nélkül a suszterséget, a anejderságot sem lehet gyakorolni. A vidék szinházi előadásai olyantik, mintha e színházaknak sem igazgatójuk, sem rendezőjük nem volna, mintha a színészek, szegények, csak a maguk jószántából állnának oda és mondanák el a sugó utján jól-rosszul a mondókájukat, Gsak az isten néz le rájuk a mennyekből. De az se néz. Mert az se tudja elnézni ezt az istenkáromlást. * A cigányprímás. (Bemutató a KirálySzinházban.) Operett, olyan, amilyennek kell lenni az. operettnek, a Kálmán Imre Cigányprímása. Melódia: sok-sok kedves, szép színes szám, olyanok, milyeneket a .fülbemászó" örökéletig, mindent kifejező fogalmával szoktunk megjelölni. S nagyon ügyes, talpraesett a szöveg is, mely németből való átdolgozásában Harsányi Zsolt kitűnő munkája. Az operetti elem tökéletes felértésével készült. A realitás nem az operett föltétele és az ujabb librettisták ott tévesztik el a feladataikat, ahol komolyan veszik színpadi hőseiket és reális karaktereket akarnak kihozni belőlük. Az operettet pedig — mint a sikertelen eredményekből látszik — nem lebet ebbe az irányba vinni. Az operettnek muzsikájában, szövegében .meg kell maradni a régi hagyománya mellett, A készítési mód: használj sok érzelmességet. (de vigyázz, hogy a színész ezt az érzelmességet tulkomolyan ne vegye), sok ötletet; csináld ezt mindenekfölött való könnyedséggel s annak a tudatával, hogy ami itt történik, az játékos játék. Nehezebb, komolykodóbb szerkesztést nem bír el az operett. A cigányprímás mozgalmas, kedves, fantasztikus, hihetetlen, meleg romantikája egy szóval: jó operett. Az igaz, hogy a Királyszinház sqjckal jobb előadásban mutatta be a darabot, mint az átlagos operetteit, A cigányprímást szerencsésen Nyárai Antallal játszatták, ezzel a nagyszerű komédiás természettel, aki annyira színész, komédiás, annyira természetes tulajdonság nála a játék, a komédiázás, mint ama egyszerű embereknél, a nótacsinálás, kik írni-olvasni se tudnak, de a nótának örökké virágzó törzse van bennük. Az ő játékát csak akkor tudják kellőképen honorálni, ha helyibe képzeljük azt a gyámoltalan kapkodást, azt a hősszerelmesi tehetetlenséget, mely e szerepet játszotta volna. Óriási sikere volt. Vele Fedák Sári jobb volt, mint valaha, ötletes, kedves, játékos. A Király Ernő helyét nagyszerűen töltötte be Nádor Jenő, kiből könnyen primo amoroso lehet. Kis szerepe van Pálmay Ilkának s nem túlságos bálás szerepben igyekezett minden báját művészetének megcsillogtatni. Szépen énekelt Perczel Sári s Rátkai, mint táncművész, utolérhetetlen. A darabnak rendkívül nagy sikere volt. * Parasztszivek. A szinházi iroda jelenti: Balassa Ármin nagyhatású népdrámájára, a mely az érdemes iró harmincéves írói jubileuma alkalmából vasárnap kerül szinre, nagy ambícióval készül a társulat, öreg Baló Mátyást Csiky játsza, fiát Virányi Sándor, Cséti Ferkét Pogány Béla. Rózsa Vera, a telivér magyar menyecske, Déri Rózsiban talál szejmélyesitőre. Pompás., iigazi alföldi alakot játszik Szabhmáry Árpád (János öregbéres), kedves figurát, mint Tintás ügyvédjelölt Mihó. A szombati főpróbát megnézi a szerző is, ihogy iá rendezés hozzásimuljon az inkucióihoz. A vasárnapi előadás — a Parasztszivek ugyanis Szép Galatheával, Suppé klasszikus operettjével kerül szinre, — rendes. bérletben lesz, * Szerződtetések. Krecsányi Ignác a társulatához szerződtette Sinkó Gizellát a szabadkai színtársulattól. — Polgár Károly pozsonyi színigazgató szerződtette Horváth Micit és Kovács Hannát a nagyváradi színtársulattól. Füredi Béla pécsi igazgató szerződtette Várnai Jankát, a pozsonyi társulattól. — Pásztor Ferike énekesnő Palágyi Lajos miskolci társulatától Nagyváradra szerződött, Erdélyi Miklós színigazgatóhoz. Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá- ' ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. í * Uj Gorkij-darab. Moszkvából jelentik, hogy az ottani Művészeti Színház Maxim Gorkij-tál uj darabot kapott, melyet még az idei szezonban be fog mutatni. A darab cime Alkonyat és alakjai külföldön élő orosz forradalmárok. Gorkij orosz forradalmáralakokat vitt a színpadra uj müvében, melyben állítólag Azev is szerepel, A darabban, hir szerint, igen sok az erősen drámai jelenet. Sztrájk és választóreform. — A politikai helyzet. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma megválasztotta a választójogi törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött .negyven tagu bizottságot s bizonytalan időre elnapolta üléseit. Hogy a bizottság mikorra készül el munkájával, nem lehet előre megmondani, de minden valószínűség arra mutat, hogy legkésőbb február végén a törvényjavaslat már a Ház elé kerülhet. A kormánynak és Tisza István grófnak is az a célja, hogy a javaslatot a bizottság tőle telhető gyorsasággal intézze el. Tisza ma .a folyosón egy nagyobb csoport képviselő előtt szóvá is tette, hogy mikor lesz majd szükség újra a Ház összehívására. Egyebek közt hangoztatta, hogy ha a tanitók fizetésrendezéséről szóló javaslattal a pénzügyi és közoktatásügyi bizottság hamarabb végez is, mint a választójogi bizottság a maga munkájával, a Házat összehívják s remélhető, hogy aztán nem is kell az üléseket újra elnapolni, mert legkésőbb a tanítói javaslat letárgyalásáig a választójogi reformmal is végezni fog a bizottság. A csoportból Nagy Ferenc megkérdezte Tiszát: — Igaz-e, kegyelmes uram, amit egyik reggeli újság ír, hogy neked az az óhajtásod, hogy a választójogi javaslatot nem is kellene bizottság elé vinni, mert te attól tartasz, hogy a bizottság lényegbe való módosításokat tesz a javaslaton. Tisza mosolyogva legyintett a kezével erre a kérdésre. — Nevetséges dolog az egész híresztelés, — mondotta. Sokat beszéltek ma is az általános sztrájkról s azokról a fenyegetésekről, melyekkel a szociálisták ezt. a mozgalmat előkészítik. Meg is kérdezték Balogh Jenő igazságügyminisztert, igaz-e, hogy e fenyegetésekre válaszul rendszeresiti az éjjeli ügyészek szolgálatát. — Nem, egyelőre nincs erről szó — felelt a miniszter. — Ha azonban a szociálisták csakugyan olyan terrorisztikus fegyverekkel fognak harcolni, amilyenekkel fenyegetőznek, akkor nemcsak éjjeli ügyész lesz, de éjjeli igazságügyminiszter is. Bent fogok .aludni a minisztériumban s gyalog fogok bejárni, mert engem sefrimi fenyegetés meg nem ijeszt kötelességem teljesítésében. A nemzeti munkapárt ma esti értekezletén erről folyt a szó és megnyugvással tárgyalták, hogy a kormány, illetve a belügyiminiszter mindent megtesz, hogy ne ismétlődjenek a május 23-iki események. Az intézkedések a törvény intenciói szerint történnek. Az erdélyi képviselők egyik társaságában arról folyt a szó, hogy a választójogi javaslatban foglalt nagymértékű jogkiterjesztés veszedelembe sodorja az erdélyi ma-