Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-25 / 20. szám

4 1913. január 28. kabinethez táviratot intézett, amelyben a következőket mondja: Miután értesült róla, hogy Drinápolyt a szövetségeseknek akarják átengedni, elhatározta, hogy a polgári lakosságot eltávolítja a várból, ágyúval a várost összelövöldözteti és teljesen elpusztítja, átvágja magát a bolgár ostromló seregen és Konstantinápoly ellen vonul. A minisztertanács ép ezzel a távirattal ' foglalkozott, amikor a tömeg benyomult a portába. Végsőig ellenállnak! Frankfurt, január 24. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantinápolyból: , A porta épületébe sem bemenni, sem onnan kijönni, a hivatalos személyiségeken kivül, másnak nem lehet. A néptömeg Mahmud Sefket pasa uj nagyvezért és Enver bejt viharos ovációban részesítette. Az ifju-török párt manifesztuma Ghazi Muktar kabinetjét a lausannei béke miatt hazaárulással vádolja és azután kiemeli, hogy a bolgár király kihasználta a Kiamil-kabinet gyöngeségét. A Csataldzsánál álló török hadsereg hősiessége ellenére a kormány el volt határozva tisztességtelen békét kötni a balkáni szövetséggel. Kiamil főoka az ország szerencsétlenségének. Az ottomán birodalom boldogsága és jövője a legnagyobb veszélyben volt. A nemzet jogosan cselekszik, ha most végsőig ellentáll. Semmi körülmények között nem fogja föladni szent jogait az európai Törökországra és minden áldozatot meg fog hozni Rumélia megtartására. Az uj nagyvezér. Konstantinápoly, január 24. Mahmud Sefket basának nagyvezirré való kinevezése még nem végleges. Azt mondják most, hogy Ghazi Ahmed Muktárt nagyvezirré ós Mahmud Sefket basát tárcanélküli miniszterré fogják kinevezni. Szemtanú a forradalomról. London, január 24. A Daily Chronicle konstantinápolyi levelezője jelenti: Amikor délután félnégy órakor a minisztertanács rendkivül hosszú ülése közben a portán várakoztam, egyszerre csak azt láttam, hogy Enver bég lóháton közeledik a porta épületéhez. Envert nagy néptömeg követte, amely haragosan tüntetett a kormány ellen. Enver hég belépett az épületbe, de kevéssel rá kijött és heves beszédet intézett a tömeghez, melyben a háború folytatását kívánta. Enver hég ezután automobilba ült és a szultán palotájába hajtatott. Kevéssel ezután elterjedt a hir, bogy Enver Kiamilnak és kormányának a lemondását vitte a szultánhoz. Közben a portán folytatódott a tüntetés. Egyes agitátorok szenvedélyes beszédeket intéztek a néphoz. A szénokok kivétel nélkül a háború folytatása mellett kardoskodtak. A tömegből dühösen kiabáltak vissza: — Harcolni akarunk! — Le Kiamillal! — Le az árulókkal! A tömeg akkor sem oszlott el, amikor az uj ifjú török kormány kinevezését birül hozták, hanem tovább várt a porta előtt, hogy Mahmud Sefketet. az uj nagyvezirt üdvözölhesse. A porta környékétől eltekintve egész Konstantinápoly nyugodt maradt. Két bankigazgatót, kik bárom órakor a portára jöttek, hogy a pénzügyminiszterrel értekezzenek és egy a minisztertanács terme mellett lévő szobában várakoztak, a rendőrség, amikor a tüntetést megtudták, őrizet alá vett és csak akkor engedte el őket, amikor hat óra felé megjelentek a portán az angol és a farneia nagykövetség dragománjai és szabadon bocsátásukat követelték. Forradalom! Konstantinápoly, január 24. Este kilenc órakor a portán egy hati humajunt olvastak föl, amely a Mahmud Sefket-kormányt megerősíti. A londoni béke-delegátusokat, valamint Hilmi és Turkhan nagyköveteket visszahívták. A haditörvényszéket fölfüggesztették. A lelépett kormány tagjait fogságban tartják, nehogy a nép dühe ellenük forduljon. Az utcáikat forradalmi csapatok járják be és állandóan izgatnák a háború mellett. Enver bej föllépése. London, január 24. A Times jelenti Konstantinápolyból: Talaat bég tegnap délelőtt tizenegy órakor megjelent Kiamil nagyvezérnél és azt követelte tőle, bogy mondjon le. Kiamil nem válaszolt. A minisztertanács tovább tárgyalt két óráig, amikor félbeszakították a tanácskozást és villásreggelihez ültek. Kevéssel bárom óra előtt Dzsemal, volt adanai kormányzó öt lovastiszt által kisérve megjelent a portán. Egyidejűleg tizenkét ember jött ki egy közeli kávéházból és kibontva a magukkal hozott zászlót, hazafias és harcias kiáltásokban törtek ki. Erre csoportosulás támadt és néhány perc alatt mintegy kétszáz főnyi tömeg verődött össze. Most érkezett Enver bég, kit Hiasin és Hail vezérkari tisztek, öt más tiszttel együtt kisértek. A tömeg viharosan üdvözölte Enver béget, a ki belépett a portára és azt mondta, bogy látni óhajtja a nagyvezért. Az összes kapukat azonnal bezárták, A konstantinápolyi parancsnok személyesen őrizte a minisztertanács termének a bejáratát és csak Enver bégnek és Talaatnak engedte meg, hogy belépjenek. Enver bég a miniszterek elé állt és igy szólt: — Drinápoly elvesztését a nemzet nem tudná elviselni! A kormánynak le kell mondania! Kiamil basa azonnal aláirta a lemondását és átadta Enver beynek, aki a nevezetes írással rögtön a. szultán palotájába hajtatott. A szultán nem akart hinni a szemeinek és első kamarását Kiamilhoz küldte. Kiamil mégegyszer megirta a lemondását és átadta a kamarásnak, aki az írással visszament a szultánhoz. A szultán azonnal hivatta Mahmud Sefket basát és kinevezte marsallnak és nagyvezirnek. Nyolc órakor Mahmud Sefket megjelent a portán és annak lépcsőjére állva felolvasta a szultán iijádópát Egy vjolt képviselő imát mondott. Mahmud Sefket ünnepélyes beszédet intézett a tömeghez és felszólította a tömeget a szétoszlásra. A tömeg szó nélkül engedelmeskedett. Vádoló manifesztum. Konstantinápoly, január 24. A nemzeti manifesztum, melyet tegnap a porta előtt csoportosult tömegnek kiosztottak, összefoglalja az albán fölkelésnél történt eseményeket és különösen a hadseregben nyáron előfordult szökéseket emeli ki. Rámutat ezután Szaid basa lemondására s a Muktar-kab\net kinevezésére. A kormánynak azt veti szemére, hogy az albán fölkelők előtt kapitulált és igy fölingerelte a balkáni államok étvágyát, melyeknek Törökország katonai gyöngeségére kellett következtetniök. Igy jött létre a balkáni szövetség. Bár a kormány tudott a balkáni szövetség megalakításáról, mégis 120,000 katonát hazabocsátott. A Muktar-kabinet a balkáni háborúnak lioszszu időre előkészített tervét nem hajtotta végre, a parancsnokságokat lehetetlen tisztekre bízta és ezzel okozója lett a vereségeknek. A manifesztum támadja a Kiamilkormányt is, mely a hadsereg kitűnő szelleme ellenére mindenáron békét akar kötni. Ez a kabinet lemondott, — úgymond a manifesztum és az ottomán nemzet nem fogja európai Törökországot föláldozni, hanem minden áldozatot meghoz annak fentartására. Az ottománoik be fogják bizonyítani, hogy képesek világtörténelmi dicsőségüket és nevük becsületét épségben tartani. Fogságban a Kiamil-kormány ! Konstantinápoly, január 24. A tömeg az eső ellenére este nyolc óráig maradt a porta előtt és csak akkor oszlott szét, a miikor fölolvasták Mahmud Sefket pasának nagyvezérré való kinevezéséről szóló okmányt. A mohamedán papok a tömeg élén folytonosan vallásos dalokat énekeltek. A lemondott minisztereket fogságban tartották. Az Ikdam és a Jeni Gazetta szerkesztőségi helyiségeit lezárták. Végzetes lehet a háború ! Bécs, január 24. Egy előkelő diplomata a konstantinápolyi eseményekről a következő nyilatkozatot tette a Neue Freie Presse munkatársa előtt: — Bizonyos, hogy a konstantinápolyi események a nagyhatalmak előtt kedvezőtlen hatást fognak gyakorolni és esetleg követkeményeikben súlyos intézkedéseket fognak maguk után vonni. Nincs kizárva, hogy a nagyhatalmak szükségét fogják érezni annak, hogy messzemenő intézkedéseket tegyenek a Konstantinápolyban élő keresztények megvédésére. A háború újból való kitörése a török uralomra végzetes hatással lehet és a nagyhatalmak bizonyára egységesen fognak eljárni. A balkáni szövetségesek. Bécs, január 24. Londoni távirat szerint a Times munkatársa megkérdezte a balkáni delegátusokat az újonnan teremtett helyzetről. A bolgár delegátusok kijelentették, liogy most legalább tiszta helyzet előtt állanak és nemsokára ismét viszontlátják a törököket Drinápoly és Csata!dzsa előtt. Azután bevonulnak Konstantinápolyba és elűzik onnan az egész társaságot. A szerb delegátusok oda nyilatkoztak, bogy a küzdelmet újból felveszik, Jóllehet ugyan egyáltalában nem tartanak a háború folytatásának veszedelmétől, mégis inkább szerették volna a békét, bogy magukat a további áldozatoktól megkíméljék. A montenegrói delegátusok nem leplezték örömüket az események átalakulása felett. Szerintük az uj helyzetnek következménye az lesz, hogy bevehetik Szkutarit. amelyet. azután is megtarthatnak maguknak. Végül a görög delegátusok azon nézetüknek adtak kifejezést, bogy a forradalom végzetes következményekkel fog járni Törökországra nézve, hacsak valamelyik nagyhatalom nem fog közbelépni Törökország érdekében.