Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-24 / 19. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 29. előkelőül) hölgyei jöttek el hozzánk betege­ket ápolni. — A magyarszki misszió rendkívül nép­szerű volt odalenn. Az orvosaink a kórházi ápoláson kivül a városban szerte is kezelték a betegeket, akik a háború kitörésével orvo­sok nélkül maradtak. Soha, sehol egyetlen fillér honoráriumot sem fogadtak el, sem a sebesültektől, sem a privát betegektől. A ki­rályné több iziben meglátogatta a kórházat s elutazásunk napján fogadott engem és Holzmarth tanárt, akiknek melegen megkö­szönte a magyar misszió önfeláldozó munká­ját. — Elutazásunk buszonnegyedikén este 7 órára volt kitűzve. Fél hat óra tájban két automobil jött értünk s a király egyik hadse­géde, aki meghívott bennünket a polatába. Átöltözni sem volt már időnk. Ugy mentünk el Feldadjiusztiríungban: az öt orvos, Ibrá­nyi Álice főnökasszony, Panadeiser szakasz­vezető, Raivski tizedes, Verner őrsvezető és Valkai egészségügyi katona. Az előszobáiban Markov generális várt bennünket s néhány köszönő szó kíséretéiben átadta nekünk a ki­tüntetéseket, Pfann dr. a Sándor-rend lovag­keresztjét kapta, Klein dr., Berkó dr. és Lnrtz dr. a katonai érdemkeresztet, Holz­warth tanár és a főnökasszony a polgári ke­resztet, az összes katonák és ápolónők érdem­érmeket. Igy feldíszítve vonultunk be a ki­hallgatási terembe. Alig két percig kellett várnunk s belépett a király. Jókedvű volt, friss, fáradságnak nyoma sem látszott raj­ta. Magyarul köszönt, amikor belépett. — Jó napot! — mondta. Pf'ann dr. erre szabályosan jelentkezett, •azután a misszió nevében megköszönte a ki­tüntetéseket. — Szép munkáért szép jutalom jár! — mondta erre, ugyancsak magyarul Ferdi­nánd király. Kitűnően beszéli a nyelvet, •mintha csak itt élne az Alföldön. — Egész Szófia arról beszél, — folytatta azután — hogy a magyar misszió rendkívüli munkát végzett. De nemcsak Szófia, egész Bulgária hálás önöknek s Bulgária nevé­ben én mondok köszönetet. — Azután odalépett a misszió minden .egyes tagjához és kezet fogott vele. Paradei­ser szakaszvezető, előírás szerint, németül jelentkezett nála, A király végighallgatta. — El tudod ezt mondani magyarul is öcsém? — kérdezte azután. — El! — felelte a szakaszvezető s újra elmondta magyarul. A király megbiccentette a fejét, aztán odalépett Valkai egészségügyi katonához. Az is németül jelentkezett. — Hagyd abba, — mondta a király — beszélj magyarul! Hogy érezted magad? — Nagyszerűen, felség! — válaszolta a katona. — Szépen dolgoztatok, Isten áldjon meg benneteket! — fejezte be Ferdinánd király. Ezzel véget ist ért a kihallgatás. Felhat óra volt. Sietnünk kellett, mert hétkor indult a vonat. Az automobilok kivittek bennünket a pályaudvarra, ahol már hatalmas tömeg .volt együtt Ott volt a kormány, a szobránje küldöttsége, a bolgár-egészségügyi főnök, Tarnovszki gróf követtel élén a magyar­osztrák követség ós rengeteg ember. Külö­nösen hölgyek voltak sokan. Valósággal el­halmoztak bennünket virággal és egyre zú­gott a hurrá. Mikor a vonat elindult, a kö­zönség rázendített a — magyar himnuszra. A mi katonáink pedig a Sumi marica kezdetű bolgár nemzeti dalt énekelték. Amíg csak el nem hagytuk a pályaudvart, folytan lengtek utánunk a kendők. A bolgár kormány külön kocsija hozott bennünket Belgrádig. Szer­biában az összes államások előre voltak ér­tesítve érkezésünkről, liogy kellemetlenségek ne érjenek bennünket. Mikor lefelé utaz­tunk, ugyanis több he|lyen tüntettek elle­nünk a szerbek, lesvábáztak s azt kiáltották felénk: — Találkozunk még Boszniában! Most csend és rend volt az egész utón. * Pfann József dr. ezredorvos, aki Buda­pestem a honvédkórház parancsnok-helyet­tese, a következőket mondta munkatársunk­nak: — A bolgároknak rendkívül súlyosak a veszteségeik. Százezer emberre becsülöm a halottakat, sebesülteket és a betegek számát. A hangulat odalenn még ma is lelkes, de azért erősen a békére hajló. Ki vannak me rülve teljesen. Erőben is, anyagilag is. Le­het, de nem hiszem, hogy folytathatnák a háborút. Ha meg is kezdték volna újra, ak­kor sem tartott volna tovább öt napnál. Ép­pen csak olyan pro forrna hadakozás lett volna. Nem bírják már sem a törökök, sem a bolgárok. Azóta bebizonyult, hogy Pfann dr.-nak igaza volt. Londonban megkötötték a bé­két. A Vöröskereszt Egyesület szép és meg­ható ünnepséggel fogadta csütörtökön dél­előtt a Bulgáriából megtért misszió tagjait. Babarczi Schwartzer báró és bándi Horváth Zsigmond, a legkedvesebb vendéglátó gaz­dák, fogadták az érkezőket. Az előkelősé­gek sorában ott volt Edelsheim-Gyulay Li­pót gróf, Csekonics Endre gróf, Tersztyán­szky hadtestparancsnok, béílafalvi Fekete tábornok helyőrségi parancsnok s igen sok katonai és polgári kitűnőség. Nagy érdeklő­déssel vették körül a kis termetű, mozgé­kony Konstantinovics Spasz bolgár konzult, aki Palotay japán konzullal érkezett. A bol­'gár konzul arról nevezetes, hogy kollégái közül egyedül ő tanult meg magyarul. — Igazán kellemesen meglepő — mon­dottam — hogy a konzul ur ilyen kitűnően megtanult magyarul. — Hiszen testvérek vagyunk, mi: bol­gárok és magyarok, egyformán turániak. Előbb mi voltunk itt, a magyarok honfog­lalása előtt, huszonnyolc évig, majd ismét több, mint ötvenig. — És tudják ezt Bulgáriában is, a nép is? — Természetesen, mindenki szeretettel gondol erre a vérrokonságra, Konstantinovics Spásznaik a fia őrnagy a bolgár hadseregben s ma is ott áll Csa­taldzsa előtt . . . Azért jött el a konzul, hogy ő is köszönettel és hálával adózzék a magyar missziónak, amely ezerháromszáz bolgár vitézt mentett meg a haláltól. Tizen­egy órakor a díszterembe vonult a közön­ség. Talpig feketében megérkezett Auguszta hercegasszony és helyet foglalt a főhelyen. Schwartzer báró emlekedett hangú, gyö­nyörű beszédet intézett a misszió tagjaihoz, akik a hercegasszony előtt az első széksor­ban foglaltak helyet. Ezután Csekonics Endre gróf osztotta ki az egyesület emlék­érmét. Ibrányi Alice főnökasszony arany nyakláncos emlékérmet, az orvosok: dr. Holwarth tanár, dr. Lurz, dr. Klein-Eber­hard, dr. Pfann, dr. Berkó ezredorvosok és Fényes László titkár aranyérmet, az ápoló­nők és az egészségügyi katonák ezüstérmet kaptak. Az emiéikérem /művészi kivitelű, kö­zepén zománcozott vörös kereszt, hátlapján a név és az egyesület dedi'kációja. Halk, intimus és megható volt ez az ünnepség, amely a tiszta, nemes -emberszeretet jegyé­ben folyt le, mint a misszió dicsőséges, ön­feláldozó munkája. Szeplöt, májfolioi, pattanást gyorsan eltávolít a GERLE-féla Kapható: Kigyó gyúgytitaü SZEGED, Klauzál-tér és Kárász-utca sarkán. Hirdetéseket fefves? a kiadd­tiivataf, Szeged Kárász-utca 9. HIREK v-n • Szegedi kalendárium. IDŐJÁRÁS: A meteoroló­giai intézet jelentése sze­^ % ff rint még változékony idő ££ 9 várható hősülyedéssel és ^^ W • kelyenként csapadékkal, Sürgönyprognózis: Válto­zékony, hidegebb, elvétve csapadék. Déli hőmérséklet Szegeden 5.2 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fo­gan a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG dél­után öt órakor tárgyalja a Gazdasági és Iparbankban elhelyezett városi betétek ügyét. — A JOGÜGYI BIZOTTSÁG délután négy órakor tárgyalja a gázvilágitási szer­ződés ügyét, amelyet SzmoUény Nándor is­mert indítványa hozott napirendre. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látoga­tási idő délután 1—3-ig tart. VÁROSI SZINHÁZ: Este 8 órakor „Teli Vilmos", szinmü. URÁNIA SZÍNHÁZ: Délután 6 órától kezdve „A csikós". Hortobágyi életkép. Elő­adják a Vígszínház művészei. VASS-MOZI, délután hat órától kezdve „Bohó fiatalság". Vigjáték 3 felvo­násban. APOLLÓ-MOZGÓ: Délután hattól este fél 11-ig „A lélek-rabló". Dráma három felvo­násban. A nábob rejtélyes halála. (Saját tudósitónktól.) Megírtuk, hogy Feltrinelli Pietró nagytalmácsi fürésztelep­tulajdonos 22-én öngyilkos lett. A tragikus végű embernek nemcsak a nagytalmácsi fü­résztelepen volt nagyobb órdékeltsóge, de számos más vállalatban is. Ez az érdekelt­ség három milliónál többet tett ki. Annál na­gyobb feltűnést keltett Nagyszebenben Fclt­rinelli öngyilkossága, amely városszerte kü­lönféle kombinációkra adott alkalmat. Üzleti körökben azt beszélték, hogy a milliomos vállalkozót üzleti veszteségek késztették az öngyilkosságra. Környezete viszont betegsé­get emleget az öngyilkosság okául. Annyi bizonyos, hogy Feltrinelli igen rejtélyes kö­rülmények között követte el ez öngyilkossá­got. Családja az öngyilkosságról mit sem akar tudni és azt a Magyar Távirati Iroda utján igyekszik megcáfolni. A cáfolat a kö­vetkezőképen szól: Feltrinelli Pietró a nagytalmácsi fű­résztelep társtulajdonosának halálával kapcsolatban jelentik, hogy az a föltevés, mintha öngyilkosság történt volna, alap­talan. Feltrinelli hirtelen halt meg. Az a föltevés, hogy Feltrinelli öngyilkosságot követett el, eddig egyáltalán nem nyert megerősítést és csak a haláleset kisérő kö­rülményeinek megvizsgálása után lehet majd megállapítani, hogy természetes ha­lál vagy öngyilkosság történt-e? Igy szól a magyarázat. Ezzel szemben Nagyszebenben mindenki arról tud, hogy Feltrinelli önkezével vetett véget életének. Egész Nagyszebenben, amelynek társadalmá­han az öngyilkos nagyvállalkozó vezető sze­repet játszott, tud az öngyilkosságról. A Dél­magyarország munkatársa beszólt Nagysze­ben rendőrkapitányárva], aki az esetről eze­ket mondotta: . / .

Next

/
Thumbnails
Contents