Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-24 / 19. szám

Szemesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24-— félévre— K 12.— negyedévre K 6*— egyhónapraK 2-— Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 — félévre— K14*— negyedévre K T— egyhónapraK 2*40 Egyes szám ára 10 fillér. K1 a d ó h 1 v.a tja 1 'Kárász-utca 6 ••••• Kladóhlvatall-telefon": ;;305. Kiadóttelefonja': 81. Szeged, 1913. II. évfolyam 19. szám. Péntek, január 24. A nemzeti nyugalomért. „Az ország életének igen jelentős szakához jutottunk el" — mondotta legutóbbi beszédében Lukács László miniszterelnök. A választójogi kérdés kapcsán megindult s a közel jövőben lefolyó kampány nemcsak magáról erről a reformmüről, hanem egy sokkal nagyobb elvi kérdésről: a nemzeti nyugalom és rend lehetőségének kérdéséről fog dönteni. A nemzeti munkapárt és kormányai eddigi tevékenységükkel véget vetettek a parlamenti és kormányzati bizonytalanságnak és anarchiának. Azt a diktátori hajlandóságot, amivé a magyar ellenzékiség elfajult, gyökeresen operálták. A rossz hajlandóság talán megmaradt az ellenzék egyes tagjaiban, de a nemzet egész szervezetének többé nem árthat, benne nem rombolhat, mert érvényesülését törvényes intézkedések akadályozzák meg. Az ellenzéki terror helyett azonban, ép a levitézlett nyilt és titkos obstruktoro'k hatása alatt egy másnemű fegyver emelgeti fejét az állami és nemzeti nyugalom és rend ellen. A szociáldemokrácia terve ez az általános sztrájk kimondására és megvalósítására, vagyis fenyegetés a proletárság ultima rációjává!, legpusztítóbb fegyverével. A kormányelnök, ki minden irányban való megnyugtató készségének ezúttal is nyomatékosan adott kifejezést, Jona. (Cseh rajz.) Irta : Jan Neruda. A hígvelejű Jona mintha csak egy egyenesen a rakoncátlan fiatalság mulattatására teremtődött volna. Tizennyolcadik évét taposta már az Istenadta, de azért senki sem becsülte volna többre tizenhárom esztendősnél. Anyja csak az utcasarki kofához és a szatócshoz szokta volt küldözgetni — mert távolabbra maga sem merészkedett; — és amikor hazafelé mendegélt, a gyerkőcök visítozva ugrándozták körül: — Nini, a Jona! a buta Jona! — ö pedig mintha észre sem venné, lassan és szótlanul bandukolt tovább, nagyokat erőlködve és mély lélegzeteket szedegetve tüdejébe; néha meg-megtámolygott mentében, mintha a vékonyka lábszárak nem igen bírnák el gyönge testét. A gyerkőcök útját állták és egyet-egyet taszítottak rajta, de ő csak a mozdulatlan viaszarcát fordította feléjök és csak a szeméből látszott holmi szorongó kérdés. Egy pillanatra mozdulatlanul megállt, azután megrezzent, mintha már a halál fenyegetné és -hol jobbra, hol balra iparkodott elsuhanni. Jona! Jona-a! visítozták a gyerkőcök, mikor ezt a remegését észrevették. De ő soha, soha-sem védte magát. Hazaérve pedig, szépen átadta, amit -hozott és csöndesen ileü-lt a kályha mellé. — Gyere hozzám. Jancsi! Hozd csak az általános sztrájk tervével szemben is föntartotta azt az elvi álláspontját, mely szerint minden felelősségérző kormányzatnak és minden felelősségérző politikai pártnak első kötelessége az állam, a törvényhozás, a társadalom biztosítása mindennemű anarchia és diktatúra ellen. S ha e föladatát teljesítette a munkapárt benn a parlamentben, teljesíteni fogja a parlamenten kivüli tényezők minden terrorisztikus kísérletével szemben. Ezt jelenti be az intelem, amelyet a kormányelnök az általános sztrájk hirdetőihez in-tézett. Hogy mi a sztrájk és a lázadás közti különbség, — az-t tegnap néhány markáns szóval egyszer s mindenkorra megállapította Lukács László. S hiába akarják a politikai célból, a parlament megfélemlítésére, a nemzeti akarat terrorizálására szervezett zendülést sztrájknak nevezni: az ilyen nem gazdasági küzdelem, nem a munkás és munkaadó közti viszony rendezését célzó mérkőzés, hanem csak az államhatalom s a törvényhozás elleni öszszeesküvés. De ennél a megállapításnál még nevezetesebb az a teljes igazság, melyet Lukács László a munkásosztálynak minden irányban szol-gáltat. Voltakép a munkásosztály védelmére, a munkásosztály veszélyeztetett javainak -megmentésére irányulnak Lukács László szavai és rendelkezései. Pregnáns módon biztositja a munkások anyagi érdekeit s a szabályide azt a zsámolyt és csücsülj mellém, — mondá neki az egy évvel idősebb ménje, egy szöszke hajú sugár leányzó, kézimunkáját félretéve. Jona csoszogva, nagy lassan hozta el a zsámolyt és odatette a leány lába elé. A -hajadon ölébe fogta a szegény. gyönge fejet. Jona zokogni, keservesem zokogni kezdett; nénje simogatta, babusgatta és a maga könyeit nem engedte kicsordulni. — Ugy-e, hogy nem vagyok buta, — lihegte a fiu nagysokára, leheletszerű, reszkető hangon. ví° — Dehogy, Jancsikám, dehogy! Okos vagy te bizony; hagyd csak őket, hadd beszéljenek, ha kedvük tartja. — És ugy-e te szeretsz engem és én ugy-e nem vagyok buta? — És boldogságos mosoly ült ki a lélektelen arcra. — No most fogd a hegedűdet és játszszál valamit! — De bizony nekem ne nyekegjen! Este annyit cincoghat a háztetőn, amennyit neki tetszik, — mordult közbe ilyenkor az anya. — Jona meg se moccant, csak a nénjét nézte és minden, legparányibb mozdulatát megfigyelte. Anyjától és bátyjától bizony nem volt része semmiféle szeretetben; csak a nénje volt övé, ahoz aztán gyönge lelkének minden szenvedélyével ragaszkodott. A szomszédságban pedig azt tartották róla, hogy Jonát megszállotta a Szentlélek; ahogy ő szerű sztrájkhoz való jogát, midőn ezeket mondja: „Hát én ismerek gazdasági sztráiknt, ismerek bérharcot, amely ha szabályszerűen folyik le és tisztán psak a munkás bérének javítását célozza, elismert és jogosult intézmény." Ily méltányosan és humánusan, a munkásság érdekének szem előtt tartásával még nem nyilatkozott magyar miniszterelnök s ezzel Lukács László ismét bebizonyította, hogy igenis liberális és demokratikus szellemben fogja föl ezt a kérdést is. S midőn ezután a törvényhozás megfélemlítésére, vagy a kormány szabad akaratának meggátlására irányuló összeeskiivósszerü mozgalmat a mag-a igazi nevén nevezetes s a büntető törvénykönyv hatáskörébe utálta: — nemcsak a nemzeti szuverenitást védte meg, hanem ép oly mértékben a munkásosztály érdekeit is. Mert semmi se árt ugy a munkásosztálynak, mint az, ha anyagi érdekein kivül álló, politikai célokért kell a legsúlyosabb áldozatokat hoznia s munkaadók ellen támadnia. A világ minden országának legkülönb szociáldemokratái is vallják azt, hogy sztrájk vagyis bérharc csak a munkásság szakszerű, konkrét érdekeinek kivívásáért folytatható. S ez természetes is. Mert teljesen immorális, valamint a gazdasági élet törvényszerűsége ellen irányuló s a munkások anyagi és erkölcsi létét veszélyeztető eljárás, ha a munkaadó ellen sztrájk szerhegedült. ugy más emberfia nem tudott volna zenélni, pedig soha senki sem tanította. Csak épen hogy „darabokat" nem játszott, hanem ép oly csodaforma és ép oly bolondos volt a játéka is, .mint ő -maga. Jona ugyanabban a házban lakott, ahol én zsenge ifjúságomnak javarészét eltöltöttem. Jól ismert és ha találkoztunk, fejét mindig mosolyogva biccentette felém. Akkoriban zabolátlan fickó voltam, de mondhatom, hogy soha semmiféle csinyt nem követtem el rajta. Az a viaszarca szent volt előttem. Gyermeki fantáziám valami elvitázhatatlan hasonlóságot talált közte és azok közt az átlátszó sárgás élettelen arcok közt, melyeket templomoltárakon üveg alatt láttam. Vasárnap este volt. A nyárutó valami bűbájos mezbe burkolt mindeneket. Kék volt a memny és sötét, mint az azúr, imitt-amott ezüstös csillagocskák pillogtak -rajta, mintha minden -csillagocska valami megboldogult léleknek egy-egy gondolatai lett volna; köztük úszott a világos, nagy hold, — vizeket, hegyeket fényességbe vonva, alacsony kunyhókat és büszkén -meredő templomokat megaranyozva. A házakban vasárnap este nyüzsgő elevenség lassankint elpihent. Az asszonynép is, mely mindig talál magának tennivalót és munka után még soká kinn üldögél a lépcsőkön, egymásután nyugovóra tért már. Csak odafönn, a harmadik ero^Ut folvo-