Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-23 / 18. szám

2 DÉEMAGYARORSZ'ÁG 1913. január 23. de> megalkuvást. A kétségbeesésnek ezzel az elszántságával folytattam tovább a küzdelmet, nem a reakció, nem is a maradiság, hanem a nemzeti élet becses örökségeivel számoló és azokat fentartó és továbbfejlesztő, organikus, liberális haladás nevében. Azután fordulatot vett a dolog. Akkor is elismeréssel emeltem ki, most is ezt teszem, hogy azok a férfiak, akik a koalíció politikáját irányították, igyekeztek megtalálni a rájuk nézve adott helyzetben a lehető legjobb megoldást, igyekeztek elhárítani a nemzet felől a radikális reform veszedelmét. Bekövetkezett egy idő, amidőn olyan választójogi eszmékkel lepték meg a világot, amelyet részleteiben talán nem tartottunk szerencséseknek, amelyeknek azt a nagy érdemét azonban, hogy a nemzeti erőt fentartani óhajtó gondos felelősségérzettel biró hazaszeretet nyilvánult meg bennük, hálás elismeréssel üdvözöltem. Ugyanezek a férfiak akkor, amidőn az ő kezükből kiesett a gyeplő és amidőn őket hazafiúi aggodalommal töltötte el a Khuen—Lukács-kormánynak állítólagos radikálizmusa, ugyanezek a férfiak szövetségesül ígérkeztek egy, a nemzetet, a nemzet erőit, a nemzeti szupremáciát, a nemzeti organikus haladást, a magyar nemzeti intelligencia nemzeti politikáját megvédeni hivatott óvatosabb választási reformhoz. És akkor valóban ugy nézett ki a dolog, rám nézve legalább, aki soha az uraknak a kormány iránt való bizalmatlanságában sohasem osztoztam, minthogy ha fordult volna a kocka, mint hogy ha Magyarországon ismét a magyar közélet túlnyomó többsége a nemzeti irányú mérsékelt reform mellett foglalt volna állást. elkapta a düh és már-már gyűlölködve irtózott egyik-másik betegétől. Volt egy betege, egy fiatat parasztleány, akit nyári időben hoztak be a tébolydába. Egyenesen a mezőről került be ide. A leány, minden különösebb előzmények nélkül, hirtelen megbolondult. Aratáskor marokszedő vólt és a nap sütött irgalmatlanul, a kánikula minden poklos tüze föllobogott benne. A marokszedő leány ugrott, hajlongott a levágott rend utján és gyűjtötte a kalászokat. Egyszer csak, nagy kalászcsomóval a kezében, megállt a tarlón, a két lábát széjjelvetette és fölnézett a napba. Az sugárzott, megnyitotta méhét és tüzkévéket lövelt a parasztleány koponyájára. A marokszedő megbokrosodott, lehányta fejéről a keszkenőt és topogni, táncolni kezdett, aztán fölkiabált a .naphoz, megingatta a (karját és a kalászcsomót odavágta a lánggolyóhoz. A leányt lefogták, de nem csöndesedett és mert egészen megzavarodott, behozták ide, a parasztkórházba. A fiatal parasztleány volt a legnyugtalanabb a betegek között, altatópor, injekció, mind nem használt, nappal csöndesebb volt, de amint jött az este, bomlott és Trenk szűkölt a találkozástól, ha ő volt .az éjszakai inspékeiós. Ha a betegek aludtak is már valamennyien, a parasztleány ébren várta az orvost. Ott ült az ágytámlán, hosszú ingében öregesen roggyant és nem nézett félre, nem nézett lefelé, mindig csak egy irányban, .mindig csak fölfelé, izmos karjait egyre emelgette és a fejét dajkálta. Nagy fekete szemei csillagosak és udvarosak voltak, piros kezeivel cirógatta az arcát és lökte ki a torkából, a mennyezet felé üvöltötte az artikulátlan hangokat: — Hő . . . hö . . . hö . . . Trenk kitágult szemekkel rámeredt a parasztleány kezeire, nézte, amint súrolt veFájdaloin, ez a helyzet is kaleidoszkopszerüleg változott. Magyarországon különös hatása van a házszabály kérdésének. Ezelőtt néhány esztendővel az a férfiú, aki husz esztendőn keresztül hirdette magáról,' hogy Deák tradícióinak egyedüli hü letéteményese szemben az azokat meghonosító szabadelvű kormányokkal, átcsapott a függetlenségi pártnak táborába, mert a házszabályok kezelésére nézve nem tudott egyetérteni a többséggel. Fájdalom, ugyanez a nézeteltérés a házszabályok kezelése terén még egyszer ismétlődött, megint hasonló, csodálatos, mythoszba való következmény ékkel, mert ime, a házszabályok körül kifejlődött nézeteltérés eredményezte azt, hogy ugyanazok a férfiak, akik óva intették az országot gróf Khuen-Héderváry Károly és Lukács László választójogi radikalizmusától, ugyanazok a férfiak ma ugyanazon a pódiumon egyedül üdvözítőnek a radikális reformot hirdetik. Ezzel az ujabb, komoly fordulattal szemben egy vigasztaló érzés, egy vigasztaló tapasztalat állította helyre az egyensúlyt. Az a tapasztalat, hogy Magyarország kormányzása olyan férfiú kezébe jutott, aki ennek az ügynek a kezelésébe is belevitte az ő egyéniségét jellemző és egyszerűségében annyira imponáló erőt, azt a világos politikai belátást, azt a kötelességtudást és azt a felelősségérzetet, amely az ő számára Magyarország államférfiúi sorában oly előkelő helyet biztosit. Lukács Lászlót nem állíthatta a gondviselés nagyobb föladat elé, mint amidőn az ő osztályrészévé tette a választójogi reform megalkotását. Épen ezért az ő értékes tulajdonai soha tündöklőbb fényben nem állhattak előttünk, mint a nagy probléma megoldása kezelése közben. lük és 'hosszú gesztusokkal végigvonja a tenyereit, a feje babjától a halántékáig, az ajakától a homlokáig . . . Trenk bőszülve érezte, hogy tüzesedik a feje, .forró hullámok mossák az arcát, a szemeit. Dühösen kiáltott az ápolóra: — Lepedőbe . . . A parasztleányt lefogták, leszorították a földre, belehengergették a langyos zubbonyba, a karját nem mozgathatta, az arcát nem simogathatta, de a fejét meresztgette, egyre emelgette és üvöltötte a piafond felé a rekedt .hörgést: — Hö . . . hö . . . hö . . . Trenk megzavarodva, égő kínokkal a fejében rohant ki a kórteremből. Trenk már gyűlölködött és iszonyodva kerülte némelyik betegét. Lassanként szimpátiák ébredtek benne és már tudott megkülönböztetni, egyes ágyaknál már megpihent és becézgette betegét, aki nem gyötörte; a halottas mozdulatlanságban fekvő emberek a csönd, a megnyugvás volt számára, de velük i.s érezte a halk, a mélyen zajló életet, a mely deliriuimosan mosta a beteg fantáziákat. Az egyik betegéhez különösen vonzódott, egy nazarénus paraszthoz. Harminc éves sorvadó emberke volt ez, akit a kórság már annyira megviselt, hogy gyermekformára összezsugorodott. Belebolondult az istenes dalokba. Rövid ideje volt a kórházban és Trenk sokszor ácsorgott az ágya körül s leste, mikor rászakadnak a látomások. Leült a paraszt ágyára és a szivét dobogtatták a szent csudák, miket a nazarénus ilyenkor látott. Szüz_ Mária virágos napjaiban, egy májusi délután hallgatta először a bibliás parasztot. A nazarénus fölemelte a párnáról kerek, kicsi fejét és kék szemeit szaporán hunyorgatva, zsolozsmásan regélt az A képviselőház ülése. — A munkaprogram megállapítása. — (Saját tudósitónktól.) A képviselőház (ma rövid félórás ülést tartott, hogy legközelebbi munkaprogramját megállapítsa. A munkapárt tegnapi értekezletének hatása alatt a többségnek szinte valamennyi tagja megjelent az ülésen, ott voltak a kormány tagjai is a beteg Serényi Béla gróf és Teleszky János pénzügyminiszter kivételével. Székely Ferenc piros bársonyszékét ma már az uj igazságügyminiszter, Balogh Jenő foglalta el, aki mellett a többség hosszas s megmegujuló ovációt rendezett. Az ülés megnyitása előtt a munkapárti folyosókon sokat beszéltek a párt tegnapi értekezletéről s azután rendezett társas lakomáról. Hivatkoztak arra, hogy a választójogi reform dolgában a kilépések után mennyire egységessé lett a párt fölfogása. Bizonyították ezt azok a beszédek, melyek az értekezleten és a banketten elhangzottak s amelyek nemcsak hogy nem elégedetlenkedtek a jogkiterjesztés tervezett mértékével, de inkább aggodalmakat hangoztattak a demokratikus szempontok bőkezű érvényesítése miatt. Utalták arra is, hogy soha a párt értekezletén annyi ember meg nem jelent, mint tegnap: közel hatszázan gyűltek össze a kültagokkal együtt, hogy a párt egységét és összetartását dokumentálják. Az ellenzéki pártok ma sem jelentek meg az ülésen. Tiz órakor a néppárt körhelyiségében értekezletet tartottak s itt Apponyi Albert gróf .mondott hosszabb beszédet a politikai helyzetről s különösen a választójogi javaslatról. Az ellenzék ma a parlament elé se vonult, hogy a rendőri kordonon át a bejutást megkísérelje. Az ülés végén Tisza István gróf elnök javaslatára több kisebb törvényjavaslatot tűztek ki a holnapi ülés napirendjére. Ezen 'kívüli még egy ülése lesz a Háznak pénteken, amikor megválasztják a választójogi javaslat előzetes tárgyalására kiküldendő bizottságot. A kormány javaslatával szemben a nemzetiségi párt nevében Pop-Csicsó István ma indítvány alakjában külön törvényjavaslatot jegyzett be, ennek megokolására annak idején terminust fognak kitűzni. eszére tűző káprázatokról. Jézust látta, amikor bemegyen Jeruzsálembe . . . — Megy . . . megy az országúton, a jegenyefák behajolnak és hüsitgetik az Ur arcát. Jézus az olajfák felé néz és két szeme fényétől világosság ragyog Jeruzsálem fölött . . . Előáll a vemhes szamár és lába alatt elbuviik a por, kinő a kakukfü és amerre kovog, amerre Jézust viszi, szagos lesz a föld, virágos az ut . . . Mennek a testvérek eléje . . . levetik a subát, a gúnyát a juhászok, a béresek, az asszonyok és ágyazzák az országutat, hogy puiha legyen az ut, a merre az Ur elballag . . . Gyün az egész falu népe, tódulnak az országútra. A testvérek kezében frissen szakított ákáclomb, teliszórják az utat ákácoíkkaíl, lomb esik a lombra, a fehér fürtök összefogóznak és hintázzák a vemhes szamarat, amely Jézust Jeruzsálembe viszi . . . Tapod egyet a szamár, az akácok fölemelkednek a földről, megrázzák a fejüket és fehér virágokat szórnak a levegőbe . . . ákácfavirágökat, fehér virágokat, szagos szirmokat, fehér ákácokat... A kórterem ablaka bevágódott. Trenk összerezzent. Odakiint fujt a szél, megborzólta a kertet és a heves tavaszi szellő virágillatot sodort Trenk felé. Az orvos mosolyogva nézett ki a kertbe . . . nehézfejü ákácdk bólogattak az ablak előtt, meleg szellő cibálta őket, fehér szirmok kerengtek a levegőben, — Trenk .fáradtan és boldogan dőlt a nazarénus ágyára. Ködös, misztériumosan szép események történtek ezután a sorvadó emberke ágya körül. Eszmélő bolondok, gyerekes öregek körülülték a csodát, ha megszólalt. A nazarénus furcsa meséi odacsalták az ágyhoz a beteg embereket és ha fölzsongott a paraszt ájtatos hangja, fölkerekedtek a bolondok, hónuk alá vették zsámolyukat és leteleped-