Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-22 / 17. szám

1913. január 26. De a külső perifériákon még hullámokat se ver, ott bókésebbek és türőbbek az emberek és legifölebb nem fürödnek annyit, mint idebent a belvárosban. Csak most, alig két-három nap alatt, mennyi vizbotrány torlódott össze! A külvárosokban,, a közvágóhídon, Újszegeden és legújabban a szegedi tanyákon zúgolódnak a kevés és rossz viz miatt. A külterületi központok lakossága irt a tanácsnak, bogy az ásott kutakkal nem lehet boldogulni tovább. Kevés vizet adnak és amit adnak, ihatatlan, Most ártézi kutakat követelnek. A tanács igyekszik is segiteni a l>ajon, bár sok viz elfolyik még — a Tiszán, a mig a külterületen tiszta és jó ártézi vizet ihat a nép. Egyelőre csak Alsó- és Felsőközponton vette tervbe ártézi kutak létesítését a tanács és most ugy á'll az ügy, hogy előbb a mérnökség terveket és költségvetéseket készít, azután jönnek a szakbizottságok, azután megint a tanács, azután helyszíni szemle, azután megint a tanács, végül a közgyűlés, amely azt fogja mondani, hogy előbb a belterületen szüntessék meg a vízhiány okait ós kritizálni fogja a vízórákat ós követelni fogja a tiszai vizimitelepet és lesz eigy határozoitlt,. amelyjbe^i mindenki megnyugszik, de azért végeredményben ott leszünk, ahol vagyunk most — viztótrányok fojtogató özönében. Vájjon mikor kerülnek már ezek a vizbotrány-knidiózumok a muzeumba örök tanulságul és nem a napilapok nyilvántartásában felszínen lebegő örök-probléma gyanánt? — Várady Zsigmond temetése. Várady Zsigmondot, a tragikus véget ért képviselőt, óriási részvét mellett temették el ma délután három órakor a Kerepesi-temetőben. A politikai élet kiválóságai, képviselők, a progreszsziv testületek képviselői, Nagyvárad város törvényhatóságának tagjai, a nagyváradi református egyház elöljárói és a nagyváradi László király szabadkőműves páholy küldöttei eljöttek, hogy elkísérjék utolsó útjára a liberalizmus kemény harcosát. Díszes ravatalon volt elhelyezve a hamvakat fedő kettős érckoporsó, amelyet délszáki növények és kandeláberek vettek ködül. A holttestet Haypál Benő budai református lelkész búcsúztatta el, megható szertartás közben. Ma délelőtt felolvasták a budapesti VI. kerületi járásbíróságon Várady Zsigmond egyik végrendeletét, amely Charmant Oszkár budapesti közjegyzőnél volt letéve. Ezt a végrendeletet 1912. május hetedikén tette Várady. Az okirat igy kezdődik: Alulírott dr. Várady Zsigmond ép elmével a következő végrendelkezést teszem: fenntartva a dr. Mezey Mihály ós dr. Örley György közjegyzők előtt tett rendelkezésemet. A végrendelet hat ponttól áll. Vagyonának egyharmad részét a nagyváradi ev. református egyházra, egyharmad részét a nagyváradi László király szabadkőműves páholyra ós a harmadik harmadat vérrokonaira hagyja Várady Zsigmond. Várady Etelkának 50.000 koronát hagy. Dr. Áron Gézának 500 koronát és jogi könyveit. Feleségének, Gerde Eftj&lniejkj, akinek anyagi viszonyait már a házassági szerződés megkötésekor rendezte, évi 2400 korona tartásdíjat rendel s ezenkívül az ingóságait is neki hagyja. A végrendelet jelzi, hogy Teleszky Jánosnál is van egy pótvégrendelet letéve. Ezt Teleszky János tegnap deponálta is a bíróságnál ós már tegnap felolvasták. DÉL-MAGYARORSZÁG — Püspök a katonákhoz. Bjelik Imre, a hadsereg és haditengerészet tábori püspöke pásztorlevelet intézett a katolikus hívekhez, akik ez idő szerint egyenruhában szolgálják hazájukat. Háborús világot élünk, már második esztendeje gyilkos háborúkban patákzik a vér, a Balkán válsága még mindig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy lángja felénk is átcsap, a katonák főpapját kell, hogy foglalkoztassa a háború. Különös figyelmet érdemel az ilyen pásztorlevél, amely efféle konklúzióra jut. Ragadjátok fel tehát a hit pajzsát, ezzel küzdj étek, mert e nélkül minden elveszett, ami az emberi életnek értéket ad. A hiilt pajzsával harcba öltitek az Ur hatalmának erejét. Felvéve az üdv sisakját, kezetekbe véve a- hat :s®elleimének kardiját, felövezve magatokat az imával, megerősödve a szentségekkel, mindenkor készen fogtok állani arra, hogy hivatásotok kötelességeinek megfelelhessetek és Isten nevében ugy égi, mint földi hazátok ellenségeivel megvívhassátok a győzedelmes harcot, ugy karddal, mint más fegyverrel. A pásztorlevél igazi riadóvá tüzesedik végül. Arra szólítja föl a püspök a katonákat, hogy lakozzék szivükben halált megvető áldozatkészség, amely életet és vért kész odaadni hadúrért, uralkodó családért, a haza becsületéért és jólétéért. Aktív tábornok, kemény hadvezér sam mondhatná mákképen. — Az Országos Választójogi Liga nagygyűlése Szegeden. Az Országos Választójogi Liga vasárnap délután három órakor nagygyűlést tart a Tisza-szálló nagytermében. A gyűlésen a választójogi törvényjavaslat ellen tiltakoznak. Ebből az alkalomból Szegedre érkeznek Vázsonyi Vilmos dr. országgyűlési képviselő, Jászi Oszkár dr. egyetemi magántanár, Rónai Zoltán dr., a Liga főtitkára és valószínűleg több függetlenségi képviselő, Károlyi Mihály gróffal az élükön. A Liga szegedi fiőkja a nagygyűlésre meghívta az összes szegedi politikai pártokat és a két országgyűlési képviselőt. — Megszöktetett egy leányt Mánuel király. Moszkvából jelentik: Egy rendkivül szép zsidó,leány néhány nappal ezelőtt eltűnt A leány a legelőkelőbb és lag gazdagabb családok egyikéből való. Széltében azt beszélik, hogy a leányt Mánuel volt portugál király szöktette meg. A volt király Párisban ismerkedett meg vele s az ő kedvéért látogatott el Moszkvába. Innen mind a ketten együtt utaztak külföldre. — Értekezlet. A vöröskereszt-egyesület a központi igazgatóság fölhívására elhatározta, hogy megalakítja a hölgybizottságot, amely háborús esetén Szegeden a sebesültek körüli teendők ellátását intézi. A hölgybizottság csütörtökön délután négy órakor a városházán tartja első értekezletét. — Barcsay Domokos halála. Barcsay Domokos, volt képviselő, a főrendiház örökös tagja, a fejedelem, akiről számtalan jóizü adoma forog közszájon — mint megírtuk, tegnap Kolozsvárt meghal-h Barcsay nem tréfa Tej edelem volt, igazi fejedelmi sarj, a kinek egyik őse Erdély fejedelmi székében ült. S ő maga a legigazibb magyar ur, minden nagy erényével és minden szeretetreméltó hibájával. Gőgös ur felfelé, született oligarcha. Csupa szív és csupa gavalléria [efölé. Arisztokrata, amikor kért, vagy követelt, demokrata, amikor adott. Engesztelhetetlen mindenkivel szemben, aki faját, országát vagy népét bántotta, háládatos és ragaszkodó azzal szemben, aki szeretetet vitt feléje. Könnyelmű, bőkezű, tékozló az adakozásban; egyszerű, igénytelen, szerény a követelésiben. Hat esztendővel ezelőtt az erdélyi hadgyakorlatok idején értesített ék Barcsayt, hogy a király néhány napra őhoz7 zá fog szállni. Barcsay apósához fordult és hogy a királyt illendően fogadhassa, százezer koronát- kért tőle. — Százezer- korona? — kiáltott fel az öreg örmény. — Ez borzasztó sok, még agy királynak a fogadására is! Valamivel kevesebb is elég lenne! — Igen ám, — felelt Barcsay — elég lenne, ha az örmény királyt fogadnók! De itt a magyar királyról van szó. Meg is kapta a százezer koronát s a király valóban fejedelmi lakosztályt kapott Bánffyhunyadon. Barcsay Domokos egy hét óta feküdt betegen, érelmeszesedés gyötörte. Tegnap éjfélkor tüdővérzés állott he nála és a halál megváltotta szenvedéseitől. — Másfél milliós Budapest. Csakugyan meg kell szoknunk, hogy Nagy-Budapestet írjunk. Mint hivatalosan mondják, a rendőri igazgatásba bevont szomszéd községökkel együtt, Budapest lakossága 7,087,770 lélek lesz 1913. évnek a közepén. De itt még nem áll meg a fejlődés, tessék bámulni a gyarapodásnak ezt a hatalmas perspelktiváját. A fővárosi statisztikai hivatal kimutatása szerint Újpest, Rákospalota, Kispest és Erzsébetfalvának Budapesthez való kapcsolásával 157.113-mal szaporodott a főváros lakossága. A szaporodási arány szerint a jövő év közepén 1,114.132 lakosa lesz Nagy-Budapestnek, 1914. év közepén 1,140.485 és 1916. év közepén 1,166.838. Szóval, tiz éven belül másfél milliós metropolis lesz Budapest. — Banktisztviselők szolidaritása. A Pénzintézeti tisztviselők országos egyesülete ós két nagy bank, a Magyar Általános Hitelbank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósáig® között a szervezkedés szabadsága kérdésében felmerült ügyben a két nagy bank vezetősége tudomására adta az egyesület kiküldötteinek, hogy a tisztviselők szervezkedési szabadságát támadni nem óhajtotta, az egylet alapjaira a gyűjtést az intézet falain kivül nem kifogásolja és megengedi, hogy tisztviselők a bizalmi testület intézményét — ha nem is az egyesület által eredetileg tervezett alakban, hanem egy a részleteiben később megállapítandó formában — megvalósíthassák. — Strasznoff él! Vasárnapra kelvén, Magyarország valamennyi újságja elparentálta a legutolsó emberöltő leghagyobbstilü miagyar szélhámosát.Egészenhatározott hangú zágrábi távirat jelentette szombaton, hogy a mitrovicai fegyház nagyhírű foglya meghalt s valljuk csak be, hogy magunk is azzzal az aggodalommal publikáltuk ezt a kalállhirt, nem trófál-e meg bennünket a nagyhírű szélhámos csak azért, hogy máiéletében olvashasson magáról nekrológot. No hát ez a ki nem mondott, de mindenkinek a gond olatában ottan settenkedő sej tel em igazat beszólt, mert Strasznoff csakugyan becsapta ezúttal is a világot. A mitrovicai fegyház igazgatója táviratozza, hogy Strasznoff él, a halálhír tehát, amely szétfutott mindenüvé s kétesfényü glóriát vont még egyszer az elköltözöttnek liitt szélhámos feje fölé, nem mondott valót. Igaz ugyan, hogy a tüdeje nincsen rendben, táviratozza a fegyházigazgató, de hát ezzel a bajjal már sokszor elkiinlódott Strasznoff s mindig is kiheverte, most sincsen rosszabbul, mint máinem egyszer, egyebekben pedig elég jól érzi magát. A szomorú pedig a 'dologban nem az, hogy a nekrológot majd még egyszer meg kall iral. Hanem az, hogy az igazi nekrológ-