Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-18 / 14. szám

1913. január 171. DEEMÁGYARORSZÁG 3_ Várady Zsigmond szivén lőtte magát! A kiváló magyar képviselő, pénteken reggel a Semmerin­gen szivén lőtte magát. Meg­halt. A magyar radikálizmns kiváló harcosát veszítette el ! benne. Várady negyvennyolc L. évet élt és súlyos baja miatt f vált meg az élettől. (Saját tudósítónktól.) A Semmeringről érkezett ma reggel Budapestre a megdöb­bentő, gyászos hir, hogy Várady Zsigmond országgyűlési képviselő, Bihar követe szivén lőtte magát és nyomban meghalt. Halála emberi tragédia, de megrázó elmiilása ma­gasan föléje emelkedik az egyetlen ember balVégzetének, mert Várady Zsigmond, a szegény, csöndben dolgozó ügyvéd, a nagy­tudásu törvényhozó, a lelkes magyar: egyi­ke volt azoknak a csillogó, kivételes emlék­nek, amelyek Magyarország haladásáért, a progresszív gondolat érdekében nyugtalan tűzben égve, nagyszerű eredménnyel dolgoz­tak és küzdöttek. Fenségesen nyugodt, puri­tán temperamentum volt. Mikor a munka­párti alakulás idején bekerült a magyar par­lamentbe, a legkitűnőbb magyar államfér­fiak és az egész közvélemény sokat vártak tőle, mert hire és pompás munkája, már ré­gen a nép háza felé, a parlamentbe terelték kivételes kvalitásait. Mindjárt első beszédé­vel nagy feltűnést keltett. Puritán gondolko­zású és emelkedett véleménye a parlamentá­rizmukról azzal a kérésével nyilatkozott meg, hogy a képviselők az ország házában — mint Mózes az égő csipkebokorban — ves­sék le a pajtáskodás saruit, ne engedjék, hogy előtérbe álljon a képviselő személyisé­ge s mint a múltban emlitsék a képviselőt kerületéről, például Bihar követének, Várad követének. Ezt ajánlotta Bihar követe, aki bár a legkitűnőbb européer volt, de minden pro­gresszív mozgalmat és irányt összekapcsolt a magyarság tradícióival. Mint szónok, Köl­cseyt vallotta mesterének s ősi magyar, kál­vinista, temperamentuma közel állott a dié­ták e nagyszerű vak harcosának keserű, nyugtalan temperamentumához. Most, hogy mindörökre elpihent a nagy mesternek ki­vételes tanítványa s szellemi utódja, Kölcsey szavaival mondhatjuk, ihogy halálával nem őt siratjuk, hanem mimagunkat: Mert jól nyugszik az elköltözött, szélvész és zaj nem jutnak hozzá a sirhant alá, de mi, akik itt maradtunk, üresnek látjuk a helyet, amelyen állt és nincs kép, nincs gondolat, amely azt betöltse ... ÁZ ÖNGYILKOSSÁG. A Semmering előkelő sportközönsége még a tegnapi ródlizás fáradalmait pihente, a hóboritotta hegyek fehér álomtakaróba burkoltan csillogtak a déli vasút kanyargó siupárja mentén sorakozó hotelekben mély­séges, nagy csönd honolt, mikor Várady Zsigmond kezében eldördült a revolver. Haj­nali öt óra volt. A Südbahm-hotel személy­zete és vendégserege riadtan ugrott ki ágyá­ból, a Várady szobája mellett kicsapódott az ajtó és egy úriasszony rémülten rohant a portáshoz. — Jemarnl hat sich erschossen! — kiál­totta elfúló lélegzettel. A portás és az asszony fölszaladtak az emeletre, közben a többi vendég is hirtelen magára rántott ruhákban kitódult a folyo­sóra és mindnyájan a 14. számú szoba felé siettek. Az ajtó zárva volt. Kinyitották és az öngyilkost ágyában fekve találták. Szivéből (vékonyan szivárgott a vér. Mellette az ágy­ban hatlövetű revolver feküdt. A kilőtt golyó ii szívbe hatolt. Várady még néhányszor hörgött, azután elnyúlt, halottá vált. Ott lakik a Südbahn-szállóban a ható­isági orvos is, akit azonban fölvertek, de imár nem volt rá szükség. Csendőrök is jöt­tek és jegyzőkönyvet vettek föl az öngyil­kosság körülményeiről. Várady Zsigmond ruha nélkül, háló­ingben feküdt. Az öngyilkosságot valószí­nűleg ülő helyzetben követte el. Vérnyomot •csak a végzetes seb helyén lehetett látni. Az •asztalon toll, tinta és levélpapiros volt. Várady egész éjszaka ébren volt és leveleket •irt. Ugylátszik, már napo'k óta foglalkozott az öngyilkosság gondolatával és egyenesen •azért utazott Semmeringre, hogy idegen környezetben hajtsa végre sötét szándékát. •Négy nappal ezelőtt érkezett ide, társaságá­ban egy ember volt csupán: Vargha Gábor dr., a rumi kerület munkapárti képviselője. Várady egész nap szótlan volt, levertnek látszott, rendkivül beteges arcszinével vonta csak magára a figyelmet. Tegnap nagy fáj­dalmai lehettek, mert vonásai valósággal el­torzultak. FÁJDALMAIM A SÍRBA VISZNEK . . . A hotelszoba Íróasztalán a többi közt egy nyitott levelet találtak, amelyre biztos, nyugodt betűkkel ez volt irva: Fájdalmaim a sirba visznek. Tárcám­ban 1190 korona van. Kérem, fizesse ki ebből számlámat és egy egyszerű temetés­nek a költségeit. A mellékelt leveleket ké­rem a címzetteknek elküldeni. Kérem, hogy feleségemet, aki Budapesten (Mo­csár-utca 4.) van, kíméletesen értesítsék halálomról. Tisztelettel Dr. Várady Zsigmond. Egész csomó levél feküdt még az "asz­talon. Barátainak, rokonainak, politikai elv­barátainak irta a boldogtalan ember. A por­tás valamennyit átvette és gondoskodott, hogy a címzettek megkapják. Cs'iDán a fele­ségének, Váradyné. Goldberger Ételnek (aki mint hirlanirónő, Viola Etel néven lett is­mertté) szóló levelet tartotta vissza, mert Vargha képviselő már kora reggel távirato­zott Budapestre az özvegynek, hogy jöjjön azonnal, — férje rosszul van. Az öngvilkos képviselő holtteste fölött ma délután tartották meg a hatósági szemlét. Temetéséről még nem történt intézkedés. A Semimeringen üdülő magyarok között nagy megdöbbenést keltett a rendkivül tragikus eset. VÁRADY ÉLETE Kiváló, miunkás, folytonos (fáradhatatlan tevékenységben izzó élet volt a Várady Zsig­mondé. Kora ifjúsága óta miniden szellemű mozgalomulak harcosa volt és amellett, ihogy mint ügyvéd hatalmas munkát végzett, a közélet termékeny küzdelmeiből sohasem hiányzott. Élete javát Nagyváradon élte le, ahol első volt az elsők között, nagy agilitá­sa, szónoki képessége és puritán jelleme kva­lifikálták a vezérszerep re. Egyik legjobb ba­rátjához, régi intiimrnsáboz, Dési Géza dr.-lioz fordultunk, hogy mondja el nekünk Várady Zsigmond élete történetét. A kiváló krimina­lis ta a következőket beszélte el Váradyról: — Mint diáik került Nagyváradra Vá­rady Zsigmond Szilágymcgyóből, ahol az apja szegény ügyvéd volt. Váradon a pre­montreiek főgimnáziumába járt, ahol .mint diák feltűnt képességeivel és nagy szorgal­mával. Órákat adott és abból tartotta fönn magát. A níagyváradi református harango­zó fiát tanította irni-olvasni és ezért havon­ta hat koronát kapott. Már mint ügyvédje­lölt szerepet, játszott a nagyváradi közélet­iben, ahol tehetségét olyan na.gy.ra értékel­ték, hogy mint egyéves ügyvédet beválasz­tották a törvényhatósági bizottságba, Szó­noki képessége, publicisztikai tevékenysége csakhamar az elsők közé emelték. Főmeste­re volt a László király-szabadkőműves pá­holynák, értékes munkásságot fejtett ki a jogi irodalomban, Voltaire-forditásai pe­dig feltűnést keltettek. Mint ügyvédnek sdk ós nagy sikere volt Már fiatalon a leg­előkelőbb Ibiharmtegyei családok jogtaná­csosa lett és több mint egy millió korona vagyont gyűjtött. Már a szabadelvű éra idején föllépett képviselőnek a tenkei ke­rületben, de kisebbségben maradt. A leg­utóbbi választáskor a bihari választókerü­letben lépett föl, ahol tudvalevően sok a szooiálista szavazó. Ezek a kormánypárti hitvallása ellenére rászavaztak, mert is­merték liberális, rendkívüli álláspontját. Dési Géza elmondta még, hogy szegény Várady Zsiga évek óta betegeskedett, ő ma­ga vérszegénységről panaszkodott, gyomor­baj is kínozta és nemrégen hónapokig fe­küdt betegen a Vörös Kereszt-.kórházban. Sá­padt, szenvedő arca már régóta elszomoritot­ta környezetét^ Várady unokatestvére volt Teleszky János pénzügyminiszternek, Az anyja és Teleszky pénzügyminiszter anyja testvérek voltak. VAR ADYRÓL A VOLT ÜGYVÉDTARSA Nagyvárad, január 17. Bilbarmagyében, az uv.i .társadalomban, de a nép alsóbb rétegeiben is kivételesen is­mert, kedvelt és szeretett volt Várady Zsig­mond. .Itt töltötte java fiatalságát, Nagyvá­radon tűnt föl mint kiváló ügyvéd és publi­cista, aki már akkor érvényesítette szavát a közéletiben, amikor csupán a városi törvény­hatósági bizottságnak volt tagja. A samme­ringi tragédia hírét reggel tudták meg Vá­radon. Rövid, de annál fájdalmasabb volt a távirat, amely a közélet gyászát jelenti: Várady Zsigmond ma hajnal­ban Semmeringen öngyilkos lett. Meghalt. A lapok külön kiadáslait ezrével kapkod­ta szét a közönség. Sok épületre kitűzték a gyászlobogót. A város társadalmát nagyon fájdalmasan érintette a kiváló politikus ka­tasztrófája. Kotzó Jenő dr. ügyvéd, aki éve­ken át társa és legjobb barátja volt Várady­nak, ezt mondotta az elhunytról a Délma­gyarország munkatársának: — Szegény Zsiga barátom egy év előtt költözött Budapestre. Addig közös irodánk volt. Legutoljára a mult héten járt Nagyvá­radon. Akkor arról panaszkodott, hogy rosz­szuí van, neuraszténiája tűrhetetlen, halálra szánta magát és öngyilkossággal fenyegető­zött, Meg akartam nyugtatni, vigasztaltam, de éreztem, hogy nem tudok célt érni sza­vaimmal. Mióta .Budapestre került, mindig lehangolt volt. Ha Váradra jövök, — mond­ta nekem — ugy érzem, mintha újjászület­nék. Nem tudom megszokni a pásti életet. Csak itt vagyok jól >a barátaim között. Né­hány nap előtt levelet kaptam tőle. Nagyon komor hlangon irt. Látod, — igy hangzik a levél befejező része, — ha az ember hü ma­rad elveihez, az .is baj, ha pedig hűt,len,né vá­lik egész múltjához, azért bántják. Természe­tes azonban, hogy nem ez volt az oka öngyil­kosságának. Várady Zsigmond sokszor és sokiat mon­dogatta barátainak, .hogy tüdőbajos. Har­mincéves kora óta gyötörte magát hipoc­ihondriával. Valamikor koponjsalékélést szen­vedett s valószínű, hogy ez is hozzájárult sú­lyos idegbaja elfajulásához. Mint védőinek számos sikerült ügye volt. Biharmegyében a legkeresettebb ügyvédek közé tartozott. A leghíresebb védelme a nagy­váradi esküdtbíróság előtt folyt le akksar, a mikor Áchim Andrást hétrendbeli izgatás­sal vádolták. A Kúria a csiabad paraszt/vezért

Next

/
Thumbnails
Contents