Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-15 / 11. szám

2 rendszer most föl akar támadni! Ennyi az egész. Azért a sok hazugság, a sok hamisítás, a lázítás és a sok puffogó jelszó. Akit a tények meg nem világosítanak, az értse meg a számokat. Az a rendszer, mely deficitben hagyta itt, az országot, azt a rendszert szeretné fölforgatni, mely ismét fölösleghez juttatta a magyar birodalmat és kellő gondoskodással ellátta a takarék-kamarát. Akinek van még veszteni valója,,annak könnyű választása van! .., Hogy pedig az ország csakugyan könnyen választ, mi se mutatja jobban, mint az a közömbös visszhangtalanság, a mely mindenkit meggyőzhet a koalíció legújabb hadjáratának teljes eredménytelenségéről. A választójog, a bécsi sajtó és az általános sztrájk. (Saját tudósítónktól.) Január huszadikán ül össze újból ülésre a ház és huszonnegyedikén alkotja meg a negyven tagu választójogi bizottságot. Február végén, de legkésőbb március elején a plénum kezdi meg a korszakos reform tárgyalását és ha a mai szituációk megmaradnak, vagy még inkább kiélesednek, amiért az ellenzék rendszerré akarta tenni a parlamenti anarchiát, törvénnyé válik — az ellenzék nélkül. Érthető, sőt egyedül egészséges helyzet az, hogy a kormány választójogi törvényjavaslata országszerte a legnagyobb érdeklődést kelti és hogy a politikai világ egész figyelme e felé a kérdés felé koncentrálódik. A kormány javaslata ellen a legkülönbözőbb fegyverekkel készülnek harcolni ós érdekes, liogy eddig annak az egy pártnak harci modora és álláspontja ismeretes kifejezetten, amely a parlamenten kivül áll. Ez a párt a szociáldemokrata párt, mely a többség választójogi törvénytervezetével az általános sztrájk rémét és nagyon is kétélű fegyverét szegzi szembe. DflIMAOYARORSZ'ÁQ Szóval a harc megindult és amikor bízvást meg lehet állapítani azt, hogy a kormány javaslata mögött nagy többség áll, jelek mutatkoznak arra, hogy a kormány ugy készítette el tervezetét, hogy azon a képviselőházi tárgyalás során a radikálisabb álláspontnak megfelelő módosításokat tehessen, Erről a választójogi kérdéssel kapcsolatos egyéb ügyekről és az egész helyzetről ugyanis beavatott helyről a következő nagyérdekű fölvilágositásokat kaptuk: A javaslat a kormánynak nem utolsó szava, sőt bizonyos, hogy a tárgyalások során további javító módosításokkal szemben nagy előzékenységet kiván tanúsítani. Ha pedig igy van, nem kötelessége-e a szociáldemokrata vezetőségnek, hogy ezeket a javitó módosításokat megvárja és lelkiismeretesen megvizsgálja, vájjon azoknak beillesztése után nem módosuil-e a parlamenti reform olyanképpen, hogy az ellen az ultima ráció alkalmazása már az ő fölfogásuk szerint se volna helyén? Eszembe jut Wekerle Sándornak egy igen találó és igen politikus mondása, melyet akkor tett, mikor az adóreformját a szakkörök és a , képviselőház nyomása alatt igen lényeges pontokban módositatta. „Egy előrelátó pénzügyminiszter — mondta Wekerle — sohase fog beterjeszteni olyan adóreformot, melyet minden részletében változtatás nélkül akarna keresztülvinni, hanem olyant, melyből a tárgyalások után az süljön ki, amit ö tervezett". — Egy szempontra azonban föl kell hívnom még a figyelmét. Ez az, hogy ugy a nemzeti munkapárt, mint a gazdasági élet valamennyi fontos tényezője, igen erős nyomást gyakorol a kormányra, hogy egy esetleges tömegsztrájkkal szemben habozást nem ismerő energiával tegye meg azokat az intézkedéseket, melyek ugy a dolgozni aka1913, január 15. n ró munkások munkaszabadságának és munkajogának, mint általában a polgárság vagyoni és személyi biztosságának megvédésére szükségesek lesznek. 'A kormánynak a terrorral szemben gyöngeséget tanúsítani nem szabad. De nem szabad a törvényhozásnak sem. Hiu reménység hát az, hogy a munkásság sztrájk árán többet kaphat, mint a mit a nélkül kapna. Azzal kapcsolatban, hogy a kormány a választójogi reformot a képviselőházhoz benyújtotta, ismét megszólal a bécsi sajtó és a szokott fölényes hangon bírálja a napirenden levő politikai kérdéseket. Nem szándékozunk ezúttal vitatni, irja ezzel kapcsolatban a Magyar Távirati iroda, mily határig van joga a bécsi sajtónak belső dolgainkba beleavatkozni, sőt a higgadt kritikát erről az oldalról is a megérdemelt figyelemmel mérlegeljük. Előre volt látható, hogy a választójogi törvényjavaslat nyomán, mely egy hatvan éves állapotból az első lépést teszi a jogkiterjesztés utján, a vélemények nagy -föízajlása fog elkövetkezni. A magyar államférfiak, köztük Lukács, Héderváry, Tisza és mások több izben előre jelezték, hogy a választójog reformja természetszerűen föl fogja idézni a mostani pártkeretek uj alakulását. Mert hiszen lehetetlen, hogy egy ilyen mélyreható kérdés ne idézze elő a szociális téren megnyilvánuló hitvallások követőinek határozott állásfoglalását és ebez képest bizonyos uj csoportosulások létrejöttét. Értjük, hogy odaát Ausztriában csodálkozást kelt, hogy milyen szük terjedelmű egyelőre legalább az a politikai zajlás, pedig ennek is éppen odaát könnyen megtalálhatjuk a természetes magyarázatát azokban a tapasztaltakban, melyeiket az osztrák radikális váiasz tójog első parlamentjéből eddig gyűjtöttek. Természetesnek kellene találniok a bécsi lapoknak, hogy mi a nélküli, hogy ezeket a tapasztalatokat a doktrinér szocializmus tanításával egybevetnők, a magunk viszonyai szempontjából a radikális választójog Lajtán tuli vivmányait egyáltalán nem tartjuk csábitóknak. mintha maga Aphrodité lett volna, a hab szülötte. Kélk -ruhája odatapadt remek szép — de nem folytatom. Az okát megtudod mindjárt. Bűbájosán szép volt. És hogy úszott! Nem is láttam többé senki mást, csak őt, a kékruhás Aphroditét. Gyönyörűséggel enyelgett a hullámokkal, melyek hízelegve csókolgatták, de ő erős, bátor karral utasította el őket magától és imiég fehér lábait is láttam, amint dacosan rugdosta el őket. Aztán odament az őrtálló csónakhoz, a mélyben két olasz matróz -ügyel egész nap a fürdőközönségre és beszédbe elegyedett velük. A másik -percben én -már egy fürdőkabinban voltam és pár pillanat múlva magam is tapostam a hullámokat. Meg akartam tudni a matrózlegényektől, ismerik-e Vénusz őnagyságát? Tudod, hogy egy kötél választja el a férfiak fürdőterületét az asszonyokétól. Kegyetlen kötél. De az őrcsónak ennél a ha- * tárnál van. Egyenesen feléje tartottam. Aphrodité még mindig a csónakba kapaszkodva beszélgetett a matrózokkal. Persze, olaszul, -de olyan dallamosan, mintha a hullámok zenéjét hallottam volna. Néha-néha fölhimbálta magát a viz fölé és ilyenkor láthattam kék ruháját, mely . . . Pardon! Ugy látszik észrevette, hogy mily mohó, égő tekintettel nézem és sietve tovább úszott. A -matrózoktól -megtudtam, hogy naponta eljön fürdeni és hogy a Lidó-szállóban lakik . . ." Vedressy -most már igazán izgatottan fordított át a levél negyedik Oldalára. —- Kezdem érteni a dolgot! — dörmögé. „Természetes, hogy ezentúl nyomában voltam ennek a csodaszép uriasszonynak. Először is a Lidó-szállőba -mentem. A portás valami érthetetlen- nevet mondott. — Annyit megtudtam, hogy egy hét óta lakik itt egy idősebb hölgygyel. Ismersz jól, kedves öregem és tudod, hogy mi mindenre nem vagyok képes egy szép asszonyért. Hát még ilyen szép aszszonyért! Árnyékául szegődtem, követtem minden lépését, megvesztegettem az egész szállodát, hogy közelében lehessek, szóval: a kipróbált iskola minden furfangjához folyamodtam. őnagysága, mikor -harmadszor, negyedszer megpillantott, élmosolyogta magát. Mintha valami tréfásat látott volna a helyzetemben. De azontúl aztán észre sem akart venni és ha szembe mentem vele, mint egy megsértett királynő forditotta el tőlem a tekintetét. Végre is merész lépésre határoztam el magamat. Minthogy semmiképen sem tudtam közelébe jutni, egy papirosra irtain ezt a kis olasz dalt, melyet többször hallottam tőle 'énekelni: „Vo-rrei baciar i toui capelli neri v Ée labbra tue, gli occhi t-uoi seveni." (Csókolni szeretném fekete hajadat, F Komoly szemeidet, tűzpiros ajkadat.") A matrózok egyike a tengerben adta át neki a papirosszeletet. Én messziről láttam, hogy változik meg az arca és dühösen tépi darabokra a papirost. Még aznap a következő levelet kaptam tőle ékes magyar nyelven: „Az ön tolakodása tűrhetetlen. ) Férjemet, Vedressy Barnát, kit ön jól ismer, -még ma értesítem. Bizonyára tudni fogja a módját, hogy szabadítson ímeg ettől a tolakodástól". Kedves öregem, őnagysága e levele u-tán íme rendelkezésedre állok és megbíztam Nagy Bercit és Vámos Gézát, hogy minden 'föltételt elfogadjanak. De tégedet nem menthetlek föl a vád alól, hogy ha már megnősülsz és igy nősülsz, ismertesd meg legalább feleségedet a barátaiddal is. Híved Rupprecht Bandi." — Szamár! — mor-mogá Vedressy, aztán a felesége levelét bontotta föl. „Kedves, édes Mucikám! Ezt a levelet csak azért irorn, mert megfogadtam, hogy naponta irn-i fogok. Különben igazán nincs semmi uj. Minden ugy van, mint tegnapi hosszabb levelemben megírtam. A fürdő nagyon jót tesz. Nagyon sókat gon'dolok rád és szinte azt kivárnom, ne -legyen már annyi csépelni valód, hogy minél előbb itt lehess. Oly rossz igy -nélküled. Ezerszer csókol kis feleséged: U. i. A fürdővendégek között itt láttam egy régi cimborádat is. Azt hiszem, Rupprecht Bandinak hívják". Vedressy Barna tollat ragadott és a -következő sürgönyt irta Rupprechtnek: „Szamár! Akkor provokálnálak, ha a feleségem nem tetszenék! Különben ajánlom, vigyázz magadra, mert őnagysága nem ismer -tréfát és képes téged saját kacsóival a tengerbe fojtani. Vedressy". Aztán a feleségének sürgönyözött: „A cséplést holnap fejezzük be. Termés jó, átlagos. Szombaton ott vagyok nálad. Barna".