Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-14 / 10. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁQ 1913. január 10. (Hogyan történi a gyilkosság?) A gyilkos Schöberl József szikár, fekete fiu, 'beesett aijeu? kiáltó szemcsontu, r^ssz külsejű emiber. Egészen beteg. Bizonytalanul néz körül, semmivel sem törődik. Tóth Gyula dr. rendőrorvos odatelepedett melléje egy székre és igy szólt hozzá: — Na, Jóska, liani, liát bogy is volt? Mondja el nekem. Seköberl József nem felel. Folyton a véres kezefejét nézi, közbesközbe megnyalja, Akkor sebezte meg, miikor a gyilkosság után kiimászott az ablakon. — Na Jóska, — mondja dr. Tóth — talán veszekedtek. A gyilkos íiu maga elé mered ós azt. mondja: — A Terka szakácsné. Behívják a Terkát, A cseléd fogvacogva állt meg. Alig tud beszélni. —• Én kérem — mondja — semmiről sem tudok. Sellőben-] József ujiból kezdi: — Gyűlölt, bántott. — Ki? — kérdi a rendőrorvos. Összefüggéstelen mondatokat mormol, alig lehet megérteni — Hát Jóska fiam, hiszen az apja dédelgette — mondja dr. Tóth. iSdhöber] József ránéz, azután hangosan röhögni kezd. — Hát a revolvert hol vette? — kérdi Tóth. — Szép, fényes, fehér — feleli Schöberl. A rendőrorvos még próbálja faggatni, semmire sem tud menni vele. Amikor a rokonairól kérdezősködik, igy felel: — Utálatos, tolakodó ember. — Miért lőtte le az apját? — Schöberl felelni akar, köziben meglátja a papirt és ceruzát, erre elhallgat. Később azonban mosolyogva felel: — Szép fegyver, csillogó. Utált, bántott. — Azért? Ma is veszekedett este? Erre Schöberl már nem felelt. Mohón szívta a füstöt, mosolygott és nyaldosta véres manzsettáját és megsebzett kezét Azután már egy szót sem szólt Később egyet-mást mondott összefüggéstelenül, zavarosan, mire a rendőri bizottság előtt kiderült, hogyan történt a gyilkosság. Amikor a család színházba .ment, csak az öreg Schöberl és a fin maradtak otthon. A cseléd is elment. Hogy az apa és íiu között mi történt, hogyan történt a gyilkosság, azt csak kombinációkból lehet megállapítani. Valószínű, hogy Schöberl József, a gyilkos fin, ágyban találhatta már az apját, aki meglátva kezében a revolvert, ki akart ugrani az ágyból. Erre rettenetes dulakodás támadhatott a halálra szánt apa és a gyilkos szándékú fiu között, A fiu ereje végre is győzött az apa gyengült izmai felett és időt és alkalmat szerzett magának, hogy fegyverét lövésre emelhesse. A golyó az öreg Schöberl bal füle alatt hatolt be s a nyak felé fúródva áttépte a nyak ütőerét, A gyilkos, amikor látta atyja utolsó vonaglásait, revolverrel a kezében kirohant a lakásból, amelyet azután lezárt. Hogy a gyilkosság körülbelül igy történhetett, arra vall a feldúlt szoba és az a .körülmény, liogy a holttestet, hálóingben találták. Orz György rendőrkapitány szerint a gyilkosság valószínűleg igy történt: — Az a.pa .azt mondta a fiának, hogy feküdjék le, A fiu vonakodott, mire az apa keményen rászólt. Az ingerlékeny fin erre az apja felé lőtt, A könyvet olvasó öreg Schöberl kiugrott ágyából, talán dulakodtak is és dulakodás közben még két lövést tett a fiu. Az egyik lövés halálos volt. (őrült!) Tóth Gyula dr. rendőrorvos az éjszaka ralyaímán beható vizsgálatnak vetette alá a gyilkos tiut. Megállapította, hogy igen ingerlékeny természetű, Ítélőképesség ós beszámithatóképesség nélküli ön- és közveszélyes elmebeteg. Ennek a véleménynek az alapján nem tartóztatták le, hanem az örszobán őrizet alatt tartották s ma délelőtt átszállították a lipótmezei tébolydába. A hullavizsgálat szerint Schöberl halálát a nyakütőér átütése 'és az ennek .következtében beállott belső és külső elvérzés okozta. Schöberl Róbert, aki 'a Belváros társadalmában előkelő pozíciót töltött be, tragédiájának hite még tegnap este elterjedt a városban és mindenfelé igaz részvéet keltett. A hulla eltemetése iránt eddig még nem történt intézkedés. Schöberl holtteste egyelőre még künn fekszik a törvényszéki bonctani intézet jégkamrájában. SZINHÁ Z, MŰVÉSZET Szinházi miisor: KEDD: Ábrahám a menyországban, operett, SZERDA d. u.: Faust, dráma költemény. Ifjúsági előadás mérsékelt helyáraikkal. SZERDA este: Ábrahám, operett, CSÜTÖRTÖK: A farkas, vígjáték. PÉNTEK: Romeo és Júlia, tragédia. SZOMBAT: A honvéd zenekar jubileumára Bohémélet, opera. VASÁRNAP d. u.: Válás után vígjáték. VASÁRNAP este: A leányvásár, operett 25-ik előadása, Abraliáin a menyországban. — Bemutató előadás. — Állítólag Heltai Jenő és Molnár Ferenc fordították azt a rövidnadrágos bárgyúságot, amelyet Wilner és Bodánszky urak irta.k a hallhatatlanság és a budai színkör számára. Mivelhogy az irodalomtörténetnek a most nevezett urakra vonatkozó részét pontosan nem ismerjük, bizonyos szerénységgel merjük azt állítani, hogy bizony az Ábrahám a meny országban cimü dalmüvet nem annyira Heltai Jenő ós Molnár Ferenc, mint inkább más valaki fordította magyarra, akinek sikerült a 'két neves iró nevét megszereznie, menthetetlen .vállalkozása védelmére. A rossz bornak elkelt ugyan az idegen cégér és ,a fifikás korcsmáros ravaszul vasárnap szolgáltatta fel először, azért, hogy egy napot a szinházjáró közönség informálatlansága révén — a hétfőit, amikor nincsenek lapok — nyereségül könyvelhetett. De sem a díszes cégér nem használt, sem a szegedi rendezői éléskamra minden bőven feltárt gazdagsága: az Ábrahám első felvonása után megindult a népeik vándorlása a nézőtérről és a második felvonás után már csak azok maradtak a színházban, akik — kártyás szólammal — futottak a pénzük után. Természetesen nem nevettetjük .ki magú nkat azzal, hogy ezt az operett-bornirtságot kritikailag részletezzük. Ostobább mesét, ötlettelenebb jelenetezést, vioomentesebb párbeszédet és terjengősebb unalmat el sem tudunk képzelni annál, mint amilyet a jóforgalmu osztrák cég szolgált fel annyi zenei sivárság, melódiátlanság és zeneiszerzői dilettantizmus, álkomolyság kíséretében, liogy ebből a legkikacagtatóhh operett i ró is évekig meg tud élni — bőségesen Granichstadten Bruno recipéje szerint. A szinház megvesztegető ambícióval készült ennek az idétlen darabnak a bemutatására. Lirai bensőséggel bekomimünikézte, kistaffirozta, agyonpróbázta, kivilágította, felöltöztette, kiinasz kiroztatta és a látványosság gyógyszerészcukrával keverve egyenesen belelökte a közönség gyomrába. Egyes szereplők a szövegiróval kongeniális helyi szellemességeket szőttek a darab pókhálóimom librettójálha, a rendezés a világ összes nagyjait betedepitette a második felvonás menyországába, sőt a vaskancellár Bismarck maszkjának kiegészítéséül egy elégedetten farkátcsóváló komondort, is színpadra eresztett (lovak már voltak az idén!), de mindez nem használt semmit: a közönség bosszankodott és unatkozott, hazament és öntudata mögött visszakérte a pénzét, ellenben Granichstadten ur nem kérte vissza a tandiját, amelyet az elemi iskolában kedves szülei helyette megfizettek. Mindezek után talán a legnagyobb dicséret volna nem írni az előadásról, amelyben az, ami jó volt — tánc és móka — már az unalomig ismeretes, a mi pedig uj volt — az hiányzott az előadásból. Heltai Jenőnek, a címszereplőnek, akinek ötletes lénye sehogyan sem kvadrált az együgyű szereppel, legfőbb érdeme az volt, hogy dus fekete költő-fürtéi és jólborotváltsága révén úgyszólván a ruházati különbségekig hasonlított a szép Heltai Olgához, akinek viszont szerepe lényege szerint tiz másodperc alatt háromszáz lépcsőfokot kellett megfutnia. Nagy Aranka tőle telhetőleg ropta az áriákat, Körmendi Ilona — aki csinos és fess volt, jól beszélt és jól mozgott — egy vérbeli grófnő mély meggyőződésével udvaroltatott magának Heltaival és a szótlan, de bizonytalan tekintetű Lebedával. Solymosi egypár kedves és ismert mókáján jóiziien kacagtak; Déry Rózsi kecses és vidám táncán, szép énekén ós nem utolsó sorban — exponált toilettjén — no meg egy-két igazán kacagtató ötletén percekig épült a közönség. Hogy a meny országban paradicsomi öltözék-állapotok uralkodtak, az a rendezés pontos, a bibliaszöveghez tapadó istenhitét, illetve tulvilágbizalmát sejtette, persze nem egészen a színpadi jóizlés szignumálban. Ábrahám a menyországban volt, de a közönség az unalom és bosszankodás esztétikai tisztítótüzén esett keresztül. Végezetül körkérdés gyöngébbek számára: mit akart a direkció ezzel a darabbal, vagy miért nem szereted felebarátodat, mint tenmagadat? * Fichtner Sándor sikere. A szegedi karmestert és országos nevű zeneszerzőt, Fichtner Sándort, újra szép kitüntetés érte. 1848. cimü nagyobb zenemüvét országos pályázaton az első díjjal tüntették ki. Ezt a munkát a budapesti közönségének fogják bemutatni, még pedig a Nemzeti Zenede februári hangverseyén. Fichtner Sándor rendkívül szorgalmas zeneiró, aki alapos tudással, dallamosan és változatos hangszereléssel épiti kompozícióit. E müvét is valószínűleg rövidesen bemutatják Szegeden is. * Ábrahám a menyországban — másodszor. Félig üres ház előtt adták hétfőn este Wilner és Bodánszky és Granichstadten szomorú operettjét, a bemutatónál jobb és vidámabb tempóban, de nem több siker és kilátás mellett. Sókat kihagytak az unalmas darabból, de a radikális kúra: levétel a műsorról, csak ezután fog következni. Nem volna-e okosabb, ha a régebbi jó operettéket vennék elő, ha jó uj nincsen? * A vörös szegfű Bécsben. Földes Imrének a kitűnő drámairónak, A vörös szegfű cimü darabja előadását Jarno, a bécsi Josofstádtertheater igazgatója, tegnap megszerezte színháza számára. A dráma, amelyet Eibenscliütz fordít németre, hamarosan sainrekerül Bécsiben. Ez lesz az első magyar darab, melyet külföldön mutatnak be először. Tudvalevőleg A farkas-na, Molnár Ferenc vígjátékára várt volna ez a szerep. Annak idején báró Berger, a Burgtiheater igazgatója, ugy tervezte, hogy a Molnár-vígjátékot megelőzve Budapestet, ő fogja bemutatni. Nem sokika 1 a premiér előtt azonban meghalt és az igazgatóváltozá* miatt tolódott el az-