Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-14 / 10. szám

1913. január 10. DÉLM AGYARORSZÁO t Hegedűs Lóránt dr. előadása az ipar filozófiájáról. (Saját tudósítónktól.) Előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében tartotta ineg előadását Hegedűs Lóránt dr. vasárnap délelőtt a városiháza nagytermében. Ép amiatt, amit Hegedűs az előadásában fejtegetett, bogy minden kornaík megvannak a szólamai és hogy most az iparral Ikapcsoltos szólamok vannak a homloktérben, különösebb érdeklődéssel várta a közönség az alőadási, az ipar filozófiájának megismertetését. Banalitás lenne, ha most Hegedűsről meg akarnók állapítani, hogy ritka készültséggel, a tárgyába való mély elmélyedéssel s az iránta való nagy szeretettel, a finom és rutinirozott előadó lebilincselő közvetlenségével, olykor-olykor a szónok fölmelegitő erejével, magával ragadó meggyőződésével és magasan szántó költőiségével beszélt. A filozófia szótól még az érettebb közönség java része is fázik és az ipar filozófiája ebben a frázisoktól límonádés világban bizony csak a nagyon komoly embereket érdekli. Ez az elitközönség zavartalan figyelemmel hallgatta Hegedűs előadását, amelynek célját teljessé ugy lehetett volna tenni, ha Gy. 0. Sz. gyorsiratja és a közönség minden rétegének hozzáférhetővé teszi. Előadását azzal kezdte Hegedűs, hogy a társadalom becsű léséinek osztályai kőzöl az elsőben a, jogászok és a fiöWbirtotkosok vártnál?, mig az iparosok nagyon méltatlan elbírálásban részesülnek. Igaz, hogy mindért kornak rtiégVálinak a maga szólamai és a mi korunk az ipar jelszavával kacérkodik legtöbbet. Ez jól is van igy, inert megteremtenék azok az ideáik, amelyek az iparról és az iparosról való balhitet megváltoztatják és ezzel énhek á hatalmas osztálynak méltó társadalmi elhelyezkedést bíztositanak. A tótelek jogúnál: a jogászok, a föld urai: a földbirtokosok, állandóan bizonyos törvényszerűségre hivatkozhatnak és azzal tudtak a társadalom urai lenni, hogy ennék á törvényszerűségnek föltétlenül bekövetkező szabályait, kötelező rendelkezéseit bele tudták vinni a köztudatba. Mindenki tudja, hogy lesz tavasz, nyár, ősz, tél, tavaszi eső, nyári eső, látja azokat a törvényszerűségeket, amelyek nagy anyagi javak és diploimáhiók föltétlen uraivá teszik a jogászokat és földbirtokosokat. Mici lehajtotta a fejét és ezer gondolat cikázott át az agyán. Eszébe jutott a rögös pálya, aitielyre lépett. A szerződés után való szaladgálás, az ismeretlen jövő, az emberek rosszakarata. És még azt is kénytelen volt bevallani, hogy régeti Szereti ezt a komoly arcú, csöndes szavú férfit. De azért nem felelt. Nagy Jenő pedig a két kezébe fogta a leány arcát és belenézett h halványkék szempárba. És nem kérdezett többé semmit. Mert Mici tekintetéből mindent megtudott. A rajongó szereldm, odaadás, hűség; minden együtt volt abban. ... A nagy boldogságukat együtt írták •heg haza. — Boldogok vagyunk, nagyon szeretjük egymást. Néhány nap múlva meglátogatunk, édes Ella. Csak ennyit írtak. És az ezredes hálát adott az Istennek, hogy a lányából nem lesz színésznő. Ella pedig, amikor egyedül maradt a szobában, elővett az íróasztala fiókjából egy elhervadt, száraz virágcsokrot, amelyet egyszer, régen bucsuzóul kapott valakitől. A könyei ráhullottak és ugy ragyogtak, rrűnt napfényben a harmatcseppek. Még egyszer megcsókolta, aztán remegő kézzel beledobta a kályhába és egy szál gyufával és a szivében halálos szomorúsággal nézte, hogy mint hamvad el egyik virág a másik után ... > Az ipar törvényszerűségeinek ismeretét most kezdik a köztudatba vinni és az ipar filozófiájának az a feladata, hogy ezeket a. törvényszerűségeket teljesen fölkutassa, uralkodó erejüket az egész nagy gépezetet uraló konjunktúrákban a társadalom elé állítja. Érezzük például azt, hogy van valami összefüggés a között, hogy az Angol Bank a kamatlábat fölemelte és a magyar bankok megszorították a hitelt és vállalatok buktak meg, de ezeknek a hatásoknak a törvényeit nem isimerjük még, pedig megvannak. A nagyipari gazdaságnak az embertől teljesen független törvényei vannak és ezeknek a törvényeknek az irányító ereje a konjunktúrák változásában mutatkoznak. Maga a pénz is, vagy akár a gyáripar, olyan törvényszerűséggel bír, amely fölötte áll az embereken. És amíg a jogászok a konkrét jogrendre hivatkozva kimutathatják annak nyilvánvaló hatását az egyénre, addig az ipari gazdaságban ilyen konkrét rendet hiába keresünk. Ez a körülmény magyarázza, meg, miért alakult, változott át a világgazdaság oly óriási mód. Ma az egész világra kiterjedő gépipar korát éljük és a kor hatalmasan különbözik a. kisipar korától. A régi korokban a kisipar, vagy általában a termelő jól ismerte fogyasztói szükségletének nagyságát. De ma például egy angol gyár tömérdek ezer fogyasztónak dolgozik, akiik szétszórtan élnek a világ minden táján. A gyár egyáltalán nem isimeri a fogyasztókat és még hozzávetőlegesen is nehezen tudja kiszámítani, mennyi termeivényt állítson, bogy a szükségletet postosan kielégítse. Előre nem látható okoktól függ, hogy mennyi termeivényen lehet túladni nyereséggel, ugy, hogy a gyár anyagi egyensúlyáhan nagyobb zavarok be né következzenek. A modern gazdaság — mondotta Hegedűs Lóránt dr. — akikor kezdődött, amikor az első omnibusz megindult. Az omnibusz egy irányba kényszeritet.te őket. aminthogy legyirányba tereli az embereket a kapitalizmus ereje. Legéreabetőibb a modern gazdaságban az állam gazdaságának hatása, amely különösen aktuális most, hogy az adótörvények kérdése áll ezen gazdaság homlokterében. A hatása mindesetre érezhető lesz a társadalom minden rétegéhen. Amellett voltaim magam is — mondotta Hegedűs, hogy az uj adótörvények életbeléptetését 1913. évre el kell halasztani. Nincs uj adórendszer olyan, amelyre azt lehetne mondani, bogy jó. Nem jó pedig azért, mert ha a régi rendszer rosszabb is talán, a nyomása már-már eloszlott, az emiberek megszokták és viselik a megszokott terhet. De az uj rendszertől félnek, inert nem tudja a társadalomnak egyetlen rétege sem, hogy melyik fogja annak nyomását viselni, Mert nem az a fontos, hogy melyik réteg fizeti az adót, hanem az, hogy melyik viseli. Az adó olyan, mint valami görgeteg, végigszánt az egész társadalmon, mindenkinek a legérzékenyebb oldalát érinti és csak azt nem lehet kiszámítani előre, hogy ez a görgeteg a társadalom melyik rétegénél áll meg. Ha a bűdbirtokos érzi a nyomását leginkább, drágábban adja a termést, a pék fölemeli a kenyér árát, a munkás a kenyér drágaság következteben magasabb munkabért követel, az iparcikk előállítója pedig az árut fizetteti meg jobban. Ez a példa is azt igazolja egyreszt, hogy az uj adórendszer hatással vau az egész társadalomra s ezért félnek tőle, másrészt nem az a fontos, hogy ki űzeti, hanem az, hogy melyik réteg viseli. A terhet, meg a fényűzési cikkeknél is áthárítják másokra azok, akikre tulajdonképpen kirótták. Londonban például annak idején kirótták az adot a gyárosokra, ezek pedig áthárították a togvasztókra. Minthogy köztük a legtöbb volt a magántisztviselő s ők érezték a terhet leginkább, a gazdáikra hárították át s itt megállt a görgeteg: a munkaadók ugy segítettek magukon, hogy kevesebb tisztviselőt tartottak. A mi uj adórendszerünknél még nem tudjuk, melyük rétegénél áll meg a társadalomnak. , Előadása végén Hegedűs Lorant dr. levonta az elmondottak konzekvenciáit. Mmt a természetben, vagy gazdasági életben általában, az ipari gazdaságban is vannak törvényszerűségek, amelyek az ipari gazdaságért való hatalmas munkál irányítják. Ezeket a törvényszerűségeket most onég- teljességgel nem ismerjük, de megvan az ut a megismerésükre s ez elkövetkezik akkor, a mikor a körüllöttük feltorlódott munka már akkora lesz, bogy a mozgató erők titkaiba mélyebben belepillanthatunk. Addig is az ipa ri gazdaság törvényszerű megnyilatkozásait .konjunktúrák elnevezés alá foglaljuk. A konjunktúrák törvényszerűségeit pedig bizonyosan megismeri az emberiség, mert a szükség fogja erre rákényszeríteni. A beszéd végével Wimmer Fülöp elnök meleg szavakban köszönte meg Hegedűs Lóránt dr. gyönyörű fölépített előadását, a ,melyért a közönség tapssal fejezte ki elismerését. Még mindig késik a nagyhatalmak beavatkozása. — A román-bolgár háború veszedelme. — Békeremények. — Királyunk levele. — Danev nyilatkozata. — A porta nem mer határozni! — A szerb elégtétel. — (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik, hogy a nagyköveti reunió véglegesen megállapította, hogy a közös jegyzéket miképen adják át Konstantinápolyban. A közös jegyzék szövegéhez a hatalmak mind hozzájárultak, de egyes hatalmak kijelentették, hogy a kollektív akciónak csak akkor van célja, ha a hatalmak egyúttal kényszerítő eszközöket is alkalmaznak abban az esetben, ha Törökország nem enged. Föltűnő különben, hogy a nagyhatalmak beavatkozása késik. A Berliner Tagblatt-nak jelentik Konstantinápolyból. Az osztrák és magyar és a német nagykövet tegnap délelőtt átadta Noradunghián külügyminiszternek az együttes jegyzék uj szövegét. Noradunghián kijelentette, hogy a két nagykövettel folytatott tanácskozásáról a miniszteri tanácsnak jelentést fog tenni. A porta különben maga se tudja, mit csináljon: nem mer intézkedni. Gondolja aztán most, amikor tényleg azonnal kell határozni, hogy ugy tesz, mint 1871-ben, amikor az országra bizta a határozathozást. Bár a porta még a hatalmak nagyköveteivel szemben is kijelentette, hogy Drinápoly és a szigetek kérdésében nem engedhet, a hatalmak együttes lépései komoly aggodalmakkal tölti el. A kormány a jelen pillanatig követett magatartásával annyira angazsálva van, hogy nyilván nincs módjában vállalni a felelősséget, hogy döntsön a háború vagy béke fontos kérdésében. A mai minisztertanács ezért elhatározta, hogy nagygyűlést hiv egybe, melynek előkelő polgári, katonai és papi méltóságok, a nem-muzulmán községek hatósági fejeivel együtt, továbbá kiváló szenátorok és több volt miniszter volnának tagjai. A gyűlésen a kormány ki fogja fejteni a háború minden mozzanatát és a mostani katonai és diplomáciai helyzetet s azután a gyűlésre fogja bizni a döntést arra nézve, hogy Törökország milyen útra lépjen? Csak az a kérdés, hogy e nagygyűlés döntéséig nem döntenek-e ellenei a háború mellett?! Konstantinápolyból jelentik: Itt az intéző körök korainak mondják azt a hírt. hogy Románia és Bulgária között már kitört a háború. Igaz ugyan, hogy a konfliktus már a háború veszedelméig fejlődött,