Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-08 / 100. szám

8. DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 8. ja Krétát minden kártérítés nélkül. Az Égei szigetek autonómiát kapnak és székhelyük Számoszban lesz. A mai napon ezek a hirek érkeztek még: Törökország megerősíti Csataldzsái. Konstantinápoly, december 7. A tö­rök jobbszárny a bolgárok hadállásait kö­rül fogja venni. A csataldzsai vonalon rendkívül erős, modern erődítéseket épí­tenek, melyeket repülő aknákkal, fonott sö­vényekkel, lépcsőzetes sövényekkel és ár­kokkal fognak berendezni. Újévre béke lesz? Szófia, december 7. Illetékes helyen ki jelentik, hogy a hadviselő feleknek elvben az' a szándékuk, hogy a béketárgyalásokat újévig befejezzék. Görögök a bolgárok ellen. Szólia, december 7. Itt azt beszélik, hogy a görögök Todorov tábornokot fel szólították, hogy a bolgár csapatokat azon­nal vonja vissza Szalonikiből. Mőrsalíbot a román királynak. Bukarest, december 7. Nikoláj Mihájlo­vics nagyherceg jövő kedden ide érkezik, hogy átadja a királynak az orosz cár által neki felajánlott marsall-botot. Ferdinánd her­ceg trónörökös tegnap ide visszatért. Anglia békét akar. London, december 7. Seely hadügyimi­niszter Pevonshirében beszédet mondott, melyben annak a reménynek adott kifeje­zést, hogy a Balkánon a béke tartósan hely­reáll, Az utóbbi időben sokat beszéltek a védelmi készültségről. Azon a véleményen van, liogy azok, akik kijelentették, hogy Anglia gyenge lábon áll, rossz szolgálatot tesznek az államnak. Anglia se nem gyenge, sem hatalma nem csorbult meg. Anglia nem akar területet hódítani. Egész érdeke a béke fentartásában rejlik. Anglia jelenleg a ten­geren erösebb, mint imár sok év óta. A had­ügyminisztérium azon a véleményen van, liogy a hadsereg is nagyobb mértékben áll készen a harcra, mint valaha. a « 1 » f! 3 JS ­Nagy a nyomor. — Kiapadtak a jótékonyság kasszái. — (Snját tudósítónktól.) A monarchia kon­fliktusának a hatását megérzik a jótékony­sági egyesületek is. Hihetetlenül fölszaporo­dott azoknak a szerencsétleneknek a száma, akik rákényszerültek a jótékonysági egye­sületek segélyezésére. Raskó Istvánná dr.-né, a Katolikus Nóvédő Egyesület elnöknője, igy nyilatkozott a jóté­konyság imai állapotáról: —• Az utóbbi betekben olyan sokan for­dulnak hozzánk segélyért, hogy .szinte már érthetetlen előttünk a dolog. Segélyeztünk, amig csak lehetett, most már azonban kia­padt a kasszánk. Ugy tudom, hogy a többi jótékonysági egyesület ugyanilyen helyzet­ben van. — Akik ujabban segélyt kérnek, mind arról panaszkodnak, hogy behívták a hozzá­tartozójukat. Elvesztettek egyik kenyiérkó­resőjüket. A háborús izgalom imiatt pang az élet, sok a munkátlan ember. A silány pénz­viszonyok még hozzájárulnak a helyzet elfa­julásához. — Nagy a nyomor. Hosszú évek óta nem volt olyan nagy szükség a jótékonysági egye­sületek működésére, mint éppen most. A fő­kapitány ur előszobájában is napról-napra jelentkeznek a szegények, aíüik segélyt kér­nek. A főkapitány ur hozzánk utasítja a je­lentkezőket, de mi a megnövekedett .segélye­zésben már kimerültünk. Folytonosan gyűj­tünk és a jövő hónapban már ismét megkezd­jük a segélyezést. Ha csaík «z utcán végigsétál az ember, fél­reismerhetetlenül szembetűnik a nyomorúság. Munkátlanok nagy serege lézeng az utcán, a javarész lerongyolódott és kiéhezett. Éis föl­tűnő az az elkeseredés, amellyel az állapo­tokat tárgyalják. Mind a háborúról beszól és ami a lgérdekesiebb, mind várja, a háborút, ftk ugy gondolják, bogy a háború után talán kellemesebb élet vár reájuk .... Mérnökök a város szolgálatában. (Saját tudósítónktól.) Irtunk a napok­ban arról, hogy a szegedi városi mérnökök beadványt adtak a polgármesterhez. A me­morandum szövegét is közöltük, mert érde­mes megtudni, milyen elbánásban részesül­nek ezek a képzett, nagy felelősséggel dol­gozó emberek. Bizony mostoha elbánást kapnak. És ami feltűnő, ők, a műszaki pá­lyán dolgozók, egyszerűen hátrább szorul­nak a jogi képzettségű tisztviselőkkel szem­ben. Már ez is feltűnő. De az meg szinte káros szokás, hogy a városi mérnökök leg­többje nem juthat előbbre, nincs számukra méltányos emelkedés, hanem évtizedekig sok­szor egy állapotban maradnak. Azok, akik városi szolgálatba lépnek, számolnak azzal, hogy lassú emelkedés lesz részük fizetésben és rangban. A jogi kvalifi­káció ugyebár, önmagában csak erre pre­desztinál. Bizonyos, hogy akik ilyen állá­sokba bejutnak, sokszor panaszkodhatnak. Viszont az alap, melyen állanak, mégis mél­tányos. Ellenben akik jnüszaki kvalifikáció­val lépnek városi szolgálatba, már ott mél­tánytalanságot találnak, amikor megtudják, bogy kedvezőtlenebb a fizetési beosztásuk, mintha jogi képzettségük lenne. Jellemző ez. Anélkül, hogy a jogi kvali­fikáció ellen bármit szólnánk, viszont meg kell említenünk, hogy a műszaki képesítést sok­kal, de sóikkal jobban meg kell becsülnünk, mint ahogy mostan szokás. Legalább annyi­ra becsülni és értékelni illik, mint a jogi kva­lifikációt. Különösen ma, a technika korsza­kában, amikor a mechanika egyik legfőbb szükséglet, amikor ez a pálya amúgy is mos­toha és elhagyatott, 'különösen minálunk, a jogászok országában. Már csaik, ha kissé praktikusak akarunk lenni, ajánlatos a mii­száki és jogi ágakat egyenrangusitani a vá­rosoknál is, ha azt akarjuk, hogy egyik pá­lya túlzsúfoltsága enyhüljön és a másik fej­lődjön. A városi mérnökök ama panasza, liogy ők nem számíthatnak méltányos előhaladás­ra és javitásra, elszomorító. Hisz az van ebben, hogy az ambíció nem produkálhat csodákat, mert a mai szervezet direkt arra való, hogy kiölje az ambíciót. Igen, mert mi­nek küzdjön, mfért hozzon áldozatot az a vá­rosi mérnök, ha egyszer semmi előnye nem származik? Egészségtelen, káros helyzet ez mindenképen. A mai állapoton föltétlenül változtatni kell és még van rá mód, alkalom. Elvégre egy városnak műszaki kara talán a legfon­tosabb, különösen, ha az igazi nagyváros felé haladunk. És itt nem szabad azzal elő­állani, hogy van még más városi tisztviselő, akinek a helyzete még rosszabb. Bocsánat: ez nem elégtétel és nem maradhat kiindulási pont. Ha van még rosszabb helyzetű tiszt­viselő, azon mindegyiken igyekezzenek ja­vítani. Speciel a városi mérnökök esetét pe­dig függetlenül és gyorsan kell megoldani, mert kicsi kérések teljesítésével aránytala­nul nagy előnyéket szerezhet a — város! 3raffiS8aB®SSBJBHH®E!EB!@5»BHSI«BBSMÍ iziasszonyon a bevásárlásnál a saját érdekükben kérjenek határozottan „valódi" Franck­ot a kávédarálóval. Nagyon tanácsos mindjárt meg­győződni arról, hogy az adott ládika vagy csomag a „ kávédaráló"-val, a „valódi" minőség kezességével van-e ellátva. — Gyár Kassán. *B álmagyar ország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 24. 12. 6. 2. — kor. » n » Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . -ígyhór.apra kor. 28. 14.- „ 7. - „ 2.40 „ TÖRLEY

Next

/
Thumbnails
Contents