Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-06 / 99. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 1912. december 8. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor: SZOMBAT: Éva, operett. (Bemutató.) VASÁRNAP d. u.: Rablólovag, szinmü. VASÁRNAP este: Éva, operett, * Arnoldson Sigrid, a világ leghíresebb és dédelgetett koloratur művésznő páratlan művészetében fogunk gyönyörködni január 9-én a Tisza nagytermében. Európai diadalutját szakítja meg, hogy egyetlen estélyen az énekművészeiért rajongó közönségünket is bámulatba ejtse énektudásának határtalanságával, meleg, érzésteli hangjának melegségével. A jegyeket Várnay L. könyvkereskedésében válthatni. * Salten Félix kritikája a magyar drámairodalomról. A hires bécsi kritikus és szinmüiró, akinek az „Erős láncok" cimü darabja néhány héttel ezelőtt nagy sikert aratott Szegeden is, a „Cárnő" bécsi bemutatója alkalmából érdekes cikket irt az uj magyar drámaírókról a Fremdenblattban. A cikkből kivesszük a következőket: Néhány óv óta a magyar drámaírók meghódítják a német színpadot. Széles vonaliban történik felvonulásuk, elfoglalják a legfontosabb pontokat, ugy, hogy csaknem az öszszes színpadokon az ő darabjaikkal találkozunk ... A magyarok bevonulása azonban inkább szórakoztató, mint fontos. Nem hoznak nekünk mélyen szántó problémákat, mint a skandinávok. Nem tanítanak bennünket uj teknikai bravúrokra, mint a franciáik és nem várhatjuk tőlük egy eltragadóan eleven alakító erő megnyilvánulásait, mint az oroszoktól. Mert voltaképen semmi ujat sem hoznak nekünk, sem problémát, sem teknikát, sem a plasztikus alakítás erejét. Nagyjában mindig csak azt adják nekünk vissza, amit tőlünk és amit a franciáktól tanultak. Szinházi vér van bennük, mint tanítómestereikben, a franciákban, de nem annyira moralisták és nem is olyan szentimentálisok. És ez az előnyük. * Éva. A szinházi iroda jelenti: Lehár Ferenc diadalmas uj operettje teljesen készen várja a szombati bemutatót, A címszerepet Antal Erzsi játsza ugyanolyan kosztümökben, mint Fedák Sári. Déry Rózsi Pipsiben jutott legjobb, vérbeli szubrett-szerepóhez. Oláh Gyula játsza a fiatal gyárost, alcT beleszeret Évába, a munkásléányba. Az operett legszebb számait ő énekli Déryvel és Antallal való duettjeiben. Solymossy, Heltai, Ladiszlai, Mibó vesznek, még jelentősebb szerepeikkel részt az előadásban. * Mozihirek. Pénteken este már vetítésre került az Urani-szinházban Boiurget Pálnak, a francia akadémia, tagjának kitűnő mozidrámája, A sztrájk. A szociális dráma itt is, mint. mindenütt nagy sikert ért el. A fillmgyár igazán óriási áldozatkészséggel igyekezett a kitűnő író drámáját méltó diadalra hozni. Meglepően szépek a felvételek, az izgalmas jelenetek kidolgozása mestermunka. A Comédia Francais tagjai játszák a szerepeket, gondosan, művészettel és ambícióval. Ezeknek köszönhető a páratlan siker. Nagyon tetszett még az Uránia közönségének a Gaumont Újság, mely a legfrissebb világszenzációkkal hozott meglepetést, óriási érdeklődés móllett került vetítésre pénteken este a Foss-moziban A nyomorultak harmadik része: Cosette. Ez a legszebb része a csudálatosan megkonstruált drámának. Itt van elrejtve a dráma kifejlett róguja. Nagy közönség nézte végig minden előadást, pedig mind a két teremben volt előadás. A Vassban Pali egy bohózata és Pathé Hét legújabb száma szerepel még a műsoron. A kitűnő és páratlanul Irőséges műsor csak szombaton ós vasárnap látható mindkét mozgófényképszinházban. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Fogat fogért. — Sztrájkolnak a fogtechnikusok. — (Saját tudósítónktól.) A fogorvosok és fogtechnikusak már évek, sőt évtizedek óta harcban állanak egymással. A fogtechnikusok működésében ugyanis erősen korlátozták a kezelést. Például fogat sem húzhatnak. A szenvedélyes küzdelem végre novemberben azzal végződött, hogy a belügyminiszteri rendelet értelmében megszűnik a technikusok működésének a korlátozása, a kezelési működést azonban vizsgához köti a rendelet. A fogorvosok nagy méltatlan'kodással fogadták a miniszteri intézkedést és elhatározták, hogy nem vesznek részt a vizsgálóbizottságban. A bizottságot azonban mégis sikerült megalakítani. Az elnök Antal János dr. egyetemi tanár, a vizsgálóbizottság tagjai pedig Bauer Samu dr. és Császár Jenő dr. A fogorvosok azonban nem hagytak föl a harccal és mindent elkövetnek a rendelettel szemben. A fogtechnikusok erre érdekeiknők a megvédésére tömörültek. Erélyes lépésre szánták magúikat — sztrájkolnak. Csütörtökön délután megkezdődött a sztrájk, a Székesfővárosi Fogtechnikusok Szövetkezete határozatot hozott, hogy ezután egyetlen fővárosi vagy vidéki fogorvosnak sem szállít semmiféle anyagot. Ez pedig azt jelenti, hogy a fogorvosok nem kaphatnak többé müfogakat, hacsak külföldi cégekkel vagy fogtechnikusokkal nem lépnek összeköttetésbe. Az ipartestület rendkivül éleshangu felhívása, melyet tagjaihoz intézett, igy végződik: December hó 5-ik napjának délutáni 5 órájától mindaddig, mig mi ez alól fel nem mentünk benneteket, Magyarországon fogorvos semmiféle fogtechnikus-munkát nem kap. Ettől az órától kezdve nincs széles e hazában becsületes, tisztességes fogtechnikus, aki munkát vállal és nékik fog-müveket szállít. A budapesti ipartestület helyiségei ma zsúfolásig megteltek sztrájkotokkal — az összes fogtechnikusok egy szálig részt vesznek benne, — akik harci kedvvel tárgyalták a helyzetet. Bauer Aladár, az ipartestület alelnöke, igy ismertette a fogtechnikusok felfogását és hangulatát: — Teljes megelégedéssel fogadtuk a miniszter ur rendeletét, mi nagyon szívesen alávetjük magunkat a vizsgának. De a fogorvosok félnek ettől, mert akkor a fogtechnikusoknak magasabb kvalifikációjuk lesz, mint nékik. A fogorvosok tudvalévőleg tesznek külön fogászati vizsgát. Egyébként a magasabb kvalifikációnk eddig is meg volt, hiszen akárhány kollégám van, aki fogorvosokat fogászatból kiképzett. Mióta a rendelet megjelent, a fogorvosok minden lehető fegyvert megragadnak ellenünk, uton-utfélen kisebbítettek bennünket, társadalmi bojkott alá fogták a vizsga-bizottságot, hogy csak lemondásra kényszerithessék. Hát ezt nem tűrhettük tétlenül, mert ez az exisztenciánk teljes elpusztítását célozza. Mi és segédeink egyszerűen letettük a műszereket, tessék boldogulni nékiilünk, ha tudnak. Ha mi nem dolgozunk, akik a fogászatnak termelő részét szállítjuk, lássák, mire mennek. Nem sztrájkolunk, csak bizonytalan időre beszüntettük a munkát s addig föl nem vesszük, amig teljes elégtételt nem kapunk. Minket dehonesztáltak, minket nem akarnak élni hagyni azok, akik belőlünk élnek — provokálták a harcot, most itt van. Hisszük, hogy a közönség rokonszenve is a miénk. A budapesti fogtechnikusokkal egyébként összes magyar és külföldi kartársaik szolidaritást vállaltak. Igy áll most az érdekes harc, amelynek rövidsége kivánatos lenne nekünk publikumnak, nehogy ia mi fogunkra menjen. — A delegációk határozatai. A hivatalos lap mlai száma közli a magyar delegációnak a király által, jóváhagyott és megerősített határozatát, amelyek igy szólnak: I. az osztrák és magyar monarchia közös kiadásainak és bevételein ék 1913. évi előirányzatáról; II. a Boszniában és Hercegovinában lévő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1913. évi rendkívüli hadseregi szükségletének fedezéséről; III. a közös hadsereg fejlesztése alkalmából fölmerülő 1913. évi rendkívüli hitelekről; IV. a hadsereg számára az 1913. évre kért. rendkívüli tüzérségi hitelről; V. a hajóhad kialakítása céljából eszközlendő s tervszerűen tölbb évre fölosztott beszerzésekre az 1913. évre kért, rendkívüli hitelről; VI. a pólai erődítési körzetben folyó kikötő építési munkálatokra kért 1913. évi külön rendkívüli hitelről; VII. az 1912. évi póthitelekről; VIII. a külügyminisztérium 1911. évi rendkívüli szükségleténél engedeltnezett egy póthitel fölhasználása és elszámolása határidejének meghosszabbításáról; IX. egy rendes és néhány rendkívüli haditengerészeti hitel fölhasználása és elszámolása határidejének kiterjesztéséről; X. az osztrák ós magyar 'monarchia közös kiadásainak és bevételeinek 1910. évi zárószámadásáról. Levágta az ujjait, mert félt a háborútól. — Haditörvényszék elé állítanak egy szegedi katonát. (Saját tudósítónktól.) A háborútól való félelmében különös cselekedetre szánta reá magát Biczók István dorozsmai legény. Mint a szegedi 46-ik gyalogezred újonca, rettegett a Boszniába való levonulástól és hogy végképen megszabaduljon a katonaságtól és vele a háborús izgalmaktól, balkeze két ujjának felsőrészét csontostul levágta. Ez néhány nappal ezelőtt történt. A legény hazament Dorozsmaira ós a következő napon már a csapatkórházban feküdt súlyos sérülésével. Ugy magyarázta a dolgot, hogy a szülei lakásán fát aprított és az éles balta véletlenül lemetszette a két ujját. Az orvosok megállapították, hogy a sérülés ne(m a vélelem ihüvej. Lehetetlen ugyanis, hogy ha a balta félrecsúszik, az két ujját ugyanazon vonalban, szabályosan levágjon, a kéz többi részén pedig még csak karcolás se essék. Csak pontos kiszámítással, előre megfontoltan történhetett az eset, hogy a legény egy kemény lapra tette a kezét és aztán lemetszette az ujjait. Az orvosi vizsgálat eredménye alapján Biczók István a haditörvényszék elé kerül. A haditörvényszék valószínűleg majd ugy ítélkezik, hogyha alkalmatlannak is találják a legényt szolgálatra, mégis kitölti a katonaéveit és azonkívül büntetésből még leszolgál néhány esztendőt. Biczók István esete jellemző és föltétlenül alkalmas arra, hogy gondolkodóba é^ sünk rajta, Igy futólagos olvasásra, kitör a meggyalázó föl kiáltás: — óh, az a gyáva! ... Talán még az arcunk is eltorzul fölháborodásunkban és ütésre emelkedik a karunk. — Ez aztán a szittya vér! A magyar hős, akit megbámult Európa! A magyar becsület! Ugy van: Biczók István cselekedete jellemtelen és becstelen. Nem méltó a régi magyar becsülethez — ez is igaz. De a két ujjának a lenyiszálásában legalább is annyi a hősiesség, mint a gyávaság. Persze, az ilyen hősiességért haditörvényszék elé állítják az embert és ez rendjén is van. Szinte a hősiesség netovábbja, amikor leteszi valaki a két