Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-05 / 97. szám

1912. december 5. lottkoru politikusnak ,már az első fölvonás­ban: Merital viszonozza ezt az érzelmet és minden titkába beléavatja a leányt, aki a legválságosabb pillanatokban is hűségesen bátorítja forró szerelmével. Renóe alak­ja elhibázott, Mi a rugója, a fiatal le­ány vonzódásának, majd szerelmének? Hol a lélektani vagy bármilyen magya­rázat? Bernstein ezt az alakot egyszerűen be­ledobta a publikum képzelődésébe. Formálja meg, ahogy akarja. Különben Merital sem érti egészein a dolgot és kíváncsian kérdezi Renóet: — Hogy ragaszkodik ilyen öreg ember­hez? . . . — Óh, — feleli a leány — nem is tudnók másnak, csak önnek élni . . . Kissé különös és érthetetlen, mert telje­sen hiányzik a megokolása. És lia még ismer­né a leány a politikus életének a történe­tét, amely bővelkedik megható és megindító részletekben, de azt is csak az utolsó fölvo­násban beszéli el neki, amikor már befeje­ződött a dráma. Hogy a függöny legörtlüié­se előtt feleségül veszi, az már nem változ­tat a dolgon. A harmadik fölvonás különben csak érdektelen függeléke a drámának. Az egész fölvonás ugyszólva Merital monológ­ja. Az előadás neon sikerült, alig közepes. A készülődós látható, de a szereplők javarészé­nek a játékában nincs köszönet. Kivételt csak Baráti és László képeznek, akik elsőrangú ala­kítást produkáltak. Baróti a rivális politikus szerepében talán a legszebb sikeréhez jutott. Gondos, ünoin, intelligens játéka és kivételes alakító képessége kiemelkedett az előadáson. László ügyes és helyes játéka megérdemelt tetszéssel találkozott. Almássy (Merital) sze­replése nem kielégítő. Rutinosain beszélő szí­nész, az bizonyos, de egyhangú, változatlan. Benne a szerelmes férfi épen olyan szenve­délyesen beszéR, mint a megsebzett politikus. És változatlanul szenvedélyesen, kitörőén. Tisztelői egyébként babérkoszorúval lepték meg. Ungvári kis szerepében fejlődő talentu­máról tanúskodott, Helyes értelmezéssel be­szél. Az előadás két nőiszereplője egyáltalán nem vált be. Gyöngyössy Teréz egyéniségéhez ugy látszik, nem passzolt a szerep, mert az alakítása meglepően gyönge. Gömöri Vilma (Renée) szereplésében kevés színjátszói talen­tum mutatkozott. Az előadáson szerepelt még Pogány. Tölgyes Gyula. * A „Csongor és Tünde" kisérő zenével. A Nemzeti Szinház tavasszal uj betanulással és uj szereplőkkel feleleveníti Vörösmarty „Csongor és Tiindé"-jét. A drámai költemény ez alkalommal uj kisérő zenével kerül elő­adásra, amelyet Vándor-Weiner Leó irt a műhöz. * Hauptman első drámája. A német szerzők egyesületének hivatalos lapja Ger­hart Hauptmann ötven éves születésnapja al­kalmából igen érdekes visszaemlékezést kö­zöl: Hauptmannak Napfelkelte előtt cimü drámája könyvalakban Conrad könyvkeres­kedésében jelent meg. A könyv egy bírálati példánya az öreg Fontamhoz, a kitűnő Író­hoz és a „Vossiscihe Zeitung" neves bírálójá­hoz is eljutott, aki a könyvet odatette a töb­bihöz. Ekkor a kiadó arra a kitűnő ötletre jött, hogy az öreg Fontant egyik érzékeny oldalán, lokálpatriotizmusán fogja meg, tud­niillik Fontán is uj-ruppi volt. Egyik kolle­gád — igy mesélte az öreg ur legfiatalabb fiának — igen különös levelet irt nekem — azt hiszem te persze jobban fogalmaztad vol­DÉLMAGYARORSZÁG na meg — amelyben egy úgynevezett uj­talentum, persze dramatikus munkájára fi­gyelmeztet, Miután a kiadó uj-ruppi ama vé­leményének adott kifejezést, liogy persze mi­nél előbb olvassam el és Írjak róla a Vossisöhe Zeitungban. Nos én megtettem a kedvéért s mondhatom, a darab teljesen lebilincsel. Per­sze Ibsen-iskola. Eddig brilliáns a darab. Va­lószínűleg a második részében gyenge lesz. (Este tovább szőtték a beszélgetést.) Egészen oda vagyok a darabtól, — mondta az öreg kritikus, —- hatalmas alkotás, jobb sokkal jobb, mint Ibsen. Minden hibát elkerült. Per­sze előadni szinpadon seliol sem lehet, de én még ma délután irtani Brahmnak és Mauth­nernek és figyelmessé tettem őket Haupt­mannra. Brailim volna az egyedüli, aki a Trei Bühne színpadján előadhatná. Persze majd megmondom, liogy a költőt ne küldjük a nya­kamra. Eltudom képzelni, isovány fiatalember, aki csak kedvezőtlenül befolyásolná azt a be­nyomást, amelyet darabja rám tett. „Messzi­ről", ez nekem is jobb, neki is. De azért igen érdekel, hogy mint fejlődik majd. S ami igen különös, az öreg ur levelei kereszteződtek Bralun és Mauthner Írásával, akik viszont a kritikust akarták figyelmessé tenni Haupt­mann darabjára. Különben ismeretes, hogy később igen jó baráti viszony fejlődött ki az ifjú Hauptmann és Fontán között. * Éva. A szinházi iroda jelenti: Bécsen kivül talán sehol a világon nem jelent akkora szinházi szenzációt egy-egy Leliár-premiér, mint nálunk. Máshol egyszerűen szeretik Le­liárt, aki népszerű és ünnepelt zeneszerző, ná­lunk a közönség rajong érte, várja az uj ope­rettjét s a premieren egyenesen izgatott kí­váncsisággal lesi a második felvonást, amely­ről ma már minden szinházjáró tudja, hogy a modern operett komponálás törvényei sze­rint a gerince az operettnek és véle dől el a siker. Lehet, hogy a Leliár becsületesen val­lott magyarsága az oka ennek, de annyi bi­zonyos, hogy attól az időtől kezdve, amikor előadták A drótostói-ot, Lehár valamennyi darabjának egyre fokozódó sikere volt, amint azt A Kukuska, a Mulató istenek, A víg öz­vegy, a Három feleség, A hercegkisasszony, a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem bi­zonyítja. Az Éva egy szezonnal később került magyar színpadra, mint az eredeti bemutató­előadás volt. A darabnak a Theater an der Wienben volt az „UrauffübruTig"-ja a múlt szezon derekán, másodszor pedig Berlinben a Neues Operetten Theaterben adták elő. A bécsi bemutatóval egyidőben vagy nyolcvan német szinpadon mutatták be az Évá-t, amely a tavasszal lekerült Olaszországba is, ahol az első premierjeit Nápolyban a Teatró Poli­teama-bam és Milanóban tartották meg. Azóta persze valamennyi operett-staggióne fölvet­te a műsorába és most már kis szicíliai vá­roskákban is ismerik az Éva-keringőt. A ze­nekarok, a cigánybandák hónapok óta ját­szák mindenfelé az operett valamennyi neve­zetesebb számát és a publikum érdeklődése most már igazán fokozottan fordul affelé, hogy milyen az operett a maga egészében? Ezt az érdeklődést minden tekintetben ki fogja elégíteni a szegedi szinház szombati be­mutatója, amikor az Éva muzsikájának ra­jongói az érdekes ós a többi Lehár operett­tői merőben elütő librettóval és a szinliáz minden tekintetben elsőrendű előadásával megismerkednek. * Mozihirek. Az Uránia-szinházban szer­dán este mutatták be a világ egyik legizgal­masabb drámáját: Monte-Carlo titkát. A né­zőteret előkelő közönség töltötte meg, kiknek nagyon tetszett a bravúros film. Egyik jele­net érdekesebb ós izgalmasabb volt a másik­nál. Szerepelt még a műsoron A balkáni há­ború is, mely most a legaktuálisabb film. Ezen a filmen már komoly esatajeleneteket lát a közönség. A remek műsor még csak csü­törtökön látható. — A Foss-mozgófénykép­szinházban csütörtökön utoljára került vetí­tésre Amikor az álarc lehull cimü hatásos dráma Asta Nielsennel a főszerepben. * Legjobb szinházi cukorkák Llnden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók, j __ 1 Kray István nem marad Szegeden. — A táblaelnök félbeszakította a szabad­ságát. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ítélőtábla érdemes elnöke, Kray István, aki néhány hó­nappal ezelőtt tudvalevőleg az igazságügy­miniszter rendelkezésére bocsátotta a méltó­ságát, szerdán délelőtt váratlanul megjelent az Ítélőtáblán és az egyik polgári tanácsban elnökölt. Erre szétfutott a hir, hogy Kray Ist­ván a tábla elnöke marad. Az igazságügy­miniszter ugyanis nem tartja inkompatibi­lisnek azt, hogy a táblaelnök veje, Lovassy Ernő dr., a szegedi tábla területén folytat ügyvédi gyakorlatot. A Délmagyarország ebben az ügyben meginterjúvolta Lovassy Ernő dr.-t, aki megcáfolta a hirt. íme a nyilatkozat: — Miután Kray István táblaelnök ur is­meretes okból rendelkezésre bocsátotta a mól­tóságát, az igazságügy miniszter határozat­lan időre szabadságolta. A szabadságát most félbe kellett szakítania, tekintettel a Délvidék forrongó állapotára. Az igazságügyminiszter különös kívánsága volt a szabadságidő meg­szakítása, hogy ilyen időkben a tábla ne ma­radjon vezető nélkül. A táblaelnök ur termé­szetesen készségesen teljesítette az igazság­ügyminiszter óhaját. — Az bizonyos, hogy Kray István elnök ur nem marad, Szegeden, Ez megmásíthatat­lan szándéka, amely elől természetesen tér ki az igazságügyminiszter. Az csak ideiglenes állapot, hogy újból elfoglalta az elnöki szé­ket. — Hogy a táblaelnök ur nyugdíjba megy­e vagy pedig más méltóságot szánt neki az igazságügyminiszter, arról nem nyilaik ózha­tom. Ez a nyilatkozat teljesen födi a Délma­gyarországnak a napokban közölt értesülé­sét. Megírtuk, hogy Kray István föltétlenül eltávozik Szegedről és az igazságügy minisz­ter már kiszemelte az utódját. A változás csak azért késik, mert a kormány az ilyen bonyodalmas időkben nem akarja megszün­tetni a. régi állapotot. A ,,Délmagyarország" telefon számai: Nappali szerkesztőség 305. Kiadótulajdonos ?/. Éjjeli szerkesztőség 10 83. Kiadóhivatal 305.

Next

/
Thumbnails
Contents