Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-05 / 97. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1912. december 4. győződés — ez esetben könnyen Sándor király sorsára juthatna. Voltaképen ez a körülmény súlyosítja el legjobban a hely­zetet és a monarchia belátta, hogy tovább nem halaszthatja a döntést! A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Szerbia háborút akar. Belgrád, december 4. A szerb kormány tegnap minden fegyverbiró férfit behívott. Belgrád, decemflber 4. (Alkalmi tudósí­tónktól,) Belgrád a háború vágyától izzó. Az iskolákbab nincs előadás, mi/ndenütt sebe­sült katonákat ápolnak, a kávéházak és a vendéglők egy része is kórháznak vau beren­dezve. Azoknak, akik nem katonák, még nem elég a vér, amely ott lent Kutnanovo, Üszküb és Csataldzsa körül folyt. Az intelligencia, is azt mondja: — Ha a mi katonáink véreztek, folyjon a svábák vére is. Itt készpénznek vesznek minden hirt, a mit a túlzó rémlátás a délvidéki szerbek moz­golódásából m'ud. Arra számítanak, bogy a magyarországi szerb városok segítenek majd nekik a szerb bábomban. A szerb főváros na­gyon komolyan késsül a háborúra. — Megyünk titeket fölszabadítani, ahogy a török iga alól fö1 szabadítottuk testvérein­ket! — igy beszélnek a belgrádiak. A szerb főváros népe bőbeszédű és mai*a csinálja a haditervet. A török háború előtt é" a háború alatt — ia-y mordiák a kávéházi stratégák — kitűnő szolgálatot tettek a kr>­mitácsik. Ezek a szervezett bandák, amelyek gyilkoltak, gyújtogattak, bombákat hajítot­tak. épületeket robbantottak. A maayar fal­vakba és a szerbek lakta városokba is jut majd ilyen komitácsi banda s ha kitör a há­ború, az éjszaka sötétjében fölgyújtott és föl­robbaintott középületek fénye fogja mutatni a szerbeknek az utat. Mesélik, bogy Újvidékien Péterváradon hány szerb anyanyelvű katonát lőttek agyon, hányat csuktak be, amiért nem akart bevo­nulni és azért, mert nyíltan kijelentette, liogy Péter király mellett és szerb testvéreiért fog küzdeni. Ezekből a hírekből természeteseit egyetlen szó sem igaz, ámde veszedelmes vol­na Belgrádban cáfolgatni őket, mert a svá­bát, aki neru lelkesedik a lelkesedőkkel, köny­nyen veszedelem érheti itt. ítéljenek a hatalmak. Belgrád, november 4. A félhivatalos Sa­mouprava mai számában a helyzetről cikkez­ve hivatkozik arra a magatartásra, melyet Beaconsfieht lord, a berlini kongresszuson a boszniai kérdésben tanúsított, A szerb kor­mánylap kifejti, hogy Európa most csaknem szakasztott olyan kérdés előtt áll, azzal a kü­lönbséggel, bogy azok az okok, amelyek Bosz­niának a megszállását idézték elő, az albán kérdésnél még sokkal nagyobb méntékben ér­vényesülnek. Ebez járul ínég az a körülmény, liogy Szerbiára nézve valóban életkérdés, hogy kijárót kapjon az adriai tengerre. A szerb nép bizik Európa igazságosságában és ellentmondás nélkül fogja magát ítéletének alávetni. Hol az európai koncert? London, december 4. A Daily Telegraph mai vezércikkében nagyon erélyesen foglal állást Szerbia ellen. Egész Európának a békéjét fenyegeti irja az angol lap — egy nagyszájú cso­port, mely azt hiszi,, hogy meg kell kapnia Oroszország támogatását, hogy összemér­hesse kardját azokkal, kik Boszniát és Her­cegovinát Szerbiától elrabolták. De hát nem tehet az európai koncert semmit, hogy ezt megakadályozza? Ha ,Európának van aka­rata és van tényleg európai koncert, akkor a diplomáciának módjában áll, hogy a Balká­non a további robbanásokat megakadályoz­za. t Románia nem keres köl­csönt. Bukarest, december 4. Egy párisi lap azon jelentése, hogy a román kormány 500 millió frank kölcsön dolgában tárgyalásokat folytat, teljesen valótlan. Románia kedvező pénzügyi helyzete kizárttá tesz mindennemű kölcsönt ervet. A független Albánia ha­tárai. Konstantinápoly, december 4. Az Ikdam közli az albán intelligencia egy hosszú nyi­latkozatát, mely Albánia területi integritását kivánja Prevezától Szkutariig nyugaton és Prizrend-Köprüli-Perlepe-Monasztir - Florina vonalon keleten. Az albánok — úgymond a nyilatkozat — a görögökkel és oláhokkal a szlávok ellen kell, hogy szövetkezzenek. A legközelebbi konferenciára albán képviselőket is meg kellene hivni. Az atyuska ellentenger­nagyjai. Pétervár, december 4. Az orosz hadi­tengerészet újjászervezésével és a tengri haderő fejlesztésével kapcsolatban cári dek­rétum az altengernagy ok számát tizennyolc­ra, az ellentengernagy ok számát huszonki­lencre emeli. Rémület Belgrádban. Belgrád, decemltjer 4. Ellenőrizhetetlen hirek keringnek a fővárosban és mivel tegnap a hadügyminisztérium minden fegyverbiró férfit behívott, a legkalandosabb kiresztelések is hitelre találnak. Azt mondják itt, hogy a hláboru kikerülhetetlen Ausztria-Magyaror­szág ellen és bötzendorfi Conrad hadseregfel­ügyelő bukaresti tanácskozásain határozatba ment, bogy ha a fegyveres megoldás mellőz­hetetlen, akkor Románia fogja a támadást kezdeni, ép ugy, mint a balkán háborúban Montenegró. A német birodalmi kancellár expozéja megdöbbenést keltett, mert abból az illetékes tényezők azt vették gög-pfiolzpbő illetékes tényezők azt vélték kiolvashatni, hogy Szerbia aligha számíthat Oroszország támogatására, Nem tudni, honnan keletkezett, de általánosan el volt terjedve tegnap az a hir, hogy Bulgária semleges lesz, ha Szerbia fegyveres konfliktusba keveredik az osztrák­magyar monarchiával. Ennek kapcsán sok szó esett arról a kormányhoz közelálló kö­rökben, hogy Görögország ki akar lépni a balkánszövetségből. NEMENYINÉ FOGMÜVESTERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégitve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészül. 522 A Feketesas-utcai tüz titkai. — Lángok közül kimerített napszámos. —• A íÜ2fészek. — Szemet huny a rendőrség. — (Saját tudósítónktól.) Rövid, néhány so­ros kommünikében jelentette a rendőrség, bogy a Feketesas-utca 10. számú ház pincé­jében tegnap éjjel tüz támadt. A kommüniké­ben benne volt még, liogy ennek a háznak a pincéjében vannak elhelyezve a piaci kofák sátorai, árubódéi és egyéb fölszerelései, a melyekre Toppantó Mihály napszámos szo­kott vigyázni. Végül annyit közölt még a rendőrség, hogy a tüzet rövidesen eloltották és a vizsgálat megindult. Ugye bár, napnál világosabb ebből, liogy egy abszolút jelentéktelen kis pincetüzről van szó, amelynek a referádáját a hírrovat végén szokás eldugni, nehogy észre találja venni az olvasó. A rendőrség is valószínűleg csak „a vizsgálat megindult" kedvéért hozza az ilyes­mit a nyilvánosság tudomására. És mig a rendőrség vizsgálatának mindezideig semmi­féle ereményéről nem tudunk, addig a mi vizsgálatunk eredményeképen van. szeren­csénk a rendőrségnek a következő adatokat rendelkezésére bocsátani: A Feketesas-utcai tüz először is nem volt olyan jelentéktelen eset, mint amilyen­nek a rendőrségi kommüniké feltünteti. Tisz­tán a véletlennek köszönhető, hogy -nagyobb baj nem keletkezett. A tűzoltóságnak pont az utolsó pillanatban sikerült egy emberéletet — a Toppantó Mihályét — kimenteni a lán­gok közül. Ha nem volna olyan kiválóan kép­zett és bátor tűzoltóságunk, mint amilyen van, porrá égett volna az egész ház az egy­más mellett sorakozó üzletekkel, az össze­zsúfolt lakásokkal együtt. Szóval emberhalál és katasztrofális anyagi károk adták volna meg az árát annak, hogy a rendőrség szemet huny egy olyan kétségbeejtően veszedelmes tűzfészek előtt, mint amilyen a Feketesas-ut­cai 10. számú ház. Általában Tóth Péter-féle ház néven is­merik ezt az épületet. Hatalmas telken álló, bárom utcára szóló épület. Kívülről még tűr­hetően fest, belülről azonban olyan látnivalók akadnak, hogy még a legpiszkosabb keleti vá­rosok sikátorai közt is lámpával kereshetnők párját. Két kapuja van a háznak, egyik a Széchenyi-térről, a másik a Feketesas-utcáról vezet befelé. A pince, ahol a leggyulékonyabb anyagok vannak felhalmozva, a Feketesas­utcai kapualjban van, óriási traktus és a ko­fák holmijaira részeg napszámosok szoktak vigyázni. Ott alusznak a pince legbelsőbb zu­gaiban és cigarettáznak. A tüz is ugy támadt, bogy valamelyik részeg napszámos égő ciga­rettát dobott az egymásra halmozott kosarak, sátrak/ ponyvák, székek, kasok és egyéb piaci felszerelések közé. Egyszerre csak lángba borult a pince egész eleje. Rettenetes füst töltötte be a dohos földalatti barlangot, a melynek a mélyén Toppantó Mihály nyugod­tan horkolt. A tűzoltók megfeszitett erővel igyekeztek legyűrni a veszedelmet. Már ők is ájulófélben voltak a füst miatt s a tüz egyre terjedt, befelé a pincében. Arról, bogy ott egy lerészegedett ember alszik, senki sem tudott semmit. A legnehezebb pillanatban hirtelen odafut a tűzoltókhoz a házmester é? riadtan mondja: — Az istenért, bent egy ember van! Oda­ég, vagy megfullad a füstitől! Embermentésről lévén szó, a tűzoltók ott­hagyták az oltást s behatoltak a pince legsö­tétebb belsejébe. Az egyik sarokban szalmán aludt Toppantó Mihály. Valószínű, hogy már elkábult a bűztől, mert hosszas költögetés után is csak nagy nehezen nyitotta ki a szemét és semmit sem vett észre, ami körülötte tör­ténik. Nagymehezen végre kivonszolták az udvarra. Ezalatt a tüz még jobban elhara­pódzott s a veszedelem még inkább fenye­getett. Hosszas erőlködés után mégis sikerült a tűzoltóknak megbirkózni a tűzzel, a kár azonban igy is több száz korona. Amint — hogy a pincében nem is igen lehetett volna nagyobb.

Next

/
Thumbnails
Contents