Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-04 / 96. szám

1912. december 5. HIREK Szegedi kalendárium. • IDŐ: Hazánkban minde­nütt esett csapadék, amely­nek mennyisége a Dunán­túlon, meg a Duna-Tisza­közében a 10 mm.-t is meg­mag haladta, Egy éhként az idő megtartotta jobbára ködös jellegét. A hőmérséklet Erdély kivéte­lével a normális fölé került, éjjeli fagyot pe­dig csak Erdélyben, meg elvétve északon ész­leltek; a maximum 14 C fok volt Cirkveni­cán, a minimum pedig — 7 C fok volt Bot­falun. Nyugat-Európában a hőmérséklet emel kedett és az idő változékony, szeles. Nagyobb lecsapódások az Adria környékén voltak, A meteorológiai intézet jelentése szerint lényeg­telen hőváltozás mellett elvétve, inkább csak délen csapadék várható. — Sürgöny prognó­zis: Éjjeli fagy, elvétve csapadék. Déli hő­mérséklet Szegeden 3.8 C volt, A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fo­gad a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A TÖRVÉNYSZÉKEN délelőtt 9 órakor esküdtszéki tárgyalás. A KÖZKÓRHAZBAN: A beteg latoga­tási idő délután 1—3-ig tart. SOMOGYI KÖNYVTAR: Nyitva dél­előtt 10—l-ig, délután 4—7-ig. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Ostrom." URÁN1A-SZ1NHÁZ, előadás kezdete (> órakor. Előadásra kerül „Monte-Carló titka. 3 felvonásban, VASS-MOZI, délután hattól kezdve „Amikor az álarc lehull", dráma. Az aszfaltbetyár. (Saját tudósítónktól.) Minden nagyváros­ban legellenszenvesebb és legcsunyább te­remtménye az istennek az aszfaltbetyár. Az a mihaszna járdakoptató, aki mintha egész nap semmi dolga sem volna, azokat az utcá­kat méri elejétől a végéig és a végétől az ele­jéig, amelyeken a ráérő szépasszonyok és szép leányok és a hozzájuk hasonló kevés munkája gavallérok korzózni szoktak. Az aszfaltbetyárok ezeken a korzókon a virágját éli. Látásból már mindenkit ismer. Ha nem is névszerint, ami minden nagy városban ne­hezen megy, de legalább külső és különös is­mertető jel szerint. A fiatalurak között egész különös tolvaj nyelv fejlődött ki az egyes ismeretlen női szépségek jelzésére: „A fehér boás asszony!", vagy: „A paradicsom madár". (Feleslegesnek látszik külön kiemelni, hogy az illető hölgy a kalapja mellett hordja a paradicsommadarat.) Minden valamirevaló aszfalt koptató tudja, liogy az úgynevezett korzó ismertebb tüjneményei hány órakor szoktak föltűnni, milyen irányiból érkeznek, meddig maradnak és milyen irányban távoz­nak. Távozásuk után azután igen gyakran megtörténik, hogy a gavallérok közül egyik, vagy másik hirtelen kiválik a pajtások so­kadal mából és gyors iramban az illető hölgy után ered. Vagy megtörténik, hogy az ille­tő ur és az illető hölgy ha másnap valahol a város máisik részén találkoznak, amikor a hölgy egyedül van, az illető ur egyszerűen odalép a hölgyhöz és megszólítja. Ez azonban az aszfaltbetyárkodásnak csak az egyik fajtája. Vannak, akik nem is keresnek ki ilyen félismerőst az utcán járó hölgyek tömgeéből, megszólítják a legelsőt, a ki megtetszik nekik. Vannak, akik speciális­ták, a liivatalnokkisásszönyok között ákar­DÉLMAGYARORSZÁG nak hódítani, vagy a gyári lányok, vagy a boltilányok, vagy a varrókisasszonyok kö­zött. Ezek mind tudják, melyik órában me­lyik utcasarkon kell várakozn.iok, liogy pré­dára tehessenek szert. Az aszfalt betyárok kö­zött a korzó aszfaltbetyár a a legelőkelőbb. Ez még eszközeiben is eléggé válogatós, rend­szerint tudja, hogy kit ós hol leltet megszólí­tania. Minél távolabbra kerülünk azonban a korzótól, annál veszedelmesebbek és annál szemtelenebbek lesznek az utca szerelem­lovagjai. Az ő ostromjuk és az ő szem tel en­ségiik ellen nem ment meg semmiféle szo­lidság és semmiféle tartózkodás. Minden Ízléses ember előtt ezért utáltak •és megvetettek ők és minden nagy városban ezért nagy gondja a rendőrségnek is, hogy milyen rendszabállyal végezzen velük. Vala­hányszor a mi állapotunk miatt nagyon el­keseredtünk, mindig irigykedve gondoltunk Angliára és Amerikára, mert régóta élő ba­bona nálunk az, hogy az angol-szász fajta, a mely a hölgyek iránt való igazi lovagias tisz­telet magas fokáról ismeretes, végezni tudott •ezekkel a betyárokkal. Mindig azt hallot­tuk, liogy Londonban vagy Newyorkban egy­általában nem is lehet aszfaltbetyár, mert elég, lm a megtámadott hölgy az utca védel­mére apellál és az utca ugy helybenhagyja a szemtelenkedő isfjuurat, liogy jobban sem kell. Most azonban meglepetve kell tudomásul vennünk, liogy az angol-tszászok sincsenek sokkal jobban: Newyork is rákényszerült ar­ra, liogy a lehető legszigorúbb rendszabályo­kat léptesse a szaporodó aszfaltbetyárság el­len életbe. A praktikus amerikaiak azt talál­ták ki, liogy mindazokat, akik az utcán a höl­gyeket isimtere/tfieniU kísérgetik, egyszerűen a dologházba küldik. Az ifjuur tiz, tizenöt napot kénytelen az utcai csavargókkal egy társaságban átdolgozni. Nem nagyon valószí­nű, hogyha a dologházból kikerül, még ez­után is kedve lesz a hölgyeket molesztálni. Ez mindenesetre erélyes és szimpatikus rendszabály, de kérdezzük, mi lesz ezeknek a delik'tumoknak az esetében a fölhajtókkal, értve fölhajtók alatt azokat a hölgyeket, a kik az utcán sétálva különböző jellel, barát­ságos mosollyal, fejbiccentéssel, szempillan­tással arra bátorítják a férfiakat, hogy mer­jenek? Az aszfaltbetyár nagyon utálatos te­remtménye az Úristennek, de nem magától és önmagából áll élő, hanem azok a hölgyecs­kék tenyésztik őket, akik maguk lennének a legkellemetlenebbül meglepve, liogy ha a rendőrség teljesen megtisztaná az utcát az aszfaltbetyároktól s az ő csendes nyárspol­gári életüket nem élénkíthetné időnként egy­egy izgalmas utcai kaland. Ezeket a kishölgyekét kellene leszerelni valamikép, mert amig ezek lesznek, addig mindig lesznek aszfaltbetyárok is és addig ezek az aszfaltbetyárok gyakran megtéved­hetnek abban, liogy korrekt és tisztességes asszonyoknak a tiltakozását ugy fogják te­kinteni, mintha az nem lenne egyéb, csak a kalandos kicsi nőknek az első barátságos szót megelőző tüntetése a tisztesség mellett. — A képviselőház munkarendje. A képviselőház holnap megszakítja a költség­vetés tárgyalását és e helyett a holnapi nap­ra a hadi ellátásról és a lóvásárlásról szóló javaslatokat, továbbá az 1913. évi ujonejuta­lékról szóló javaslatot tűzte ki a napirendre. Tisza István gróf elnök javaslatára a nyug­díj-törvényjavaslatot is fölvették a holnapi nap munkái közé azzal a megokolással, •hogy az érdekeltekre nézve sürgős, hogy ez a javaslat még a jövő évi költségvetés letár­gyalása előtt szentesítést nyerjen. — Áthelyezések. Gajzágó István állam­vasút i ellenőrt, a temesvári üzletvezetőségtő! a szegedi központi leszámoló-hivatalhoz, Kór­ság László fogalmazót a szegedi központi le számoló-hivataltól a budapesti pénzügyi fő osztályhoz helyezte az államvasutak igazga­tósága. — Bangha páter lapot csinál. Hogy a jezsuiták kiprédikélják a gonosznak klasszi­• ük ált sajtót, azon igazán nincs mit csodálni. __ 1 Hanem most már ott tartanak, hogy nincse­nek megelégedve a jó sajtóval sem. Súlyos kifogásaik vannak az ellen a. sajtó ellen, a melynek termékeit elegáns úriasszonyok ter­jesztik a budapesti templomok ajtajában. Miért? Mert — mindnyájan tudjuk — ők, a harcoló egyház legharcosahbjai, pápábhak a pápánál is. És X. Pius már egypárszor sze­líden elégedetlenségét nyilvánította a moder­nebb hangú, nívósabb katolikus olasz lapok­kal szemben, arnért nem elég szigorúan kato­likusok. Ezt tartják a budapesti jezsuiták is a magyar klerikális orgánumokról. Különösen a szépirodalom dolgában sok a kifogásuk. Ugy tartják, hogy a modern métely nagyon beleette magát a magyar katolikus szépiro­dalomba, a versek és novellák végén nem diadalmaskodik kellően a morál és ami még fontosabb: a dogma. Ezen segíteni kell, mond­ják a jezsuiták és segiteni fognak. Bangha Béla, az ambiciózus fiatal páter, aki a mult évben Szegedre is lerándult agitálni, kezébe vette az ügyet és rövidesen uj katolikus revüt fog indítani. A ciíme: Magyar Kultura lesz. (Persze jezsuita és kongregánista.) Minden modernizmusnak még az árnyéka, is távol lesz a. laptól, melynek tudományos és szépiro­dalmi rovatában jólnevelt értekezések, ver­sek és novellák fogják hirdetni a dogmát. Egy másik laipaHakitás is kisért. a klerikális világban. Legalább is foglalkoznak ezzel a gondolattal. Az Alkotmány szombati számá­ban már megjelent egy kis tiltakozás az el­len, liogy kedvélt lapunk mellett egy másik katolikus napilapot alapítsanak, A konkur­rencia veszedelme egyszer már meglegyintet­te az Alkotmányt, még pedig éppen papi rész­ről és — modern színezettel. Az Egyházi Köz­löny-ben a papság hivatalos lapjában, sűrűn jelentek meg cikkek, amelyek egy modernebb, tekintélyesebb és kevésbé papos katolikus na­pilap megcsinálását sürgették. Nagy kontro­verziák voltak a terv körül s azóta csönd lett. Most újra mennydörög, de most a jezsuiták és ezzel együtt a kongregációk felől. Egyelő­re érdekes ós jellemző a Magyar Kultura ké­szen fekvő tervezete: a jezsuiták már jónak látták leszáll na a szószékről a papírkosár mellé is, a maguk szája ize szerint való sajtót csinálni. — Öngyilkos ezredparancsnok. Buda­pestről jelentik: A Zsolna—Budapest közötti gyorsvonaton ma délután Yull Alfréd, a bu­dapesti I. honvédezred parancsnoka agyon­lőtte magát. A kalauz Pöstény közelében vet­te észre a megdöbbentő esetet. Amikor be­nyitott a gyorsvonat Aső osztályú fülkéjébe, nagy vértócsában, holtan feküdt az ezred­parancsnok. Mellette volt a revolvere és egy levél, amelyet a néniéhez, Rubliczkynéhoz irt. Budapesten katonai körökben óriási fel­tűnést keltett az öngyilkosság hire. Yull Al­fréd igen gazdag földbirtokos családból szár­mazik, a felesége egy gazdag porosz keres­kedő leánya, akivel a legbékésebb egyetértés­ben élt. Áz ezredparancsnok rokonai /s is­merősei egyáltalán nem is sejtik, mi indít­hatta a pályája derekán álló katonatisztet végzetes elhatározására. — Nyugat. A Nyugat, Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1912. évi december 1-i 23-ik száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Radó Sámuel: Vita a hankokrá­cia körül. Ady Endre: Forró szomjakban em­lék (Verses elbeszélés. Folytatás és vége.) Nagymolnár Ilonka: Egy szőke fin feje kö­rül (Novella.) Lányi Sarolta: Versek. Ha­lász Imre: Bismarck ós Andrássy (Politikai tanulmány) VII. A békeszövetség és az 1885 —87-iki bolgár válság. Laczkó Géza: Versek. Kaffka Margit: Mária évei (Regény) IV. Tan kó Béla: Vallásoktatás. Ady Endre: Ó, nagy­szerű szerelem (Vers.) Ignotus: A politika mögül. Figyelő: Lengyel Menyibért: Kaffka Margit: Színek és évek. Sztankoniezky Ká­roly: Rodin, a rajzoló. Rodin rajza. Karinthy Frigyes: Knoblaucb: A Faun. Rajnai Gábor. Elek Artúr: Az első olasz-magyar szótár. Bálint Aladár: E. M. Lilién. Baseli Imre: A T. T. tiz éve. Disputa: Kuncz Aladár: Andi'" Duho.seq: Budapest et les Hongrois. Boross

Next

/
Thumbnails
Contents