Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-31 / 117. szám

SzerKesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24-— félévre.... K 12.— negyedévre K 6 — egy hónapi a K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 — félévre.... K 14 — negyedévre K !•— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kár&sz-utca 9 Kladóhlvatall-telefonl: 305. Kiadó telefonja : 81. Szeqed, 1912. I. évfolyam 117. szám. Kedd, december 31. A választójogi reform. A kormányelnök keddre egybehivatta a képviselőházat, hogy a választójogi törvényjavaslatot indokolásával együtt beterjessze s annak a rendes törvényhozási útra való terelését kérje. Ezzel a nagyjelentőségű elhatározással döntő fordulóhoz jut el a magyar közélet. Megvalósulásra kerül a parlamenti reform, amelynek szükségét megérlelte az idő s amelynek nyomán reorganizálódik a magyar parlament: eddig sivár és terméketlen párttusák színhelye, ellenben a nagy parlamenti reformmá befejezése után többé nem kerékkötője a komoly munkának, az ország fejlődésének és haladásának, hanem igazi gyújtópontja a nemzetért való munkálkodásnak. Nagy nap lesz december 31-ike, a mikor Lukács László miniszterelnök az alkalomhoz mért jelentős nyilatkozat kíséretében leteszi a Ház asztalára hosszu évek vesződséges és nagy felelősséggel járó munkájának eredményét: a reformjavaslatot. Mennyi megfontolás, mennyi tanulmány, mennyi államférfiúi előrelátás; az állam, a nemzet, a társadalom biztonságának s mennyi más nehéz szempontnak mérlegelése; a jövő minden eshetőségének milyen gonddal való számbavétele kellett ahhoz, amig megszületett ez a munkálat, a mely kedden kerül a Ház s ezzel egyben az egész ország nyilvánossága elé. Ebben a nevezetes pillanatban valóban csak megütközéssel lehet gondolni arra, hogy ezt a problémát, a választójogi reform problémáját, amelynek miként való megoldásától nemzetünk, a magyar állam, a társadalom rendje, nyugalma és fejlődése függ, szintén csak a pártszenvedély keriti hatalmába, csak a pártszenvedély irányítja bírálóit. Valóban kötelessége volna mindeneknek, hogy szűkös szempontokon felülemelkedve, szinte tudományos szigorral vizsgálja a kérdést, a reform intézkedéseit, az intézkedések megokolását s azt a roppant statisztikai anyagot és magyarázó adatot, amely mindehez a reális számbeli alapot és a fölvilágosító tájékozást megadja. És az lenne a kötelessége .mindenkinek, hogy az adott célhoz mérje az utakat és módokat, amelyen a kedden közreadandó javaslat jár s a szerint ítéljen róla, szolgálja-e ennek a célnak az elérését, igen vagy nem? Ez a cél pedig a választói jog lehető kiterjesztése az állami és a nemzeti érdekek sérelme nélkül. Ezt a célt mindenki hirdeti, ennek jogos voltát mindenki elismeri, ezt követni pártkülönbség nélkül mindenki köteles. Hogy a cél ilyetén kitűzésében sohasem volt sem kétség, sem ingadozás, bizonyság rá magának a reform első hivatalos hirdetőjének, a Fejérváry-kormánynak októberi programja, amely a választójogi reform korlátjának szintén az állami és nemzeti érdekeket jelölte meg. Ugyané szempont vezérelte annak idejében az egykori koalíciót, illetve gróf Andrássy Gyulát a maga pluralitásos javaslatánál, mint ahogy még azok is, akik a doktrinér választójogot hirdetik, álláspontjukat annak bizonygatásával akarják elfogadhatóvá tenni, hogy az ő szerintök való reform sem árt állami és nemzeti érdekeknek. A főszempontban tehát egyértelműség van a nyilt szinen; jogkiterjesztés az államnak és a nemzeti jelleg védelme mellett. Az tehát a kérdés, miképen oldja meg e problémát a javaslat. Kétségtelen, hogy erre mindaddig választ adni nem lehet, amig a kormány javaslata a maga egészében, összes kisérő dokumentumaival együtt közreadva nincsen. Hisszük, hogy a keddi nap fordulatot fog hozni. A .torzított s kiszakított részletek, valamint azoknak hamis magyarázata helyett megismeri majd a közvélemény az egész munkálatot s meg fogja hallani annak legilletékesebb, meg legavatottabb és legfelelösebb kommentárját. S ez a fölvilágosító szó ki fogja ragadni a nagy reformmüvet a mesterségesen reábocsátott hamis sugarak ámitó megvilágításából. A szerződés. Irta: Ludwig Thotna. A királyi ügyész ur ugyan nem volt nagyeszű férfiú, de azért nem tagadhatta senki, hogy kiváló jogász, ö nem törődött a dolgok valódi mibenlétével, hanem mindig" azt nézte, hogy azok miféle jogi fogalmak alá tartoznak. A lo'komotivról annyit jegyzett imég magának, hogy az oly gőzzel hajtott, sinen szaladó gép, melyet a fennálló jogszokások szerint hiteles okmányok nélkül is áruba bocsáthat az állam, és a villamosság iránt azóta érdeklődik, mióta egy jogi szaklapban azt olvasta, hogy a villamos áraim elvezetése, bizonyos esetekben, idegen vagyon eltulajdonításának tekintendő. Agglegény volt. Joggyakornok korában ugyan gondolt arra, hogy jó lenne házassági egyezségre lépni, minthogy a kiszemelt hölgynek csinos hozománya is volt és minekutána a jogászok nőtlenségét a „lex Papia Poppaca" kifejezetten rosszalta. Mivel a kísérlet alkalmatlan eszközökkel kezdeményeztetett, igy a hölgy megnyerése nem sikerülvén, nem köttetett meg a szerződés. E kudarc után az ügyész ur örökre szakított a női nemmel és minden idejét jogi tanulmányai fejlesztésére fordította. Egy napon az ügyész ur szerződést kötött Klampfner zsibárussal. Ugyanis az az elhatározás érlelődött meg benne, hogy a régi ágyruhája helyett ujat vásárol. A takarítónő végezte el a bevásárlást és beszélte rá gazdáját a régi holmi eladására. Igy hát megjelent a fent emiitett Klampfner A. zsibárus és a hozzáintézett kérdéseikre azt válaszolta, hogy azonos a jelzett úrral és öreg holmik összevásárlásával foglalkozik. — Ugv, — mondta a királyi ügyész ur, — ugy? ön hajlandó a kialkudott összeg készpénzben való kifizetése ellenében az áru tulajdonjogának a megszerzésére? — Hátha meg lehet venni, nem mondom, hogy nem veszem meg, — válaszolta Klampfner. — Jó, rendben van, látom a vásárlási szándéka megnyilatkozását. — Csakhogy már látja! — Jó, rendben van, arra feleljen még, hogy van-e joga megkötnie ezen ügyletet, hogy nem áll-e gyámság alatt korlátoltság, tékozlás, vagy elmebetegség miatt? — Hallja, engem ne sértegessen! — Mérsékelje magát uram. Fontos okból intéztem Önhöz eme kérdéseket, minthogy lényeges feltételei az adás-vevési szerződésnek. — Hadd lássuk hát akkor azt a régi ágy cihát! — Ime, azonnal megtekintheti és a szemle után megköttetik az ügylet. A takarítónő a zsibárust a másik szobába vezette, hol a padlón két bugyor hevert. Egyikben a régi, a másikban az uj ágynemű volt. Klampfner ur gyakorlott szemmel vizsgálgatta őket. — Hát itt ez a rongy, nem sokat ér. De mivel maga az ügyész ur, két koronát adok érte. — Két koronát? A kinált összeg nagyon alacsonynak látszik. — Hát még mennyit akarna az ügyész ur? Ez a rongy úgyis nyakamon marad. Kétszer kimossák és vége. — Hm! abban igaza van ... de mondja csak Rojcsikné asszony, — szólt a takaritónőhöz, — mit gondol, vájjon a felkínált őszszeg, a helyi szokások és a piaci árak alapján megfelel-e az áru értékének? — Ez már ugy van nagyságos ur kérem, ha öreg dolgot ad el az ember, sokat sehol sem fizetnek érte. — Igy ön a tárgyalások befejezésére tesz ajánlatot? — Különb ugy se jön, ügyész ur. A handlé mind egyforma, ahány csak van. — Helyes. A felkínált összeg elfogadtatik. — Schon gut, — mondta Klampfner ur, — a fiam érte jön és elviszi ezt a piszkot. — Bocsánat, bocsánat uram, de nem ily egyszerű a dolog. Föltétlenül ragaszkodok a szerződés irásba foglalásához. — A telekkönyvi hivatalba nem küldhetne el az ügyész ur? — Igaza van: a fennálló jogszokásoV