Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)

1912-12-29 / 116. szám

1912. december 22. DÉLMAGYARORSZÁG 11. Mit kívánjunk újévre a mai asszonynak ? (Saját tudósítónktól.) Ezt a kényes kérdést vetette föl egy előkelő párisi lap és annak (megoldására fölkérte a legdivatosabb francia irókat, művészeket és tudósokat. Egyik-másiknak érdekes válaszából szolgálunk mutatóval: Jean Aicard a francia akadémia tagja: Mit kívánjunk az asszonyoknak? Ök képviselik a szépséget; nagy csábító erejük adja nékik a hatalmat; tudnak hűek lenni és hűtlenek is. Mit kívánjunk annak, akinek mindene megvan? Igazában semmit! Ah! de mégis . . . Meg tudnák-e érteni, hogy rengeteg kalapjuk sérti az irodalmi izlést! . . . Kegyelem! ezt kívánjuk nekik. Re né Buzin akadémikus: A kérdés: Mit kívánjunk a mai asszonyoknak? A felelet: Imádkozzanak továbbra is a férfiakért. Brieux akadémikus: Nehéz pár sorban megfelélni erre a komoly kérdésre. A nő társadalmi helyzete vallóban nagyon bonyolult. Szülői hamis szeméremből gyermek korától kezdve egy tévedésekből és képmutatásokból szőtt vastag, sürü fátyolt vonnak köréje és a világ közé, amelyben élnie kell. Az érvényesülési vágy, a haszon utáni szomjúság, a félelem, hogy lesz-e elég hozomány, vagy sokszor csak a hiúság, hogy megaranyozzák a poros elmert, mindez a házasságot pénzügyi ügyletté alakította át, szemérmetlen számítássá, miinek következtében összekötnek örökre két olyan egyént, akik nem is ismerik egymást. A fiatal leány lelke még csák álmodozik, szendereg, de az aszszony fellázad a kormánypálca ellen, ha azt csak egy durva férfi és nem szivének választottja tartja. Mégis, lia szabad remélni a lehetetlent, azt kívánom a mai asszonynak, hogy legyen elég bátorsága magát felszabadítani azon előítéletek alól, mélyeket sokszor csak a rosszul felfogott nevelés oltott beléje; kivánom neki, hogy tudjon szeretni és megbocsájtani; 'kívánom, hogy legyen -öntudatosan önálló és büszke arra, bogy jó. Emilé Faguet akadémikus: Azt kívánom a mai asszonynak, hogy ne a holnap aszszonya legyen. dHaussonville gróf akadémikus: Oly sokat lehetne kívánni egy asszonynak, hogy engedd műkkel nem is válaszolok erre a 'kényes kérdésre. Henri de Regnier akadémikus: Ma, mikor az asszonyból lehet orvos, ügyvéd, bérkocsis, azt hiszem, alig kívánhatunk neki mást, mint azt, hogy tudjanak azért megmaradni „nő"-nek és semmiféle foglalkozás se felejtesse el velük, hogy tudjanak tetszeni, bájosaik lenni. Ha minden asszony csak arra gondolna, hogy ügyvéd, orvos, vagy kocsis legyen, nagyon csúnya lenne ez a világ és az élet igen iszomoru. Jules Lemaitre akadémikus: Hitet és gyermekeket. Alfréd Meziéres akadémikus: Azt kívánom a mai asszonynak, hogy legyen szép, okos és jó. Jules Claretie akadémikus: Mit kívánok a mai asszonynak? Azt, hogy hasonlítson a régihez. Paul Margueritte: Mit kívánjak a mai asszonynak? Azt. hogy legyen a jövő aszszonya, lelkiismeretes, felszabadult, tanult, képzett, aki a mult asszonyából megőrzi annak minden báját. Emilé Faber: Mit kivánok az asszonynak? Azt, hogv ne legyen belőlük ' kocsis, ügyvéd vagy képviselő, hanem maradjanak meg annak, aminek a természet alkotta őket, legyenek bájosak, érzékenyek, iközéperejüek, nagy szivüek, középszerű intelligenciáinak. Sem: Mit kívánok a mai asszonynak? Boldog újévet és önnek is, kedves szerkesztő ur. Jules Bois: „A jövő házaspár" cimü könyvemben elmondom mindazt, amit kívánok az asszony boldogitására és a mienkre is, mert ez a két boldogság azt hiszem kölcsönösen egymástól függ. Hogy röviden összefoglaljam az ott elmondottakat, azt hiszem, a mai Évának, liogy boldog lehessen, tudnia kell egyesíteni a „mult erényeit" a „jövő erejével". A mai vagy holnapi nőnek ép ugy, mint a réginek szüksége van arra, hogy legyen szerény, édes, mosolygó, türelmes és arra törekedjék, hogy otthonát kényelmessé, kellemessé tegye. Ha boldoggá teszi férjét, a maga boldogságát is biztosítja. Mindez a „mult erénye". De a mai Éva nem fogja elhanyagolni a „jövő erejét" sem, amelyre talán előbb lesz szüksége, mint gondolná. Megtanulja, liogy önmagára számítson, vigyáz, hogy akarata el ne lankadjon, fáradhatatlanul arra törekszik, hogy egyéniségéből kifejlessze azt, ami a legjobb. Azt mondhatnám, hogy tetőtől talpig felvegyverkezik ugy elméletileg, mint gyakorlatilag. A katasztrófák mindig fenyegették az asszony boldogságát, lia még oly szilárdul állt is. Ma a társadalom állhatatlansága miatt ezek a katasztrófák gyakoriabbak, mint azelőtt. A fenyegető veszélyek össze fogják törni az asszonyt, ha gyenge, lia felületes és állhatatlan. Camille Flammarion: Maradjon tnindig olyan, mint most: szép, bájos, érzékeny, de egy kissé kevésbbé tudatlan a modern tudományok nagy felfedezéseivel szemben és ne tartsa a Venust vagy Siriust a sarkcsillagnak. Grenet-Daucourt: Azt kívánom a inai asszonynak, legyen az, -ami volt a régi. Theodore Botrel: Materialista korunkban ne kívánjunk a nőnek végleges emancipációt, a szavazati jogot, a képviselőséget és egyéb szomorú kiváltságait a férfiaknak, hanem ellenkezőleg több és bájosabb nőiességet, még ragyogóbb és mélyebb hittel, mert ne felejtsük el, liogy a jövő emibere még inkább, mint eddig, a maga skeptiikus, kételkedő nevelése után az anya ajkain, a szeretett nő szivében fogja keresni az ideálizmust és a reményt, ezt a két szárnyas erőt, amely nélkül a társadalom nem tud felvirágozni. Re né Maizeroy: Azt kérdezi, mit kívánok a mai asszonynak: Egyszerűen azt, hogy tudjon szeretni és magát megszerettetni. Jaques Normand: Azt kívánom a mai asszonynak, hogy legyen olyan, mint a tegnapelőttiek voltak. Hisz ebből az időből valók a mi édesanyáink. Franc N okain: Sok gyermeket. Victor Giraud: Mit Ikivánok a inai aszszonynaik? Azt. hogy ne akarjon férfi lenni. közigazgatas ŐSZI TRÁGYÁZÁS! Óvakodjunk a hamisitásoktól! Óvakodjunk a hamisitásokt I! Valódi védjegyű. f UA H® ACC A | A IZ a legjobb és legolcsóbb * nvJgg rto l^rt IV foszforsavas műtrágya Csak akkor valódi, ha ilyen zsákban Hamisítástól szigorúan óvakodjunk ! t3 SURN^rs^MAHKE W ! c». i /o Thomasschíacke van és eredeti ölomzár van rajta Minden zsák tartalomjelzéssel ran ellátva! l/_l„,AM l|;imnc a Thomasphosphatíabríken rtdlíildr vllinos BERLIN, vezérképviselője BníUpest VI., Amlráisy-ut 49. Különösen a jelenlegi rendkívül olcso árakra figyelmeztetjük a vásárlókat. 528 (—) A közigazgatás uj éve. A szegedi közigazgatás uj éve mindenképen érdekesnek ígérkezik. Kezdődik az újesztendei beköszöntővé!, ugyanis a szokásos tisztelgéséket az idén is megtartják és Lázár György dr. polgármester beszédét rendkivüli érdeklődéssel várják, annál is inkább, mert több nagy terv van a befejezés stádiumában és igen sóik vár legközelebbi megvalósításra. Érthető tehát, ha a polgármesteri beköszöntőt olyan nagy érdeklődés előzi meg. (—) Az ártézi kutak védelme. Az aradi kultúrmérnöki hivataltól az alábbi átirat érkezett Szegedre: Polgármester Urnák, Szeged, Hogy az Alföldön évről-évre szaporodó ártézi kutak fúrása ós ezen kutak vizének felhasználása nélkül leendő et folyatása által a közvagyont képező kitűnő ivóvíz ne pocsé(koltassék és a közérdek ezáltal ne káros,itasiSÓk, utóbbi időiben felsőbb rendelet folytán szakértői javaslatainkban a felesleges viz előállításának, illetve levezetésének engedélyét megt.agad.audónak vesszük fel s ártézi kutakkal csupán tényleges szükségletek kielégítését s evvel együtt felesleges viz elvezetésének eltiltását javasoljuk. Miután az érdekelt felek ,az ártézi kutak vizének a tényleges szükséglet határáig leendő korlátozásától rendszerint idegeneknek, a kait teljes elzárása vagy a felesleges viznek a tényleges szükségletet kielégi tő medencében leendő raktározása iránt előítélettel viseltetnek; ennélfogva célszerűnek látjuk, lia Polgármester Ur ártézi kutak engedélyezéséért folyamodókat még az engedélyezési eljárás megindítása előtt figyelmezteti a fentirt korlátozó rendelkezésekre, liogy a kútfúrási munkálat megkezdése előtt figyelembe vehessék a. felesleges viz elfolyásának .megakadályozásával járó munkálatokat és ezeknek esetleges költségeit. Arad, 1912. december 26-án. A hivatal főnöke: Katona Béla, kir. műszaki tanácsos. tudÖmányes irodalom Jászi Oszkár dr. Szegeden. — A társadalomtudományi társaság újjáalakulása. — (Saját tudósítónktól.) A magyar tudományos világ egyi'k kiválósága, a radikális mozgalmak vezető harcosa, Jászi Oszkár dr. vasárnap Szegedre érkezik. Jászi Oszkár dr. a szegedi Társadalomtudományi Társaság újjáalakulása alkalmából érkezik Szegedre, hogy beszédével megjelölje a Társadalomtudományi Társaság irányát és megvilágítsa azt a harcot, amelynek a sikere érdekében szükség van minden kulturember támogatására. A szegedi Társadalomtudományi Társa,ság, amely a legutóbbi évben nem lépett a nyilvánosság elé, uj formát választott jövendő működésére. Az elv, az eszme, a cél nem változott, csak a keret lesz uj, amelyben tömörül a társaság. A szegedi Társadalomtudományi Társaság megszűnik és helyébe nyomban mega'lákul a budapesti Társadalomtudományi Társaságnak a szegedi fiókja. A szegedi fióknak Hollós József dr., az európai hirii orvostudós és kiváló szociológus az elnöke, c|kinek az egyénisége garancia a Társaság friss, eleven életére, eredményes működésére. Ebben a városban kitűnő talajra talál a Társadalomtudományi Társaság, csak egy kissé meg 'kell művelni azt. Alig akad vidéki város, ahol a radikális mozgalmaknak annyi hive akadna, mint épen Szegeden. Ebben a városban eddig még nem sikerült felekezeti harcot provokálni, mert az a néhány akarnok mindig magára maradt. A népjogokért való küzdelemben ezrek és ezrek szálltak harc-